Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 4. szám - Körkérdés az ági öröklés tárgyában

2 MAGÁNJOGI KQDIFUÍÁCZIÚNK.. niü hozzájuk a dolog természete szerint nem fordulhatunk : a kérdőivek szétküldése és az egész eljárás technikája oly költséges dolog volna, a minő e lap rendelkezésre álló anyagi eszközeit messze felülhaladná; de meg nem is tartja magát illetékesnek a szerkesztő, hogy saját initiativájából e lap keretén kivül akcziót szervezzen. A közmeggyőződés kitudása körkérdések utján különben éppen örökjogpolitikai téren nem újság. Brentano müncheni professor például 1899. ápril havában igazságügyi kormányának hathatós támogatása mellett Bajorország összes járásbiráihoz és közjegyzőihez kérdőpontokat küldötl szét a törzsöröklés behozatala kérdésében, és eredményeit nemcsak ő maga, hanem ellenfelei is1) igen magasra tartják. Maga említi különben2), hogy a kérdéseire kapott feleletek ugy mennyiség, mint minőség tekintetéhen a legnagyobb mértékben kielégítették várakozását. Hasonló eredménybe vetéli bizalommal fordulunk ezúttal mi jogunk mind elméleti, mind különösen gyakorlati művelőihez, derítsenek világosságot az alábbi kérdésekre adandó részletes, megindokolt és objectiv feleleteik által az ági öröklés kérdésének homályos tájaira ; adjanak kifejezést az élő köztudatnak, s biztosra veszszük. hogy szavukat illetékes helyen a maga teljes súlya szerint fogják értékelni. A válaszokat — szerzőik megjelölésével — közzéteszszük a »Magánjogi Kodifikácziónk« hasábjain; azok e czélból a szerkesztőséghez küldendők he. S ezzel áttérünk magukra a kérdésekre. II. Kérdések az ági öröklés tárgyában. A i Az ági öröklés fentartásának kérdése. a) Altalános kérdés. Fentartandó-e az ági öröklés? b) Különös kérdések. 1. Vájjon nyilvánul-e népünkben az ági öröklés alapgondolathoz való ragaszkodás — mely kérdés a Bevezetésünkben elmondottak szerint egyenesen alapvető fontosságú — azt nekünk csalhatatlanul megmutatja kiválóképen a végrendeletek tartalma. A végrendeletek túlnyomó számában vissza kell tükröződnie ennek az alapgondolatnak, ha népünkben él; és pedig tekintet nélkül arra. hogy a törvényes öröklési rend minő, mert tudvalevő dolog, hogy a végrendelkező, a ki a törvényes öröklési rendre vonatkozó szabályokat az esetek túlnyomó többségében nem ismeri, dispositióit a törvénytől függetlenül, egyedül a maga jogérzete szerint teszi meg. Konstatálnunk kellene tehát a végrendeletek szokásos tartalmából (a miről talán járásbíróságaink,mint a végrendeletek kihirdetői, és közjegyzőink, mint azok gyakori szerkesztői, adhatnának közvetlen tapasztalataik alapján leginkább megbízható felvilágosítást): mutatkozik-e a végrendeletekben hajlam arra nézve, hogy az örökhagyó annak juttatja vagyonát, a kinek vele közös elődjétől ő azt (közvetlenül vagy közvetve) örökölte vagy másként ingyen kapta ? Nevezetesen : a) kifejezésre jut-e talán a végrendeletekben olyféle felfogás, hogy igazságos dolog, hogy arra szálljon a vagyon, a ki utódja annak, a kitől azt az örökhagyó örökölte vagy ingven kapta ? b) kifejezésre jut e talán olyféle felfogás, hogy a hagyaték tulajdonkép a családé, nevezetesen annak családjáé, a ki a vagyont szerezte ? >) V. ö. pl. Kreiherr von Freyber^-Jetzendorf jelentéséi ..über die bauerliche Erbfolge im rechlsrbeinisctaen Bayern" 14. old. 2) Brentano: Erbrechtspolitik. Stuttgart 1899, 452. old. c) gyakori-e, hogy a gyermektelen örökhagyó vagyonát, azon szülője mellőzésével vagy kizárásával, a melyiktől a vagyon nem származott reá, testvérére vagy más oly oldalrokonára hagyja, a ki azon az örökhagyóval közös őstől származik, a mely ős a vagyont szerezte ? d) a hol ily természetű végintézkedés mutatkozik, ott az ági vagyont természetben szokta-e juttatni az örökhagyó az ági rokonoknak, vagy pedig azokat pénzben szokta kielégíteni" e) tapasztalhatni-e a végrendeletekben gyakrabban oly intézkedést, hogy az örökhagyó kizárja vagy mellőzi azon oldalrokonait s különösen testvéreit, a kikkel közös elődtől örökölte a vagyont; s ha igen, kinek a javára: másik szülője, vagy másik ágbeli oldalrokonai, vagy házastársa javára? 2. Az ági öröklés fentartásának kérdése és szabályozásának mikéntje is elsősorban azon fordul meg, hogy az örökösödési perben bizonyítás tárgya az, hogy a vagyon ági-e. vagy nem, azaz hogy azt az örökhagyó kitől és miként (ingyen-e vagy visszteher mellett) szerezte. E tekintetben a következő kérdések fontosak (melyekre elsősorban talán örökösödési bíróságaink felelhetnének meg): a) számos-e az oly per, melyben az ági örökös azért lett pervesztessé, mert a vagyon ági minőségét bizonyítani nem tudta ? b) e bizonyítás nehezebb-e általában más bizonyításnál, s nem egészitendő-e ki az esetek túlnyomó számában igen nagy mértékben a szabad bírói mérlegeléssel? c) segitene-e gyökeresen a bizonyítás nehézségein a kötelező hagyatéki eljárás behozatala ? d) ingatlanok tekintetében — a hol a hagyatéki eljárás jelenleg is kötelező — mutatkozott-e már eddig az, hogy az ágiság bizonyítása lényegesen könnyebb, s ha igen, minek tulajdonítandó ez : vájjon a kötelező hagyatéki eljárásnak-e, vagy a tkvi intézménynek, avagy esetleg más körülménynek"? e) a kötelező hagyatéki eljárás más eseteiben mutatkozott-e a bizonyítás ily könnyebbsége? B) A szabályozás mikéntjének kérdése a) Altalános kérdés. Ha az ági öröklés fentartandó, mily alapelvek szerint szabályoztassék az? b) Különös kérdések. 1. Az ági öröklés korlátlanul vagy bizonyos korlátok közt tartassék-e fenn ? nevezetesen : a) in infinitum örökösödjenek-e az ági rokonok, vagv az örökösödés csak a nagyszülői, vagy esetleg csak a szülői parentelából származó ági rokonokra, vagy tán egyedül a testvérekre terjedjen-e ki (azaz : pl. legyen ági örökjoga a nagyapától származott vagyonra a nagyapa leszármazóinak, de ne legyen ági örökjoga a dédapától származott vagyonra a dédapa leszármazóinak)? esetleg szükséges-e az ági örökösök körét a parentalis örökösök körével congruenter szabályozni (pl. ha a parentalis örökösödést a nagyszülői parentelára korlátozzuk — v. ö. Schwarcz Gusztáv javaslatát, Jkvek III. 114. s kk. 11.) — szükséges-e az ági öröklést is csak a nagyszülői ágig bezárólag megengedni? [a) Előfordult-e — a válasz-adó praxisában — hogy a nagyszülői ágnál távolabbi rokonok léptek fel öröklési igénynyel? /í) S ha igen, milyen időközökben s hányszor?] b) indokolt-e a távolabbi parenteláju ági örökössel szemben előnyben részesíteni a közelebbi parenteláju nem-ági örököst pl. oly formán, hogy az ilyes közelebbi nem-ági örökös kizárja az olyas távolabbi ági örökös örökjogát (mint ezt a Schwarz-féle javaslat tervezte); s ha igen, a távolabbi parenteláju, de közelebbi vagy egyenlő izü ági örökössel szemben is a közlebbi parenteláju nem-ági örököst illesse-e az elsőbbség vagy megfordítva ?