Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 50. szám - A tulajdonnak ügyleti korlátozásai. Tervezet 563-568. §§ [2. r.]

2 MAGÁNJOGI KOD1FIKACZIÓNK.. állapot és mégis jogszerűvé teszi a birtokot és ezáltal a tulajdonost, ha a birtokkal egyesül. A valódi tulajdon mindig jogszerű; a birtok is mindig jogszerű, ha a valódi tulajdonos rendelkezése alatt áll, akár a tulajdonos, akár más használatában legyen és ezenkívül ujabban, a tjkvi intézmény beállítása után, jogszerűnek kell, hogy tekintsük még a birtokot akkor, mikor á tjkvi tulajdonos kezében van. Ezt meg kell, hogy engedjük a tjkvi intézmény hitele érdekében, bár különben tjkvön kívül sokszor tapasztaljuk, hogy az ilyen birtok épen jogszerűtlen, nem hogy jogszerű volna. A tjkvi tulajdoni, ha legalább birtokból áll, el kell, hogy ismerjük tulajdonnak és az ilyen tulajdonos számára külön jogszabályokra van szükségünk. En dolgozatom rendén külön is szabályozom minden fejezetben, szakaszban a valódi tulajdonos, tényleges birtokos és tjkvi tulajdonosra, valamint a teljes tulajdon^ jogszerű tulajdon és jogszerűtlen tulajdonra vonatkozó egyes határozatokat tényleg, a hogy az élet azt megköveteli, ha "szóval nem is ismételgetem a distingtiókat mindenütt. Ezen megkülönböztetések nélkül a tjkvi jogot (tulajdont) czélszerüen kodifikálni sohase lehetne. 60. §. Ezen megkülönböztetések egyikén alapszik a 00. §. intézkedése, melytől feltétlenül el lehet várni a tjkvi hitel emelkedését. A tjkvi rendszerből merített eddigi intézkedések, a tjkvi intézmény lényegének és czéljának erős félreértéséből, a tjkvi tulajdonos számára még praemiumokat tartogattak, ha tjkvi bejegyzésével föllépett, minden tjkvi bejegyzést jogszerűnek tartottak, illetve külömbséget nem is tettek egyáltalában; ezen 60. §. intézkedése pedig jutalmazás helyett pláne bünteti a tjkvi tulajdonost, ha bejegyeztetése nem jogszerű, vagyis ha nincs se tulajdona, se birtoka, csak papirosból. Ez a §. — állítom ismét —* nagyon rá fog szolgálni a tjkv tisztántartására, elsősorban épen erre van nagy szükségünk, ezt jól tudjuk. 61. §. A papir-tulajdonnál értékesebb a birtok, a birtoknál még értékesebb a tulajdon. Bizonyára ezen különböző értékek tekintetbevételével lehet csakis a tjkvi tulajdonra vonatkozó szabályokat helyesen és hármonikusan fölállítani. A nagyobb érték aránylag nagyobb védelemben részesítendő, kisebb érték kisebb védelemben. Ez a juste millieu, a helyes igazság. Nem az a czél a tjkvvel, hogy valaki oda bejegyeztesse magát és aztán ezen puszta bejegyzés stoikus nyugalomba ringassa a bejegyzettet, kit most már ezen bejegyzés miatt senkinek megtámadni se szabad, de ő bárki ellen fölléphet; épen megfordítva, a bejegyzés puszta tényén kivül szorgosan kell kutatni a bejegyzés jogalapját és czimét s ezt a kutatást a tjkvi tulajdonos tűrni tartozik, különben a tjkv hitelét sohase leszünk képesek megállapítani; nem a bejegyzésre, hanem a bejegyzés tartalma valóságára van nekünk szükségünk, ekkor a tjkv hitele megingathatatlan. Erre a czélra törekszik a 61. §., a jogok értékének megbecsülésénél szem előtt tartva a helyes középet. A szakasz kifejezésének aetimologikus inagyarázgatását s a kifejezésekből vonható közönséges jogi következtetéseket, szakemberek előtt teljesen fölöslegesnek tartom itt is, másutt is. 62. §. Az olyan tjkvi tulajdonos, ki bírói árverésen vásárolta az ingatlant, magára a kiváltságos lény, a kit tjkvi bejegyztetése után megtámadni senkinek se szabad : az árverési vevő tulajdonjogának tjkvi bejegyzése az az egyedüli bejegyzés, melyre ráillik, a tjkvi rendszer szerint épitők magyarázata, midőn a tjkvi bejegyzés értékét fejtegetik. Ez egy valóságos tjkvi szerző, de nem mint — Veiszberger. Magánfelek adásvevésének komoly és igazságos hátterét ugy nem ismerjük, mint a mások gondolatát; még a közjegyzői okiratok is megelégszenek, hogy maga az ügylet erkölcstelen vagy törvénybeütköző ne legyen, hogy a szerződő felek személyazonossága meglegyen s hogy a közjegyzői költség el ne maradjon ; ámde a felek kézalatti spekulatióit nem kutatja, azok rendszerint nem is árulják el. Mióta a közjegyzői intézmény jogrendszerünkbe bevétetett a tjkvi intézmény mellé, a tjkvi hitel megrontására legalább 50°/o erővel rádolgozott akaratlanul is. Nagy mondás, de igaz; hasonlítsa össze valaki a közjegyzői vasart a bírói árverés aktusával, mindjárt elhiszi állításomat önkéntelen. Bölöni László bánffy hunyadi ügyvéd. A tulajdonnak ügyleti korlátozásai.