Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 48. szám - A kötelmek megszünése. Teljesités. Tervezet 1275-1304. §§ [2. r.]

1 MAGÁNJOGI KOD1F1KÁCZ1ÓNK,. A kötelmek megszűnése*) Teljesítés. (Tervezet 1275-1304. §§.) A német törvény 371. íj-ának megfelelő 1286. §. arról intézkedik, hogy a tartozását teljesítő adós a nyugta mellett az adóslevél kiadását is követelheti és hogy ha ez utóbbit a hitelező ki nem adhatja, az adós hiteles nyugtát követelhet, melynek költségét a hitelező viseli; és egyúttal ezen §. megállapítja az adóslevél visszaadása esetére a követelés megszűntének a vélelmét. Ezen intézkedés intentióiban helyes, a §. második hekezdésének azonban következő szövegét ajánlanám : »ha a hitelező erre (az adóslevél visszaszállítására) képtelennek jelenti ki magát, a nyugtatványt, melyben az adóslevél ki nem adása is feltüntetendő, az adós kívánatára hitelesített aláírásit vagy közokirat alakjában saját költségén köteles kiállítani « Az 1280 §. végtételében az mondatik, hogy az adóslevél visszaadása vélelmet állapit meg arra nézve, hogy a követelés megszűnt. Ezen szövegezésben a > visszaadás* szó per esetén sok bajra adhat okot, mert mindig az adósnak kellene bizonyít ni, hogy az adóslevél neki ..visssaadatott", a mi nagy nehézségekkel járna és sok esetben lehetetlen is lenne, mert az adósnak nem lehet mindig tanuja arra, hogy az adóslevelet a hitelező neki visszaadta, különösen ha azt nem is adta vissza, hanem elküldte, az pedig nem kívánható az adóstól, ha adóslevele hozzá visszajutott, hogy a visszajutást és annak módját bizonyítsa. Helyesebbnek tartanám tehát a §. végtételét ugy szövegezni: »az adós birtokában levő adóslevifla követelés megszűntének vélelmét állapítja meg*, mert igy, ha az adós jogtalan uton jutott az adóslevélhez — ezt a hitelezőnék kell bizonyitni. Az 1287. §. azon esetről intézkedik, ha az értékpapír minőségével biró értékpapíron alapuló tartozás esetén az értékpapírt a hitelező — fizetés esetén — ki nem adhatná és ez esetre a hitelezőt az értékpapír bírói megsemmisítésére kötelezi, ennek megtörténte előtt az adóst csak a tartozásnak bírói letétbe helyezésére utalván. Ezen czikk második bekezdését ilyformán formuláznám : »a hitelező költségére eszközlendő megsemmisítési eljárás megindítása után a hitelező a tartozási összegnek birói letétbe helyezését követelheti.« Az 1288. §. az előbbi czikk kifolyásaként megállapítja adós tartozásának fennállását harmadik jóhiszemű hitelezővel szemben, ha nem az 1287. §. értelriiében járt el; és ezen §. tartalmára és fogalmazására nézve is helyes. Az 1289. és következő czikkek a teljesítésnek letét által való eszközlését tárgyazzák és pedig eltérőleg a német törvénytől, mely 372—386. §§-aiban a »letétel« czim alatt külön tárgyazza a letétel eseteit. Szerény nézetem szerint én is szivesebben látnám, ha a letétel és annak összes esetei egy külön fejezetben lennének tárgyalva, már csak az átnézet könnyebbsége érdekében is, mert igy a javaslat számtalan helyén van még letétről szó és pedig oly elszórtan, hogy azokat egyhamar egy fejezetbe foglalni nehéz lenneDe mert a'ietétel mégis a legtöbbször a tartozás teljesítése esetében fordulhat elő, nem tartom hibának, hogy a letétel ezen fejezetben foglal helyet. Az 1289. §. 2. pontjában e szavak után: »vagy mert a hitelező kiléte« e szavakat is bevenném: »vagy lakhelye*, mert az adóssal sokkal inkább megtörténhetik, hogy a hitelező lakhelyét — mint kilétét ne tudja. Az 1290 §. a letét azon eseteiről szól, ha a követelés le van foglalva, vagy ha a hitelezői minőség többek között peressé válik, ts*. Itt helyesebbnek tartanám a >peressé« válás szó helyett a »vitássá* válás szót használni, mert nézetem szerint az is elegendő az adósra nézve, hogy a tartozási összeget vagy tárgyat birói T^fftbé4" vagy őrizetb'é^dja, ha beigazolható módon tudomására jüx*9qnak, hogy a hitelezői minőség két vagy több követelő fél között „vitás". És itt felvenném a javaslat 1212. $-ában szabályozott esethez hasonlóan azon esetet is, ha osztható szolgáltatásra irányuló követelés többeket illet meg és ez esetre is jogot engednék az adósnak, hogy letéttel éljen - saját költségére — ; mert nem kívánható az adóstól, hogy osztható tartozás esetén *) L. az előbbi közleményt a 47-ik számban. minden hitelezőnek külön fizessen és külön nyugták után szaladgáljon. És felvenném ezen § nál azt is. hogv az adós — ha a hitelező nem is követelné — jogosult a letételt eszközölni. Az 1291., 1292. és 1293. ^-ok ellen mi kifogás sem tehető, czélszerü lenne azonban, az 1292. § nál megengedni az adósnak, hogy a letételt nemcsak a teljesítés helyének, hanem a követelő (hitelező) lakhelyének bíróságánál is eszközölhesse, mert ez sok esetben a hitelező előnyére is válhatik Az 1294. czikk bekezdésében e szavak: »a biróság által* után a »sürgősen* szó felvételét tartom szükségesnek, mert ha a biróság a hitelezőt nem értesiti sürgősen a letétről, ennek oknélkűli kereseti stb. költségei merülhetnek fel. A német törvény 374. §-ában az adós kötelességévé teszi azt, hogy a letétről a hitelezőt haladék nélkül értesítse és nem tudom, nem lenne-e czélszerü ezt a mi javaslatunkban is az adós kötelességévé tenni, mert a birói elintézés - expediálás mégis csak napokig tarthat és a végén az adós érdeke első sorban, hogy a letétről szóló értesítéssel elejét vegye annak, hogy a hitelező ellene — mondjuk közjegyzői okmány alapján "— direct végrehajtást vezessen és hogy egy egyszerű értesítéssel a hitelezőt esetleges költségektől és önmagát a végrehajtással járó kellemetlenségektől megóvja. Az 1295. §. első bekezdése szerint — »az értesítés megtörténte után is visszakövetelheti az adós a letétet, ha a letétel a törvényes előfeltételek hiánya miatt hatálytalan' és második bekezdésében ugy intézkedik, hogy 'harmadik személynek a hitelezővel szemben a letétre nézve időközben szerzett jogai a letét visszaadását nem gátolják«. Ezen intézkedést processualis szempontból tartom elvétettnek, mért itt okvetlenül egy csomó per kell, hogy eldőljön, egyrészt az adós és a hitelező között arra nézve, hogy a letét törvényes előfeltételei hiányoznak-e vagy nem, másrészt a harmadik és a hitelező, esetleg a harmadik és az adós között a szerzett jog hatályára nézve. Mindezt mellőzhetjük, ha a német törvény 376. >j-át átvesszük, következőleg: Az adós jogosult a letétet visszavenni. A visszavételi jog megszűnik: 1. ha az adós a letét visszavételéről lemondott; 2. ha a hitelező a letét elfogadását kinyilvánította; 3. ha jogerejü Ítélet utján értesült a letéti biróság, hogy a letét jogos volt ; í. ha a visszavétel iránti kérést megelőzőleg akár az adós. akár a hitelező tartozásáért foglalás eszközöltetett a letétel tátgyára nézve és pedig a lefoglalt összeg erejéig; 5. ha a tényleges visszavétel előtt adós vagyona fölött csőd nyittatott. És itt venném fel azt is, mit a német törvény 379. §-ában kimond, hogy »ha az adós a letétet visszaveszi, a letét meg nem történtnek tekintendő.« A most javasolt módosítások sokkal inkább szólnak önmaguk mellett, semhogy azokat külön indokolni szükséges lenne, az utolsó intézkedést pedig indokolja az, hogy ki kell mondva lenni annak, hogy a visszavett letétnek mi hatály sem tulajdonitható. mert megtörténhetik, hogy a letétel kifogása érvényesíttetik a keresettel szemben és annak hely is adatik az ítéletben és az adós csak azután veszi vissza a letétet, hogy annak lefoglalását vagy kiutalását a hitelező kezéhez megakadálvozza. Az 1296. és 1297. §-ok a német törvény 380. és 381. §-ának felelnek meg, de az 1297. §. első bekezdése helyesebben igy volna szövegezendő, hogy »a joghatályos letétel költsége —ha az adós a letétet vissza nem vette — a hitelezőt terheli*, mert csak méltányos, hogy ha a letét visszavételével a letét meg nem történtnek tekintendő, a letét költsége az adóst terhelje. Az 1298. §. ellen több irányban van észrevételem. Mindenékelőtt a letét felvételéhez való jog elévülésének kezdetét nem a letétel napjától, hanem a letétről vett értesítés napjától kell számítani, mert megtörténhetik, hogy az értesítés egyáltalán nem vagy illetéketlen kezekhez történik és a hitelező vagy a kinek érdeke lehet a letét körül, a letétről 20 év alatt sem nyer tudomást. Igazságtalannak tartom továbbá, hogy a hitelezőnek a letétre való joga 20 évi időhöz köttessék, mert igen rövid idő (hisz a német törv. 382. §-a is 30 évet állapit meg) és mert mi észszerű ok sem forog fenn arra nézve, sem az állam, sem az adós részéről, hogy a hitelező jogának 20 év alatti nem gyakorlásáért követelésétől fosztassák meg. Igaz, hogy a javaslat (1326. §.) a követelést 10 év lejártával éviti el (a mihez még szó fér), ámde ha már az 1298.