Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 5. szám - Jog haszonélvezete. Tervezet 756-764. §§ [1. r.]

-6 MAGÁNJOQI KODlflKÁCZIÓXK. rozások tekintetében a tudományban uralkodó nézetek által nem kötheti magát, főképen ha a jogélet a tudomány álláspontjával nem tud megbarátkozni, vagy ha a törvényhozó az általános tudományos megállapodásra nem is támaszkodhatik. így teljesen souverain a törvényhozó p o. a dolog fogalmának meghatározásában, de nem engedhető, hogy magában a jogrendszerben egy és ugyanazon fogalom egyes tőrvényrendelkezésekben ellentétes tartalmú legyen, vagy hogy a felállított elv consequentiái egyes törvényrendelkezésekben hajótörést szenvedjenek. Ezeknek az általános axiómáknak előrebocsátása után vizsgáljuk: váljon a joghaszonélvezet beválhatik-e mint szükséges, vagy czélszerü jogintézmény, váljon az arra vonatkozó rendelkezések, magával az ususfruclus fogalmával és a dologi jogok rendszerében felállított alapelvekkel összeegyeztethetők e ' A Tervezet indokolása, a joghaszonélvezet szabályzásánál annak jogtechnikai nehézségei elhallgatása mellett, és praktikus exigentiái felkutatása és felderítése nélkül, egészben véve csak arra a nyilatkozatra szorítkozik, hogy »a jogok haszonélvezetét azért kelí tüzetesen megengedni, mert a törvény ugy a dolgok (485. §.), mint a tulajdonjog (560. fogalmát szűkre fogja, ugy, hogy a dolgok haszonélvezetének szabályait alig lehetne a jogok haszonélvezetére. — tüzetes megengedés nélkül — alkalmazni.« Ez kétségtelenül igaz; de e nyilatkozattal az ususfructus természetéből folyó azon nehézségek, melyek a joghaszonélvezet fogalmi meghatározásának, praktikus jogintézménynyé való alakulásának útjában állanak, még elhárítva nincsenek ; a jog haszonélvezet tartalmának a törvény által a dolog és a tulajdonjog fogalmára nézve elfoglalt állásponttal való összeegyeztethetése még kimutatva nincsen. Mert hogy a Tervezet — jóllehet a dolog, fogalmának meghatározásától tartózkodik — dolog alatt csak testi tárgyakat ért, és a tulajdon tárgyának csak dolgot, tehát szintén csak testi tárgyakat tekint, az "annál is inkább kétségtelen, mert az 504. í*. szerint a jogokat és a követeléseket az ingó vagyonhoz, nem pedig az ingó dolgokhoz számítja; már most nem-e elvi ellentét az, ha a Tervezet 731. §-a a haszonélvezet tartalma iránt ugy intézkedik, hogv : »a haszon élvezet a dolgot akként terheli stb.«, a jogokatés a követeléseket pedig, melyekre a haszonélvezetet szintén engedi, a dolgok köréből kizárja\' Igaz ugyan, hogy a Tervezet indokolása ennek az ellentétnek elejéi az által" akarja venni, hogy a német törvénykönyv indokolása nyomán, a joghaszonélvezetnek a dologi jog, a dolgon levő jog karakterét eltagadja, de viszont tartalma és joghatása tekintetében zavarba jővén, annak azt a kárpótlást nyújtja, hogy a joghaszonélvezetct absolnt jognak, azazaz mindenki ellen érvényesíthetőnek elismeri, mi végül mégis csak arra fut ki, hogy a joghaszonélvezetet csak a „dologi jog' czimétől fosztja meg. Világos tehát, hogv az ilyen mesterkélt argumentatioval támogatott czimfosztás époly kevéssé változtatja a fogalom lényegét, mint ama zavarszülte conclusio. melyhez az indokolás kénytelen volt menekülni, hogv a joghaszon élvezet se nem dologi jog, se nem kötelmi jog — tehát neutrius generis — ama álláspontját igazolni nem alkalmas, melvlyel a joghaszonélvezetnek, a dologi jogok területén, mégis helyt engedett. Hogy továbbá a Tervezet már a tulajdonjog fogalmára nézve elloglalt álláspontjánál fogva, a joghaszonélvezettel ha máskülönben, fogalmak, jogelvek és az ezekből folvó consequentiák iránt nem közönyös — scylla és charybdis közé kerül, hogy a contemplált joghaszonélvezet a Tervezet szerinti tulajdonjoggal szemben, minden, csak nem ususfructus, kétségtelen. Hiába minden mesterkélés s akár hogyan faragjuk a joghaszonélvezet külalakját, ha egvszer absohd joqként akarjuk szerepeltetni, akkor el kell ismernünk azt is, hogv az. a tulajdonjog korlátolásából eredő dologi jogot képez"; mert nem szabad szem elől téveszteni, hogv valamely a vagyoni jog köréhez tartozó jognak absolut joghatása csakis a dolgon levő jog természetéből következik. De miként képzelhető a tulajdonjog korlátolása, ha maga a joghaszonélvezet tárgvául szolgáló jog a tulajdonjog tárgyát nem is képezheti'.' Ilyen formulázás nézetünk szerint nem egyéb mint Iából vaskarika 1 S tekintve továbbá, hogy a joghaszonélvezet birtokszerzése a Tervezet 772 S-a szerint a haszonélvezendő jog átruházásában áll, kérdjük: mi marad ebből a jogból a dominus proprietalis-nek, ha egyáltalában a jogoknál tulajdonról szólhatnánk? Ebből kiviláglik, hogy a joghaszonélvezet szervezése és szerkesztése, annak a jogrendszerben való elhelvezése, sokkal több és nagyobb nehézséggel találkozik, mint "sem hogv az egyes törvényrendelkezéseket, a Tervezet