Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 6. szám - Ingó dolog mint zálog. Tervezet 799-836. §§ [1. r.]

4 MAGÁNJOGI KODIEIKÁCZIÓNK. birtokokról szóló 1895. évi XXV. t.-cz. indokolása kimondja, hogy az 1848. évi január hó 1. után keletkezett jogviszonyokat érintetlenül hag}'ja. azt pedig, hogy a javaslatban szabályozottakhoz hasonló birtokviszonyok ezentúl ne keletkezzenek a mint a Tervezet indokolása helyesen kiemeli — a magánjog nem tiltja: az 1881. évi LX. t.-cz. 20.5 § a ismeri a felépítményen való különtulajdont; az 1881. évi LXI. t.-cz. 24. §-a elrendeli, hogy a vasút- és csatornavállalat által idegen területeken létesített építmények a központi telekkönyv illető birtoklapján, mint idegen területen lévő építmények vétessenek fel. És ha ezekhez még hozzájárul, hogy az 1860-as évek végén és az 1870-es évek elején elkészült telekjegyzőkönyvekben a superficies kitüntetését gyakran előfordulónak találjuk, olykép. hogy a telek tulajdonát és a telek haszonélvezetét meg a felépítmény tulajdonát külön bejegyezték, ugy hogy külön átruházás és megterhelés tárgyául szolgálnak, és hogy a kir. Curia több határozatában annak existentiáját elismerte: - nyilvánvaló, hogy a superficies nálunk nem idegen intézmény, sőt annak létezése jogilag is el van ismerve. Áttérve azon kérdésre, vájjon van-e szükségünk a superficiesre. mint speciális jogintézményre? véleményem szerint a létező superficiarius viszonyokat megszüntetni és olyanoknak ujabban való keletkezését megtiltani nem lehet; mert a fennebb felsorolt építmények czéljaiból Ítélve, társadalmi, forgalmi és közgazdasági érdekek olyanok létezését, illetve uj létesítését gyakran követelik. Kérdés, vájjon a fennebb emiitelt, egyesek, illetve a közjóiét érdekében keletkezett építmények jöhettek e volna létre a superficies jogintézményének létezése nélkül ? Sokszor hasznos, sőt szükséges, hogy valaki építményt állítson fel, például gazdasága czéljaira, de nincsen elegendő pénze, hogy az építkezésre szükséges telket megvásárolja ; vagy meg van ugyan a szükséges pénze, de bizonyos vállalat érdekében csak időleges építményre — például fürészmalomra van szüksége és a telket megvásárolni nem akarja, vagy a tulajdonos a kérdéses telket örök áron eladni nem akarja vagy el nem adhatja, mert például hitbizományi jószághoz tartozik, vagy a tulajdonos község, egyház vagy más jogi személy lévén, a tulajdon átruházása tekintetében korlátozva van. Az előadottakhoz képest kétségtelen, hogy a superficiarius viszonyokra szükségünk van: minek megállapítása után felmerül azon további kérdés, vájjon szükséges-e, hogy a superficiest1) mint sui generis jogi institutiót construáljuk, vagy beilleszthető-e az a fennálló jogrendszerbe? Vizsgáljuk meg. vájjon nem helyezhető-e a superficies a bérlet, haszonbérlet vagy haszonélvezet szempontja alá. mely jogokhoz sokban hasonlít? Míg a bérleti szerződés által a bérbeadó a bérlő irányában, bér megfizetése ellenében, bizonyos dolog időleges használatának átengedésére kötelezi magát: míg a haszonbérleti szerződésnél fogva a haszonbérbe adó, haszonbér megfizetése ellenében, valamely gyümölcsöző dolog vagy jog időleges haszonvételének átengedésére kötelezi magái; míg a haszonélvezet a dolgot akként terheli, hogy az, a kinek javára a terhelés történt, jogosítva van a dolog hasznait vagy azok egy részét szedni, a superficiarius azon épitménynyel, melyet idegen ingatlan felszínén vagy felszíne alatt bír, élők közt vagy halálesetre mint sajátjával rendelkezhetik, azt le is ronthatja, tehát több joggal rendelkezik, mint a fennebhi három intézmény erejénél fogva a bérlő, haszonbérlő vagy haszonélvező. Ily körülmények közt a superficiest a fennebb említett intézmények egyike vagy másika alá csak ugy lehetne helyezni, hogy vagy a kérdéses intézmény vagy a superficies lényege változnék meg, a mit pedig kerülni kell. Ezek után constatálom. hogy a superficies jogintézményét nem lehet jól nélkülözni. Jellemző annak jelentőségére és gyakorlati szükségességére nézve, hogy Belgiumban és Hollandiában, hol a code civil volt érvényben, mely a superficies intézményét nem ismeri, utóbb 1824-ben specziális törvénynyel behozatott. II. A superficiest vagy mint az építmény különtulajdonát (Sondereigenthum), vagy mint használati jogot találjuk. Az ausztriai magánjog szerint, mely a domínium plenummal szemben az osztott tulajdont, fő- és altulajdont, ismeri, a superficies a telek felületének használati tulajdona.2) A franczia,8) olasz4) és zürichi5) magánjogok a superfi') Azért nem használom az ,,épületjog- kifejezési, mert azt — a mint késóbl) indokolni fogom — nem tartom helyesen választottnak. ») Ausztriai ált. polg. törvénvkönyv 357., 1125.. 