Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1902 / 51-52. szám - A telekkönyvi tulajdon. Tervezet 525-529. §§[15. r.]
MAGÁNJOGI KOD1F1KÁCZIÓNK. 3 Ha a birtokháboritás a birtokosnak kárt nem okoz, az meg nem torolható: >perlési alap polgári keresetre nincs«, hogy a czikkiró ur saját szavaival éljek. Ezen tételt Márkus döntvénvgviijteménvéhől vonja le. »Az elvont haszon a birtokjog előzetes v. egyidejüleges megállapítása nélkül meg nem ítélhető.« (I. K. 2 1.) Mindenek előtt kiemelem, hogy az idézett »döntvény« nem azt mondja, hogy elvont haszon nélkül nincsen sommás visszahelyezés, hanem fordítva, hogy elvont haszon csak a birtokkeresetben vagy annak megállapítása után követelhető. De ha valóban uralkodó joggyakorlatunk a birtokháboritást a tényleges kár a vagy az elvont haszon fenforgásának teltételéhez kötné, mint a "hogy nem köti, akkor az eddigi gyakorlat tárházából a Tervezet "ellen fegyver nem kovácsolható, hiszen nóvum codicem facimus, a kodifikátor a joganyagot tetszése szerint gyúrja, formálja és alakítja, ő nem co"mpilátor, ki a meglevő jogszabályok összegvüjlésére szorítkozik. így tehát felhozott példájában A. nemcsak C, de B. ellen is feltétlenül az 520. §. szerint sommás visszahelyezés iránti keresetet birtokháboritás miatt indíthat, valamint az 517. §. szerint ugy C. mint D. ellen erőhatalommal is védekezhetik. így iehát van megtorlás! Azt igazolja az 521. is: »A sommás visszahelyezés iránti kérelemmel össze lehet kapcsolni azt a kérelmet, hogv a bíróság az alperest a tilos önhatalom által okozott kár megtérítésére kötelezze.« A *leheU kitétel e tekintetben semmi kétséget sem enged. Az ajánlott harmadik bekezdésre tehát abszolúte szükség nincsen, hiszen kár nélkül is helyt foglal a sommás viszszahelyezési kereset, de a Tervezet 1140. §. oly liberálisan, oly generosusan, — tételes jogunktól eltérőleg - "oldja meg a kálproblémáját, hogy alig képzelhető eset, hol kár fenforgása megállapítható nem lenne. Nem is kívánok azon anomáliára reflektálni, hogy egy tisztán magánjogi igény ellálásánál rendőrség után kiáltunk. Az 521. §. contemplált 2-ik bekezdése : »A kárösszeget folyó értékben a bizonyításra alkalmas adatokkal kell valószinüsiteni*egyáltalán nem való a birtoMeresetek tanába, de különben is tartalma v. üres banalitás, v. ha a valószinüsitést« technikai éltelemben vesszük fi. Fövényessi Lajos »Perjogi kérdések* Jog 1902. 39. 42. és 45. sz.i — contradictio in adjecto.) 5. Az 522. §. vagyis a 'petitorium ubsorbet possessorium* helyes elvnek törvénybe öntése, alaposabb, gondosabb elemzést igényel, mintseirf hogy az ezen polemikus czikkely Prokrustesi ágyára feszíthető lenne. Csak egy kitételt nem hagyhatok észrevétel nélkül: A Tervezel szövegét ugy kívánja javítani, »hogy az alperesnek a dologhoz olyan joga van«, míg a Tervezet e helyütt azt mondja, hogy az alperest a dolgon oly jog illeti meg.1) Ez igen lényeges radikális módosítás. A német ptk. 864. $. 2 ik bekezdése is azt mondja, az igény megszűnik, »wenn nach der Verübung der verbotenen Eigenmacht durch rechtskraftiges Urtheil festgestellt wird, dass dem Tháter ein Recht cm der Sache zusteht, vermöge dessen er die Herstellung eines seiner Handlungsweise entsprechenden Besitzstandes verlangen kann;< tehát szintén jogerős dologleli Ítéletet követel, obligatorius ítélettel meg nem elégszik. Tudjuk mindazonáltal, hogy Strohal jogerős obligatorius ítélet által is a possessorius igénv absorptióját vitaija. Strohal (Iherings Jahrbücher 38. k. 120. 1.) fölveti a következő kérdést: A. haszonbérbe veszi B-től annak jószágát, melynek átadását B. jogtalanul megtagadja. Most A., mivel a haszonbérleti idő már kezdetét veszi, keresetet indit B. ellen a bérlemény átadása iránt, de egyúttal jogának tudatában önhatalmúlag belehelvezkedik ennek birtokába. Kétségtelen, hogy B. a német ptk. 861. §. (Tervezet 519. §.) értelmében A.-tói a birtok visszaadását követelheti. Ha azonban A. időközben haszonbérlete alapján indított perében jogerős biró ítéletet nyer B. ellen, akkor Strohal szerint B. igénye eme jogerős ítélet folvtán elenyészik (864. §. 2-ik bek.) bar az Ítélet A.