Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 5. szám - A különvagyon és közszerzemény kodifikálása [4. r.]

I. évfolyam. Budapest. 1902 Január 29. 5. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI., Király-utcza 98, a. A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETÉNEK KRITIKAI FELDOLGOZÁSA MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Félévre. 6,, Tartalom: A különvagyon és közszerzemény kodifikálása. Irta: dr. Raffay Ferencz, eperjesi jogakadémiai tanár. A gyám hatásköre. Irta: dr. Bárdió Ferencz, sümegi ügyvéd. — Jog haszonélvezete. Irta: dr. Horovitz Simon, eperjesi jogakadémiai tanár. A különvagyon és közszerzemény kodifikálása. *) Ha a közszerzemény megosztásának perenkivüli eseteiben követett eljárást jogászi szemmel nézzük, mit látunk ? Azt, hogy a közszerzeményi vagyon fele ipso jure megy át a hátramaradt házastárs tulajdonába. Nem kell ahhoz semmiféle birói intézkedés; nem kell a hagyatékba, mint terhet, felvenni a közszerzeményi jogot: nem kell birói eljárás sem hozzá. És ha ezek után a már ismertetett elméleteket próbáljuk alkalmazni erre az egész eljárásra, nyilvánvaló, hogy a középelmélet tanai érvényesülnek itt: vagyis ipso jure száll át a közszerzeményi vagyon tulajdonjoga, mely tehát eddig is fennállott, de csak eszményi volt s esedékessé a közszerzeményi idő leteltével vált. Nem kötelmi, kereseti igény tehát a közszerzeményi jog: nem is hagyatéki teher, hanem tulajdonjog, abban az értelemben, amint ma él a nép jogi meggyőződésében, és amint ma él szokásjogában. Ha tehát lefoglalnák a közszerzeményi javakat, azok felét közszerzeményi joga alapján igényelhetné a házastárs és hiszem, hogy ha a bíróságok előtt igy kifejtenék a közszerzemény jogi jellegét, sikerrel is igényelné. Szerintem itt, az élő jogszokásban van a kulcs arra nézve, miképen szabályozzuk a kodexben a közszerzemény megosztását, ha azt akarjuk, hogy a jogcontinuitást ne szakítsuk meg, ha azt szeretnők, hogy a törvény megfeleljen a nép jogi meggyőződésének s ha arra törekszünk, hogy a törvényt alkalmazni is lehessen. A judikatura anyagát és álláspontját pedig ebben a tekintetben teljesen figyelmen kivül kell hagyni, mert csak a birói itéletekben él az a téves nézet, mint ha Magyarországon a vagyonérték-elmélet állana fenn. A szokásjog ezt sohsem acceptálta. VI. A közszerzemény a Tervezetben. A) A Tervezet, mint már röviden fentebb is kiemeltük, több tekintetben eltér az élő közszerzeményi jogtól. 1. Első igen fontos eltérés az. hogy a közszerzeményt általánossá teszi s ezzel megszünteti annak rendi jellegét. 1) Ez az ujitás feltétlenül helyes. A gazdasági és társadalmi osztályok szerint való elkülönítés ugyanis ma már lehetetlen. E mellett jobban megfelel a nép jogi meggyőződésének a közszerzemény általánossá tétele, amit az is bizonyít, hogy házassági szerződéseikbe rendesen bele szokták iktatni a közszerzeményt azok is, akik közt egyébként ma nem állana fenn törvényes szerzeményi közösség. 2. Második eltérés a mai jogtól az, hogy elvileg »házastársi jutalom«-má teszi a Tervezet a közszerzeményt. 2) Ezt az ujítást már nem tartjuk elfogadhatónak, mert a közszerzemény alapjellegével homlokegyenest ellenkezik. A közszerzemény alapgondolata ugyanis az, hogy a férj és feleség egyformán szerez a házasságban, hogy tevékenységük a szerzés, a vagyonkezelés és vagyonmegtartás terén egyenrangu. Ebből a felfogásból fejlődött ki a szerzeményi közösség. Közös pedig *) L. az előbbi közleményeket 2., 3. és 4. számunkban. Szerk. 1) Ind. 214-216. 1. 2) Ind. 216. 