1147. és 1150. t?§. 3) Code civil 553. és 664. §§. Codice civile 440, 448. és 562. §§. 6) Zürichi polg. törvénykönyv 549. §. ciest külön tulajdonként construálják, olykép, hogy a teleknek és az álló építménynek külön, domínium plénum mai biró tulajdonosa lehet, mi annyit jelent, hogy a superficiest mint speciális jogi intézményi nem ismerik. Ellenben a külön" tulajdon kérdésének határozott eldöntése nélkül a belga jog") szerint a superficies azon idegen dolgon lévő jog, »qui consiste á avoir des bátiments« slb., a bajor javaslat7) szerint »das Recht zur Henützung eines Gebaudes, Kellers und andern Werkes,« a szász polgári törvénykönyv8) szerint »die Berechligung ein Gebáude auf fremdem Gruiid und Boden zu habén und zu benützen,« a hollandiai magánjog") szerint »á avoir des bátiments, ouvrages oü plantations sur un fond appertenant a autrui.« a német birodalom uj polgári törvénykönyve10) szerint *das Recht auf oder unter der Oberllache des Grundstückes ein Bauwerk zu habén« ; a Tervezet pedig, a mint már fennebb láttuk, egybehangzó az utóbbi törvénvkönvv rendelkezésével. Ezekhez képest a superficies jus in re aliena és ezen minősítése meg is felelne ezen intézmény lényegének és a gyakorlati szükségnek, míg annak külön tulajdonként való cónstruálása azon hátrányos következménynyel járna, hogy szolgalmak alapítását tenné szükségessé, már pedig utóbbiak lehetőleg a minimumra redukálandók, mert a tulajdon szabadságát korlátozzák, társadalmi kellemetlenségeket okoznak és a peres viszonyokat szaporítják. Graeser Dániel, erzsébetvárosi kir. törvényszéki biró. ^\ Ingd dolog mint zálog. (Tervezet 799—836. §§.) Mielőtt a Tervezet III. Része VII. czimének első fejezetében foglaltakat tartalmi szempontból vizsgálat alá vennők,1) lássuk előbb az ingó dologra, mint zálogra vonatkozó rendelkezéseknek beosztását, az egyes szakaszok elhelyezését, figyelem mel azoknak tárgyára és tartalmára. A beosztás, a szakaszok elhelyezése jórészt helyesnek mondható, részben azonban más elhelyezés volna ajánlatos. Kétségtelen ugyanis, hógy a inig egyrészről a törvénynek nem lehet módszere az oktató módszer, s így annak szerkezete, beosztása nem lehet merőben tankönyvszerű, mégis, másrészről szükséges, hogy az egyes jogintézményekre vonatkozó rendelkezéseknek belső, tartalmi összefüggése legyen irányadó az egyes szakaszok elhelyezésénél, az általános elvet tartalmazó szakaszt kövesse az, a mely a részletes rendelkezést tartalmazza, és pedig mindaz együtt, egy csoportban, logikus egymásutánban, a mit a törvény kimondani kiván. ugy szólva okozati összefüggésben s nem ötletszerűen megszakítva olvan szakaszok közbehelyezésével, a melyek ismét más rokontartalmú rendelkezések közé lennének csoportosíthatók. E tekintetben a Tervezet nem egészen következetes. így nevezetesen: A Tervezet 791). §-a nem csupán a zálogjog lényegének meghatározását adja, hanem a második bekezdésben a mellett, hogy az első bekezdésben általánosságban kijelenti, hogv a zálogjog követelés biztosítására szolgál, a zálogjog czéljárol már részletes intézkedést is tartalmaz: ez helyes, mert a második bekezdés szoros összefüggésben van az elsővel. E szakasz után azonban, minthogy ez a szakasz a zálogjog czéljárol már többet, mint általános kijelentést tartalmaz, helyesebb volna a zálogjog tárgyát megjelelő szakaszok helyett tovább folytatni a zálogjog czéljával és a 799. után sorakoztatni a 807. és 808. §§-at, mint szintén a zálogjog czéljára vonatkozó rendelkezéseket, s ezek után folytatni a 800. s köv. §§-at. A Tervezet 809—813. $§-ai a záloghitelező jogai és kötelességeiről szólnak, és pedig a 813. §. a zálog romlása vagy értékcsökkenése esetén beálló jogok- és kötelességekről; tartalmi összefüggésénél fogva helyes, hogy a 814. $-ban foglalt rendelkezés, a mely az elzálogitót hasonló esetben megillető jogokról szól, nyomban a 813. §. után következik, de már a logikus rend követeli, hogy most ne az elzálogitónak más °) 1824. évi január hó 10-én kelt belga törvénv 1 S •) Bajor javaslat 334. §. s) Szász polg. törvénykönyv 661. §. 9) Hollandiai polg. törvénykönyv 758. §. 10) Német birodalom ált polgári törvénykönyve 1012 S. >) A T. indokolásában bevezetésül foglalkozik azzal a' kérdéssel dologi jog-e a zálogjog s helyesen illesztetik-e az ingó zálog jogintézménye a dologjogok közé. Minthogy ennek a kérdésnek taglalása inkább a dologjog általános részébe tartozik, s azt hiszem, ott tárgyaltatni is fog, ezért — eme terjedelménél fogva is nem ide tartozó kérdést bírálat tárgyává e helyen nem teszem.