-nak nem doíogbeli, hanem csak obligatorius jogát áilapitotta meg. Strohal ezen nézetével azonban elszigetelten all. Biermann Sachenrecht (151.) Planck, Bürgerliches Gesetzbuch (III. !) „A birtokra való jogosultságot és a birtokháboritás jogszerüse; uét a sommás visszahelyezés iránti kérelem ellenében érvényesíteni lehet, ha a tilos önhatalom gyakorlása után jogerős Ítélet meg nem állapitótta, hogy az alperest a dolgon oly jog illeti meg, a mely az önhatalommal létesitelt birtokállásnak megfelel." köt. 491. 2. a. j.) hivatkozással a törvény félremagyarázhatván szóhangzására megezáfolják. Midőn a Tervezet 522 íi-ban a dolgon levő jogról szól, kétségleien, hogy a controversiát Srohal ellenére döntötte el. Ha már most G. L. ur annak daczára a doíogbeli jogot a dologhozi joggal öntudatosan helyettesíteni kívánja, azt hiszem elengedhetetlen kötelessége lett volna, eme mélyreható radikális módosítás indokát leginkább is érinteni />/• Klein Ede, szepsii ügyvéd. telekkönyvi tulajdon.*) (Tervezet 525-529. jj§.) Árverésen vásárolt ingatlan bejegyzését megelőzi egy hirdetmény, mely a bíróságnál a községben, a szomszéd községek ben sokhelyl kifüggesztve van tiü. 90. 150 nappal előre azért, hogy láthassa mindenki, hogy miféle birtok fog eladatni és mikor s'hol'.' Meg van engedve, hogy 3ik személyek — akárki — a ki tulajdoni vagy elsőbbségi igényt vél formálni az árverés alá bocsátott javakhoz vagy azok egy részéhez, igényét az árverés elolt beadhatja, sőt az árverés után is jogorvoslattal élhet annak jogerőre emelkedéséig; önként érthető végül, hogy ily árverési vásár után 3 ik személy esetleges károsodását többé nem az árverés utján bejegyzett tjkvi tulajdonostól, hanem a végrehajtást szenvedőtől követelheti (ha követelheti), a ki miatt károsodnia kellett. Midőn árverési vásár történik, semmi kétség se férhet a kötés jogszerűségéhez, jóhiszeműségéhez és valódiságához; nincs sajnálkozás semmiféle sérelem miatt (kivéve az adóst, ha sajnáljuk, hogy nem tudott fizetni) ilyenkor nincs semmiféle jogkijátszás sehol; mert 3-ik személyek, kik netalán károsodnak valamely árverés miatt, ennek a károsodásuknak mindenkor önmaguk az okai és nem mások rászedése; okai azért — a mint a tapasztalat mutatja, mert elhanyagolják jogaikat telekkönyveztetni s a mások neve alatt kerülnek dobra; elhanyagolják az igényt beadni; elhanyagolják az árverésen közreműködni: s ha mindezekkel nem vádolhatók is, elhanyagolták annak idejében az =>emtor debet esse cautus< elvének megl'elelőleg a szerződés lehetőségét vagy követelésük fedezetét kipuhatolni. Árverési vásárnál 3-ik személy a ki károsodik, ön vétke miatt károsodik; magáníelek vásáránál — még ha közjegyzői kézből származik is — ellenben a szerződő felek összejátszása és rászedése miatt károsodik. Ez a nagy különbség a kétféle vásár között, azért van meg a nagy különbség jogkövetkezményeiben is. (61. és 62. § ). Árverésen vásárolt ingatlan tjkvi tulajdonosának nincs szüksége elbirtoklásra sem, a hatóság azonnal tényleges birtokba helyezi, a mint jogerőre emelkedett az árverés és helyesen; mert midőn a hatóság ingatlant árverez, azon ingatlan teljes tulajdonát bocsátja árverés alá, a teljes tulajdonban benne van a birtok is, — ha netalán nem így volna a dolog, meg van engedve árverés előtt bármely jogosan formálható igény érvényesítése, ha nem érvényesíttetett mégsem, a dolog a tulajdonosnak tényleg átadható jogerős árverés után feltétlenül. 63. §. Magának az ingatlan tulajdonosának vagy az ingatlanra bejegvzett jog és követelés tulajdonosának az utóda — ha csak ellenkező kikötés nincs — rendszerint épen annyi jogositvánvnval bir, mint előde. A jelzálogra nehezedő követelés tulajdonosát azonosítom e tekintetben az ingatlan tulajdonosával, eltérve az eddigi jogállapottól, mert most már az ősiség úgyse tesz különbséget ingó és ingatlan dolog közölt, más felől pedig mert a hitelező, követelése erejéig épen olyan behatással lehet az ingatlan sorsára, mint maga a tulajdonos. Midőn a hitelező végrehajtás utján az adós jogaiba helyeztetett, épen mint a tulajdonos gyakorolhatja jogait 3-ik személvekkel szemben az adóst illető dolog megszerzése vagy visszaszerzése iránt, felperessége alatt igazolhatja az előjegyzést adós javára, felperessége alatt töröltetheti 3-ik személyek előjegyzését az adós ingatlanáról; lejártathalja a hagyatékot az adósörökös javára — az adós költségén. •l L. az előbbi közleményeket a 8 , 27-36., 39—41., 43—46., 48. és 50. számokban.