Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 49. szám - Több egyenes adós viszonya. Tervezet 1213-1224. §§

MAGÁNJOGI KODIF1KÁCZIÓNK. hogy az átruházónak, esetleg még egy harmadiknak is existentiáját biztosítsa s e czél mindenképpen közelebbi, humánunosabb mint a közforgalmi igény. Helyesnek és üdvösnek tartom azonban a Tervezet kérdéses szakaszaiban foglalt azt az eszmét, hogy elidegenítési és megterhelési tilalmat csak is a dolog tulajdonosa állapithat meg; mert már annyira botrányosan tágult e részben az eddigi gyakorlat, hogy egy harmadik sokszor teljesen érdektelen személy összejátszva a tulajdonossal, elidegenítési tilalommal vágta el a biztosítás és kielégítés jogát a hitelezők előtt, sőt még az is helyet foglalt, hogy a tulajdonos maga ellen bejegyeztette a telekkönyvbe az elidegenítési és megterhelési tilalmat s igy már össze se kellett játszania másokkal, hogy hitelezőit, a kiknél személyi hitelét igénybe vette és kimentette, a kellő pillanatban ily módon kijátsza. A magyar ember nyilt. becsületes és őszinte természetével az ilyen birói gyakorlat, az ilyen jogszokás, esetleg törvény nem egyezne meg s csak annak tenné ki, hogy erre hajló idegenek kiforgassák az ősi vagyonából. Azt a közmondást, hogy szemesnek a világ, vaknak alamizsna, nem magyar ember találta ki. Feltétlenül kívánatos továbbá, hogy ;iz elidegenítési és megterhelési tilalomnak a határa megszabassék, hogy a törvényben már kifejezve legyen, kinek a javára és meddig terjedhet a tilalom, nehogy azután csakugyan a közforgalom hátrányára ily tilalom, egy nagy családnak avagy több generátiónak szolgáljon vagyoni biztosítékul s hogy ily módon titkon, áluton egy hitbizomány jellegű rendszernek nyissunk utat és módot. Kétségtelen ugyanis, hogy minden takarékos emberben meg volna a hajlam nemcsak magát, hárem utódait is biztosítani s a családi vagyonnak idegen kézre való jutását, elr pusztulását megakadályozni; s kétségtelen, hogy ethicai szempontból ez a czél nem is volna kifogásolható, a közforgalom szempontjából azonban ellene kell szólanunk az ily törekvés^ nek, a mely az utódok rendelkezési jogát és szabadságát s a közforgalmi igényeket is ily messzemenőleg sérti magasabb állami czél nélkül, a mely czél csupán kivételesen s történeti alapon a hitbizományoknál s csupán talán nálunk az Európában elszigetel len jó szomszéd és fa jbeli rokon nélkül álló maroknyi magyar nemzetnél indokolt, a szocziális szempontok azonban meg az ily kivételekkel se egyeztethetők össze. De a magyarnak minden körülmények között is első sorban magyarnak kell maradni s minden egyéb czél ezután kiivetkezik. Ezen általános szempontoknak előre bocsájtásával és a részleteknél való figyelembe vételével, a részleteknél még tovább kifejtendő okokból, a Tervezet 563. §-a, mely igy szól: Végintézkedés által csak a dolog tulajdonosa és csak harmadik személy a tulajdon átruházására vonatkozó követelésének megóvására állapithatja meg az elidegenítés tilalmát. Szerződés által csak az átruházó tulajdonos állapithatja meg az elidegenítés tilalmát és csak oly czélra, hogy saját visszkö vetélés i jogának vagy harmadik személy tulajdon átruházására vonatkozó követelésének megóvására szolgáljon. Nézetem szerint igy volna szövegezendő : Elidegenítési tilalmat csupán a dolog tulajdonosa állapithat meg végintézkedés vagy átruházás kaj/csán. Az elidegenítési tilalom csupán harmadik személynek a tulajdon átruházására vonatkozó követelése megóvására avagy a tulajdonos esetleg megjelölendő harmadik személy, lakási és használati szolgalmi avagy ellátási kikötményeik. életjáradéki igényeik biztosítására köthető ki s addig terjed, a mig a czél. mely miatt a kikötés történt, meg nem szűnik. Ezen meghatározásban érvényesül a Tervezet készítő bizottság felfogásának megfelelőleg "az a tétel, hogy elidegenítési tilalmat csak a tulajdonos és csak végintézkedés avagy átruházás kapcsán állapíthat meg, egy harmadik nem tulajdonos személv, avagy a tulajdonos maga ellen s minden bevallott és megjelölt czél nélkül ily tilalmat nem állapithat meg. Sőt azon alattomos czélzattal, hogy megtartsa vagyonát és hitelezőit hozzá ne engedje, szintén nem rendelhet el maga ellen elidegenítési tilalmat. Ellenben ama fontos és közszükségleti czél. melyre reá mutattunk, kellő mértékben és kellő mérséklettel biztositható lesz. Az általam javasolt szövegezés mellett nem marad fenn kétség az iránt, hogy ily korlátoltság meddig terjed. A mig a czél, melynek biztosítására történik, tart. Ha tehát a lakást, a