Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 48. szám - Törvényi öröklés. Tervezet 1804-1815. §§

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÖNK. 7 Constatálni kívánom nzt, mikép ezekkel a megszorításokkal az ági öröklés oly szük térre van szorítva, hogy jelentő ségét úgyszólván teljesen elveszti s különösen a 2. pont alatt említett megszorítás azt jellegéből teljesen kivetkőzteti. Méltán felmerül a kérdés, hogy ha ez az öröklési rendszer oly szük térre van szorítva, érdemes-e azt egyáltalában fentartani s a Tervezet öröklési rendszerét azzal bonyolítani? Mert a Tervezet ama rendelkezése folytán, hogy a szülő vagy szülői ivadék a nagyszülői parentelát az e czimen való öröklésből kizárja, az ági öröklést azokra az esetekre korlátozza, ha nagyszülők vagy nagyszülői ivadékok egymással vagy az örökhagyó házastársával concurrálnak. Ha tehát az e jogczimen igényjogosult nagyszülővel concurrál az örökhagyó szülője, ki az 1806. jj. alapján tart igényt az öröklésre, a szülő viszi el a hagyatékot. Pl. »A« nagyszülő után vagyon maradt fiára »B« re s e vagyon ennek gyermekére »C«-re maradt Ha »C« ivadékok nélkül hal el, e vagvont nem »A« ivadékai, hanem »C«-nek életben levő édesanyja »D« örökli. Sőt tovább megyek, ha >B« halála után *D« ismét férjhez megy s e házasságból is születik egy gyermek »E«, és örökhagyó »C« halálakor az édesanyja »D« már nem él, ennek gyermeke »E« mint szülői ivadék megelőzi »A« nagyszülőt és ennek ivadékait. Ezekre a megszorításokra külömben észrevételeim a következők: Az ági öröklésnek a szülői és nagyszülői parentelára való korlátozását annyiban találom helyesnek, mert ez öröklési rendszer a távolabbi csoportokban néha igazságtalan s anomáliákra vezet. De én mégis következetesnek találnám az ági öröklésnek a szépszülői csoportra leendő kiterjesztését. Ha osyanis ebben a csoportban helye van törvényi öröklésnek (18119. 1010 §): nincs ok, hogy ebben a parenlelában a vagyoneredet az öröklésre befolyással ne bírjon. Kivált eme szük korlátok között, méhek közé már az 1812. §. az ági öröklést szorítja, bátran fenn lehetne azt tartani, a szépszülői parenlelában. Hisz eme szakasz értelmeben a vagyoneredet csakis oly esetben van befolyással az öröklésre, ha két egyenlően közel rokon lep fel, mini örökösjelölt. Már pedig ilyen esetben méltányos, hogy az legyen örökös, ki a hagy atékhoz a vagyoneredet logezimén is igényt tarthat. Az én nézetem, a mint már előbb kifejtettem, az, hogy a szépszülői perentelában is ugyanazon öröklési rendszer léptetendő életbe, mint a szülői és nagyszülői csoportban, cs pedig in mcsak a következetesség szempontjából teszem ezt a javaslatot, de azért is. mert nehézkesnek és complicállnak találom azt a szabályozást mely külömböző csopoi tokban külömböző öröklési rendszereket léptet életbe. Kbhől az okból proponáltam fentebb a parentális rendszernek a szépszülői csoportban való fenlartását s ebből az okból proponálom az ági öröklésnek erre a csoportra való kiterjesztését. Igaz, hogy e távolabbi rokonsági fokban a szerző érzelme márrilkan találkozik az örökhagyóéval s a vagyoneredet tudata mar inkább elhomályosodik. Ámde a Tervezet 1815. §-a elejét veszi annak, hogy oly vagyon követeltessék szerzeményi jog cziméii. mely 32 évvel — tehát hosszú idővel — örökhagyó halai í előtt szállt reá. A midőn tehát évek multak azóta, hegy a vagvon örökhagyóra szállt s igy a vagyonleszallás emlékezete lazult, ági öröklésnek a hivatkozott szakasz értelmében amúgy sincsen helye A mi az 1812. §-nak azt a rendelkezését illeti, mely szerint távolabbi rokon ági öröklés czinién a közelebbi rokont az öiökicsből ki nem zárbalja, el kell ismernem, hogy ezzel az ági öröklés igazságtalansága orvosolva van s ezért eme rendelkezéssel szemben nem is lépek lel határozott javaslattal mégis nem hallga hatom el. hogy az bennem bizonyos aggodalmakat él) reszt. Ki kell emelnem, hogy az e rendelkezés folytan életbeléptetett öröklési rend, mély melleit az anya, vagy épen az anva második házasságából származó gy érmek (örökhagyó féllcs"l\e e) örökli az örökhagyó apai nagyszüleitől származó ági va.