Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 6. szám - Ingó dolog mint zálog. Tervezet 799-836. §§ [1. r.]

MAGÁNJOGI KOD1FIKÁCZIÓNK 7 ehet, általános szabályozásra szükség nincsen, s ezért- leghelyesebb concret jellegű törvényes rendelkezésekkel ott megoldani a kérdést, a hol épen felmerül (pl. a haszonélvezetnél). Ez okból a Tervezet általános rendelkezéseket a dologösszeség fogalmának meghatározásán kivül nem is tartalmaz. A fogalommeghatározást a 488. S-ban adja meg s ebből kitetszik, hogy a doctrinában használt megkülömböztetést, dologösszeség és összdolog, el nem ismeri. Pedig az már nem vitás, hogy különszerü jogi elbánásban csak a dologösszeség részesülhet, a melynél nem szeszély vagy más, nem a dologban rejlő ok, következtében van több egynemű dolog együtt, hanem a hol az egyes dolgok rendeltetése épen az, hogy az összdolognak részei legyenek, a mint nagy külömbség van a közt, liogv a gazda több birkát egy nyájban tart, s a közt, hogy egy könyvtárhoz veszek időről-időre ujabban megjelent műveket s a régieket, elavultakat, ha értéktelenek, kiselejtezem. Ily dologösszeség már nem csak azért az, mert — a 488. §. meghatározásával élve a forgalomban külön névvel szokás megjelölni, hanem azért, mert a rendeltetése abban áll, hogy épen dologösszeség legyen; ez azután a forgalomban önálló fogalom s nem csak azért lesz külön névvel megjelölve, hogy a több — egynemű dologból álló csoportra is legyen elnevezésünk, mert utóbbi csak a beszéd könnyítése végett létezik, de különálló fogalmat nem képez. Már most ezt a dologösszeséget tartva szem előtt, senki sem fogja kétségbe vonni. hogy. ha ilyent zálogba adok, s a tulajdonos, pl. könyvtárról van szó, időközönkint gyarapítja ujabb művekkel, vagy egyes művek folytatólag megjelenő köteteivel a könyvtárt, a zálogjog ezekre is ki fog terjedni, holott itt már külön átadás nem is történik, az uj művekre, uj kötetekre vonatkozóan uj zálogjogról a felek már külön meg nem állapodnak. Az eredetileg alapított zálogjog tehát kiterjed a jövőbeli dolgokra, a melyek sem az alkatrész, sem a -yümölcs fogalmai alá nem vonhatók. A Tervezet jelen állásában azonban azt mondhatná valaki: minthogy jövőbeli dolgokon a zálogjog meg nem szerezhető, elégedjék meg a hitelező azzal a könyvtárral, a mely létezett a zálogjog statuálása idejében. Ezt annyival inkább mondhatná valaki, mert, mint fennebb ismertetve lett, a Tervezet a dologösszeségre vonatkozó jogviszonyokat általánosan nem szabályozza s csak konkrét jellegű rendelkezéseket kiván tenni ott, a hol szükségét látja, — ha pedig az ingó dologra vonatkozó zálogjog keretében konkrét jellegű rendelkezést nem találunk, azt kell hinnünk, hogy ez intézményre vonatkozó minden szabály a dologösszeségre is áll, mert hiszen külömben rendelkeznék máskép a Tervezet, így tehát szükségesnek tartanám a Tervezetbe felvenni azt a kijelentést, bogy a zálogjog kiterjed a dologösszeség minden későbbi, rendeltetésszerű szaporulataira is.8) De megfordítva is furcsa helyzet állana elő, ha a hitelező mereven ragaszkodnék a Tervezet szakaszaiban adott jogaihoz. A Tervezet a 816. §-ban szabályozza azt a kérdést, miféle szabályok alkalmazandók, a záloghitelezőt illető jognak elvonása vagy korlátozása esetében ? A megoldás, hogy ily esetben azokat a szabályokat kell megfelelően alkalmazni, a