1. és Terv. 121. §. egyenlő arányban és tulajdoni joggal mindaz, amit szereznek a házastársak. Ezt bizonyítja az az élve-élő jogszokás, hogy a házasság megszünésével ipso jure, dologi hatálylyal száll át a házastársra a közszerzemény fele 3) Nem jutalom tehát a közszerzemény. Ha azután a Tervezet a közszerzemény most emlitett alapgondolatát elfogadta, sőt azt kiterjesztette minden házastársra, akkor logikai szükségszerüséggel folyik ebből a felfogásból, hogy azt »jutalommá« nem is minősítheti. Bizonyára nem tévedünk, ha azt hisszük, hogy nem is a közszerzeményi jog fogalmának helyes felállítása végett eszközölték ezt az ujítást, hanem csak azért, hogy a »közszerzói jutalom« bizonyos esetben elveszthető legyen. Arról e helyütt még nem szólunk, vajjon helyes-e az ujitás. hogv közszerzeményétől, tehát tulajdonától, elessék a házastárs: de hisszük és valljuk, hogy ha ez lehetséges is, hogy ha ez a rendelkezés bele kerülne is a codexbe, még akkor sincs szükség arra, hogy »jutalommá« tegyük a közszerzeményt. Hiszen a 169. §. megáll abban az esetben is, ha a »közszerzői jutalom« helyett »közszerzeményi igényt« vagy »közszerzeményi jogot« irunk. E miatt tehát nem kell a közszerzemény jogi jellegét megváltoztatni. 4 ) 3. Uj dolog a 128. és 137. §§-ban felállított vélelem is. Eddig ugyanis az volt a szabály, hogy valamely vagyonról vagy adósságról nem vélelmezhető sem az, hogy a közszerzemény, sem az, hogv a különvagyon körébe tartozik, aki tehát akár különvagyont, akár közszerzeményt követel, bizonyítson. Ezután egészen máskép lenne. Nem kellene bizonyítani a közszerzeményt, sem a kifizetett adósságok közszerzeményi jellegét, hanem aki különvagyont követel vagy aki valamely adósságnak különadóssági jellegét állítja, tartozik bizonyítani. Ezek a vélelmek azonban csak nagy megfontolással állit3) Hasonló álláspontot foglalnak el a szerzeményi közösség alapján álló germán és latin jogok. Igy a würtenbergi, a bajor, pfalzi, inainzi, katzenellenbogeni Landrechtck; Solm grófság joga, a jülichbergi, kurkölni, chur-thieri, sponheimi, blankenheimi stb. jogok. Továbbá a spanyol és olasz polg. törvénykönyv, végül a franczia Code civil. 4 ) Ugyanezen a nézeten vannak a következő irók: Zlinszky-Reiner: „Ha a közszerzemény házassági jutalmat képezne, s mint ilyen szabályoztatnék, amely bizonyos vétkességi esetekben elvételnék, " elveszne, akkor egyáltalán lehetetlenség a közszerzó tevékenységéről, a nőnek conserváló, vagy közvetlenül szerző tevékenységéről szólani. Annvi kétségtelen, hogy ha a közszerzemény intézménye a szerzésben váló — bármily minőségü — közremüködésre, részvételre fektettetik, akkor az egyszer megszerzett jogot nem lehet attól független, idegen természetű okokból elvenni. " (Id. m. 899. 1. ) Sztehlo: „Miért a törvényből folyó jutalmul? Azért talán, mert Frank Ignácz a közszerzeménvt hitvesi jutalomnak nevezi? Hogy nem jutalmazást, Belohnungot ért Frank jutalom alatt, azt maga mondja meg a házastársak jutalmáról irt szakaszban, 519. 1. a) jegyzetben, a hol igy szól: „igenis illik pedig jutalom, értve a mi valakinek jut" Frank szerint tehát a közszerzemény nem jutalom a mai értelemben, nem jutalmazás, hanem járandóság. De nem is jutalmul illeti meg a közszerzemény a házastársat, hanem azért, mert a törvény feltételezi, hogy a mit a házastársak az életközösség tartama alatt szereznek, azt közösen egymásnak szerzik. " (Id. m 55. 1. ) Kolosváry B.: „A reálszerzeményi elmélet, s egyáltalában az egész szerzeményi közösség a házasfelek együttes gazdálkodásának eszméjén alapszik Ha a nó is dolgozik férjével, a család anyagi existentiájának felvirágoztatásán, ha takarékoskodik, ha esetleg férjével teljesen egyenrangu szerzőtényezö, amint ez az alsóbb osztályok házasfeleinél a gyakoribb eset, ugy kivülfekvó okok miatt megfosztani őt közszerzeményi jogától, ad absurdum vinné az egész intézményt. A Terv. még mindig azt az ósdi felfogást látszik e §-ában képviselni, mely a föszerzóség aviticus intézményében jutott méltó kifejezésre. Indokaival is csak házasságtörő és férjgyilkos asszonv lebeg szemei előtt, s aggodalmaskodásával férj gazdasági érdekeit veszi körül Mai socialis és gazdagsági viszonyaink között, hol már ugyancsak nem a férj az egyedüli szerző a házaséletben: a Terv. visszatérése régi jogunk szelleméhez tehát egyáltalában nem indokolható. “ (Id. m. 410. I. )