Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 51-52. szám - Birtokkeresetek. Tervezet 519-522. §§

MAGÁNJOGI KODIFIKACZIÓNK. a mely alaposság, kezelhetőség és csinosság tekintetében páratlanul áll a hasonló irányú irodalmi termékek között jogi irodalmunkban. Másik melléklete lapunknak az „Igazságügyi Törvények és Rendeletek Gyűjteménye." Irodalmunkban hiányzik ugyanis oly gyűjteményes munka, mely az igazságügyi jogalkotás egész anyagát elkülönítve és a maga teljességében tartalmazná : és ez a hiány sok idői rabló keresgélésnek és tárgybeli tévedésnek is a forrása. A gyűjtemény a szükséghez képest jelenik meg, azaz azonnal, a mint legalább egy fél ivnyi (<S oldalnyi) anyag együtt van. Nagyobb fontosságú szakbavágó alkotások gyűjteményünkben külön füzet alakjában jelennek meg. Az első számban előfizetőink az 1902. évi Igazságügyi Törvények és Rendeletek egy részét kapják mutatványul, melyet február hó 1-én az összes lobbi 1902. évi anyag követ. Márczius hó l én már megkezdjük az 1903. évi Igazságügyi Törvények és Rendeletek közlését is. Minden kötetnek három tartalomjegyzéke lesz: egy kronologikus, egy alfabetikus és egy rendszeres mutató. A »Magyar Kodifikáezió« előfizetési ára, daczára annak, hogy a lap a - Magánjogi Kodifikácziónk«-hoz képest háromszor akkora terjedelmű, és hogy még ezen felül előfizetőink ingyen kapják meg mellékletül a »Judikatura<> czimü határozati gyűjteményt és az »Igazságügyi törvények és Rendeletek Gyüjteményé«-t, alig változik, azaz évi 16 korona, mely féléves részletekben is fizethető: oly ár, mely valóban nem áll arányban azzal a dús és értékes taiialommal, a melyet lapunk nyújt. S éppen ezért bizalommal nézünk a jövő elé, mely meg fogja mutatni, hogy jogászközönségünk ama nagy és hazafias czél tudatában, a melynek lapunk szolgálatában áll, azt fokozott jóakarattal és melegséggel fogja felkarolni, és az anyagi existenczia feltételeinek megadásával hozzá fog járulni az erkölcsi czél minél teljesebb megvalósithatásához. A szerkesztőség. )<C Birtokkeresetek.*) (Tervezet 519-522. §§.) Gál Lajos urnák a »Magánjogi Kodifikácziónk« 45. számában fenti czim alatt közölt bírálatára kívánok egynéhány kritikai észrevételt tenni. A legridegebb tárgyilagosságra fogok törekedni. I. »Kétségtelen, hogy a birtok fogalmában két főtényező szerepel. 1. A személynek a réshez való oly viszonya, a melynek alapján a birtokkal tetszése szerint bánbatik. Ez a birlalat (deteniio, corpus.) 2. A személy akarata, hogy a dolgot mint sajátját bírhassa (animus domini). Ezt a két főelvet Savigny óla nemcsak a jogtudomány honosította meg, hanem a törvények is ugyanezeket fogadták el alapul.« Czikkiró ur tehát feleleveníti a rég agyonütött és elföldelt animus domini elméletét, még pedig annak legprimitívebb, legnyersebb alakjáben. Tehát hiába élt Ihering, hiába döntötte porba Savigny csalfa elméletét az animus dominiről, hiába juttatta e tekintetben a német polgári törvénykönyv Ihering elméletét diadalra De pláne érthetetlen, miként lehet a Tervezet álláspontjáról corpus és animusról, mint két egyenrangú coordináll tényezőről beszélni, miket tetszés szerint mint a két magdeburgi féltekét két egyenlő részre szét lehetne bontani. Teljesen érthetetlen, hogyan lehet Savigny ósdi, elavult tanát az Indokolás kétségtelenül világos kijelentésével összhangba hozni. »Az ujabb nézetek szerint: helytelen az u. n. subjectivitási elmélet, a melynek értelmében a fölött, hogy a *) Ellenbirálat. birtokviszony külső tényálladéka mellett birtok v. birlalás keletkezzék-e, a birlaló akarata dönt. Egyáltalán nem tanácsos, a törvényben a tényleges hatalom, megszerzésére irányuló akaratot a birtokszerzés feltételének minősíteni.