Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 6. szám - Ingó dolog mint zálog. Tervezet 799-836. §§ [1. r.]

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. 5 körülmények beállta esetén származó jogairól szóljunk, hanem folytassuk ismét a hitelező jogaival s ezért a 814. § után a 816. §-ban s ez után a 815. § ban foglalt rendelkezéseket helyezzük el. A 809. ^. második mondata pedig az összefüggésnél fogva inkább a 813. s- elejére teendő. A Tervezet 818. §-a az elzálogitó által a záloghitelezővel szemben érvényesíthető kifogásokról szól. Ez a szakasz két épen nem rokon tartalmú szakasz közé van illesztve, t. i. a követelések elévülését és a kielégítés módját tárgyazó szakaszok közé, holott van a Tervezetnek a 818 §-al rokon tartalmú szakasza is, ilyen a 833. § Helyes, hogy ez a 833 §. a zálogjog megszűnéséről rendelkező 829—832. §§. csoporlja után helyeztetett el, mert hiszen minden kifogásnak czélja a követelés érvényesítésének végleg útját állani, avagy az érvényesítést, a mennyiben a jogosultság még be nem következett, bizonyos időre gátolni. Ugyanebből az okból a 818 §-t is a 833. után kellene elhelyezni. A záloghitelező kielégítését tárgyazzák a Tervezet 819— 825. §§-ai. E szakaszok közül a 823., 824., 825. ok általánosabb természetű rendelkezéseket tartalmaznak, mint a 821. és 822. s-ok, miért is helyesebb volna a következő sorrend: 819., 820.. 823.. 824 . 825, 821., 822. §§. A zálogjog megszűnésének eseteit tartalmazzák a Tervezet 829 — 832. ai. Itt ismét azzal a hibával találkozunk, mint az előbb emiitett szakaszoknál. Ugyanis e négy szakasz mindegyikében a zálogjog megszűnésének egy-egy önálló, a többitől lényegében elütő esete foglaltatik; ezek közül mindenesetre leggyakoribb megszűnési eset a záloghitelező követelésének megszűnése s mint egyik legrégibb általános jogelvnek (mente fundamento, rumpifur aedificies) a zálogjogintézményben törvényi uton leendő megrögzítése, e szakaszok között eíső helyre teendő: ezt követően a jogéletben leggyakoribb s nem tisztán a záloghitelező akaratától függő megszűnési eset a confusio, a 831. ^-ban foglalt eset; s csak ez után következik a zálogjog megszűnésének másik kél, tisztán a záloghitelező akaratától függő megszűnési esete, t. i. a zálogjoggal való felhagyás kijelentése és a zálog visszaadása (a mi rendszerint nem más, mint az előbbinek eííectuálása). vagyis a 830. és 829. §§ ban foglalt megszűnési eset; helvesebb volna tehát a következő sorrend: 832, 831.. 830., 829. §§. Az elmondottakhoz képest a T. III. Része VH-ik czimének első fejezetében foglalt szakaszokat, azok tartalmi összefüggésénél fogva, a következően kellene elhelvezni: 799, 807, 808, 800., 801., 802.. 803, 804., 805, 806., 809. első és harmadik mondat, 810., 811., 812.. 813. az elején a 809. §. második mondatával, 814. 816.. 815.. 817., 819.. 820.. 823, 824, 825, 821, 822., 826, 827, 828., 832, 831, 830, 829, 833, 818, 834, 835.. 836. §§. 799. §. >A zálogjog az ingó dolgot (a zálogot) követelés biztosítása végett akként terheli, hogy a hitelező jogosítva van a zálogból kielégítést szerezni. A zálogjog feltételes követelés biztosítására, valamint jövőbeli, de a jogviszony megjelelésével felismerhetővé tett követelés biztosítására is szolgálhat.« Ebben a szakaszban a zálogjog főbb kritériumait2) adja meg a Tervezet. Sőt az indokolás határozottan kijelenti, hogy e s-ban a zálogjog fogalma foglaltatik. Szerkezeti szempontból véve szemügyre e §-t, ép ugy, mint a Tervezet általában, itt is kerüli a defmitió jellegét; ámde az is tény, hogy annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy a konkrét esetben zálogjogról van-e szó, a jogélet ebben a §-ban definitiót fog találni s az egyes esetben az e §-ban foglaltak szerint fog dönteni, annyival inkább, mert erre a támpont az indokolásban tett kijelentés. Szembeötlő, hogy e első bekezdése a zálogjognak nem egész életfolyamára illő fogalommeghatározást képez, (a második bekezdés az elsőben adott fogalommeghatározásnak csak bizonyos irányban bővebb kifejtése), mert e szerint a zálogjog fogalmát csak abban az állapotban látjuk, a mikor a záloghitelezőnek a zálogtárgy értékesítésére való joga beállott: de nem adja meg ez a §. a zálogjog fogalmát arra az időre, a mely annak megalapítása és a hitelezőnek most emiitett joga 2) Mindezek a tudomány és nagyrészt az összes modern törvények által egyértelműen elfogadott alapelvek. L. Dernburg : Das Pfandrecht n. d. h. röm. Rechte. Bd. 1—2. 1800 . 1864. Sohm : Vom subpignus. Rostok, 1864. Regelsbcrger a Schletter féle Jahrb. XI. köt.-ben. Bremer: Das Pfandrecht (Hoffmann : krit. Vjschr. XII. 524.1.). Kohler : Pfandrechtliche Forschungen 188-'. (Exner. krit. Vjschr. XXIV. 503. 1. Pfersche, Wiener Ztschr. X. 187. 