Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 9. szám - A tulajdonból származó követelések. Tervezet 659-682. §§

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. f) Mi történjék a tulajdonos változása esetén ? Erre a kérdésre világos feleletet csak a német ptk. 999. §-nak 2. bekezdése ad: »Die Verpflichtung des Eigenthümers zum Ersatze von Verwendungen erstreckt sich auch auf die Verwendungen, die gemacht worden sind, bevor er das Eigenthum erworben hat.« Tervezetünk a tulajdonosok közt különbséget nem tevén,22) ehez hasonló rendelkezést feleslegesnek kellett tekinteni. Mi történjék a birtokos változása esetén ? A birtokos alperes jóhiszemüleg eszközölt elidegenítése sem rá, sem jóhiszemű utódára befolyással nincs, épen azért a 675. és 666. §-ok rendelkezései mindenben megfelelők. A rosszhiszemű alperesnek a dolgot elidegeníteni nem szabad. S akár szem előtt tartja ezt, akár nem, az ő abbeli kötelezettsége, hogy omnem causam praestandam (Ulp. L. 17. §. 1. D. U. t ) sem változik. Természetes, hogy a dolog elidegenítése esetén az ítélet azon része, mely őt annak kiadására kötelezi, nem lesz végrehajtható, miért is más mód, mint őt e miatt kártérítésre kötelezni, rendelkezési-e nem áll, ezt az elvet tartja szem előtt a 664. §. Hogy a Tervezet 1104. §. 2. bek. erre vonatkozólag a rosszhiszemű szerzővel szemben a tulajdonost mire jogosítja: ezen rendelkezések szempontjából közömbös. h) Milyen a nem elsajátító szándékkal birtokló helyzete ? A régi elnevezés szerint ezt a birtokost birlalónak nevezzük s arra való tekintettel, hogy ez a dolgot a magáénak nem tekintheti, de nem is tekinti, vele szemben a költekezés tekintetében a megbízás nélküli ügyviselőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. i) Mikép kell a dologgal a per alatt bánni ? A litis contestatio a jóhiszeműséget minden esetre megszünteti s kizárja, hogy a birtokos ezután is a magáénak tekintse a dolgot, miután pedig a magáénak nem tekintheti, vele is ugv kell bánni, mint a megbízás nélküli ügvviselővel (671. §). j) Mi történjék a birtokát rosszhiszemüleg tagadó birtokos alperessel ? A rosszhiszemüleg tagadó alperest, különösen a római és az osztrák polgári törvénykönyv részesiti hátrányban. E hátrány bizonyos jogok elvesztéséből áll s magánjogi büntetés neve alatt ismeretes. Eredetük s indokuk az erkölcsi momentumoknak érvényesülése a perben, ellentétben azon állásponttal, mely szerint felperesnek mindent bizonyítania kell. A Tervezet indokolása23) is helyt kiván az elvnek adni, de mint a perrendtartás keretébe tartozót, oda utalja. Sajnos, hogy a perrendtartás tervezői ennek daczára az ilyen birtokosra magánjogi büntetést még sem rónak. Ezen itt tárgyalt kérdések a Publiciana actio-nál is figyelembe lévén veendők, külön figyelembe vételt e per tárgyalásánál nem igényelnek. B) Publiciana actio. Az első felmerülő kérdés itt az, vájjon ezen kereset a Tervezetben szabályozást nyert-e vagy sem. Nem bocsátkozunk itt annak taglalásába, hogy mi a római jogi fogalma e keresetnek s ezzel kapcsolatban miben különbözfk a Tervezet 681. §-ban statuált keresettől, hanem elfogadjuk az indokolás kijelentését,24) mely szerint Publiciana actio nincs, hanem e helyett van a „korábbi birtokból származó követelés." Azt kell már most itt vizsgálni, vájjon e követelés szabályozására szükség volt-e s ha volt, e fejezet keretébe tartozik-e, vagy sem? Az első kérdésre a tervezőkkel azonos feleletet adunk, a második kérdésre nézve azonban velük egyet nem érthetünk. Ha a Tervezet a 681. §-ban birtokból származó keresetet akar létesíteni, akkor ezen fejezetbe, mely világosan a tulajdonból származó követelésekről szól, e keresetet beleilleszteni semmi esetre sem szabad. De különben is e kereset külön létesítése a 660. §. mellett egészen felesleges, legfeljebb ennek harmadik bekezdéséül kellene a 681. §. 3-ik bekezdését beleilleszteni. A 681. §. mi olyat sem statuál, a mi, e fejezet szükségletét szem előtt tartva, a 660. §-ban már kifejezve nem volna. A 681. §. 1. bek.: »A ki ingó dolgot előbb birtokban tartott, a dolog kiadását követelheti attól a mostani birtokostól, a ki a birtok szerzésekor jóhiszemben nem volt.