Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 4. szám - A gyámhatóság felügyelete. Tervezet 336-342. §§ [2. r.]

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. 5 ^ A gyámhatóság felügyelete.*) (Tervezet 336-342. §§.) II. A Tervezet 336. $-át minden változtatás nélkül elfogadjuk, de az utána következő 337. $-t hátrább óhajtanok helyezni, ugy hogy ennek helyébe a 336. §. után jönne mindjárt a 338. §. A 338. § rendelkezései azonban kiegészitendők volnának, mert ha a gyámhatóság jogosult, sőt köteles is a gyermek érdekében eljárni, mihelyt annak veszélyeztetéséről értesül, akkor gondoskodni kell arról is, hogy miként nyerjen a veszélyeztetésről értesülést. A Tervezet 338. i>-ában erről egy szó sincs. Régibb gyakorlatunk szerint a járási szolgabíró tartozott minden idevágó esetről jelentést tenni a vármegyéhez. A német polgári törvénykönyv 1675. §-a szerint a községi »Waisenrath« a gyámhatóságot értesíteni köteles, ha oly eset jut tudomására, melynél a gyámhatóság beavatkozásra van hivatva. Az osztrák polgári törvénykönyv 178. $-a is elrendeli, hogy ha az atya hatalmával gyermeke irányában visszaél, nemcsak a gyermek maga, hanem mindenki, a ki a felől tudomással bir, s különösen a legközelebbi rokonok fölkérhetik a gyámbiróság segedelmét. Az 1877. évi XX. t. cz. 142. §-a szelleméből kifolyólag a rokonok, valamint a 170. §. szerint a községi elöljáróság, jogosítva vannak, ha a kiskorú érdekeit veszélyeztetve látják, a hatósághoz panaszt vagy jelentést tenni. Nézetünk szerint: magában a Tervezet szövegében kell megállapítani azt, hogy az előforduló esetekről ki vagy kik értesítsék a hatóságot. Nem oszthatjuk az ^Indokolás* (I. k. 486. 1.) ama kijelentését, hogy ezt a kérdést czélszerüen csak a gyámhatósági eljárás keretében lehetne megoldani. A 338. ^-t tehát a következő uj bekezdésekkel tartanok bővítendőnek : A községi elöljáróság és a közgyám. a városokban az erre hivatott hivatalos közeg, tartozik a gyámhatóságot azonnal értesíteni, mihelyt oly eset jut tudomására, melynél a gyámhatóság beavatkozásra van hivatva. A kiskorú gyermek rokonai szintén kötelesek a gyámhatóságnál jelentést tenni, mihelyt a kiskorú érdekeinek sérelmét tapasztalják. E bejelentési jog. illetve kötelesség a 336. §. eseteire is kiterjed. A szülői jog alatt álló kiskorú személyi s vagyoni viszonyainak a szülő által való veszélyeztetése esetében, hivatalos uton kétségtelenül a községi elöljáróság és a közgyám a leghivatottabb közeg, az ily eseteknek a gyámhatósághoz leendő bejelentésére, városokban pedig a megfelelő hatósági szerv. Ezeknek a Tervezetbe felvételét azért javasoljuk, mert bárhogy rendezik is a közigazgatást, e hatósági közegek, vagy ehhez hasonlók, a községi igazgatás keretében továbbra is szervezve lesznek. A hivatalos közegeken kívül pedig feljelentés illetve panasz joga illesse az összes rokonságot is. Ennek szorosabb, ágak vagy izek szerint való fixirozását azért nem tartjuk szükségesnek, mert helyesebb az, ha mindenki, a ki bármikép a rokonsághoz számitható, jogosítva s kötelezve érzi magát a kiskorú veszélyeztetett érdekeinek bejelentésére, mintha csupán a bizonyos közelebbi ágon levők lesznek erre jogosítva s kötelezve. A 338. a fentiek szerint kiegészítendő levén, ezután jönne a jelenlegi 337. i;. Ezt a szakaszt pedig követné a 339. §., mely a szülői jog korlátozásáról, felfüggesztéséről vagy megszüntetéséről szól. A most idézett 339. §-t szövegezésében elfogadjuk ugyan, de csak némi kiegészítésekkel. Igen sokszor előfordul ugyanis az az eset, hogy a kiskorúnak, a kire nézve a szülői jog korlátoztatik, felfüggesztetik vagy megszüntettetik, rokonsága avagy sógorsága éppen a kritikus helyen nincs, hanem jóval távolabb van, ugy hogy a kiskorú s a szülő viszonyairól vagy helyzetéről nem tud semmit, azokkal nem is érintkezik, de lehet, hogy rokonsága vagy sógorsága teljesen ismeretlen is. Ily esetben az eljárás bizonyítékai s adatai a közelebbi ismerősöktől, a közel lakóktól avagy a közvetlen felügyeletre hivatott hatóság közegeitől levén beszerezhetők, nehogy az eljáró gyámhatóság esetleg azon nézeten legyen, hogy csakis a rokonok és sógorok között nyomozhat, a 339. §. kiegészítendő volna ilyképpen: A tényállás kiderítése végett a gyámhatóság belátásához képest meghallgathatja mindazokat, kik a család viszonyaival ismerősek, valamint a gyámsági ügyekben felügyeletre hivatott hatósági közegeket. A szülői jogot s annak körét korlátozó, felfüggesztő vagy megszüntető intézkedésekre vonatkozólag alkotott 340., 341. és 342. í-okat elfogadjuk. *) L. az elsó közleményt múltkori számunkban. Szerk. A 341. S,-ban foglalt rendelkezés nyilván nevezetes ujitást tartalmaz, a mely szerint tudniillik a szülő kérheti a gyámhatóság korlátozó, felfüggesztő vagy megszüntető határozatának birói útra vitelét s ott a bíróság által leendő hatályon kivül helyezését, sőt a 342. §. szerint az atya vagy anya vagyonkezelésének, haszonélvezeti jogának korlátozása vagy megszüntetése tárgyában hozott gyámhalósági határozat ugyancsak birói útra vihető. Holott eddigi jogunk szerint csakis az atyai hatalom megszüntetésére vonatkozó határozatot lehetett wfarái útra vinni. A Tervezetben nincs megállapítva az, hogy e gyámhatósági határozatok mennyi idő alatt vihetők bírói útra; véleményünk szerint azonban ezt szorosan fixirozni kellene, mert az »Indokolás«-ban (I. k. 48!). 