melyek a tulajdonból származó követelésekre állanak. Vagyis, ha a zálogtárgyat, vagy annak egy részét valaki elveszi, reivindicatio-nak van helye. Már most a gazdasági élet mutatja, hogy a dologösszeségnél nemcsak szaporulatról lehet szó, hanem a tulajdonos vagyoni viszonyainak már meg nem felelő tulproductio elkerülése végett időnkinti selejtezésről, kiválasztásról is; vagy az előbbi példával élve. a könyvtártulajdonos, nem rendelkezvén nagyobb helylyel, hogy könyvtárában az ujabb irodalmi termékeknek helyet adhasson, a régiebbek közül egyeseket kiselejtez. A Tervezet jelen állásában meg kellene adnunk a jogot a hitelezőnek, hogy ily kiválasztást a zálog adójának megtilthasson. Ugyanazokból az okokból, mint az előbb tárgyalt esetnél, kell épen erre a következtetésre jutnunk, t. i. épen azért, mert a Tervezet itt a dologösszeségre vonatkozóan konkrét jellegű rendelkezést nem tesz, azt kell tartanunk, hogy ilyent tenni nem is kiván, mert hiszen az indokolás (40., 41. 1.) kijelenti, hogy a hol eltérő szabályozást tenni kiván, ott külön meg is teszi. Már pedig a példa mutatja, hogy a 816. S-t a dologösszeségre vonatkozó zálogjogra mereven alkalmazni nem lehet. E tekintetben ismét azt a rendelkezést javasolnám a Tervezetbe felvenni, hogy a dologösszeségre vonatkozó zálogjog a zálog adóját nem korlátozza a dologösszeséghez tartozó egyes dolgok rendeltetésszerű és a dologösszeség czéljának 8) Az itt következő kérdés ugyan nem függ szorosan össze a jövőbeli dolgokon való zálogjog kérdésével, s igy nem is tartozik a 799. § keretébe, de mint az előbbeni kérdés megfordított ja, szembcötlőbb, ha nyomban ezt követően tárgyaltatik. megfelelő kiválasztásában, avagy elidegenítésében. Ily rendelkezés felvétele mellett még mindig kellőképen megóvhatja a hitelezőt egy további rendelkezés felvétele, a mely szerint az esetben, ha a zálog adója a joggal akár szándékosan, akár gondatlanságból akként él, hogy a miatt a hitelezőnek a zálogjogból folyó érdekeit lényeges veszély érheti, a hitelező követelheti, hogy a dologösszeség az ő, vagy harmadik személy kezelése alá adassék.'1), ln) Végül néhány szóval vegyük fontolóra a 7!)9. §-nak második bekezdését. E szerint a zálojog feltételes, vagy jövőbeli követelés biztosítására is szolgálhat. E kijelentés alapja már a római jogban is megtalálható (L 5. pr. D. 20.. 1.: »Sed et in conditionali obligatione non alias (res) obligantur, nisi conditio extiteriU) s a törvényhozások legnagyobb részébe bejutott (a Tervezet indokolásában felsoroltakhoz még megemlíthetjük az osztrák jog szempontjából érdekes Cod. Theresianust is, 3. r. VII. cap. 1. §.), — a jogtétel consequentiáinak több-kevesebb megszól ításával A tudomány szintén élénken foglalkozik vele.11) A Tervezet tehát semmi esetre sem mond ki ezzel uj jogszabályt, sőt inkább olyat, a mely általánosságban még oly helyeken is elfogadtatott, a hol írott magánjog létezett, de e rendelkezés a törvénybe fel nem vétetett. Annak daczára azonban, hogy e jogtétel, elvileg, úgyszólván mindenütt elfogadtatott, szükséges és helyes azt a törvénybe felvenni a következő oknál fogva. Ez a jogtétel, ugy, a mint azt a Tervezet, helyesen, felvette, kivételt tartalmaz a fentebb érintett accessorietás elve alól. Nem ritkán találkozunk a következő érveléssell2): a zálogjognak czélja nem a