Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 10. szám - Örökbefogadás. Tervezet 221-248. §§ [3. r.]

í. évfolyam. Budapest. 1902, márczius 5. 10. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI . Király-uteza 98, a. A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETÉNEK KRITIKAI FELDOLGOZÁSA MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Félévre . . 6 „ Tartalom : Örökbefogadás, [rta : dr. E. Nagy Olivér, pozsonyi ügyvéd. - A telekkönyv tartalmának helytelen volla. Irta: dr. Csillag Gyula, budapesti egyetemi nyilv. rk. tanár. — Gyümölcs és annak szerzése a Tervezetben. Irta : dr. K o ni j á t h y Gyula, nagybányai kir. albiró. — Szerződést megerősítő mellékkikötések. Irta : B u t t k a y Aladár, szepesszombati kir járásbiró. Örökbefogadás. (Tervezet 221—248. §§.) És most néhány szót az örökbefogadás azon fajáról, mely zás végett jön létre. Ez a franczia törvénynek szintén egy teljesen önálló sajátsága, akár csak az, hogy az örökbefogadott egyáltalában nem lép be az örökbefogadó családi kö felékébe. Mig azonban ez utóbbi csak az adoptio jogintézményének egyik sarkalatos elve, addig a megjutalmazás végetti örökbefogadás magában alkot önálló intézményt. Mikor van helye megjutalmazás végett leendő örökbelogadásnak? Ha valaki másnak az életét saját élete koczkáztatásáral halálos veszedelemből menti ki, akkor a megmentett a megmentőt adoptálhatja, a nélkül, hogy a törvényileg megkívánt feltételek legtöbbje fenforogna. így nem szükséges az adoptálónak legalább is 50 évesnek, valamint az adoptáltnál 15 évvel idősebbnek lennie: azonkívül nem kívánják meg azt sem. hogy az örökbefogadottat kiskorúságában legalább is b éven át gyámolította légyen. Láthatjuk, hogy a franczia jog ezzel a privilegizált intézménynyel a hálaérzetnek kellő alakban leendő megnyilvánulását óhajtotta elősegíteni a nélkül, hogy attól kellett volna tartania, hogy eme kivételes szabályokat alkalmazó esetek túlságos nagy számban fordulhatnának elő. Ugyan mikor tapasztalhatunk olyasmit, hogy valaki egy embertársa életét a saját élete koczkáztatásával menti meg? Már pedig a törvényes kivétel csak erre az esetre szorítkozik. Lehet, hogy az életmentő oly előkelő társadalmi és vagyoni helyzetben" van, hogy az örökbefogadás által való megjutalmazásra nem reflektál. Ez azonban ritkább lesz. Az esetek túlnyomó többségében az ilyen megjutalmazás szegénysorsu egyéneket ér, a kik aztán jómódba jutnak általa. Majdnem némi rokonságot tudnánk felfedezni ezen intézmény s az ősi magyar jogban ismert örökös érdemdijazás (inscriptio) között. Mind a kettőnek a tulajdonképeni czélja vagyoni megjutalmazás volt, családi kapcsolat létesítése nélkül, mert hisz a franczia adoptio ezt meg nem teremti. Sajnos, ennek az eszmének a további fejtegetésére e helyütt a kellő alkalom hiányzik. A megjutalmazás végett való örökbefogadás egyéb tekintetben a rendes adoptio szabályai alatt áll. Áttérünk ezek után minthogy az élők közti adoptióval már végeztünk — a végrendelet utján történő örökbefogadásra. E tekintetben a már ismertetett szabályok nagy része irányadó. Eltérés csak a jogviszony sajátos felfogásából származólag áll be. Végrendelet utján ugyanis nem mindenki fogadhat örökbe, hanem csak a gyermek hivatalos gyámja (tuteur officieux), a ki Zacharia szerint egyenlő az u. n tápláló, gondoskodó atyával.6) A feltételek, melyek a rendes adoptiótól ") Zacharia id. m. 405. lap : „Pflegvater, Pflegkind." elütök, a következők. A gyámságnak, illetve gondozási viszonynak legalább is öt éve kell már folynia. Ezzel azt akarja a code elérni, hogy csupán az