* Jogi közhely már, »hogy a birtok szét nem bontható két egyenrangú tényezőre : corpus és animusra. ugy hogy először léire jönne a corpus és ahhoz később gépileg járulna az animus, nem, corpus nélkül animus, és animus nélkül corpus önállóan nem létezik; a corpus az akarat ténye annak müve, mint a gondolat a szóban, ugy testesül meg az animus a corpusban« A corpus nem ágy, melybe az animus utólag beleiekszik, hanem a corpus magában foglalja az animust, mintegy inkarnatiója az animusnak. Ez által különbözik a corpus a puszta térviszonytól« (v. ö. »Jog« 1901. évf. 47. sz. közölt értekezésemet). Bíráló urnák tehát már kiindulási pontja téves; ily hamis praemissákból pedig helyes consequenliák le nem vonhatók. 2. Gyökeres Gál Lajos urnák tévedése, midőn a birtokkereseteket a jóhiszeműség v. rosszhiszeműség kalhegorláival hozza kapcsolatba. Hiszen a tolvaj és rabló possessorius védelme egész közmondásossá vált 3. a) Gál ur szerint az 519. s. grammatikailag helytelen, jogilag pedig homályos. Ugyanis ha a" birtokost többen fosztották meg birtokától, akkor igy kellene következnie a további mondatszerkezetnek: >követelheti azoktól a kiknek birtoka ő irányában érvénytelen • A kérdés grammatikai részébe nem szeretném magam beleártani. Hogy azonban a szöveg jogilag homályos volna, kétségbe vonom. A kérdés nyitja egyszerűen az, hogy a szóban forgó 519. szövegezésénél a kodifikátor szeme előtt a nptkv 861. §-a lebegett. »Wird der Besitz durch verbotene Eigenmacht dem Besitzer entzogen«: ha a birtokos tilos önhatalom által birtokától megfosztatik. Miután azonban a szenvedő alak ellen indított hivatos irtó hadjárat behatása alatt a szenvedő alakot kerülni óhajtolta, nehogy a germanizmus szörnyű bűnébe essék, a szöveget cselekvő alakba átgyúrta. Bár csereháti nyelvérzékem azt súgja, hogy a tervezett szöveg még csúnyább germanismus és a német »man* construkezíó magyar fordítása »\Vem man durch verbotene Eigenmacht den Besitz enlzieL. De jogilag, ismétlem, a szöveg egyáltalán nem homályos. Ha egy ember fosztja meg a birtokost birtokától, akkor egy ember ellen, ha pedig többen fosztják meg birtokától, akkor valamennyi ellen indíthatja keresetét a dejicialt birtokos. b) A »tilos* szót kívánja kiküszöbölni és a »jogtalan« kitétellel helyettesíteni, mivel a tilos szó nem quadrál a harmadik sorban kitelt »törvénytelen« szóval. Mert ha a birtokától megfosztott egyén csakis az ellen léphet föl, a kinek birtoka (t. i. a tőle elvett birtok) ő irányában törvénytelen: e kitétel feltételezi, hogy a keresetnek alapját nem csupán tilos, de jogtalan önhatalom képezze. Czikkiró urnák szembeötlőleg kikerülte figyelmét az 516 §. mely az összhangot a »tilos« és 'törvénytelen* szók között teljesen helyreállítja. c) Bíráló ur szerint a sommás visszahelyezés iránti kereset alapjául csak oly nagyobbfoku önhatalmaskodásnak kellene szolgálni, mely a jogrendet megzavarja.« Kinek ne jutna itt eszébe Puchta vehemens ragaszkodása a birtokoss zemélye ellen elkövetett erőszakhoz «gegen die Peri son der Klágers verübte GewalN és ez okból az actió spolielvetése: »Auf dieser Bahn d r Willkühr ist das canonische Recht forlgeschritten* és »Dies is ist eine in ihrer eigenen Absurditát sich vernichtende Meinung« i Puchta Pandecten 135. §. c. j.); és Ihering lesujló antikritikája: »wenn Puchta dies eine Bahn der Willkühr nennt, weil hier zwei wesentliche Voraussetzungen: erlittene Oewalt, und Verlust des Besitzes feliben* so möchte hier der Vorwurf mehr den Tadler als den Getadelten treffen. Denn in Bezúg auf die letztere Yorausselzung übersieht Puchta, dass der Besitz. vvenn der Besilzer nichts tbut ihn zu behaupten, verloren geht und in Bezúg auf die erstere reduzirt sich seine Ansicht im Grundé auf die naive Zumuthung an die Besitzer, ihre Haut zu Markte zu Iragen und mit blatigen Köpfen sich das Interdict zu verschaffen, lediglich um den Schulbegriff der is zu retten Dus Lében möchte über das Wertvelhaltniss beider Güter, die hier auf dem Spiele stehen, etwas anders denken* (Ueber den Grund des Besitzesschulzes 125 1.). 4. Az 520. §. bírálatánál több egymással összekulcsolt tévedésben leledzik czikkiró ur. Eszmemenete a következő: