Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 6. szám - Ingó dolog mint zálog. Tervezet 799-836. §§ [1. r.]

s MAGÁNJOGI KOD1F1KÁCZIÓNK. holott a Tervezet czélja csak az volt, hogy ne bármilyen jogi természetű s mindennemű, jövőben keletkezhető követelés biztosítására szolgáljon a zálogjog, hanem, hogy az ügyleti felek kijeleljék a jogviszony ama nemét, faját, a melybe tartozó jövőbeli követelést már előre biztosítani akarnak. Jelenlegi szövegezése mellett azonban a Tervezet eme megszorítása azt jelenti, hogy az ügyleti feleknek meg kell jelelni azt az egyes, konkrét jogviszonyt, a melyből a követelés eredni fog. Nézetem szerint tehát a félreértések elkerülése végett ez a. a német tkvből hiányzó, megszorítás ekként volna felveendő : a jogviszony nemének megjelelésével ...» Mindezek szerint a 799. §-t következően javasolnám kiegészíteni : »A zálogjog az ingó dolgot (a zálogol) követelés biztosi tása végett akként terheli, hogy a hitelező a zálog közvetlen vagy közvetett birtoklása mellett jogosítva van a zálogból, a követélés nem teljesítése, vagy nem kellő teljesítése esetére, kielégítést szerezni. A zálogjog csak vagyonjogi követelés biztosítására szolgálhat. A zálogjog feltételes követelés biztosítására, valamint jövőbeli, de a jogviszony nemének megjelelésével felismerhetővé tett követelés biztosítására is szolgálhat.* A 800. ^. után pedig egy önálló szakaszba felvenni java solnám; »A zálogjog kiterjed a dologösszeség minden későbbi, rendeltetésszerű és természetes szaporulataira, de nem, korlátozza a zálog adóját a dologösszeséghez tartozó egyes dolgoknak a dologösszeség rendeltetésénél vagy czéljáná] fogva szükségessé vált megfelelő kiválasztásában, elkülönítésében vagy elidegenítésében; ez esetben a zálogjog az ily dolgokat többé nem terheli. Ha azonban a zálog adója e joggal akként él, hogy e miatt a hitelezőnek a zálogjogból folyó érdekeit lényeges veszély érheti, a hitelező követelheti, hogy a doloüösszL'ség az ő. vagy harmadik személy kezelése alá adussék « í)i: Németh Rudolf, kir. albiró, szegedi kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. Az ajánlat kötelező ereje, (Tervezet 933. §) A polg. tkv. tervezetének 933. § a kimondja, hogy a szerződési ajánlat köti az ajánlattevőt, »hacsak kötelezettségét ki nem zárta.Kérdés, hogy ez az elv a nép köztudatából ered-e és hogy szükséges vagy czélszerü e ily szabály felállítása'? Azt állítom, hogy a polgári jogéletben az ajánlattevő rendesen nem gondol kötöttségére és a szerződés csak kivételes esetekben köttetik ugy, hogy az egyik ajánlatot tesz, a másik pedig azt elfogadja. A szerződéskötés ezen módja csakis a keresk. forgalomban fejlődött ki, ahol az áruk ííuctuatiója, a piaczi szükségletek és az ügylet gyors lebonyolításának követelménye szokásossá tették az ajánlat és az ajánlat elfogadása által való ügyletkötést Ehhez járul, hogy a kereskedő ismeri ajánlatának horderejét. hogy az ügylet röviden és kimerítően körülírható és hogy a hézagokat a szokásos feltételek teljesen kitöltik. Ellenkezőleg áll a dolog a közönséges polg. jogéletben. Nézzünk egy példát az életből: X. állást keres, tudja, hogy Y. és Z.-nél ily állás üresedésben van, miért is Y-hoz meg Z-hez is ajánlatot intéz, remélvén, hogy egyik vagy másik helyen talán figyelemre méltatják majd kérését. Másnap levelet kap Y.-tól és Z.-től, hogy felfogadják. A Tervezet szerint a szerencsétlen X. most már szerződéses viszonyban állana Y.-nal és Z-vei is. Kérdem most már, tényleg meg" volt-e X. ben az. intentió egy őt kötelező ajánlatot tenni? Kétségtelenül nem volt-e meg. Es" ez a tényállás folyton ismétlődik, amennyiben a munkakereső nem is két, hanem tiz helyen is ajánlkozik egyidejűleg. A Tervezet persze rövidesen végez X. el, legyen óvatos, intézze ajánlatát egy helyre és várja be az elfogadásra szánt kritikus időt. Csakhogy ilyen ulon X. hónapokig várhal, míg állásra tesz szert és ez idő alatt éhen halhatna Igaz, a Tervezel gondoskodik a veszély elhárításáról, amennyiben X. állástkereső kijelentheti ajánlatában, hogy »a kötelezettséget kizárja.