Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 4. szám - Az ingatlan dolgok fogalom-meghatározása. Tervezet 485. § - Tartozások átvállalása. Tervezet 1267-1274. §§

6 MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. sék, nehogy a hatóság vagy annak tagjai alapos avagy alaptalan panaszokkal folyton s folyton támadhatók, zaklathatok legyenek. Hisz midőn a kiskorú teljeskoruságát eléri, egy év leforgása alatt vagyonát feltétlenül átveszi kezelése alá, tehát emez egy év lefolyása alatt rendbe jöhet azzal is, hogy lett e károsítva avagy nem, s ugyanezen egy év alatt jó szerével meg is teheti a törvényes lépéseket a felelősség megállapítása s a kártérilés iránt. Hazai törvényeink szerint ;i birói felelősség is bizonyos korlátokhoz s záros határidőkhöz van kötve, ugy hogy valamely elkövetett mulasztásért a bíró sem felelős bizonytalan időig. A birák felelősségéről szóló 1871. évi VIII. t.-cz. 72. és 74. §-ai tudvalevőleg a felelősség érvényesítésére illetve a kártérítési kereset megindítására 30 napi illetve eg} évi határidőt tűznek ki, melynek elmulasztása a kártérítési kereset elévülését vonja maga után. A mint tehát a bírákra nézve a törvény szükségesnek tartotta a felelősség kérdésének ilyképen való megszorítását, a quod uni justum, alteri aequm elve elutasithatlanul kívánja, hogy ez az igazságos, méltányos megszorítás a gyámhalóság alá tartozó ügyekre is kiterjesztessék — a javaslatunkban részletezett elvek alapján. Az imént elmondottakban előadtuk lehelő rövidséggel nézetünket s javaslatainkat a szülői jog irányában gyakorlandó gyámhatósági felügyelet mikénti szabályozására nézve, megjegyzéseinket részint a gyakorlati életből" merített tapaszlala tainkra, részint a szomszéd culturnépek által már kodifikáll jogszabálvokra s részint régi jogszokásunkra alapítván. Nagyon fognánk örülni, ha mi ezzel is használtunk valamelyest a közügynek s hozzá járultunk az oly kiváló fontosságú polgári törvénykönyv helyes alkotásához néhány igénytelen adattal. Dr. Hatlyu/fy Dezső, fejérmegyei árvaszéki elnök. Az ingatlan dolgok fogalom-meghatározása. (Tervezet 485. §.) A polgári törvénykönyv tervezetének szerkesztői mellőzték a dologi jogokat tárgyazó részében az egyes jogok — jogintézmények — fogalmának jogi értelemben való meghatározását, még pedig helyesen, mert az az elmélet dolga. De a mint a jogok fogalmának meghatározását helyesen mellőzték, másfelől helytelenül határozták meg az ingatlanok fogalmát, mert az a logalommeghatározás, mely a Tervezet 485. §-ábaa foglaltatik, sikerültnek nem mondható. A Tervezet 485. §-a ugyanis azt mondja: ingatlan dolgok földterületek (telkek, ingatlanok). Ez a kitétel nem talál, mert határozatlan és annál fogva alatta uratlan földterületek (a földterület egyes részei) is érthetők. Eltekintve attól, hogy földterületek egyáltalában nem léteznek, mert a föld területe egy egészet képez, a testi dolgok csak akkor birnak jelentőséggel a jogi életben, ha azokhoz jogalanyok tulajdoni viszonyba jönnek, mely viszony a földterület bizonyos részére foglalás illetve birtoklás utján jön létre. A foglalásnak illetve birtoklásnak hatályossága azonban csak addig terjed, a meddig a földterületnek valamely része tényleg és valósággal elfoglaltatott illetve birtokoltatik; a miből egy részről az következik, hogy a földterület elfoglalt része a foglalás és birtoklás folytán elhatárolva lett, másrészről pedig az, hogy a földterület valamely uratlan része ingatlannak jogi értelemben nem tekinthető. Ha tehát jogi értelemben vett ingatlanokról akarunk szólni, akkor mindig fel kell tennünk, hogy a földterület bizonyos részéhez valamely jogalany tulajdoni viszonyba lépett vagy rövidebben mondva, hogy a földterület bizonyos része elhatárolva van. Ezekhez képest az ingatlanok fogalmát jogi tekintetben a következőképen kell meghatározni: ingatlanok alatt (jogi tekintetben) a földterületnek egyes, elhatárolt részei értendők. Hasonló módon határozható meg az ingatlanok fogalma telekkönyvi értelemben. Hogy a telekkönyvi intézmény nem érhetné el czélját a realhitel előmozdításában akkor, ha a telekkönyvben a földterület egyes részei terjedelmüknek kitüntetése nélkül vétetnének fel, az