*) (Tervezet 563-568. §§.) Elidegenítési tilalom. 564. §. A Tervezet 564. §-a igy hangzik: „Az elidegenítés végintézkedési vagy szerződési tilalma ellenére történt rendelkezés hatálytalan azzal szemben, a kinek jogát a tilalom óvja. A rendelkezés akkor is hatálytalan, ha, az elidegenítés oly tilalomba ütközik, a melyet maga a törvény, valamint a melyet biróí határozat vagy intézkedés állit fel, de a mely csak határozott személyek oltalmát czélozza. A dolgot terhelő oly jog érvényesítése végett, a melyet az elidegenítés tilalmának hatályossága előtt szereztek, a dolog kényszer-elidegenítésének helye van" Miként látjuk, ezen szakasz az elidegenítési tilalom hatályát fejtegeti s védi bizonyos irányban és pedig addig, a mig a czél terjed, a melynek biztosítására az elidegenítési tilalom szolgál, de természetesen csak a harmadik személy átruházási és az átruházó tulajdonos visszakövetelési igényének érdekében, mert az előző szakasz csak az e czélra megállapított elidegenítési tilalmakat ismeri el joghatályosoknak: —nekünk tehát a szakasz bírálatánál meg kell külömböztetnünk a tervezeti és az általunk javasolt szakaszra való vonatkozásában az 564. §. rendelkezéseit, mert a mi jó lehet az egyik esetben, rossz lehet a másik esetben. A Tervezet szerint az elidegenítési tilalom, származzék bár jogügylet folytán, törvény vagy birói határozat alapján: abszolúte nem hatálytalan, ha nem közérdeket, hanem csak harmadik személy oltalmát czélozza s minthogy a jogügyleti elidegenítési tilalom csakis harmadik személy oltalmát czélozza — harmadikká válván az átruházó tulajdonos is a maga visszkövetelési igényével, — igy tehát a jogügyletből származó tilalom soha sem lehet abszolúte hatálytalan, s hatálya az oltalmazott személy elhatározásától függ. Vagyis ha ez türi a további elidegenítést, sőt utóbb hozzájárul, vagy az elidegenítési tilalmat megszünteti, a további átruházás érvényes és kifogásul az elidegenítés tilalmát sem a közbeneső átruházó, sem az utána következő szerző, vagy egy harmadik személy, a vagy valamely hatóság nem hozhatja fel, nem érvényesítheti. És ez nézetem szerint helyesen van igy és pedig nem csak azon esetre, ha az elidegenítési tilalom csupán az átruházó tulajdonos visszakövetelési igényének és egy harmadik személy átruházási igényének védelmére állapittatik meg, de helyes akkor is, ha az általam javasolt szövegezés mellett az átruházó tulajdonos s az általa kijelölt harmadik személyek lakási, használati, ellátási és életjáradéki igényeinek biztosítására történik. Hogy kivel lakjék együtt, kivel használja együtt a kedvezményezett személy a dolgot? kitől kapjon ellátást a vagy életjáradékot ? azt első sorban és egyedül a kedvezményezett, a jogosított személy van hivatva elbírálni és ha neki nincs kifogása az elidegenítés miatt, teljesen indokolatlan volna, akár egy közvetlen nem érdekelt személynek, akár egy hatóságnak, akár a törvénynek az elidegenítési tilalmat védelmezni. Még akkor is igy van, ha a törvény vagy birói határozat állítja fel e tilalmat harmadik személy javára, mert hiszen a törvény, a birói határozat is bizonyára az érdekeltek kértére vagy vélelmezett akarata szerint állapítja meg azt, de ha a valódi akarat vagy érdek megváltozott: törvényes erőszak jellegével bírna a tilalom fentartása. A hol jogsérelem nincsen — pedig nincs, ha a további elidegenítésnek hatálya nincsen az ellen, a kinek javára az kiköttetett, — akkor beavatkozásnak sincs helye, sem harmadik személyek kértére, sem hivatalból. De figyelembe kell vennünk azt is, hogy a czél, mely miatt az elidegenítési tilalom felállíttatik, nem végnélküli s megszűnik vagy a jogosított érdekelt halálával, vagy az átruházási igény végérvényes elutasításával s igy mi értelme sem volna annak, ha a czél megszűntével kezdődő joghatálylyal s ennek a czélnak biztosításáig terjedő felfüggesztő teltételével a további átruházás meg nem történhetnék. Ha a közforgalom *) L. az elóhbi közleményeket a 7., 35—36., 43. és 49. számokban.