Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 9. szám - A házastársak személyes viszonya egymáshoz. Tervezet 94-106. §§

I. évfolyam. Budapest. l902. február 26. 9. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KI A DÓ HIVATA L BUDAPEST, VI., Király-utcza 98/a. A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETÉNEK KRITIKAI FELDOLGOZÁSA MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Félévre.. 6,, Tartalom: A házastársak személyes viszonya egymáshoz. Irta: dr. Schlesinger Náthán, rózsahegyi kir. közjegyző. — Örökbefogadás. Irta: dr. E. Nagy Olivér, pozsonyi ügyvéd. A tulajdonból származó követelések. Irta: dr. Ágoston Péter, nagyváradi jogakadémiai tanár. A házastársak személyes viszonya egymáshoz. I. A házastársak személyes viszonyát illetőleg a Tervezet nagyjában a német bir. polg. tkvet követi, és a mennyiben attól eltérőleg fogalommeghatározásokba kisegítő magyarázatokba bocsátkozik, felesleges, de sőt a gyakorlati alkalmazás szempontjából elhibázott munkát végez. A Tervezet a 94 szakaszban, eltérőleg a porosz Landrecht, az osztr. ptkv, a szász ptkv és egyéb törvénykönyvek ide vonatkozó intézkedéseitől, a házastársak egymás iránti jogai és kötelességei tekintetéből az elv jelzésére szorítkozik, a mennyiben kimondja, hogy a házastársaknak jognk és kötelességük a házasélet. (Die Ehegatten sind einander zur ehelichen Lebensgemeinschaft verpflichtet, — német ptkv 1353. §. ). A házassági intézmény ethikai jellege és ebből folyólag a jogok és kötelmek kimeríthetetlensége, a részletezést lehetetlenné teszi, de sőt a részletekbe való bocsátkozás in concreto nehézségeket is okoz, a mennyiben a biró kezét megköti, őt erőszakos törvénymagyarázatokra kényszeríti, holott az elvnek általános jelzése, a házasságból folyó jogok és kötelességek mivoltának törvénybe való foglalása, a bírónak biztos utmutatásul szolgál, a mellett a visszaélést kizárja (In den neueren Gesetzgebungen sind die gegenseitigen Rechte und Pflichten der Ehegatten meistens ausführlicher und specieller bezeichnet, eine solche Specialisirung ist indessen einerseits enlbehrlich, da die in den Gesetzgebungen speciell hervorgehobenen Pflichten sich aus dem Begriffe der ehelichen Lebensgemeinschaft von selbst ergeben, andererseits auch nicht zweekmässig, weil dadurch der sittliche Inhalt der Ehe doch nicht erschöpfend bezeichnet wird und das richtige Verstándniss und die richtige Rezeichnung der hervorgehobenen einzelnen Pflichten doch nur durch ein Zurückgehen auf den allgemeinen Grundsatz gewonnen werden könne. 1. Motive zum Entwurfe eines bürg. Gesetzbuches). A felhozottakból folyólag feleslegesnek tartom a 94. szakasz utómondatát, mely a helyesen construált elv magvarázatakép egyrészt az életközösségre, mint a házasélet legjellegzetesebb oldalára rámutat, másrészt pedig ezen jellegzetes oldal zsinórmértékének közelebbi meghatározásakép a házasság mivoltára és a törvényre utal. Megengedem, hogy az éleközösség egyik kardinális joga, — illetve kötelessége a házastársaknak — de végtére is a sok közül csak az egyik: a hűség, melyre a házastársak egymással szemben kötelezve vannak, a hitvestársi szeretet, a házastársaknak kötelessége betegség esetén egymást ápolni és gondozni nem kevésbbé fontos, ethikailag nem kisebb értékü jogai, illetve kötelességei a házastársaknak és igy az egyik jog, illetve kötelesség nyomatékosabb kidomboritása mi jogosultsággal sem bir. A törvény rendelkezésére való utalás azonban határozottan felesleges, mert magától értetődő dolog, hogy minden jogintézmény és igy a házasság intézményének terjedelme és bensősége is