esetre rendelhesse a gyám örököséül a gyámoltat, ha hosszas érintkezés a köztük levő viszonyt eléggé megszilárdította. További feltétel, hogy a gyámság hivatalos legyen, a mire már előbb megtettük megjegyzésünket. A gyámnak végrendelkezési képességgel kell bírnia, tehát akaratának szabad elhatározási képessége legyen, épelméjüsége iránt kétség fenn ne forogjon. Igen fontos feltétel, hogy az örökbefogadásnak ez a formája csak akkor jöhet létre, ha az örökbefogadó halálakor gyermekei nincsenek. Ha vannak a gyámnak halálalakor gyer mekei. akkor pusztán ezen tény által az adoptio érvénytelenné válik. A végrendelet, ép ugy mint nálunk, Francziaországban is visszavonható, illetőleg ujabb végintézkedés által hatályon kivül helyezhető. Ebből következik, hogy az adoptio per testamentum csak akkor érvényes, ha az a végrendelet maradt hatályban az örökhagyó halálakor, a melyben az adoptio történt. Ugyancsak a végrendelet természetéből következik, hogy miután a végrendelkező a saját akaratát, másoktól függetlenül iktatja utolsó intézkedésébe, az örökbefogadási akaratához sem szükséges másnak a beleegyezése. Ezzel ismét rés van ütve a rendes adoptio azon elvén, hogy házastárs csupán házastársának a beleegyezésével fogadhat valakit örökbe. A végrendeleti adoptio hatályos, habár az esetleg törvényes házasságban élő adoptáló nem is kérte ki a hitvestársa beleegyezését. Végül, minthogy a végrendelet hatálya mindig attól függ, hogy az abban részeltetett egyének acceptálják-e a nekik jutlatottat, az ez uton történő adoptio csak akkor lép hatályba, ua az örökbefogadott a végrendelet kihirdetése után az ellen nem tesz kifogást. Az ő akarata azután pótolja az egyébként elengedhetlen bírósági jóváhagyást is, a mely az élők közti adoptio sine qua nonja. Ezekben vázoltuk az örökbefogadásnak Francziaországban érvényes alakjait és feltételeit. A franczia rendszer lényegileg igen sok eltérőt mutat fel egyéb törvényhozások felfogásától s így annak helyén megejtendő összehasonlításoknál a rendszer kimerítő ismerete jó szolgálatot tehet. V. Az örökbefogadás a német birodalmi polgári törvénykönyvben. (Német ptkv 1741-1772. §§). Az örökbefogadás jogintézményének elbírálásánál, de kivált a modern törvényhozások feltogásának megállapításánál roppant becses anyagot szolgáltat a német birodalmi polgári törvénykönyv, nemcsak azért, mert ez a törvény a lehető legújabb (hisz csak 19U0. január 1-én lépett életbe), hanem azért is, mert köztudomású, hogy a német törvényalkotások hazai legislatiónkra állandó — sőt némelykor túlságos — befolyást gyakorolnak. Tény az, hogy az alkotmány visszaállítása óta alkotott törvényeink úgyszólván kivétel nélkül német hatás alatt állottak; ha végig tekintünk kivált a speciálisan magánjogi, illetve rokonjogi körbe tartozó törvényeken, ugy ez állítás kétségtelenül kidomborodik. Ez ugyan nem mondható épen hibának, mert hisz a német jogtudomány manapság oly magas színvonalon áll, hogy csak tanulhatunk tőle, de nem hallgathatjuk el azt a tapasztalatot sem, hogy befolyása, hogy ugy mondjam aránytalanul nagy mértékben történő receptiója, nem egyszer jogi felfogásunk évszázadokon át kialakult nemzeti irányának a kárára szolgált. Értekezésünk anyagának későbbi fejtegetésénél, jelesen a mi törvénykönyv-tervezetünk kritikájánál, lesz még alkalmunk ezt bővebben is kifejteni. Azonban most, midőn a német törvényt főbb vonásaiban mutatjuk be, csak azt tartottuk szükségesnek kiemelni, hogy e kódex fontossága reánk nézve nemcsak azért nagy, mért egy hatalmas nemzet legújabb törvényalkotása, hanem azért is, mert azé a nemzeté, a