Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 8. szám - A jelzálogjog. Tervezet 852-903. §§ [1. r.]

MAGÁNJOGI KODIF1KÁCZIÓNK. 7 az első szerző ellenében tarthatjuk meg, a többiekkel szemben ez a mai forgalmi éleiben oly anachronismus, melyet semmiféle paragrafus sem fog megmenthetni a nem alkalmazás biztos halálától! Kérdem, mely codexe a méltányosságnak szabja meg azt, hogy ha a bérlő adja el az elsikkasztott dolgot, akkor a jóhiszemű vevő szerezzen tulajdont, ha pedig a szolga, kire a dolgot megőrzés végeit biztam, teszi ugyanezt, nem ? Pedig az első esetben a birtokot a tulajdonos nem akarata néikül vesztette el-) (1527. §. 523. %), minélfogva a bérlő eladása a 629 §. alá esik, a másodikban ellenben birtokos maradtam az átadás után is (510. §:) és csakis az eladás folytává átadás által ^akaratom nélküb veszteltem el a birtokot, vagyis a 631. védelmében részesülök. Avagy a méltányossággal megegyeztethető-e az, hogy a Tervezet 631. §. oltalmat nyújt ugyan a tulajdonosnak a lopás és rablás ellen, sőt a jogtalan elsajátítás ellen is, de a sikkasztásnak csak némely esete ellen3) és a csalás utján »elveszelt« dolgokat illetőleg épen nem ?4) A felsorolt rokon bűncselekmények magánjogi reflex hatásának külömböző voltát, illetőleg e külömbség belső igazoltságát az Indokolás idézett emphatikus kijelentésével és a német törvényre való utalással el nem intézhetjük, az jelenlegi jogállapotunkhoz képest nóvum és pedig oly nóvum, melyet szembeszökő érvekkel támogathatónak nem látunk. Miből csak azt vonhatjuk le eredményként, hogy a 631 §. elejtendő és ezzel, ha ugyan a jóhiszemű dologszerzés (629. §.) tervezett szabályozása külömben megmarad, elejtendő a rendes elbirtoklás intézménye eggáltalában. Hozzá teszszük mindjárt, hogy nézetünk szerint a jóhiszemű dologszerzés tételeinek meg kell változniok és ezután, de csakis ezután a rendes elbirtoklásnak megmaradnia. A változás szükségének okait máshol volt alkalmam kifejteni. Itt csak annyit, hogy jelenlegi jogunk (optk. 367. kereskedelmi törvény 299—300. §§.) csakis visszterhes jóhiszemű dologszerzést ismer el. hogy a Tervezet is ingadozik és az ingatlanok világában szintén csak visszierhes szerzést részesít védelemben (549. §.), hogy tehát semmi okunk sincs a jelenlegi jogtól eltérni és az ingóknál az ingyenes szerzést is a 629. §. messzemenő jótéteményében részesíteni. Ha pedig a 629. csakis a visszterhes jóhiszemű szerzést oltalmazná, akkor a rendes elbirtoklás számára megnyertük a jóhiszemű ingyenszerzés egész terűletét és e nyereség legalább is fölér azzal, hogy az ellopott, elrabolt és elveszett dolgok az általunk javasolt szabályozás szerint az elbirtoklás tárgyai nem lehetnének. Nem érthetünk e szerint egyet azon elvi alapokkal, melyekre a Tervezet az elbirtoklást helyezte; lesz alkalmunk meggyőződni arról is, hogy ez alapok elfogadása mellett sem nyugodhatunk meg a tervezeti részletes szabályozásban sem. Dr. Almási Antal, budapesti kir. törvényszéki jegyző. X A jelzálogjog. (Tervezet 852—903. §§.) 852. §. Fölöslegesek az 1. bekezdésben »a telekkönyvben felvett* és a »dolgot< szavak: bátran kihagyhatok, mint maguktól értetődők. A 2. bekezdés igen pongyola: kétszer fordul elő benne tautologice a »követelés« és a »biztositására« szó. Fölösleges benne ezenfelül: a jövőbeli »de a jogviszony megjelölésével felismerhetővé tett« fordulat, mert ez csak azt jelenti, hogy a jövőbeli követelésnél határozottan ki legyen téve a causa, a jogalap, az, amiből a jövőbeli követelés eredni fog; ennek pedig amúgy sem szabad hiányoznia, mert a Tervezet az abstract, a causanélküli ügyleteknek nem kedvez. A 3. bekezdés a »biztositéki jelzálog« fogalmát adja. Részünkről ezt a tankönyvekbe utalnók, noha készségesen elismerjük, hogy a »biztositéki« jelzálogra szükségünk van s gyakorlatunkban az erős gyökeret vert. Nem találjuk továbbá szerencsésnek a >>biztosíték* szót. Tudtunkkal a gyakorlati élet 2J Hiszen az átadás által veszti el. 3) L. fent. 4) Ott t. i. a megcsalt „akaratából" került ki a dolog az ő birtokából. Nem hangzik ez különösen ' »óvadék« szóval jelöli ama követelések biztosítását, melyek eshetőlegesek. Jobban is hangzik >óvadéki jelzálog«, mint »biztosítéki jelzálog.