Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 5. szám - Jog haszonélvezete. Tervezet 756-764. §§ [1. r.]

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. 5 él, koezkáztat költséget, fáradságot, az ilyen körülmények közt benyújtott jogorvoslat alaptalan nem lesz. A kik árva ügyekkel foglalkoznak, az árvaszékek ügyforgalmát figyelemmel kisérik, azok tudják, hogy egy-egy felebbezés ritkaság számba megy és fog is menni, így tehát a felebbezési jog kiterjesztése hátrányt nem fog képezni, mig vele el lesz érve a gyámnak hatékony ellenőrzése Hogy hogyan és miként lenne a felebbezési jog helyesen szabályozva, az nem itt, hanem az eljárási résznél képezheti vita tárgyát. A mit itt előadtam, az csakis azon véleményem indokaképen hoztam fel, hogy a Tervezet a szorosan vett eljárási részszel ne foglalkozzék, és bár kétségtelen, hogy az ellenőrző gyámnak felebbezési jogot adni kell. annak a kimondását azonban a Tervezet mellőzze, mert ha ezt nem teszi, ugy mivel sem indokolt complicatiókat hoz létre. 401. ü. A szakasz egy teljesen indokolatlan korlátozás, mert tudvalévő dolog, hogy a' családnevek változtatását a belügyministerium engedélyezi, ugyancsak ismeretes, hogy a ministerium szigorúan ragaszkodik azon elvéhez, hogy a "családnévváltoztatást csak is hazafias czélból engedélyezi,"sőt a ministerium még az uj név mikénti Írására is kiterjeszti figyelmét, egyszóval a névváltoztatást minden tekintetben ellenőrzi, a mely hatósági ellenőrzés mellett, kérdem, miért kell és mire jó a gyámhatósági jóváhagyás, a melyet különben ugy is mindenki el fog nyerni, ha kérvényében a hazafias czélt és szándékot csak frázisnak használja is. 402 A szakasz szerint a gyám, gyámoltja vagyonát leltár mellett veszi kezelés alá. Hogy ki ta'rtozik a leltárt felvenni, mi foglalandó a leltárba, arra" nézve a szakasz utasítást nem ad. de a mintáz az indokolásból látható, a szakasz fenn akarja tartani a mai állapotot. Ma, ha egy örökhagyó hagyatéki ügvében kiskorú van érdekelve, a leltározó közeg a leltárt hivatalból veszi fel. A leltár felvétele mindig előbb megtörténik, mint a gyámrendelés, sőt hogy ez utóbbi előbb történjék, mint a leltározás, fizikai lehetetlenség is A leltár a hagyatéki bíróság részére s a többi közt az örökösödési illeték megállapithatása czéljából vétetik fel. A leltár felvételénél jelen lévő összes érdekeltek, nagy- és kiskorúak, becslők stb. stb. mind csak egy szempontot tartanak irányadónak, azt t. i., hogy a mit csak el lehet titkolni, az eltitkoltassék, a mit pedig már eltitkolni nem lehet, az mennél kisebb értékben vétessék fel, mert annál kevesebb lesz az örökösödési százalék. Az ezen szempont figyelembe tartása mellett felvett leltár egy eredeti példánya a bíróságnak, egy másolati példánya a gyámhatóságuak küídetik be. A leltárban arról, hogv az ott körülirt tárgyakat a gyám átvette, illetve hogy azok átvételét gyámi minőségében elismerje, szó sincs s nem" is lehet. Következik a hagyaték-tárgyalás. Ott a tárgyaló közeg teendőinek megrövidítése czéljából az örökösök kijelentik, hogy a leltározott ingóságokat maguk közt egyenlő arányban és természetben megosztották, mi nem áll, nem állhat, mert hisz kocsit, lovat, bútorokat természetben megosztani lehetetlen. A tárgyalás megtörténte után a gyámhatóság a leltár egy másolati példányát kiadja a gyámnak, ki azután mosolyogva olvashatja, hogy az ő őrizetéreolyan dolgok is lettek bizva. a mit a nagykorú testvérek már rég eladtak. így készül az a leltár, ilyen az a leltár, mely ma is a gyám felelősségre vonhatásának alapját, első feltételét képezi. " Helyes a Tervezetnek azon intézkedése, hogy a gyám gyámoltja vagyonát okirat mellett vegye át, azonban csak az esetre és ugy, ha a leltározás nem a hagyatéki leltár elkészítése czéljából történik, hanem ettől teljesen különböző önálló jogcselekmény lesz, a melynek egyedüli czélja a kiskorú vagyonának a gyám kezeibe leendő átadása és az átvétel megtörténtének tanúsítása. Hogy a leltározás csak ily czélból történhessék, illetve hogy az megtörténjék, én a 402. helyeit a következőt tenném : A gyám gyámoltja vagyonát hatósági személy közbenjöttével és a gyámolt két rokona, ilyenek nem létében két helybeli egyén jelenlétében veszi át. Az átvétel megtörténtéről, az átveti tárgyak mennyisége és értékéről jegyzőkönyv veendő fel. melynek egyik példánya a gyámhatóságnak beküldendő, másod példánya a gyámnak átadandó. Hogy a Tervezet szövege helyett ezt ajánlom, annak indoka nem a reformálási vágy, hanem