>\ont, megelőzi az apai nagvapal s eiJ-ink ivadékait; mondom cz~az öröklési rend teljes elleniéiben áll az ági öröklés rends ei é i el. , . "' , Mindazon okok tehát mel-ek az agi örökles fentartasat szükségessé teliék, emuk a rendelkezésnek az elejtésére is indokul szolgálnak. Utalok arra is. hogv ez a rendelkezés — bar a 1 ervezet ezzel az ági öröklés igazságtalanságait kívánja orvosolni — I maga is sok igazságtalanságra vezet. Meghal p^'dául a feleség gyermekágyban s egy félórával utána meghal újszülött egyetlen gyermeke. A nő vagyonát a férj örökli. Van-e már most ebben igazság, hogy a vagyont, melyet a nő szülei után örökölt, térje kapja, ki azt talán második házasságából származó gyermekére hagyja; nem pedig a nő testvérei, kiknek szülei a vagyont szerezték és pedig szerezték mindenesetre azzal a czélzaltal és szándékkal, hogy az ivadékaikra szálljon? Nem állítom, hogy a szóban forgó rendelkezés elejtendő, mert annak indokolt voltát másrészről mayám is beismerem, de a kérdést megfontolandónak tartom s azért kívántam aggodalmaimat előadni. Ezek észrevételeim az 1811—1815. §-ok értelmére. A mennyiben azonban a Tervezet álláspontja fentartatnék s a törvénybe is átmenne, a szakaszok szerkezetére nézve is kívánok észrevételeket tenni. Az 1811. §-ban az 1806. ij. felhívásának értelmét nem tudom felfogni, egvállalában nem értem, hogy az 1806. §. hogy kerül ide. Erre a kérdésre pedig az Indokolás sem nyújt semmi felvilágosítást. E szakasz felhívása mellett, tehát a jelenlegi szövegezéssel, az 1811. §. értelme az, hogy ez a szakasz csak akkor jön alkalmazásba, ha örökhagyó után nem csak ivadék (1805 S), de házastárs sem (1806. §.) maradt; szóval, hogy ha örökhagyónak házastársa van, ági öröklésnek helye nincsen. Világos, hogy az 1811. § nak tényleg nem ez az értelme; kitűnik ez az 1811. § ban foglaltakból, de kilünik a Tervezet indokolásából is, hol (az 55 lapon) tlüzetesen ki van fejtve, hogy nagyszülő, nagybátya stb. ági vagyon czimén felléphet akkor, a midőn a hitvestárs az egyetemes örökös. Ily kep feltételeznem kell, hogy az 1806. §. e hely ütt tollhibából került a Tervezetbe. Az 1812. §. szövege homályos, a következő szavaknak: »a mennyiben erre jogosult szülő vagy szülői ivadék nincsen (1811. §.)«—.'csakis az az érlelem tulajdonítható, hogy az e szakasz szerinti öröklésnek akkor van helye, ha nincs szülő vagy szülői ivadék, ki az 1811. § alapján, tehát a vagyoneredet jogczimén tart igényt a hagyatékra. Szóval a szakasz szövegének értelme az, hogy az agi öröklésből csak az a szülő vagy szülői ivadék zárja ki a nagyszülőt és nagyszülői ivadékot, ki az 1811. §. alapján, azaz szintén mint ági örökös követelheti a hagyatékot. Ha nem ezt az értelmet kívánjuk adni a szakasznak, mi értelme van az 1811. §. felhívásának, ugy annak a kitételnek, hogy csak »e>re jogosult* szülői ivadék előzi meg a nagyszülőt. A Tervezet szövegéből csak ezt lehet kiolvasni; hogy pedig a szakasz nem ezt kívánja kifejezni, kitűnik az indokolásból, hol halározotlan ki van emelve, hogy a nagyszülő és ivadékai nem érvénvesilhetne.k ági öröklést oly esetben, midőn az örökhagyó szülőt vagy szülői ivadékot hagyott hátra. A szakasz tehát rem fejezi ki vagy legalább nem világosan fejezi ki azt az értelmet, melyet a javaslat előmunkálatai s indokolása szerint kifejezni czéloz. De értelemzavaró a szakaszban az 1807. § felhívása is. E szakasz felhívásának csak az lehet az érielme, hogy az 1812. §. szerinti öröklés csak abban az esetben foghat helyt, ha az öröklésre jogosult szülő vagy szülői ivadék nincsen. De ha ez magában az 1812. §. szövegében is ki van emelve, szükségtelen a mellett még az 1807. %-\ is felhívni. Ezért az 1812. §. 1. bekezdése helyett a következő szövegel ajánlom: rHa iratlék, szülő, vagy szülői ivadék nincsen, a nagyszülő kövrtelheti azt az értéket, mely róla 'agy előlijéről akár közvetlenül az örökhag.óra, akár jieilig elölib a nagyszülőtől származó szülőre és eltol az örökhagyóm öröklés vagy a tündék utján szállt." Dr, Degré Miklós, budapesti VIII—X. ker. kir. járásbiró. Kelelös szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. Barna Ignácz, budapesti kir. ítélőtáblai biró, VI., Király-utcza 98/a.