követelést magát biztosítani, hanem annak teljesítését, kiegyenlítését; hogy pedig a kielégítés biztositható legven, előbb magának a követelésnek kell fenállania; ennek folytán ily esetben a zálogjog csakis a követelés létrejöttekor, beálllakor, feltétlenné váltakor keletkezik s igy eddig a zálogjog még nem létezik, csak kötelmi viszony a zálogjog létrehozatalára, hasonlóan ama puszta kötelmi viszonyhoz, melylyel találkozunk a jövőbeli dolog elzálogosításánál, azzal a külömbséggel, hogy itt nem a zálogtárgy hiányzik, hanem a fenálló, teljes hatályú kötelem. A Tervezet azonban akkor, a mikor kimondja, hogy jövőbeli, feltételes követelés biztosítására a zálogjog — nem pusztán elkötelezhető, hanem — »szolgálhat«, implicite kimondja azt is. hogy az ily zálogjog existál, mielőtt még a követelés beállott, vagy feltétlenné vált volna; ezzel kimondotta a kivételt az accessorietás elve alól s ezt szükséges is volt kimondani, mert, ha a tudománynak, vagy a joggyakorlatnak hagyatik fenn e kérdés, a fent érintett controversiák támadtak volna. (Igy értelmezendő a német ptkv. 1204. s-ának 2. bekezdésében foglalt hasonló rendelkezés is — e törvény indokolása szerint; Magdán : Materialien III. köt. 445. 1. 4. pont). Nagyon helyes az is, hogy a Tervezet megkívánja, hogy a jövőbeli követelés legalább a jogviszony megjelelésével legyen felismerhetővé téve ugy, hogy főleg harmadik személyek jogsérelmére egészen más követelést ne lehessen annak helyére állítani, mint a melynek biztosítása a zálogjog megalapításakor szándékba volt véve. Azonban a Tervezet nem egészen félreismerhetlenül fejezi ki azt a gondolatot, a mit kifejezni czélba vett. A Tervezet czélja ugyanis az, hogy zálogjogot enged alapítani jövőbeli követelés biztosítására, de nem általánosságban a zálog vevőjének bármilyen nemű, a jövőben keletkezhető követeléseinek biztosítására, hanem a jogviszony nemének (pl. váltó-, áruhitel stb.) megjelelésével felismerhetővé tett követelés biztosítására. A mikor azonban a Tervezet a félreértések elkerülése végett czélba vette a helyes megszorítást, ezt tette nem egészen helyes szövegezéssel. Nyelvtani értelme eme szavaknak: »a jogviszony megjelelésésével felismerhetővé tett* az, hogy a Tervezet egyetlen egy (»a jogviszony«) jogviszonyra való vonatkozást kiván s igy szűkebbre szorítja a határt" mint szándéka volt; mert hiszen »a jogviszony megjelelése* alatt nem lehet mást érteni, mint valamely meghatározott, egyes jogügyleten vagy jogi tényen alapuló viszonyt, 9) Ennek a javasolt rendelkezésnek indokolását 1. alább a 802 §-nál. i°) A dologösszeség tanához 1 Puchta: Instit. II. k. 225.1. Windscheid : i.m. I. 394. 1., az irodalmat itt közölve 5., 7.j. alatl. — A legújabb irodalomban kiváló becsű: Demelius : Das Pfandrecht an beweglichen Sachen 147—151. 1. és 197-209. 1. ii) Arndls, Pandekten. 618.1.— Windscheid: i. m. I. 674. 1. — Brinz : Pandekten II 8(>0. 1 — Regolsberger : Zur Lehre vom Altersvorzug der Pfandreclite 18 1. s még számosan (L. Windscheid : i. m. I. 675. 1. jegy z.). i») Huschke : Vom bedingten Pfandrecht, Unde-féle Zschr. für. Civilr. 20. k. 147. 1. — Stubenrauch i. m. I. k. 564. 1. — Dernburg i.m. I. k. 520. 1. — Schott: Ueber d. acc. Natúr d. Pfandrechts. Jahrb. f. Dogm. 15. k. 5. 1.— és végül igen határozottan Windscheid i. m. 1.675.1. és 7. jegyz.