az, hogy a hatósági közegnek semmi szín alatt se legyen módjában a két leltárt egybe foglalni (t. i. a hagyatékról és az átadásról szólót), s hogy az átadás alkalmával kelljen a gyámnak a vagyonkezelés mikéntjére vonatkozó terveit is előadni. A felveendő jegyzőkönyvbe a vagyonállag mellett a gyámnak elő kellene adni, micsoda vagyontárgyakat akar, akár czélszerüség, akár a hagyatéki terhek kifizetése czéljából eladni, miként akarja a meglévő készpénzt gyümölcsöztetni, a 403. §-ban körülirt értékpapír megtartása vagy eladására nézve javaslatot tenni, az ingatlanok mikénti kezelését jelenteni, a kiskorú nevelése, tartására vonatkozó terveit előadni, egyszóval a jegyzőkönyv magában foglalná nemcsak a kiskorú cselekvő és szenvedő vagyonállagát, hanem a gyámnak mindazon intézkedéseit is, melyet neki a kiskorú vagyoni állapotának rendezése, biztosítása, jövedelmezősége, a kiskorúnak nevelése érdekében tenni kellett és kell. Egy ilyen jegyzőkönyvre, illetve tervezetre a gyámhatóságnak annál inkább szüksége van, mert ilyen apró részletkérdések megoldásába a hagyatékot tárgyaló közeg ma már nem szívesen bocsájtkozik. de meg az ma már neki nem is feladata. Dr. Búrdió Ferencz, sümegi ügyvéd. X Jog haszonélvezete. (Tervezet 756-764. §§.) I. »A magyar ált. polgári törvénykönyv tervezete« 756. ^-ában elvben kimondja, hogy: a haszonélvezet (ususfructus) az átruházható jogokra is kiterjesztendő. Ugyanazon §. második bekezdésében kijelenti továbbá a Tervezet, hogy a dolog haszonélvezetének szabályai, a joghaszonélvezetre is megfelelően alkalmazandók, a mennyiben a 7Ő7 —764. §§-ból más nem következik. Mielőtt a joghaszonélvezetre vonatkozó rendelkezéseket egyenként és összességükben közelebbről és részletesen bírálat tárgyává tennők, vonjuk vizsgálat alá első sorban magát az alapgondolatot, melyből a Tervezet kiindulva a joghaszonélvezetnek helyt engedett. A Tervezet a haszonélvezetnek az átruházható jogokra való kiterjesztése tekintetében, a német polg. törvénykönyvet követvén, állásponjának indokolását szintén a német törvénykönyv indokolásából kölcsönzi. Ennek fonalán röviden retlectál ugyan ugy a római jogra mint több európai törvényhozásra, nem bocsátkozik azonban annak érvelésébe, hogy mi indítja arra, hogy ugy a római jogtól, mint a legtöbb európai törvényhozástól eltérjen, s pusztán a német polg. törvénykönyv rendelkezéseit átvegye. Pedig kétségtelen, hogy a törvényhozó a törvénykönyvbe iktatandó rendelkezéseknek ugy szükségességéről, mint czélszerüségéről számolni tartozik. Szükséges-e és czélszerü e az ususfructust oly terjedelemben kiterjeszteni a jogokra is, a mint ezt a Tervezet teszi0 Erre nézve az indokolásban megnyugtató, meggyőző feleletet nem találunk. Nem marad tehát egyéb hátra, minthogy mindenek előtt az ususfructusnak a jogéletben való rendeltetéséből kialakuló jogi természetét közelebbről megvilágítsuk s ennek kapcsában bírálgassuk : váljon a tervezett rendelkezések az ususfructus alapfogalmával összhangban állanak-e és nyujtanak-e módot azoknak a czéloknak megvalósítására, melyeket a haszonélvezet által elérni akarunk. Eltekintve egyelőre az ususfructus őshazájában, a római jogban végbe ment történeti fejlődéstől, az fogalmilag véve mai napság sem egyéb, mint a tulajdonjogból ideiglenesen elválasztott s másra átruházott olyan haszonélvezet, mely mindenkivel szemben — magát a tulajdonost sem vévén ki — érvényesíthető, minél fogva az, más. tulajdonán levő dologi jogot — az uj terminus technicus szerint — korlátolt dologi jogot képez. A tulajdonosnak e szerint — hacsak az ususfructus nem korlátolt — nem marad egyéb, mint a puszta, úgyszólván üres, minden haszonélvezetből kivetkőztetett tulajdon — nuda proprietas — mely azonban, tekintve, hogy az ususfructus bizonyos idő bekövetkeztével megszűnik, s a tulajdonjogba mintegy visszaömlik, még mindég vagyoni értékkel bir, s annyiban vagyonrészt is képez. A speciális czélok, melyeket egyrészt az ususfructuarius, másrészt a dominus proprietatis elérni akar, különfélék lehetnek ugyan, az azonban, hogy mindkettőnek az ususfructus létesítése iránt bizonyos érdeke van, kétségtelen. Az ususfructus jogintézménye e szerint csak olyan törvényrendelkezéseket foglalhat magában, melyek a jelzett czélok szabályozására és biztosítására szükségesek. Másrészt kétségtelen az is, hogy az ususfructus mint a tulajdonjognak korlátolása csak olyan dolgon képzelhető, mely a tulajdon tárgyát képezheti. Igaz ugyan, hogy a törvényhozó egyes fogalommeghatá-