Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 48. szám - Törvényi öröklés. Tervezet 1804-1815. §§

ti MAGÁNJOGI KOD1F1KÁCZIONK. rokonai örökhagyónak, mégis az egyikre a hagyaték Va, a többiekre fejenkint a hagyatéknak 1/io része jut). Ha ez nem anomália az ivadék öröklésénél, nem anomália az előd és oldalrokonok öröklésénél sem. De a parentalis rendszer annyira átment a köztudatba, ugy a laikus, mint a jogász szemében annyira természetesnek tűnik fel, hogy ennek feutartása mindenkép helyeselhető. De én a parentalis öröklési rendszert a szépszülők és ivadékaik csoportjában is fentarlandónak tartom s ezért az 180S. és 1809. §-t mai formájában nem tartom helyesnek. Ha a parentalis rendszer az előbbi csoportokban jó és fentartandó, nincs ok, mely miatt azl az utóbbi csoportban mellőzni kellene. Következetlen eljárás, ha kiilömböző csoportokban, kiilömböző, lehet mondani egymással teljesen ellenkező öröklési rendszert léptetünk életbe. Nem tarthatom helyeselhetőnek a Tervezetnek azt a részét, melv szerint az életben levő szépszülő a korábban elhalt többi szépszülők leszármazóit kizárja az öröklésből. Ha tehát »A« örökhagyó egyik szépszülője (B) és e szépszülőnek egy másik dédunokája (C) életben van, továbbá életben van a már elhunyt másik dédszülőnek (D) egyik unokája (E): az egész vagyont az életben levő szépszülő (B) fogja örökölni s így »E« mitsem örököl. Nézetem az, hogy ez az öröklési rend igazságtalan és nem hiszem, hogy ez a szabályozás a törvényben is megmaradna. Meglehet, hogy mint a gyakorlati élet terén működő jogász, ma érvényben levő magánjogunk hatása alatt állok s annak egyes intézményei már vérembe mentek, de ettől a rendezéstől idegenkedem. Ez intézkedés indokául az van felhozva, a) hogy a képviselet melletti törzsöröklési rendszer a távolabbi parentelákban a vagyon nagy elaprózására vezet, b) hogy a távolabbi parentelákban a családi mikénti összefüggés tudata csekély. Az tény, hogy a jelzett öröklési rendszer a vagyon elaprózására vezet, ámde ezt a Tervezet rendelkezése meg nem akadályozza, hanem csak azokra az esetekre korlátozza, ha a szépszülők egyike sem él Ebben az esetben a vagyon a szépszülők ivadékai között ugyan elaprózódik s ezt a közgazdasági hátrányt a Tervezet csak abban az esetben igyekszik megakadályozni, ha valamelyik szépszülő él. Ilyen eset az életben ia;en ritkán fordul elő s igy gyakorlati jelentőséggel e rendelkezés igen ritkán fog hirni, de ezekben az esetekben igazságtalan az örökhagyó többi rokonaival szemben. Fokozza a rendelkezés igazságtalan voltát az a körülmény, hogy a szépszülők úgyszólván minden esetben elaggott, öreg emberek lehetnek, kik a természet rendjénél fogva csakhamar sirba szállnak s igy a reájuk maradt vagyon legfelebb néhány év múlva ivadékaikra száll. A fentebi) érintett esetben tehát az A. után maradt egész vagyon néhány év múlva »C« re száll, holott, ha »A< túléli »Ü« szépszülőit, »C« az örökségen »E«-vel s esetleg még több rokonával osztozni lett volna kénytelen. A vagyon elaprózása meg van ugyan akadályozva, a vagyon egy kézben marad, de micsoda égbekiáltó igazságtalanság árán! Nagyon helyes, ha a magánjog megalkotásánál gazdasági érdekeket is figyelembe veszünk, de az igazság követelményeivel szemben ezek a szempontok figyelembe nem jöhetnek. A mi a másik indokot illeti, tény az is, hogy manapság távoli parentelákban a családi összefüggés tudata csekélv. Ámde akkor sem erősebb, ha a szépszülők közül egy sem él, mint ha ezek egyike még életben van. Ha tehát ez az indok birna oly sulylyal, ugy a szépszülői parentelában az öröklést egyáltalában mellőzni kellene s a Tervezetből az 1808 és 1809. §. egyszerűen kihagyható volna. Vagy indokolt az öröklés a szépszülői parentelában vagy nem. Az én nézetem is az, hogy a törvényi öröklés a szépszülői parentelán belül fentartandó, de nem látok okot fenforogni arra, hogy az előbbi három parentelában követett törzsöröklési rendszer elhagyásával, az azizörökségi rendszerrel váltassák fel. Felhívom a figyelmet arra is, mikép az 1811. §. ama rendelkezése, mely szerint szépszülők ivadékai közül az az örökös, ki 'legközelebbi izén rokona az örökhagyónak*, gyakorlati jelentőséggel alig bir. Az 1801. 2. bekezdése értelmében ugyanis a szépszülők gyermekei, unokái, dédunokái mind egyenlő izben rokonai örökhagyónak s igy egyenlő részben is örökölnek. E szakasz alapján tehát csakis a szépszülő,dédunokájának gvermeke vagy unokája volna az öröklésből kizárható Ha tehát az egyik szépszülő gyermekei, a másiknak unokái, a harmadiknak dédunokái concurrálnak egymással, ezek a rokonok egyenlő izben lévén örökhagyóval rokonságban, egyenlően fognak utána örökösödni s csak ha velük együtt concurrál az egvik dédunokának a gyermeke, az lesz'e §. alapján az öröklésből kizárva. Ép ez mutatja, hogy a Tervezetben contemplált izörőkr lési rendszer mily kis mértékben akadályozza meg a vagyon felaprózását s igy az izöroklési rendszer főindoka mennyire gyenge. Ez az ok igazán nem bir elég sulylyal arra, hogv a vérünkbe átment és jogi meggyőződésünkké vált törzsöröklési rendszerrel szakítsunk s önmagával annyira következetlen örökségi rendszert léptessünk éleibe. Lényeges és nagy horderejű ujitást tartalmaz az 1810 §. első bekezdése. Ezt a rendelkezést helyesnek találom és pedig egyedül a Tervezet indokolásában felhozott abból az okból, hogy a tulajdonképeni család köre a szépszülői csoporttal bezárul s azért a családi szeretet czimén a törvényes örökség tovább nem szállhat. A törvényi öröklés csak addig a pontig bir létjogosultsággal, a meddig a családi szeretel, a rokoni ragaszkodás terjed. Á mindennapi éleiben szerzett tapasztalatból tudjuk, hogy ez a szeretet a szépszülői csoporton (másodunokalestvéren) tul nem terjed; azontúl tehát a törvényi öröklés létjogosultsággal nem bir. Az indokolás azt is felhozza, hogy a mindjobban megerősödő szocializmus az öröklési jog intézményeit nagy elkeseredéssel támadja. Ennek a kiindulási pontnak a lét jogosultságát nem ismerem el. Ha a törvényi öröklés egyébként a szépszülői parentelán tul is indokolt volna, pusztán a szocializmus terjedése, esetleg megelőzése szempontjából azt eltörölni nem lehetne, mert a szocializmus egyre nagyobb és merészebb követeléssel léphet fel s ha ma a törvényi öröklés korlátozását követeli, meglehet nemsokára a törvényi majd a végrendeleti öröklés eltörlését fogja követelni s az egyéni lulajdonjog intézményét fogja megtámadni. Nem tudom acceptálni azt az indokot sem. hogy a közöröklés intézménye az osztálygyülölség enyhítésének hathatós tényezője, mert a véletlen uton való meggazdagodás lehetőségét csökkenti. Ha ugy találjuk, hogy ez a lehetőség az osziálygyülölséget fokozza, ugy első sorban nem az örökösödési rend megváltoztatásával kellene a véletlen meggazdauodás lehetőségét csökkenteni, hanem pl az osztálysorsjaték eltörlésével. Addig, mig sorsjátékok rendezése által az állam maga fokozza a véletlen meggazdagodás lehetőségét, nem lehet szó arról, hogy a lehetőség csökkentése végeit a fennálló öröklési rend érintessék. A szakirodalomban s a Tervezetet megelőző és a jegyzőkönyvek utján nyilvánosságra került tanácskozások során részletes megvitatás tárgyát képezte az a kérdés, hogy az ági öröklés fentartassék-e vagy sem. Nem kívánok a pro et contra felhozott érvek méltatásába bocsátkozni, de mivel a Tervezetnek 1811. és következő szakaszaira kívánok észrevételeket tenni, röviden jelezni kívánom azt az álláspontot, melyet ebben a kérdésben elfoglalok. Én alapjában az ági öröklés fentartásának vagvok hive és pedig nem azért, mert az az öröklési rend felel meg az ország nagy részében fennálló és érvényben levő mai magánjognak, hanem azért, mert az ági Öröklés alapgondolata igazságos. Ez az alapgondolat a Tervezet indokolása szerint az, hogy a mit szerzünk, az halálunk után gyermekeinké mindaddig, mig köziilök valamelyik életben van. Nem képezheti vita tárgyát, hogy az alapgondolat igazságos és nézetem szerint az sem szenved kétséget, hogy az azon alapuló rendezés az anyagi igazságnak megfelel. A dolog természetes rendje, hogy a szülő gyermekének szerez; khánsága az, hogy a mit szerzett, halála után gyermekei tulajdonába menjen. Ha már most a szerző szülő valamelyik gvernieke ivadék hátrahagyása nélkül talál elhalni, a szerző szülő akaratának és kívánságának minden esetre az felel meg, hogv szerzeményét elhunyt gyermeke után életben levő többi gyermekei, esetleg azok ivadéka örökölje. e Bár ebből a felfogásból kiindulva az ági örökösödés feltétlen hive vagyok, be kell látnom, hogy az mai formájában alkalmatlan, nem felel meg az anyagi igazság követelménveinek s anomáliákra vezet. Az ági öröklés tehát az én nézetem szerint is megseoritandó s csak azt tartom megfontolandónak, hogy ez a megszorítás miben álljon Á Tervezet az ági örökösödést annyiban szorítja meg, 1. hogy ezt csak a szülői és nagyszülői parentelában tartja fenn, 2. hogy a távolabbi rokon ági örökles czimén nem zárhatja ki a közelebbi rokont, ki a hagyatékra törvényi öröklés czimén tart igényt (1812. §), 3. hogy'az örökhagyóra halálát megelőző 32 évnél régebben szállt vagyon e czinien nem követelhető.