- Csakhogy ilyen ajánlatot állástkereső még nem irt soha és ilyen ajánlat nem is nyerne kedvező elintézést. A Tervezet szerkesztőinél még bizonyára nem ajánlkozott soha portás »kötelezettség nélküU és állítani merem, hogy ^obligo nélkül* ajánlkozó tanítóra, mint beszámithatóság tekintetében gvanus egyénre, senkisem bizná gyermekei nevelését. A Tervezet tehát egy jogszabályt oktroyál a népre, melynek ott semmi talaja sincs és oly sanctiot füz egves kijelentésekhez, mely azok lényegével és természetével össze nem fér. Ha a keresk. forgalomtól eltekintünk, ugy azt látjuk, hofiv a szerződéskötés hosszas meggondolásnak," a körülmények beható megfontolásának szokott eredménye lenni. És a bölcs törvényhozónak nem is szabad elősegíteni a meggondolatlan gyors elhatározáson alapuló pactumokat. Nem szabad módot nyújtania, hogy a hirtelen egyoldalulag tett kijelentés megrögzittessék és hatalmat adjon a másik félnek a szerződéskötést kierőszakolni. Melyik ügylet az a polg jogéletben, mely ezt szükségessé tenné ? Talán ha valaki birtokát, házát el akarja adni, ha valaki haszonbérleti szerződést akar kötni, avagy ha valaki egyezséget akar kötni — talán ezen esetekben szükséges az ajánlatot a vinculum juris jellegével felruházni? Mi azt hiszszük, hogy ezen esetekben inkább helyén van az elhatározás szabadságát megvédeni mindaddig, amíg a felek a szerződést tényleg megkötik. A tapasztalat különben is azt mulatja, hogy az ajánlat kötelező voltából származnak a legbonyolultabb perek és a legfurcsább jogi helyzetek. Mert ezen polgári jogügyekben rendkívüli nehéz az ajánlat keretébe az összes szerződési feltételeket beleszorítani, az pedig, hogy melyek a Tervezet szerint »a szerződés lényegéhez tartozó pontok* : egyáltalában és különösen a szerződő felek itt sokszor mérvadó személyes viszonyaira való tekintettel, alig megoldható kérdést képez. Mi a polg. törvények szempontjából csak egy esetben tulajdonithatunk kötelező erőt az ajánlatnak és ez az az eset, ha az ajánlattevő kifejezetten kijelenti, hogy az ajánlatot kötelező nek tekinti, A Tervezettel szemben tehát épen ellentétes álláspontot foglalunk el. Nem a kötelezettséget kell kizárni, hanem az ajánlatnak kötelező voltát kell elismerni. Az ilyen ajánlatnak komolyságában, az elhatározás megfontolt voltában azután nem is lesz okunk kételkedni. És ezt a szabályozást már a nép műveltségi fokára és jogügyekben való tájékozatlanságára való tekintettel is szükségesnek valljuk. A külföldi törvényhozás ebben a kérdésben nem lehet méi vadó és indokolatlannak tekintjük, hogy itt a keresk. forgalom elveit egyszerűen kiterjeszszük a nem-kereskedőre. Az ajánlott szabályozás még azt a nagy garantiát is nyújtja, hogy az ajánlattevő az obligo kifejezett elismerése által figyelmessé lesz téve lépésének horderejére és igy azon lesz, hogy a szerződés feltételeit lehetőleg kimerítően megállapítsa. Természetes, ha ilyen ajánlat segítségével sem construalhatók a szerződéshez szükséges alkotó, részek, az ajánlat, mint szerződéskötésre alkalmatlan, jogilag létezőnek sem lesz tekinthető. De meggyőződésünk szerint az ilyen eset a formálisan kötelezőnek elismert ajánlat mellett legritkábban fog előfordulni. Eme általános szabály ellenére azonban bizonyos kivételeket is kell statuálnunk. Ezek az esetek azonosak azokkal, melyeket a Tervezet 940. §-a az elfogadási nyilatkozat szempontjából szabályoz. Ha valaki árukat rendel oly körülmények közt, hogy a forgalomban elfogadott szokás szerint még elfogadási nyilatkozat sem szükséges, ha valaki áruk átküldése mellett teszi meg ajánlatát és egyáltalában ott. ahol az ajánlat elfogadása, már csakis a szerződés teljesítése által nver kifejezést, úgyszintén ott. ahol az ajánlattevő az elfogadási nyilatkozatról eleve lemond, mindezen esetekben eltekinthetünk azon követelménytől, hogy az ajánlattevő az ajánlat kötelező voltát kifejezetten is elismerje. Az említett körülmények közt tett ajánlatban már immanenter benfoglallik az obligatorius jelleg elismerése. Ezek az ajánlatok különben is közel állanak azok hoz, melyek a keresk. forgalomban előfordulnak, az ezekre vonatkozólag mondottak tehát ide is vonatkoznak és igy itt is indokolva van azon elv alkalmazása, hogy a szerződési "ajánlat köti az ajánlattevői. Az utóbb említett csoportba eső ajánlatok természetét vizsgálva, még szembeszökőbbé válik, mii}- helytelen eljárás az. mely semmi különbséget sem tesz a mindennapi forgalomban szereplő ajánlatok és azon jogi actusok közt, melyek a gazdasági existentiákba mélyen belenyúlnak és igy természetszerűleg fokozottal) cautelákat is követelnek. Tehát fellétlenül szükségünk van oly distinctióra, mely egyrészről respectálja a forgalom igényeit, de amely másrészről kizárja azl, hogy különös természetű jogviszonyokra egy azokkal összeférhetlen általános jogelv alkalmaztassák. Nézetünk szerint az általunk ajánlott formula helyesen választja el a két csoportot a Tervezet 940 S-a alapján és igy .még azon előnyt is nyújtja, hogy egy a Tervezetben már különben is elfogadott elvet jutta't kifejezésre. Dr. Köriig Vilmos, budapesti ügyvéd. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. Barna Ignácz budapesti kir. Ítélőtáblai biró, VI., Király-utcza 98/a. Nyomatott Márkus Samu könyvnyomdájában, Budapest V., Báthory-utcza 20.