Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 4. szám - Az ingatlan dolgok fogalom-meghatározása. Tervezet 485. § - Tartozások átvállalása. Tervezet 1267-1274. §§

8 MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. nem tulajdonitható, ez egy puszta notificatio — értesítés, — mely sem a hitelező és az eddigi adós, sem pedig a hitelező és az állítólagos átvállaló között, — semmiféle jogkeletkeztetést vagy megszüntetést, nem szül. A harmadik és az adós consensusa, a hitelezőre - mint mondók — egészen közömbös, de magukra e két szerződőre nézve, mégis kötelmet lélesit, melynek tárgya mint szolgálta tás, az exnexuatio, és tartalma, hogy az eddigi adós azt követelheti. Ámde miután ez nem függ pusztán a magát arra kötelezett harmadiktól, a ki tehát oly impossihile-re kötelezte magát, melynek heállhatását mindkét lel tudta vagy tudhatta, e kérdés a szolgáltatás lehetetlensége köriili jogelveknek megfelelőleg, nyerhet csak, és nyert elintézést. Az osztr. polg. törvk. 1400. és 1401. §§-aiban tévesen »assignatio«-nak nevezett intézmény csak ->egy húron peng* a mi tárgyunkkal, de vele nem azonos. Tervezetünk — ugyancsak szerencsétlenül fogalmazott — 1268. S-a következőképen rendelkezik: „Harmadik személy, a M az adóssal állapodik meg abban, (?) hogv tartozását átvállalja" (miután ez, mint mondok, esetleg egy impossibile, szükséges a kötelem tartalmának közelebbi meghatározása) »arra kötelezi magát, hogy a hitelezőnek átvállalási szerződés kötésére ajánlatot fog tenni.« Az irott hetükkel nyomtatott szövegrészt azért difficultáljuk, mivel a kötelmi jogban a »kétoldalú megállapodást* „szerződés"-nék szokás nevezni, és épen tekintettel az előző §-ra és vele kapcsolatosan ilykép szövegeznők: A ki ellenben tartozás átvállalása iránt az adóssal szerződik, az kötelezi magát arra stb. stb. »Az ajánlatot az adós is megteheti a harmadik helyett*. Ez is jogászilag egészen helytelen rendelkezés, és nem sikerült fölkutatnom, hogy honnét merítette azt a tervező. Már fent kifejtettem, hogy az adós egyáltalában nincsen azon jogi helyzetben, hogy hitelezőjének ez irányban jogi értelemben vett »ajánlatoU tehessen, mivel (Tervezet 932. és követk. §§-a) az ajánlat — mint egyoldalú akaratnyilvánítás — olv jognyilatkozat, melynek elfogadása által szerződés jön létre"; holott az adósnak a hitelezőhöz intézett azon nvilatkozata, hogy tartozását egy harmadik átvállalta, — még ha" a hitelező által elfogadtatnék, illetve elfogadtathatnék is — mint már kifejtettem, semminémü szerződést nem szül, sem az adóssal, sem pedig a harmadikkal. Igaz, hogy a Tervezet ugy mondja, hogy az adós megteheti az ajánlatot — a harmadik helyett. Ámde mi e szavaknak „harmadik helyett" a jogi értelme? Ha az, hogv »ex mandato«, akkor így kellene szólani, hogy »nevében« vagy »képviseletében«, mely esetben legegyszerűbb lenne egyszersmind decretálni, hogy ebbeli megbízását a hitelező előtt hiteltérdemlőleg igazolni tartozik. A Tervezet 1268. §-a taxatíve felsorolja azon eseteket, melyekben az adós az ajánlatot a harmadik helyett megteheti, csakhogy az 1271. $-ában ismét az átvállalónak megadja az excepliókat, hogy ama esetek fön nem forogtak, és hogy ennek folytán a hitelezőnek irányában követelési joga nincsen. Mit ér tehát oly intézmény, mely mellett a hitelező sohse tudná, hogy tulajdonképen ki az adósa? A régi — vagv az átvállaló-e ? Ezek okából hibáztatom az egész intézményt. Igaz, hogy a német törvény 415. §-ában jelzett »Genehmigung« — ratificatio — sem megfelelő, de nem az indokolás 604. lapján fölhozott okokból, hanem csak azért, mert ez esetben a hitelező egyáltalában semmit sem ratificiál. Ratum quis habere non potest, quod ipsius nomine non est gestum. A hitelező esetleges elfogadása, itt is ép olv önálló szerződési nyilatkozat, mint az 1267. §-ban, De egyáltalában nem vagyunk képesek felfogni az okot miért nem köteleztetik az adós, mikor az átvállalási ajánlatot a harmadik nevében megteszi, arra, hogy ebbeli jogosultságát ép ugy igazolja, mint a következő §-ban. Hiszen ezen egyszerű intézkedéssel minden complicatiónak eleje vétetnék. Az 1268. Ü. értelmében — mint már előadtuk — a harmadik, ki az adóssal az