annyira világos, hogy bizonyításra nem szorul. A földterület egyes részeinek terjedelme pedig csak ugy állapitható meg, hogy azok felméretnek, melv felmérés folytán minden egyes rész elhatároltalik. Hogy tehát a földterület valamely része a telekköny vezés tárgyát képezhesse, megkívántatik, hogy az felmérve illetve e.lhatárolva legyen. A telekkönyvben tehát a földterület egyes felmért illetve elhatárolt részei vannak felvéve, a mint az minden telekjegyzőkönyv A) lapján látható. Ezek alapján megállapítható az ingatlanok fogalmának telekkönyvi értelemben való meghatározása: ingatlanok alatt telekkönyvi értelemben a földterületnek egyes, lelekkönyvezett részei értendők. Ha már szükségesnek tartották a polgári törvénykönyv tervezetének szerkesztői az ingatlanok fogalmát jogi értelemben meghatározni, akkor következetesen azoknak telekkönyvi értelemben vett fogalmát is meg kellett volna határozniok. Huf József soproni ügyvéd. X Tartozások átvállalása. (Tervezet 1267—1274. §§.) I. •Labeo: Sí debitor tuus non vult a te liberari et praesens est, non potest invitus a te solvi. Paulus: imo debitorem tuum etiam praesentem etiam invitum liberare ita poteris, supponendo, a quo debitum novandi causa stipuleris ; ... L. 91. de solut. et liberat. ü. (46.3). E forrás fölötte tanulságos reánk nézve, és pedig nem pusztán a czimben foglalt kérdés tekintetében, hanem azon irányban is, hoay már Labeo és Paulus előtt ép oly vitás volt mint egyrészt Windscheid és Wáchter, másrészt Unger és Kuntze előtt, vájjon a kötelemben rejlő viuculum juris csak az adóst, vagy pedig a hitelezőt is övezi-e. Ha e tekintetben a rómaiak tisztában volnának, hogy juthatott volna Labeo a fentidézett kijelentéséhez ? Ha az obligatio fennállása vagy megszüntetése kizárólag a hitelező akaratától függne; akkor ez, az invitus debitort is solválhatná. Saját magam részéről — igaz, hogy az ujabbkori jogfejlődéssel némi ellentétben — a Tervezet 914. §-ában foglalt rendelkezést:« Kötelem alapján a hitelező az adóstól szolgáltatást követelhet,* a fogalmilag való elhibázottságán fölül szintén csakis mint a kötelemnek a hitelező felé hajló — avers rómaiaknál Paulus által képviselt »követelési« oldalát találom kifejezve; pedig — revers — az adós felé néző - »tartozási« oldala az, hogy kötelemből »folyólag« az adós a szolgáltatásnak elfogadását követelheti. Hogy a >mora accipiendü csupán mint az adós szolgáltatási kötelezettségét módosító — és nem correlativ — eleme jön tekintetbe, ez az »ujabb,* — de azért még nem »helyesebb* — felfogás. Fogalmilag elhibázottnak mondtuk a Tervezet 914. §-át, mivel a »követelhetés« legtávolabbról sem a kötelem »alapja«, hanem ennek »tartalma« (Inhalt des Schuldverháltnisses); tehát nem kötelem »alapján«, hanem — ha már az »erejénél fogva* (Kraftdes Schuldverháltnisses) kifejezést rossz fordításnak tekintették— „kötelemből folyólag" követelhet szolgáltatást a hitelező. Bár elismerjük, hogy a kötelem fogalmának meghatározása a tudomány és nem a törvényhozás feladata, de ebből még nem következik, hogy a kodificator a kötelmi jog egész vonalán a kötelem tárgyát ennek tartalmával esetenként fölcserélhesse, sőt annál sürgősebb követelmény, hogy mindig »tartalomnak« ugyanazt, és viszont »tárgynak« js ugyanazt tekintse. Mert például a mi kérdésünknél is," a kötelem tartalma, vagyis a követelés körül ugyanazon obligatióban, illetve körén belül változások eszközölhetők; de tárgya vagyis a teljesítés változhatlan. Minden tárgybeli változás szüli a novatiót. Visszatérve idézett forrásunkhoz — de különben is ösmeretes, — hogy a rómaiaknál a kötelem a hitelező és adós oly juris vinculuma vala, mely azt, hogy a követelhetés a hitelező, és a teljesítés az adós személyétől elválasztható legyen — már fogalmilag is kizárta. A követelések átruházását tárgyazó 1250—1266. §§. bírálójának feladatához tartozik annak fejtegetése, hogy a római jog most jelzett elválaszthatatlansági elvén mily' léket" engedtek a kötelem cselekvő oldalán, a procurator in rem suam intézményésitva legyen, egeszén addig, hogy saját nevében pörölhetett Bar mily nagy nehezen ment ezen átalakulás — mondom — a kötelem cselekvő oldalán: szenvedő oldalán, az elvá-