Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 9. szám - A tulajdonból származó követelések. Tervezet 659-682. §§

ti MAGÁNJOGI KOD1F1KÁCZIÓNK. ki a Tervezel tulajdonképi czélját. Mert az indokolás maga is arra tekinti felperest feljogosítottnak, hogy dolga vissza, illetve átailását követelhesse.10) Hogy a Tervezet saját indokaival ellentétben a kevesebbet jelentő kifejezést használja, annak oka talán abban keresendő, mert az ingó és ingatlanra egyformán vonatkozó rendelkezést kívánt statuálni, nem gondolván arra, hogy az ingatlanát- vagy visszaadását rendelvén, azt mindenki kiadásnak fogja értelmezni, de az ingó kiadását inkább szószerint, mint visszaadásnak értelmezzük. Ezen a Tervezet álláspontjából eszközölt bírálat mellett egy más álláspontból tekintve a dolgot, kérdés tárgyává tehető, hogy lehet-e minden birtokost, nevezetesen a jóhiszemüt is arra kötelezni, hogy a dolgot vissza azaz átadja a tulajdonosnak, így pl. ha egy földmives ember nem vásáron vesz egy a harmadik vagy negyedik vármegyéből lopott tehenet, melynek járlatlevele teljesen rendben van, lehet-e ezt a vevőt a tehén átadására kötelezni, avagy pedig csak kiadására? Lehet-e őt arra kötelezni, hogy a tehenet a tulajdonoshoz oly térbeli viszonyba hozza, melyben a tulajdonos a tehén felett tényleges uralmat gyakorolhasson? E kérdés mindenesetre könnyebben oldható meg a méltányosság, mint a tiszta jog álláspontjából, mégis a tiszta jog álláspontján való megoldást kell keresni. Ha a feltett esetben vásáron veszi a tehenet, a 631. §. 2. bek. szerint tulajdonossá lesz, jóllehet a Tervezet is fentartja azt az elvet: nemo plus iuris in alium transferre potest quam ipse habét. De csak akkor lesz tulajdonossá, ha jóhiszemű (1. 629. és 631. fi-okat). A törvény tehát a jóhiszeműségtől teszi függővé, hogy a szerző tulajdonossá lesz-e vagy sem. Legalább is következetlen volna tehát az a törvényhozó, ki ennél sokkal csekélyebb következményt a jóhiszeműséghez fűzni nem akarna.17) A méltányosság érveit íelvetni e kérdésben egészen felesleges, mert azok szerint máskép nem is lehet e kérdést eldönteni. A mit a dolog ki- illetve átadásáról fentebb mondottunk, a hasznok átadásáról is áll, kivéve, hogy a jóhiszemű birtokos a haszon kiadására nem köteles. e) Mily kifogásokat érvényesíthet a birtokos-alperes ? A tulajdonos felperes érdekével homlok-egyenest ellentétben áll a birtokos alperesé, mert érdeke, hogy ugy magát a dolgot, mint annak hasznait is megtartsa. Ha a dolgot meg tarthatja, akkor a hasznokat eo ipso. Természetes azonban, hogy a dolog megfaiihatásának mások a feltételei, mint a hasznok megtartásáé. Erre való tekintettel e két körülménvt külön-külön kell tárgyalnunk. a) a dolog megtarthatása a római jogban távolról sincs oly mértékben szabályozva, mint a modern jogokban s kimerül az exceptio rei venditae et traditae által: azon kifogásnak, hogy az alperes birtokos a tulajdonjogtól különböző dologi jog alapján, pl. zálog, haszonélvezeti jog alapján birtokolja a dolgot — helye nincs.16) A modern jogok álláspontja e kérdésben lényegesen eltér a római jogétól. A szász ptk. 319. §. szerint: »í)er Beklagte kann sich bei der Eigenthumsklage gegen die Herausgabe der Sache durch