mintájára és a különben sok tekintetben kiváló német törvénykönyvre támaszkodva. tekintet nélkül a dolog- és kötelmi jogban elfogadott alapelvekre lehelne összbangzásba hozni. Elismerjük — a mint ezt különben már fennebb is hangoztattuk — hogy a törvényhozás, tekintve azokat a számtalan, különféle irányban nyilvánuló nehézségeket, melyek a codificatio elébe gördülnek, a logikai formalismus békói alól némelykor szabadulni kénytelen, sőt hogy itt-ott némely elvének rideg consequentiái elől ugv menekülhet, hogy majd jogfietiókhoz. majd (piasi-fogalmakhoz folyamodik, de akkor kell, hogy a jogélet exigentiái e módszert igazolják. Azonban szükségesség és°czélszerüség nélkül, complikált jogeonstructiókat, hogy ne mondjuk fogalomzavarokat, a codificatióba felvenni, nézetünk szerint a praxisnak csak ártalmára lehet, és nem hLszszük, hogy jogélelünk, a joghaszonélvezetre olyan értelemben és olyan terjedelemben szorulna, a mint ezt a Tervezet conlemplálja. Ellenvetésünk igazolást nyer. ha a joghaszonélvezetet, tekintettel annak egyes tárgvára vonjuk bírálat alá. Mielőtt azonban erre áttérnénk, szükségesnek tartjuk a Tervezetnek álláspontját, a joghaszonélvezet tárgyát képezhető jogokra nézve, kellő világításba helyezni. A Tervezet 756. $-a csak elvképen mondja ki: hogy az átruházható jogok is lehetnek a haszonélvezet tárgyai, a nélkül, hogy a kérdésben forgó jogok minőségét, területkörét közelebbről meghatározná. Minthogy azonban a haszonélvezet a vagyoni joghoz tartozik, nem szenved kétséget, hogy a 75/ — 764" Ss' bán érintett jogok csak vagyoni jogok lehetnek. Ehhez képest a joghaszonélvezendő jogokhoz számíthatjuk: részint az átruházható korlátolt dologi jogokat, u. m. az épületjogot, a zálogjogot, a reál terhekből folyó jogokat, részint az átruházható kötelmekből eredő jogokat, s a mennyiben az örökösödési jog a vagyoni joghoz tartoznék, ezt is. Más vagyoni jogot a Tervezet nem ismer. Ama classificatió pedig, mely Ível a Tervezet indokolásában találkozunk, s mely szerint a jogok vagy absolut jogok vagy követelések, meglehetős homályos. Homályos különösen a Tervezetnek, az absolut jogok inkább nemzetgazdászati körülírását, mint meghatározását magában foglaló és megint a német törvénykönyvnek szintén ködös indokolásából átvett azon passusa, mely ugy hangzik: ->az absolut jogok épen ugy mint a dolgok (vagy inkább mint a dolgok tulajdona) állandó, maradandó vagyonrészeket, jövedelmezőség okából befektetett értéket, »tőkét* képeznek*. Nézetünk szerint ez nem jogi. fogalom; az idézett passus az absolut jogok természetét, minőségét, sem nem magyarázza, sem meg nem világítja. Mit jelentsenek jogilag az állandó, maradandó vagvonrészek? Ha jövedelmezőség okából befektetett (hova és mibe?) ériéket, tőkét képeznek, akkor lehetnek ezek a körülményekhez képest, majd dologi jogok, majd csak kötelmeken alapuló követelések. Nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy az átruházható jogokat azon cathegoriák szerint vizsgáljuk, a mint azok a Tervezetben a vagyoni jog keretében el vannak helyezve. Kezdjünk első sorban az épületjoggal, mely a Tervezet 785. § a szerint átruházható dologi jog lévén, a joghaszonélvezet tárgyát képezheti. Az épületjoggal feljogosított (superfteiarius) ennélfogva erre a jogra haszonélvezetet rendelhet, az ususfructuarius pedig a Tervezet 772. §-a szerint az ususfructust ugy szerzi meg, hogy a jus superficiei reá átruháztatik. Ezen átruházás folytán az ususfructuarius a superficiarius jogaiba lépvén, a Tervezet 785. $-a szerint az ingatlan felszínén vagy felszíne alatt épitkezhetik. Kérdjük már most: cui bono az ilyen joghaszonélvezet .' Hiszen — ha az épületjog, mely a Tervezet szerint dologi jog, pusztán engedmény utján ruháztatik át másra, akkor is absolut jogot szerez az engedményes, mivel az átruházott jog eo ipso ilyen természetű. Az ususfruclusnak az a jogkövetkezménye pedig, miszerint az usufructuarius halálával az ususfructus megszűnik, szerződésileg ép ugy kiköthető, a mint szerződésileg a neláni eautio usufructuaria tekintetében is, a kellő intézkedésekről a lelek gondoskodhatnak. Világos tehát, hogy az ilyen ususfruclusra egyik félnek sincs szüksége. Ha pedig a szóban forgó ususfruclus a superficiarius által már rakott épületekre rendeltetnék, akkor nem joghaszonélvezettel, hanem dolog haszonélvezetével állunk szemben. Hozzájárul, hogy az épületjog haszonélvezete a Tervezet által meg nem oldott complikatiókra vezet. Ugyanis: Tekintve, hogv az épiiletjog haszonélvezetére nézve a Tervezet 757— 764." f aiban speciális intézkedések nincsenek, a 756 szerint a dolog haszonélvezetére vonatkozó rendelkezések per analógiám jönnének alkalmazásba, vagyis az ususfructuarius fel volna jogosítva a 731. §. analógiája szerint az épületjog hasznát (?) szedni; e haszonszedés állana pedig az építkezésben.