Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 50. szám - A tulajdonnak ügyleti korlátozásai. Tervezet 563-568. §§ [2. r.]

MAGÁNJOGI KODlFlKÁCZlÓNIv. nilési liláimat tárgyalja — a megterhelési tilalmai mint önálló jogügyletet sehol sem emliti. üe mint mondom, gyakorlati jelentősége a megterhelési tilalomnak az elidegenítési lilalom nélkül nincsen. A Tervezet 566. §-ának 1. bekezdése tehát teljesen el volna hagyandó, mint felesleges és olyan, a mi jogi fogalomzavarokat idézhet elő. A 3-ik bekezdésben foglalt azon kijelentés, hogy az elidegenítés tilalma a terhelés tilalmát foglalja magában, kiegészítendő volna továbbá azzal, hogy nem csak ezt, hanem a dolog megsemmisítése. elhasználása, elhagyásának és állagában való megváltoztatásának a tilalmát is magában foglalja, mert ezek mind szoros összefüggésben vannak az elidegenítési tilalom existentiájával. Mit ér valóban az elidegenítési tilalom, ha én a dolgot elhasználás állal vagy másképen megsemmisíthetem, vagy eladhatom, avagy oly változtatást teszek rajta, hogy ezáltal az előbbi dolog megsemmisül, például egy gyárat lebontok és istállót csinálok belőle stb. A tulajdonnal való felhagyás és az arról való lemondás tilalma, a mit a Tervezet is felvesz, az általam jelzett cselekményeket mind nem öleli fel, különösen nem elég világosan. A tervezeti szakasz második bekezdésében foglalt kijelentésre, hogy a terhelési tilalom — szerintem csak elidegenítési tilalom — telki szolgalom engedésére ki nem terjed, szükséges, de más alakban s illetve bizonyos megszorítással, mert külömben megeshetik, hogy az elidegenítési tilalom megkerülésével valaki oly terhes telki szolgalmat enged egy ingatlanon, mely annak értékét teljesen absorbeálja. így ha a szomszédomnak 4 öl széles, több száz öl hosszu földjére szükségem van, hogv azon utat csináljak magamnak a gyáramhoz vagy más czélra — de ezen 4 öl széles és több száz öl hosszu ingatlan elidegenítési tilalommal van terhelve, ugy ha én útszolgalmat szerzek magamnak erre, a czélt elértem és a tilalmat is kijátszám, mert oly ingatlannak, a mi csupa ut: értéke többé nincsen. A Tervezet 566. S-a tehát az első bekezdés elhagyásával ekképen volna szövegezendő: „Az elidegenítés tilalma magában foglalja a megterhelési, a dolog megsemmisítése esetleg elhasználása — elhagyása és állaga lényeges megváltoztatásánali a tilalmát is. Az elidegenítési tilalom nem zárja ki azt, hogy az elidegenítési tilalommal terhelt dologra telki szolgalom engedtessék, de ezen szolgalomnak a dolog használatát és értékét lényegesen csökkenteni nem szabad". Jogok elidegenítési és terhelési tilalma. 567. §. A Tervezet 567. ,^-a az elidegenítési és terhelési tilalmát kiterjeszti a jogokra és igy szól: Az 563—566'. §-okban a dolgok elidegenítésének és terhelésének tilalmára nézve felállított szabályokat a jogok átruházásának és terhelésének tilalmára is kell megfelelően alkalmazni. Már értekezésem elején reá mutattam arra, hogy a jogokat a tulajdon tárgyainak elismerni nem lehet s igy természetes következményképen azok mint tulajdoni tárgyak elidegenítési tilalommnl sem terhelhetők. A nem létezőt korlátozni se lehet. A német polgári törvénykönyv a jogügyleteknek elidegenítési és terhelési tilalommal való korlátozását nem is engedi meg kifejezetten s az osztrák polgári törvénykönyv s a mi birói gyakorlatunk, noha mint jeleztük a dolgok elidegenítési és megterhelési tilalmát messze kiterjesztette annyira, hogy a jogbiztonságot is már veszélyeztette, ez által a jogok elidege' nitési s megterhelési tilalmát nem honosította meg. Gyakorlati szükség sincs különben reá az élet nem igényli, s igy tehát, mint a gyakorlati szükségnek nem megfelelő oly uj intézmény, mely a mellett mégis korlátozás, teljesen felesleges, a Tervezetből teljesen kihagyandó volna. Ideiglenes s illetve feltételes tulajdon. 568. §. A Tervezet 568. §-a oly ideiglenes s illetve feltételes tulajdont tárgyal, a midőn valaki egy bizonyos dolgot csak bizonyos ideig bir tulajdonul s azon tul az ő akarata, hozzájárulása nélkül az előző tulajdonosnak avagy egy harmadiknak tulajdonába megy az vissza s illetve át. A Tervezet 568. sj-a szerint ez két módon történhetik és pedig bontó feltétellel és véghatáridő-meghatározással. Az ideiglenes tulajdonnak oly neme tehát, a mely általában egy bizonyos feltétel beálltával tehát felfüggesztő feltétellel avagy egJ j°vő határidőben venné kezdetét, a Tervezet által elfogadva itt nincsen. Már e helyütt kiemeljük, hogy sem a német sem az osztrák polgári törvénykönyv és az ingó dolgok kivételével a magyar birói gyakorlat sem ismeri az ideiglenes feltételes tulajdonnak utóbbi nemeit, de a Tervezet szerinti nemeit sem. Az ingó dolgoknál a birói gyakorlat kezdetben szintén ellene volt a feltételes ideiglenes tulajdonszerzés minden nemének, utóbb azonban az ingó dolgokra nézve az úgynevezett pactum reservati dominii feltételével kötött tulajdonszerzést elismerte. Az általam mondottak igazolásául hivatkozom előbbi tekintetben a m. kir. Curia 1884 évi 8795, 1886. évi 6022. számú határozataira s utóbbi tekintetben u. annak az 1888. évi 1969. sz., 1890. évi 2292., 1891. évi 2031.. 