eine Einrede schützen, wenn er vermöge einer gegen den Eigenthümer gehenden Forderung auf die Inhabung der Sache berechtigt ist « Hasonlóképen intézkedik a német ptk. 986. §-a, a Halmosy-féle Tervezet 110. §-a. Ezzel kapcsolatban említendő még a szász ptk. 320. : »Wer die Sache in fremdem Namen innehat, kann die Eigenthumsklage von sich abwenden, wenn er denjenigen nennt, in dessen Namen er Inhaber ist und dieser den Rechtsstreit an seiner Stelle übernimmt.» Ily értelemben intézkedik az optk. 375. s mint fentebb láttuk, a polgári törvénykezési rendtartás Tervezetének 94. §-a is. A Tervezet ezen utóbbi rendelkezést a perrendtartás keretébe utalja s ezért e helyütt vele foglalkoznunk annál is inkább felesleges, mert ez intézkedés, mint eljárási szabály, oda is tartozik. De egészen más elbírálás alá esik a Tervezet 661. §-nak a szász ptk. 319. §. rendelkezéseivel azonos intéz"; Imi. II. köt. 394. lap: „A birtokost nemcsak passiv viselkedés, hanem activ tevékenység kötelezettsége terheli, melynek eredménye' ingó dolgokra nézve az, hogy azok a tulajdonoshoz oly térbeli viszonyba kerüljenek, a melyben a tulajdonos az azok feletti tényleges hatalmat gyakorolhatja ; ingatlan tekintetében pedig az, hogy a tulajdonost a birtoklásban a volt birtokos cselekményei s intézkedései ne gátolják és ne korlátozzák". 1T) A szász ptk. 310. §.: „Die Kosten und die Gefahren der Herausgabe der Sache tragt der Beklagte, ausgenommen, wenn er redlicher Besitzer war, in welchem Fallc sic der Klager zu tragen bal." '8) Windscheid: Pandectenrecht 548. lap. Glück: Pandecten VIII. k. 225. lap. Justinianus Nov. 18 c. 10 akkép nyer e kérdés szabályozási! hogy e jogok csak akkor nem érvényesíthetők, ha alperes felperes" tulajdonjogát tagadta. kedése, melyről talán ugyanazt a megjegyzést koczkáztathatnók, melyet Haller Károly a Halmosy-féle Tervezet 110. §-ra nézve tett, hogy a törvény ne legyen az alperes tanácsadója.1") Mégis arrá való tekintettel, hogy a törvény felperes jogait meghatározza, nincs semmi ok, hogy az alperes jogainak meghatározását a törvény mellőzze. A rendelkezés felvételének gondolalát azonban szerencsésebbnek kell tartanunk, mint az erre vonatkozó rendelkezés szövegét, mely tul hosszú.20) fi) A hasznok megtartása a dologra fordított költségekkel áll szoros összefüggésben. Az elmélet, de még inkább a törvénykönyvek is igv tárgyalják, miért is nekünk is ezt a rendszeri kell megtartanunk. Szem előtt itt már nem csak a tulajdonos-felperes érdekét, mely minden haszon megtérítésére irányul, hanem a birtokos-alperesét is kell tartani, mely bizonyos körülménvek fenforgása esetén a hasznok megtartását köveleli. Ehhez "járul még, hogy a jóhiszemű birtokos haszonszedésre is fel lévén jogosítva, a tulajdonos a hasznokat nem is követelheti. Nagyon messze vezetne, ha a római jogon kezdve a létező törvényeket, azok összes rendelkezéseinek felsorolásával akarnók ismertetni. Azt a rendszert eddig is csak azért követlük, mivel a Tervezettel ellentétes álláspontunk támogatására használtuk. A Tervezet nagyjában megegyezik az elmélet és gyakorlat elveivel, a nélkül azonban hogy a rosszhiszeműséget és jóhiszeműséget a tulajdonosnál is figyelembe venné, mint azt a birtokosnál