Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 50. szám - A tulajdonnak ügyleti korlátozásai. Tervezet 563-568. §§ [2. r.]

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. 3 igénye szintén egy czél, a melyre törekszünk, ugy a közforgalmat szigorúbban korlátozni, mint a mennyire a czél kívánja, eltévesztett eljárás volna. Ha az apa, az" anya existenciájának biztosítása végett elidegenítési tilalom feltételeivel átruházhat egy dolgot fiára s a fiu is biztosítva van egy különös gondoskodásért, miért ne tehetné ezt a fiu az unokával szemben? de természetesen ama jogviszonynak, a mi közte és az apa vagy az anya közt létre jött, további fentartásával s illetve ennek a megszűntétől kezdődő joghatálvlyal. A jogi haszna az ily átruházásnak is meg van, mert a fiu és unoka közt érvényes és kötelező ügyletet hoz létre, a melvnek hatálya most már csak az előző tilalom megszűntétől "függ, de az előző biztosítási mód sem szűnik meg, miután a Tervezet szerint a tilalom ellenére történt rendelkezés hatálytalan ugyan azzal szemben, a kinek jogát a tilalom óvja "de nem hatálytalan másokkal szemben is és így az emiitett gyakorlati esetben nem lesz hatálytalan a fiu és az unoka közt sem s nem tekintheti hatálytalannak azt az apa vagy anyán kivül más sem. És a Tervezet szerint a hatálytalanság"— mely azonban pusztán a tilalommal védett jogosítottal szemben áíl fenn — nincs bizonyos időhöz kötve, s a jogosított ebből folyó jogait bármikor érvényesítheti, így bát még hosszabb idő elmultával sincs érdeke veszélyeztetve. A ki oly dologra nézve, a melynek tilalom ellenére való elidegenítése nem abszolúte hatálytalan, előbb szerzett oly jogot, a mely a dolog elidegenítését vonja maga után, a tilalom daczára a Tervezet szerint a dolog kényszer elidegenítését kívánhatja. — Helyesen mondja ezt a Tervezet, mert prior tempore potior jure. Az ellenkező eljárás sértené a jogrendet, bizonytalanokká tenné a jól megszerzett jogokat s a visszaéléseknek és jogosulatlan kedvezéseknek válnék kutforrásává. Egy fordított jogrend volna ez, a hol a később szerzett jog a vele összeütköző korábbi jogot győzné le, noha különben egyenlő erősek volnának Ilyen torz szabály ma már az afrikai vad népeknél sem található fel. A Tervezet 564. §-a mindezek daczára hiányos, mert nem emeli ki a jóhiszeműség védelmét s mert nem állit fel szabályt -— legalább nem kifejezetten — a közérdekű elidegenítési tilalmak tekintetében. így a Tervezet 564. §-a folytatólagos bekezdésében ki kellene mondani azt, a mit különben a sorok között is ki lehet olvasni, — de hát a sorok közti kiolvasás, a világosság árnyéka: — „hogy a törvényen alapuló közérdekű tilalom ellenére történt átruházás általában véve semmis és érvénytelen1"1. Bármi természetesnek látszik is ez, — mert hisz a törvény nem tudásával senki sem védekezhetik s a közérdek mindenkire kötelező — egy általános polgári törvénykönyvnek, mely nem csak a jogászok számára készül s melynek tartalmasnak és világosnak kell lenni, e helyütt is rá kell mutatni, a mindenkit kötelező tilalomra is. Ép igy reá kell mutatni arra, hogy a jóhiszemű szerzőt a jóhiszeműség általános szabálya védi, — vagy világosabban: „a ki jóhiszemüleg szerzi meg az elidegenítési tilalommal terhelt dolgot, az a reá forditott költségeinek megtérítését igényelheti s ennek híján a dolgot megtarthatja", — általános és természetes szabály, hogy a mit nem tudunk, de nem is tudhatunk, annak nem vallhatjuk a kárát. Ha én egy ingó dolgot megveszek, a miről nem tudom vagy sőt nem is tudhatom, hogy elidegenítése tilalmas, származzék bár e tilalom a tulajdonos akaratából a vagy bírói intézkedésből, azt tőlem kárpótlás nélkül el venni nem lehet, — mert különben a nem ismert veszélytől való félelem megzsibbasztaná a forgalmat. De viszont ebből következik, hogy ingyenes szerzés esetén az oly dolgot kárpótlás nélkül is vissza kell adnom, mert hisz azáltal nem veszitek semmit s ha van mit veszíteni egyik oldalon — de a másik oldalon fennáll a jogsérelem — akkor itt az erősebb jog s ez előtt amannak ki kell térni. Az is bizonyos, hogy ha a jóhiszemű szerzőnek a birtokában van a dolog, akkor azt viszsza tartani jogosult, míg a reá forditott költségek meg nem térülnek s ha sohasem térülnek meg, a dolog tulajdonosává válik. A jóhiszemű birtokot általánosan megillető védelemből folyik ez is. 565. §. A Tervezet 565. §-a igy szól: Az elidegenítés tilalmát az 548. §. második és az 549. §. második bekezdésének hatályával a telekkönyvben be lehet jegyezni, az azok javára szolgáló szabályokat, a