1896. évi I. G. 192., az 1899. évi G. 597. számú határozataiban foglaltakra. A Curia utóbbi álláspontja arra az indokra van fektetve, hogy nem létezik hazai törvény, a mely az eladás e nemét tiltaná, a tulajdonos rendelkezési jogából pedig az folyik, hogy ő tetszése szerint határozhatja mep a feltételeket, a mik mellett a dolgot átruházza s igy az ily feltétel melletti eladás helyt foglalhat mindenkor, sőt még oly adott esetben is, ha a vételár váltóval van fedezve. A Curia következetesen megmarad azon kijelentése mellett is hogy az ilyen eladás mellett a vevő a tulajdont nem szerzi meg előbb, csak mikor a feltételeknek megfelelt. A mi már most az ideiglenes feltételes tulajdonszerzésnek a Tervezet 568. $-a állal érvényesnek ismert és egyéb módozatait illeti gyakorlati, szükségleti szempontból: ügyén azokat a módozatokat, a miket a Tervezet itt elfogadásra ajánl, szükségeseknek, helyeseknek, hézagpótlóknak, sőt némi részben hazai ősi jogunkból fejlőknek ösmerem fel, mert például a bontó feltétel melletti eladás által biztosítva látom azt a czélt. a mit kitűznek maguknak igen gyakran az ajándékozók a megajándékozottal szemben. Népünk szokásában van, hogy gyermekeiket már életükben megosztják, de mindenkor bizonyos erkölcsi és anyagi feltételek mellett, melyek, sajnos, a dolog átruházása után a legtöbb esetben nem teljesednek; mi más volna az eredmény, ha a szerző tudná, sőt ingatlanoknál bejegyezve látná a telekkönyvbe, hogy tulajdonjoga addig terjed, a mig a feltételeknek pontosan eleget tesz s illetve a mig azt nem szegi meg. Mennyi pernek venné az elejét, a mi jelenleg hálátlanság czimén folyik! A véghatáridő melletti tulajdonszerzés által pedig igen gvakori esetben arra nyujtatik mód. hogy a megterhelt ősi vagyon egy bizonvos időre eladalik. az adósság törlesztetik s vagy még az eladó, avagy utódai visszakapják tehermentesen vagyonukat, a mit különben az eladótól egyéb elfoglaltság vagv szakértelmetlensége és a növekedő terhek mellett örök tulajdonul, végrehajtási uton egy idegen szerzett volna meg. Ezen utóbbi intézmény hasonlít némileg az ősi zálogrendszerre, a mit a népszokásból még máig se lehetett kiirtani s a melynek előnyeit a hátrányai nélkül egyesíti magában a Tervezet által felvett uj intézmény. Ámde a Tervezetnek mégis meg kellene szabni, hogy az ily feltétel melletti tulajdonátruházás meddig tarthat ? mert hiszen ha oly messzeeső bontó feltételt avagy határidőt szabhat meg az átruházó, a minőt akar, akkor ez a forgalomnak fogja képezni mérhetetlen akadályát, avagy más czélok megkerülésére fog vezetni, például arra hogy a birtok egy messze lemenő generátió számára biztosittassék, hitbizományszerüleg a közbeeső generátiók szükségtelen és jogtalan megrövidítése avagy korlátozásával. A czélnak megfelelőleg és hasonszerüleg az épiíletjogra nézve a Tervezet 788. §-ában megállapított 50 évi határidőre ki lehetne mondani itt is. hogy a bontó feltételeknek és a határidőnek 50 éven belül kell bekövetkeznie, azo tul érvénvét veszítik és az előző tulajdonosra s esetleg utódaira a tulajdon meghoszszabbitási jog nélkül visszaszáll. 50 év oly hosszu idő, hogy azon belül minden jogos s gyakorlatias irányú czél teljesíthető. A Tervezet kötelmi jogi részében a vétel és csere czimén az 1411. §-nál a pactum reservati dominii érvényét az ingókra szintén érvényesnek ismeri el, a mi megfelel a birói gyakorlatoknak s a gyakorlati igénveknek. Es bár sok szó eshetik a feltételes eladás ezen neme ellen, a jogi elmélet és számtalan visszaélés szempontjából, mégis tekintettel arra a közsziikségre, a mit a jelenlegi forgalom igényel s a mi előtt a birói gyakorlat se hunyhatott szemet, magam is azt hiszem, hogy a pactum reservati dominii érvényességét el kell ismerni. E helyütt csak az a megjegyzésem, hogy a mit a Tervezet 1411. §-a elismer, annak itt az 568. §-nál is nyomának kellene lennie, mert kétségtelen, bár mennyire is forgatja a Curia az adásvétel e nemének a magyarázatát, ez szerintem az adásvételnek egy felfüggesztő hatálylyal létrejött