1.) foglalt azon nézetet, hogy a gyermek érdekében az emiitett kérdéseknek a birói útra vitelét elévülhetetlennek kell tekinteni, nem oszthatjuk azért, mivel a gyermek érdekei mindenkor nemcsak meg kell, hogy védve legyenek az eljáró gyámhatóság által, de a gyámhatóságnak lesznek felebbezési fórumai is, ezek pedig kell, hogy ép ugy a gyermek érdekeit, mint a szülő jogait figyelembe vegyék s a törvény s jog szerint járjanak el. Ha ehhez, a mi mindenesetre időt vesz igénybe, megengedné még a törvény, hogy beláthatlan idők alatt a szülő birói útra is vihesse dolgát, akkor, különösen viszonyaink közolt, némely ily ügy egy emberöltő alatt forgalomban lenne s a hatóságokat foglalkoztatná. Hogy ez be ne következhessék, de azért a szülők a jogos védelmet igénybe vehessék birói uton is, véleményünk szerint egy uj szakasz volna felveendő, mely korlátozásul kimondja azt, hogy a gyámhatósági határozat jogerőre emelkedésétől számított egy év alatt viheti csak a szülő az általa sérelmesnek tartott határozatot birói útra; ez az uj szakasz ily— képen szólhatna: A 341. és 342. § ok alapján a szülő a gyámhatóság intézkedésének hatályon kivül helyezését a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy év alatt kérheti a bíróság előtt. Ezzel a szülő joga legkisebb csorbát sem szenvedne, mert az a szülő, a ki jogát valóban sértve érzi s nem pusztán pereskedési és veszekedési mániából forgolódik a hatóságok előtt, egy hosszú év alatt jogait ugy is érvényesíthetné a bíróság előtt. Ha pedig az az eset merülne fel, hogy a szülő akkor, midőn joga korlátozva, felfüggesztve vagy megszüntetve lett, erre nagyon is rászolgált s alkalmat adott, de később évek múlva jobb útra tér s jogainak visszahelyezésére méltónak bizonyul, ugy meg a 340. §. segíthetne rajta, a mely szakasz adta általános pouvoirjánál fogva a gyámhatóság a szülőt amúgy is mindenkor visszahelyezhetné jogaiba, s ha ezt nem tenné, ott volnának ismét annak felebbezési fórumai — a kiknél elvégre csak találna, találhatna igazságot. A gyámhatóság felügyeletének szabályozásánál még egy fontos kérdéssel kell foglalkoznunk. Annak keretében ugyanis sem az Indokolásban tárgyalva, sem a Tervezetben megemlítve nincsen a felelősség kérdése, a mit pedig fontosnak tartunk, egyrészt magára a kiskorura, de másrészt a gyámhatóságra s annak tagjaira nézve is. Az 1877. évi XX. t.-czikkből is hiányzik ez s valóban ennek alapjáról aligha lehet biztosan megmondani, hogy az atyai hatalom alatt állott személy esetleges kártérítési igényével, ha az atya számolni nem tartozott, mennyi idő alatt léphet fel a gyámhatóság ellen. Megállapítandó volna tehát véleményünk szerint — egyenesen az itt szóban forgó dispositiók keretében — a gyámhatóság felelősségének mérve, valamint az az időpont is, a meddig a felelősség terjedhet s a mely időig a felelősségi eljárás meginditható. A 342. §. illetve az ezután következő s fentebb tárgyalt uj szakasz után a következő további uj szakasz felvételét proponálnék : Ha a gyámhatóság azon kötelességeket, a melyeket ezen törvény a szülői jog tekintetében reá ruház, szándékosan vagy gondatlanságból megszegi s ez által kárt okoz, ezért a gyermeknek az 1105. §. első bekezdése értelmében felelősséggel tartozik. Ezen felelősség azonban az érdekelt személy teljeskoruságának betöltése után az által vagy jogutódai által egy év alatt érvényesítendő, mert különben hatályát veszti. A mennyiben büntetendő cselekmény merül fel, erre nézve fenmarad a büntető törvény szerinti eljárás. A felelősség kérdését egyébiránt a német birodalmi polgári törvénykönyv 1674. S-a is e helyütt szabályozza, kimondván expressis verbis — fentebbi propositiónkkal lényegileg egvezőleg —, hogy »ha a gyámhatóság az őt terhelő kötelességeket szándékosan vagy gondatlanságból megszegi, a gyermeknek a 839. § első és harmadik bekezdése értelmében felelős«. Készünkről azonban szükségesnek tartjuk azt is, hogy a felelősség érvényesithetése bizonyos záros haláridőhöz költés-