a vonatkozó törvényes rendelkezésekben birja határát és igy a törvényes rendelkezésekre való utalás aggály nélkül mellőzhető. A Tervezet 95. szakasza a férjnek jogállását a házi körben állapítja meg és a dolog természetének megfelelően és correlatióba hozva a férjnek hatalmi körét az őt terhelő kötelességekkel (96. §., 102. §., 252. §. ), a döntő elhatározást a férj számára tartja fenn, természetes azonban, hogy a férj domináló positiójával szemben szükségesnek találta, a nőt a férj tulkapásai ellen megvédeni, a férj hatalmi körének határt szabni, mely határt nagyon helyesen akkép állapitolta meg, hogy a férj hatalma megszünik, mihelyt a visszaélés terére átcsap. Amint már kiemelni alkalmam volt, a házasság ethikai jellege, a házastársi viszony bensősége és egyszóval a consortium omnis vitae az esetek casuistikus felsorolását lehetetlenné teszi, de különben szükségtelen is. mert az általános elvnek formulázása teljesen kielégíti a szükségletet, a mennyiben minden egyes esetben bírói cognitio tárgya, valjon a férj elhatározása a törvény által szabott határok közt mozog-e és jogosítva van-e a nő ez elhatározással szemben resistentiát gyakorolni? De épen azért, mert a személyes vonatkozásokkal átszövődött családjog terén a szabályt tartalmazó általános elv felállítását az egyedül üdvös módszernek tartom, nem tudok megbarátkozni a hivatkozott szakasz második bekezdése azon intézkedésével: »Köteles azonban a férj ez elhatározásokban a felesége okos tanácsait és ellenvetéseit figyelembe venni. « Eltekintve ugyanis attól, hogy az okos tanácsokat osztogató feleség nehezen illeszkedik be a tudomány által approbált elveket tárgyazó polg. tkv keretébe, nyilvánvaló, hogy a kifogásolt és a 95. szakasz első bekezdésében foglalt intézkedés közt ellenmondás forog fenn — az egyik a másiknak derogál. A hivatkozott szakasz első bekezdése a férj számára biztosítja a rendelkezési jogot, mely rendelkezési jog feltétlenségét csak azon tilalom korlátozza, hogy hatalmával visszaélnie nem szabad, a második bekezdés azonban a férjet arra kötelezi, hogy a nő okos tanácsait figyelembe venni tartozik, vagyis a tanács okosságának feltétele alatt a rendelkezési jogot a nőre áthárítja. Tegyük a következő esetet: A férj mint ügyvéd, orvos egy kis városban él, megkeres annyit, hogy családját tisztességesen fentarthatja, gyermekeit neveltetheti, a nő azonban előáll a következő tanácscsal: »Nekem a fővárosban széleskörű és előkelő családi összeköttetéseim vannak, ezek neked (a férjnek) háromszorta ilyen jövedelmet biztosítanak, mint a mennyit itt keressz, tegyük át lakóhelyünket a fővárosba. « A tanács feltétlenül okos, a családra nézve előnyös, köteles-e azonban a férj a tanácsot figyelembe venni, köteles-e megszokott lakóhelyét ott hagyni, köteles-e a viszonyokkal, melyekkel létezésének összes feltélelei összenőttek, szakítani? és ha nem teszi, beállanak-e azok a jogi következmények, melyek ezen törvényes intézkedés sanctióját képezik. ' Én a Tervezet szempontjából mindezekre a kérdésekre határozott választ adni nem tudok, de nem tudok rokonszenvezni a gondolattal, hogy ily esetben a férj parírozni tartozzék. Tudom ugyan, hogy az általam felhozott eset a gyakorlatban a ritkaságok közé fog tartozni, de előfordulhat, »und wem es just passiret, dem bricht das Herz entzwei « A német polgári törvénykönyv 1354. szakasza nem reflectál a nő okos tanácsaira, tisztán az elv jelzésére szorítkozik (Dem Manne steht die Entscheidung in allen das gemeinschaftliche eheliche Leben betreffenden Angelegenheiten zu. er bestimmt insbesondere Wohnort und Wohnung. Die Frau ist