1.). Windscheid : Lehrbuch d. Pandektenrechts I. B. 670. s köv. 1. Arndts : Lehrbuch d. Pandekten XlV-ik kiad. 705. 1. Code Napoléon : 2071. § Szász ptk. 369. §. Német ptk. 1204. §. közti időközre esik, pedig, hogy a zálogjog már ekkor is él s hogy már ekkor is határozott értelemben vett zálogjogról van szó, az kétségtelen. Ezekkel a szavakkal »akként terheli a dolgot* nincs e most mondott időre vonatkozóan semmi sem kifejezve, mert ily alakban e $|. csak annyit jelent, hogy ez az ^akként terhelés* abban áll, hogy a hitelező a dologból kielégítést szerezhet, de, hogy a kielégítésig miként terheli, az megmondva nincs. Nem koczkáztatom ezzel azt a nézetet, hogy félő volna, hogy ily szerkezet mellett a jogélet csorbát szenvedhet s a zálogjog csak a kielégítésre való jogosultság beálltával fog beállónak tekintetni, mert e nézet életre kelését mar eleve lehetetlenné teszik a Tervezet későbbi §§-ai, a melyek a zálogjog szerzése módjáról, a zálogtárgy időközbeni sorsáról rendelkeznek, ámde mégis, ha már egyszer fogalommeghatározás a czél, ugy foglaljunk ebbe bele mindent, a mi a lényeghez tartozó. Miként terheli a zálogjog a dolgot addig, a mig a hitelezőnek a kielégítésre való joga bekövetkezik ? Akként, hogy azt a hitelező birtokában tartja a Tervezet 802. §-ának útmutatása szerint; vagyis a német ptkv. terminológiájával élve akár közvetlen, akár közvetett birtokosként. A Tervezet 802. S-ának 2-ik bekezdése a közvetett birtoklási a zálogjogra nézve körülírja, minthogy a közvetett birtok fogalmát általánosítva egyáltalán nem acceptálja. A magam részéről a Tervezetnek a német ptktől való emez eltérését nem tartom szükségesnek, s egyetértek e részben Dr. Klein Ede Ű4yvédnek a Jogtud. Közlöny 1901. évi 39. számában a Tervezet ez eltérését illetően a constilutum possessoriumról irt czikkében (1. jegyz. alatt) kifejtett nézetével. E kérdés bővebb taglalása a birtok tanának keretébe tartozván, e helyütt be kell érnem annak puszta kijelentésével, hogy a közvetett birtoklásnak, mint általános természetű jogi fogalomnak meghonosítását czélszerünek tartanám s ennek felhasználásával a Tervezet 799. 1. bekezdését kiegészíteném ekként: »A zálogjog >iz ingó dolgot . akként térbeli, hogy a hitelező jogosítva van a dolognak közvetlen vagy közvetett birtoklása mellett . . .« Azzal, hogy a zálogjog a Tervezet eme §-a szerint követelés biztosítására szolgál, ki van mondva, hogy a zálogjog járulékos természetű. E tekintetben is, mint fennebb megemlítettem, megállapodott jogelvvel találkozunk ugy a tudományban mint a törvényhozásokban; értelme az, hogy csak addig áll fenn a zálogjog és csak az esetben, a meddig a követelés, a melynek biztosítására szolgál, fennáll. Nincs kizárva ezzel az, s ezt a Tervezet eme íi. 2-ik bekezdésében világosan ki is mondja, hogy a zálogjog a követelés beállta előtt is meg ne szereztethessék, a mig t. i. a követelés beállta jogilag még lehetséges. E mellett a felfogás mellett majdnem feleslegesnek tetszik a Tervezet 832. S-a, a mely szerint a zálogjog megszűnik a záloghitelező követelésének megszűntével; és ez a kijelentés annak daczára, hogy a zálogjognak ily okból való megszűnte már a 799. §. 1. bekezdéséből is logikai kényszerrel folyik, még sem felesleges, ha meggondoljuk, hogy a római jog is mulat fel eseteket, a melyek szerint a zálogjog a követelés megszűnte után is még tovább fennállott [a követelés ez esetekben a zálogjog kedveért és következtében tovább fennállónak tekintetett: >remanet . propter pignus naturális obligagatio«|;i), ugy szintén találkozunk esetekkel — bár inkább az ingatlanokra "vonatkozó zálogjogot illetően — az ujabb törvényhozásokban is, a melyekben a mellett, hogy a zálogjog fogalmának accessorius jellegét elismerik, mégis az a tétel is helyet foglal, hogy a zálogjog önállóan, minden követelésre való tekintet nélkül is szerezhető s követelés nélkül is fenállhat. *) Hogy a követelés érvényes, fennálló, valódi (nem színlelt) legyen, arról a Tervezet rendelkezést nem tartalmaz, bár ugy a törvénvhozásban5) van rá példa, mint a tudományban, majdnem kivétel nélkül, találkozunk a tétellel, mint a zálogjog lényeges kellékét magában foglaló tétellel. Törvényi kimondása azonban teljesen felesleges, mert mindezek a követelésnek magának lénveges feltételei, a zálogjog accessorius, annak feltélele a követelés maga s ennek jogi sorsát követi. Az a kérdés pedig, hogy mi történik a zálogjoggal akkor, ha az eredetileg semmis követelés, e semmisség okának megszünté3) Windscheid : i. ni. 676. 1. *) így a revideált „Mecklenburger Hypothekenordnung" (1848. okt. 18.) 16. i;-a és a revideált „Stadtbuchordnung" (1857. deczember 21.) 19. §-a; ugy' az 1872. május 5-ki porosz tv. - A régibb német jogra 1. Beseler: Deutsch. Privatr. 95 §. — Gerber: Deutsch. Privatr. 149. §. 6) Osztr. ptkv. 449. §.