* A 852. §. helyébe e szerint a következő szöveget ajánlanók: Jelzálogjoga alapján a hitelező jogot nyer pénzkövetelését az ingatlan árverési árából kielégíttetni. Mind feltételes, mind jövőbeli követelés biztosítására szolgálhat a jelzálogjog. Ha a jövőbeli követelés óvadéki természetű, a bejegyzésben a jelzálogjog e minőségét ki kell tüntetni. Az ajánlott 3. bekezdés indokolására szolgáljon az, hogy az óvadéki jelzálog kifejtését bátran bizhatjuk a tudományra, annál inkább, mert az óvadéki jelzálog jogi természete ugy sem ismeretlen a gyakorlatban, amint az Indokolás maga is alludál erre. Amit egyébként a Tervezet szövege mint az óvadéki jelzálog jellemző jogi tulajdonságát kiemel, hogy t. i. az óvadéki jelzálognál a sorrendi tárgyaláskor a hitelező tartozik a követelés fennállását és mennyiségét kimutatni, ez hovatovább a nem óvadéki természetű jelzálogjognál is megesik, mert hisz az előző jelzálogos hitelezők ellen a hátrább álló jelzáloggal bitók, valamint az árverést szenvedett is tehetnek kifogást, még pedig két irányban : először, hogy a követelés egyáltalán nem áll fönn s másodszor, hogy nem az egész bekebelezett összeg illeti a hitelezőt, ha ugyanis esetleg már résztörlesztés történt. Az óvadéki jelzálognál mégis a biró maga követelhetvén az óvadéki összeg számszerű fennállásának kimutatását, függetlenül a hátrább álló jelzálogos hitelezők kifogásától, ezért ajánlatos eme jelzálogfajt külön kiemelni és szembetűnővé lenni. 853. §. Ismeretes e szakasz rendelkezése telekkönyvi rendtartásunk 130. §-ában is, ahol azonban csak ugy incidentaliter van felemlítve. Szükségessé teszi azt a családi hitbizományba tartozó javak kötöttsége, valamint az elidegenítési tilalom feljegyzése, mely esetekben a hitelező a jelzálog állagát nem támadhatja meg, hanem csak a gyümölcsre van korlátolva. De még szerződés is alkalmas arra, hogy ily korlátozást megállapítson. A szövegezést mégis rövidebbre lehet venni, például igy : A jelzálogos hitelezőt az ingatlan hasznaira lehet korlátolni (pignus quoad fructus). 854. §. Szerintünk e szakasz helyesebb szövegezése ez volna: Jelzálogjogot csak az egész jószágtesten, vagy — amennyiben ez többeké — a társtulajdonos egész jutalékán lehet szerezni. 855. §. E szakasz 1. bekezdésének formulázását — a benne lefektetett legfőbb alapelv horderejéhez mérten — erőteljesebben kivánnók megejteni, jelesül igy: Jelzálogjogot a törvény különös engedélyén kívül — csak a tulajdonos beleegyezésével lehet szerezni (clausula iutabulandi). 856. §. Kifogásunk e szakasz szövege ellen, hogy kelleténél terjengősebb. Helyébe a következő condensáltabb szöveget ajánljuk: A jelzálogjog bejegyzésében a hitelezőt, a pénzkövetelés összegét, kikötéses a kamatnál a kamatlábat, egyéb mellékszolgáltatásoknál ezek pénzértékéit kell kitenni; a jelzálog egyéb meghatározásai iránt pedig — ide nem értve az időmeghatározást — a bemutatott okiratokra lehet hivatkozni. Ha a jelzálogjog bejegyzése oly pénzintézet javára történik, melynek alapszabályait törvény állapítja meg. vagy a bíróság tette közzé: elég a kamatláb 'kitételén kivül. az alapszabályokra hivatkozni. 857., 858. §§. Ezt a két hosszú lélegzésü szakaszt egy szakaszba kellene összefoglalni, kihagyva kíméletlenül mindegyikből azt, ami már az előző rendelkezésekben ugy is megvan. Az uj szöveg ebez képest igy szóljon: A jelzálogos követeléssel egyenlő rangban nyer kielégítést a törvényi kamat; a perköltség ellenben, ha óvadéki jelzálogjoggal biztosítva nincs, csak a jelzálogos követelések kielégítése után jut fedezethez. 860. §. Ezt a szakaszt következően formuláznók : A jelzálogjog kiterjed arra az ingatlanra is, amely a terhelt jószágtesttel utóbb hozzájegyzés utján egyesül; de nem terjed ki arra a hányadra, nmelylyel a társtulajdonos jelzáloggal terhelt jutaléka később gyarapodott. Azt a további rendelkezését a német ptk.-nek (1131. §. második mondata), melyet az első félmondathoz fűz, hogy t. i.