* Ez ugyanaz, mint a) A német ptk. sem tesz, s e rendelkezést csak a kétség eloszlatása végett vette fel. 2>) Indokolás II. köt. 399. 1. M) „ II. köt. 432. 1. a 660. íj. 3. bekezdésének rendelkezése, mely szerint azzal szemben, ki ingó dolog birtokát akarata nélkül vesztette el, a birtokos birtokára, mint tulajdonának bizonyítékára nem hivatkozhatik. E rendelkezés még többet mond, mint a 681. §-é, mert a jóhiszemű birtokost is kizárja e kifogás érvényesítéséből. A 681. 2. bekezdésének első mondata a 660. íi. ezen rendelkezését ismétli. A 681. 2. bekezdésének további rendelkezése szerint, ha a birtokostól a dolgot ellopják, de ez lopott dolog lévén, a tulajdonoshoz ismét visszakerül, a birtoktól lopás utján megfosztott birtokos a tulajdonos ellen igényeit nem érvényesítheti, kivéve, ha a 681. §. 2. bekezdésében felsorolt dolgokról van szó. Mert ez utóbbi esetben a szerző tulajdont szerez s jgy az előbbi tulajdonos kell, hogy tulajdonjogát elveszitse. A 681. íj. ezen rendelkezése a 660. §.3. bek.-nek rendelkezésével azonos. A 681. §. tehát mint nem ide tartozó és mint felesleges kihagyandó, de kihagyásával a most rajta alapuló kereset alapjában nem vész el, hanem csak áthelyeztetik. Ezen birtokkeresetnek nevezett kereset a 681. §. kihagyása által visszakerül e fejezetbe s tulajdoni per marad, mert alapja azon törvényes vélelem, hogy az ingó dolog birtokosa egyúttal tulajdonosa is. Ebben a constructiójában azután bizonyosan a Publiciana nevet fogja nyerni, a mint az optk. 375. §-án alapuló kereset is ezt nyerte, habár igy, is messzebb áll a római Publiciana actiótól, mint az optk.-é. A Tervezetben szabályozott negatoria actio és actio finium regundorum-hoz észrevételünk nincs. At kell most már térnünk a fejezet rendszerének kritikájára és az egyes szakaszokba felvett rendelkezéseknek kiegészítésére és evvel kapcsolatban saját Tervezetünk ismertetésére. A fejezet jelen rendszerében nem helyes, mivel a rendelkezések nincsenek kellően csoportosítva. Á rei vindicatio szabályozásának legelején már a finium regundorum actioval találkozunk, majd mielőtt a rei vindicatiora vonatkozó összes rendelkezésekkel végzett volna a Tervezet, a negatoria actiot szabályozza. S mindezen rendszerbeli különlegesség daczára az elhelyezés indokára sehol sem akadunk. A finium regundorum actionak a rei vindicatio szabályai közé szúrását még lehetne indokolni azzal, hogy e perrel a rei vindicatio összefügg. Csakhogy ha ezt el is fogadjuk, akkor is felesleges ezen elhelyezés, mert ha a határperrel tulajdoni per kapcsolatos, akkor ennek szabályait alkalmazni kell s alkalmazni is fogják a törvény olyan homályos útmutatása nélkül is, mint a mely az elhelyezésben nyilvánul. Ha a törvényhozó valamely intézményre vonatkozó rendelkezéseit ki akarja más intézményre terjeszteni, sokkal helyesebb, ha erre nézve világosan intézkedik. A törvény nem indulhat ki ugyan olyan csoportositási elvekből, mint a tankönyv, de miután nemcsak a szakközönségnek van rendelve, hanem a laicus közönségnek is, evvel az, utóbbival bújósdit játszani, semmi esetre se lehet feladata. A törvény legyen világos. Világos pedig akkor, ha minden összetartozó rendelkezés együtt van s ha lehetőleg kevés rendelkezését tekinti magától értetődőnek. A fejezet első szakasza a 659. §. véleményünk szerint ez utóbbi szabályt nem tartotta szem előtt. Általános szabály, a mit a Tervezet is követ, hogy a tulajdonos, nemcsak a dolgot, hanem annak hasznait is követelheti (1. a 663. 664— 668. §§-t>. Hogy ezen jogán belül mit érvényesít, az természetesen az ő tetszésétől függ, de elvitathatlan joga a restitutio, mely Paulus szerint mind az, quod habilurus esset actor, sí conlroversia facta non esset (Dig. 4. 16. 1. 75 ). Miután a törvényhozónak feleslegeset, magától értetődőt is kell mondania, a mit különben a Tervezet is megtesz épen ezen szakaszbeli rendelkezésével, mikor kimondja, hogy a tulajdonos a dolog kiadását követelheti; a világosság megköveteli, hogy a dolog hasznait (499. §.) követelhetőknek jelentse ki. Ezen kiegészítést még különösen az is indokolja, hogy számos esetben a tulajdonos csakis a hasznot követeli, a dologgal nem is törődvén; nem különben az is, hogy a haszon nem követelése a ritkaságok közé tartozik. Nem minden törvényhozó felfogása taiál a Tervezet készi-