tartást, kikötményeket élvező megszűnt létezni, vagy az átruházására igényt tartó igényével joserejüleg elutasittatott vagv igénye elévült, megszűnik az elidegenítési tilalom is. A kérdés ezek után az lehet, nem-e túlságos kiterjesztése az elidegenítési tilalomnak az, ha a tulajdonos nemcsak maga, hanem harmadik személyek javára és czéljára is tehet ily kikötéseket ? Az elet igényeire való tekintettel azt mondhatjuk, hogy nem, mert az akkor fog fenforogni, ha valamelyik átruházó házastársának avagy egy könnyelmű vagy másképpen hibás gyermekének a fentartását is biztosítani akarja. A czél tehát, melynek érdekében történik, annyira megszívlelhető, annyira tiszteletreméltó, hogy azért érdemes elnézni, ha az átruházó talán egy-két esetben feleslegesen s puszta szeszélyből állit fel elidegenítési tilalmat. A fő az mégis, hogy ily korlátozás ne menjen nemzedékről-nemzedékre s hogy ily módon egy hitbizományszerü intézmény ne állapittassék meg kerülő utakon s a javaslatom ezt kizárja, mert a harmadik személyt, a kinek javára a tilalom megállapíttatik, meg kell jelölni, annak tehát már létezni kell s igy a tilalom egy emberi koron tul nem terjedhet. Nem létező unokák, kis-unokák érdekében ily korlát nem állapitható meg. Kiegészítésül az általam javasolt szövegnek még fel kellene vennünk azt, hogy: „Bizonyos dolgokra nézve az elidegenítési tilalmat kivételes törvények vatjy birói határozat állapíthatják meg" : mert, mint tudjuk, régebben még inkább, de még ez idők szerint is több okból s több törvényünk megállapítja az elidegenítési tilalmat bizonyos dolgokra, igy koronajavak. istentiszteleti, vallási és egyházi czélokra szánt dolgokra, főpapi, községi törzsvagyonra, hitbizományi vagyonra stb. A birói határozatok pedig a végrehajtási törvény alapján több tekintetből korlátolhatják az elidegenítést. A tárgyalt szakasz tehát csak ugy lesz tökéletes, ha az idevonatkozó figyelmeztetéssel is ki lesz igazítva. A tulajdonból folyó szabad rendelkezési jognál fogva elméletileg kétségtelenül különösen hangzik, hogy az elidegenítési tilalmat a tulajdonos tetszése és akarata szerint szabadon nem szabályozhatja s a mi birói gyakorlatunk is ezt a felfogást látszott követni, mert bármi czélra és bármi czél nélkül, a tulajdonos vagy bárki más kértére annak hozzájárulásával telekkönyvi akadálv nem létében, helvt adott az elidegenítési tilalom tkvi bejegyzésének. Igy az 1899. évi 5832.. 1891. évi 17(5.. 1879. évi 6443. sz. curiai határozatokban s ha ez igy van, annál kevésbé tekinthető az én javaslatom lényeges korlátozásnak, ámde a tervezeti javaslat kétségtelenül vagy visszaugrás, vagy az eddigi gyakorlattal való teljes szakítás. Hogy az eddigi birói gyakorlat pedig mennyire tul megy a határon, s mennyi visszaélésnek, szeszélynek és a közforgalom czél- és oktalan korlátozásának nyitott utat, arra már fentebb reá mutattunk, azt újból is körülményesen tárgyalni itt felesleges. Az osztrák polgári törvénykönyv az elidegenítési tilalmat sehol sem tárgyalja, csak a 610. $-ban érinti tartalmának közelebbi megjelölése nélkül s minthogy tehát nem korlátozta s létezését is elismerte, innen fejlődött ki nálunk a korlátot nem ismerő joggyakorlat. A német birodalmi törvénykönyv a 134 — 137. és 892. fokban tárgyalja az elidegenítési tilalmat s e szakaszok szerint az elidegenítési tilalom csak harmadik személy jogainak megvédésére köthető ki és igy a tulajdonos maga ellen vagy egy nem érdekelt személy a tulajdonos ellen az elidegenítési tilalmat nem állapithatja meg. Az elidegenítési tilalmat tehát a német birodalmi törvény sem szorítja meg ugy mint a mi Tervezetünk s ha figyelembe vesszük, hogy az általam említett és kiemelt esetekben a tulajdon átruházása által az, a kinek javára személyes vonatkozású szolgalmak, ellátás, életjáradék van kikötve, harmadik személylyé válik, ha tulajdonos is volt, a német birodalmi törvény alapján az elidegenítési tilalom által biztosítandó jogok biztosítása lehetővé van téve. Csebi Pogány Virgil, lévai kir. járásbiró. V Több egyenes adós viszonya. (Tervezet 1213-1224. §§.) A Tervezet a hitelezők és adósok többségét, eltérőleg a német polgári törvénytől, nem egységesen, de külön-külön és eltérőleg szabályozza. Az adósok többségének kérdésénél a Tervezet szerint négy kathegória állapitható meg: 1. A tulajdonképeni egyetemlegesség. 2. Az oszthatlan tárgyú kötelem quasi egyetemlegessége. 3. Az osztható tárgyú kötelem korlátolt egyetemlegessége és végül 4. Az osztható tárgyú kötelem részre oszló kötelezettsége.