iránt szerződik, hogy tartozását átvállalja avval arra kötelezi magát, hogy a hitelezőnek az átvállalási szerződés kötésére nézve ajánlatot fog tenni. A törvény ily rendelkezéséből folvólag azt lehetne következtetni, hogy az átvállaló harmadik, mihelyt ez ajánlatot megtette, már saját maga részéről mindent megtett; és az esetre, hogy a hitelező abbeli ajánlatát el nem fogadja — ultra posse nemo obligatur vele szerződött volt adóssal szemben szabadul. Ámde a Tervezet ezen rendelkezése egészen hiányos, mivel a harmadik nena annyira és nem pusztán az ajánlattételre, hanem közvetlenül az »exnexuatióra,« és ennek folytán egyúttal mindazon cselekményekre kötelezi magát, melyek azt eredményezni alkalmasak. Ezen cselekmények csakis egyik válfaja a hitelezőhöz menesztendő ajánlat, de a mennyiben ez czélra nem vezet, köteles az exnexuatióhoz vezető más cselekményeket foganatba venni. A Tervezet 1273. §-a tehát nézetem szerint ismét helytelenül rendelkezik, mikor az átvállalót, ajánlatának el nem fogadása esetére — és a mennyiben egyéb módon (?) nem eszközli ki az adós felmentését — arra kötelezi, hogy lejáratkor a hitelezőt kielégítse. Igaz, hogy e kötelem csak az adóssal es nem a hitelezővel szemben "decretaltatik, de mindamellett helytelen. Helytelen pedig azért, mert azon körülmény, hogy vájjon a hitelező az, átvállaló harmadik ajánlatát elfogadja-e vagy nem fogadja, az adóssal kötött szerződés tartalmán — az exnexuatióra való kötelezettségén - mit sem változtathat, különösen nem lehet az átvállalónak positiója súlyosabb abban a relatióban, mikor az ajánlat el nem fogadtatik. annál a relatiónál, mikor elfogadtatik. Tekintve már most, hogy elfogadás esetére a Tervezet 1271. ,s a értelmében az átvállaló a hitelezővel szemben az ott jelzett kifogásolásra jogosult, mi ratiója legyen annak, hogy visszautasítás esetére e kifogásoktól megfosztassák ? holott talán épene kifogásoknak — nézete szerinti — alapossága, őt a tartozás »magára« való vállalására indították volt ? Miért legyen tehát az adóssal szemben a hitelezőnek lejáratkori kielégítésére kötelezve .' Hát ha az adós időközben in fraudem a hitelezővel össze játszott, és őt az ajánlat visszautasítására birta ? Szerény nézetem szerint ez esetben az átvállalni akaró harmadikat másra, mint a hitelező által megindítandó perben az adós védelmének elvállalására (1881 : LIX. 10. §.) és annak eredménye szerinti teljesítésre — kötelezni nem lehet. A mennyiben azonban a hitelező lejárat után nem perelne, legfeljebb oly keresetnek záros határidőn belüli indítására kötelezhető, mely az exnexuatióhoz vezet. A német polgári törvényk. 415. -J-a — ámbátor, mint mondók, azt a maga egész »Genehmigung«-elméletével sem helyeseljük— csakis »kétség esetében« háritja a szolgáltatás magára vállalását a harmadikra. Kifejtettük volt már. hogy a hitelezőnek a ki általi teljesités<> közömbös nem lehet, mivel a kötelem vagyonbeli értéke rendszerint az adós személyében rejlik. ->Rendszerint*, de nem mindig, — különösen pedig akkor nem. mikor a követelés biztosítására kielégítő jelzálog van lekötve. Ilynemű tartozások átvállalása körül, az ingatlanok forgalma — nevezetesen mikor az eladónak a terhek a vételárba beludatnak és ennek folytán érdeke személyes kötelme alul is szabadulni—némileg eltérő dispositiokat igényel. Míg ugyanis rendszerint a hitelező az átvállaló ajánlatára egyáltalában nyilatkozni nem tartozik, és ebbeli hallgatása hátrányos következményekkel nem jár; addig a jelzáloggal biztosított követelés esetében, a dologbeli adósává vált átvállaló ajánlatára igen is nyilatkozni tartozik, mivel különben az átvállaló ajánlata elfogadottnak, és a személyes adós fölszabadultnak tekintetik. Tervezetünk e tárgyhani 1269. §-beli rendelkezései, ha eltekintünk attól, hogy az alzálog esetéről nagyon mélyen hallgatnak — nagyjában ugyan megfelelnének, »hacsak« — fogalmazásuk a kodiíikationalis technika magaslatán állana. I)r. Hexner (iyula liptó-szent-miklósi ügyvéd. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. Barna Ignácz budapesti kir. Ítélőtáblai biró, VI., Király-utcza 98/a. Nyomatott Márkus Samu könyvnyomdájában, Budapest V., Báthory-utcza 20.