kik jogukat nem a tulajdonostól származtatják, tilalom elleni elidegenítés esetében megfelelően kell alkalmazni'1. A mi itt mondatik, az az előbbi szakasznak s a telekkönyvi publicitásnak a következménye. Ennek alapján itt jóhiszemű szerzésről nem lehet szó. Ha az elidegenítési tilalom a telekkönyvbe be van vezetve — ugy senki sem védekezhetik azzal, hogy a tilalomról nem volt tudomása, ha nem tudta, sa ját mulasztása következményeit viselje. Ámde ugy a Tervezet előbbi íj ában foglaltakból. mint az ahhoz fűzött indokaimból kifolyólag hinnem kell. hogy a tilalomnak telekkönyvi bejegyzése daczára is szerezhetők feltételes jogok az ingatlanra s hogy feltételesen az ingatlan átruházható és meg is terhelhető. Csak ez a felfogás felel meg a szabad forgalom igényeinek és nem sérti a tilalom által védett érdekeit sem, mert vele, de csak vele szemben mindaz hatálytalan lévén, jogi változatot tényleg csak akkor fog előidézni, ha az ő érdeke megszűnik — ámde ezen igy nem érintett érdek, miért akadályozzon másokat jogos érdekeik érvényesítésében, biztosításában. Gondoljunk csak arra az esetre, hogy a tulajdonos az elidegenítési tilalom daczára az ingatlant igen jól eladhatná, — avagy hogy például sokfelé igénybe veszi személyes hitelét, s vonakodik fizetni, — nem-e méltányos, hogy a hitelezők, ha egyelőre el se vehetik tőle, biztosítsák legalább követeléseiket akkorra, ha a vagyonnak az adós korlátlan urává lesz? avagy méltányosabb, hogy nyújtsunk módot az ily hitelezők kijátszására — a mi megtörténhetik ugy. hogy az adósságok által elmerült tulajdonos a tilalom megszűntével rögtön átruházza másra az ingatlanát, a biztosítékot, s esetleg szövetkezik egy hitelezővel a maga előnyére és ezzel megelőzteti valamennyi régebbi hitelezőjét? bizonyára nem. Igaz, hogy a telekkönyvben az ily feltételes bejegyzések nehezítik az áttekintést és bizonyos tekintetben ezeknek a korlátozása indokolt, de ha már teljesen el nem kerülhetők, miért éppen ezt az egyet mellőzni. Az 565. §. tehát kiegészítendő volna a következő, mint utolsó bekezdéssel: ,,A telekkönyvbe mindazonáltal a tilalom megszűntével kezdődő joghatálylyal 3 ik személyek jogai bejegyezhetők" Terhelési tilalom. 566. §. A Tervezet 566. §-a a megterhelési tilalmat tárgyalja s megállapítja, hogy: nA terhelés tilalmára az 563—565. §-ok szabályait kell megfelelöleg alkalmazni. A terhelés tilalma telki szolgalom engedésére ki nem terjed. Az elidegenítés tilalma, a terhelés tilalmát, valamint a tulajdonnal való felhagyás és az arról való lemondás• tilalmát magában foglalja." Ezen szakasznál mindenekelőtt konstatálnom kell, hogy én a terhelés tilalmát csak mint az elidegenítési tilalom járulékát, hogy ugy mondjam annak egyik alkatelemét ismerem — önálló jogügyletet az nem képez. Helyesen mondja ugyanis a Tervezet, hogy az elidegenítési tilalommal jár a megterhelési is — de nem helyes, hogy a megterhelési tilalomról mint önálló külön jogügyletről is szól, sőt a fenti szakaszt neki szenteli. Természetes, hogy az elidegenítési tilalommal a megterhelési tilalom is jár, mert különben a dolog megterhelése és kényszer-elidegenitése által az elidegenítési tilalom hatálytalaníttatnék, sőt adott esetekben ki is játszatnék. Ez pedig nem felelne meg a jogi intentióknak, a mikhez az elidegenítési tilalmak kötvék s nem felelne meg a jogi igényeknek. A hazai bírói gyakorlat nem egy legfelsőbb birói határozatában is ezen felfogás érvényesül, igy 1888. évi 4275. sz. m. kir. Curiai határozat az 1895. évi 59. sz. döntvényben. Ámde bármiként gondolkozom is, nem tudok oly gyakorlati esetre reájönni, a mely mellett a megterhelési tilalom pusztán s az elidegenítési tilalom nélkül, illetve az elidegenítés szabadságával a jogi érdeket ki tudná elégíteni. Valóban mit használna a megterhelési tilalom, ha a dolgot el lehetne idegeníteni — pénzre fordítani s az elidegenítés által szerzett pénzt egy kettőre elkölteni. És csodálatos, miként a Tervezet ugy a felsőbb birói határozatok is az elidegenítési tilalom mellett igen gyakori helyen a terhelési tilalmat vagylagosan említik, mintha mindkettő már is más jogügylet volna, igy az 1883. évi 2291. számú Curiai határozat, a már fentebb jelzett 1895. évi 59. sz. tkvi döntvény, igy a győri m. kir. tábláé 1895. évi 493. és 1896. évi 138. számú határozatban s a Curia 1899. évi 6133. sz. határozatában, a hol az elidegenítési tilalom a terhelési tilalomtól a >vagy<-, >és« szócskákkal van elkülönítve, sőt a legutolsóban önállóan tárgyaltatik. A jogi szakírók közül Zlinszky Imre is csak az elidege-