teszi. Hogy a tulajdonos a birtokos által eszközölt befektetések tekintetében rosszhiszemű lehet, azt hiszem, nem szorul magyarázatra. De hogy a Tervezet a rosszhiszemű tulajdonost miért részesíti a jóhiszemű tulajdonossal azonos elbírálásban, sehol sincs indokolva. Pedig nincs kizárva, hogy a tulajdonos csak azért vár a birtokos elleni igényének érvényesítésével, mivel tudja, hogy ez befektetéseket eszközöl. Hogy a Tervezet a rosszhiszemű tulajdonosnak a rosszhiszemű birtokossal szemben előnyt ad, az természetes; továbbá helyesnek kell tekintenünk a Tervezet 673. §-nak rendelkezését is, mely a jóhiszemű birtokosnak ad előnyt a tulajdonos felett, akár jó, akár rosszhiszemű, mivel feltételezzük, hogy a tulajdonost culpa terheli birtoka elvesztése körül. A Tervezetben észlelhető hiány nem is itt, hanem az 502. ij-ban keresendő, mely csak szükséges és hasznos költekezés közt tevén különbséget, az e fejezetbe foglalt rendelkezések igazságtalanságának oka. A jóhiszemű birtokos diszkertet rendezvén be, a ius tollendi nem lesz ránézve semmi haszonnal s valószínűleg a 669. §. 2. bek. szerinti kártérítés igénybe vétele nélkül érintetlenül is fogja a diszkertet hagyni. A Tervezet kiegészítése szempontjából tehát ezen igazságtalanságot megszüntető pótló rendelkezés lesz felveendő; a 669. PL'dig, mely jelen alakjában nem elég világos, más formába öntendó'.21) A Tervezet ezen rendelkezéseinek igazságtalansága még szembetűnőbb, ha figyelembe veszszük, hogy a birtokos a tulajdonos ellen kezdeményezőleg fel se léphet. Ha a birtokos megtudja, hogy őt a birtok meg nem illeti, rosszhiszeművé lesz, de ezen helyzetén változtatni módjában nincs. Csodálatos, hogy a tervezők, kik a német ptkvet használták főforrásul, ennek 103. §-t nem találták szükségesnek átvenni, mely pedig a fenti visszásság megszüntetésére a legalkalmasabb. E" szerint: »Der Besitzer kann den Eigenthümer unter Angabe des als Ersatz verlanglen Betrags auffordern, sich innerhalb einer von ihm bestimmten angemessenen Frist darüber zu erkláren, ob er die Verwendungen genehmige. Nach dem Ablaufe der Frist ist der Besitzer berechtigt, Befriedigung aus der Sache nach den Vorschriften über den Pfandverkauf, bei einem Grundstücke nach den Vorschriften über die Zwangsvollstreckung in das unbewegliche Vermögen zu suchen. Bestreitet der Eigenthümer den Anspruch vor dem Ablaufe der Frist, so kann sich der Besitzer aus der Sache erst dann befriedigen, wenn er nach rechtskraftiger Festslellung des Betrags der Verwendungen den Eigenthümer unter Bestimmung einer angemessenen Frist zur Erklarung aufgefordert hat und die Frist verstrichen ist; das Recht auf Befriedigung aus der Sache ist ausgeschlossen, wenn die Genehmigung rechtzeitig erfolgt.* '») Jogtud. Közi. 1883. évf. 210. lap. 20j Az általunk javasolt szöveget lásd alább. 2i Fenti kritikánk annyiban magyarázatra szorul, a mennyiben a Tervezet 502. §. szükséges és hasznos költekezéseinek fogalma tekintetében a magyarázat eltérő lehet. E helyült e kérdésre csak annyit jegyzünk meg. hogy irányadóul a tulajdonos szempontját tekintjük, kire nézve, ha pl. 100 holdas birtokos, diszkért épen nem hasznos költekezés, mig ha 10000 holdja van, akkor hasznos lehet.