Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 47. szám - A kötelmek megszünése. Teljesítés. Tervezet 1275-1304. §§ [1. r.]

4 MAGÁNJOGI KODIF1KÁCZIÓNK. a találás önmagában és azonnal nem szül tulajdont. De ettől el is tekintve, a találó sohasem lesz elbirtoklás, hanem mindig csak találás folytán tulajdonossá, — reá nem a 633. §-ban emiitett tizenkét, hanem az 598. és 599. szakaszokban szabályozott egy év az irányadó ! A tolvaj, rabló vagy találó általános jogutódjára az 514. § szerint a birtok ugy száll át, mint az az örökhagyónál volt, azaz rosszhiszeműen, vagy (a találó örökösénél) mindenesetre a tizenkét éves elbirtoklást kizáróan. Az emiitett közvetlen szerzők ügyleti különös jogutódjai ismét, ha jóhiszeműek, a három éves elbirtoklásra tarthatnak igényt (633. § 2. bek.), ellenesetben a harminczkét évesre szorulnak. Ugyanily eredményrejutunk, ha az átruházási ügylet tényállás hibáján alapuló birtokot nézzük a rendkívüli elbirtoklás szempontjából. Ha t. i. a tényálláshiba subjectiv: rendelkezési képességhiánya, ugy a birtokszerzés alapjául szolgáló jóhiszemű ügylet már a 924. §. alapján v zet azonnali tulajdonhoz.8) Az objectiv tényálláshibák közül a dologi ügylet megtámadhatósága már első pillantásra sem szolgálhat a tizenkét éves elbirtoklás szinteréül, mert az a megtámadásig príma vista tulajdont szül, a megtámadás után pedig megszűnt a jóhiszem (617. § 3. bek.).4) Hasonlóképen az error jurisban rejlő »súlyos gondatlansága folytán rosszhiszemű a semmis átruházási ügylet alapján birtokló akkor is, — ha nem tud a semmiségről. Szóval tisztán gyakorlati és anyagi szempontból a forgalom érdekeitől, — akárhogy is erősítse az Indokolás (II. k. 333—334.1.) az ellenkezőt — bizony nagyon is meglehetünk a tizenkét éves, a >rendkivülinél is rendkivülibb« esetben alkalmazandó elbirtoklás nélkül. Csak az a kérdés tehát, nyujt-e ezen intézmény oly perjogi előnyöket, melyek azt múlhatatlanul szükségessé teszik ? Nem nyújt. A nem tulajdonossal szemben az összes dologi pereket lehetségessé teszi a 660. §. vélelme, azzal pedig adós maradt az Indokolás, mely érvek teszik parancsolóan szükségessé a tizenkét éves elbirtoklást a tulajdonossal szemben ? Váj jon a hangoztatott forgalmi érdekek éppen tizenkét esztendőre terjednek ? Úgy tetszik, hogy azoknak a harminczkét év sem lesz sok, kivált mikor ez érdekek gyakorlati érvényesülése igen kitűnő nagyító üvegekkel volna csupán megfigyelhető. Vagyis gyakorlat és per egyaránt megbírnák, ha csupán kétféle elbirtoklás léteznék: a jóhiszemű három éves és a rosszhiszemű, jogalap nélküli harminczkét éves. 2. A 634. §-ban foglalt közbeeső birtok vélelme is mutatja, hogy a Tervezet az elbirtoklás szabályozásánál az azt érvényesítő perre tekintett, a baj csak az. — hogy csupán egy szemmel. Ellenkező esetben ugyanis aligha engedhette volna meg, hogy az elbirtoklás legfőbb anyagi alapja: a tényleges birtok nélkül is lehessen elbirtoklási pert nyerni. Az Indokolás ezt nem szándékolta, erről ékesen tanúskodik azon kijelentése, hogy a birtok elvesztének ideje csak visszaszerzés esetében számíttatik az elbirtoklási időhöz (II. k. 3441.). Ezzel szemben egész különös hangzású a 638. §., azt mondván : »az elbirtoklás félbeszakad, ha a birtokos . . . a birtokot akarata nélkül elvesztette és egy év alatt kereset nélkül, vagy egy év alatt indított keresettel vissza nem szerzi.« Tehát mindaddig, mig a kritikus egy év le nem telt, az elvesztő birtokos még mindig' fictiv birtokos. Minthogy már most a tényleges birtok ezen ideiglenes hiánya a 637. § (egyébként tulbőven"; fakadt taxatiója között sem szerepel, alig következtethetünk ebből mást, mint azt, hogy ha a kritikus évbe esik véletlenül a harmadik, tizenkettedik vagy harminczkettedik birtoklási évnek letelte, — akkor tulajdonos lesz a nem birtokló >>elbirtokló* is ! Sőt, minthogy az ily fictiv birtok lehetséges többször is, az elbirtokló elbirtoklása ideje elvileg akként is képzelhető, hogy minden elbirtoklási évnek első és utolsó napján birtokos az elbirtokló »tényleg«, a közbeeső időben pedig csak "feltételesen* — de azért elbirtoklása »fellétlen«. Szó sincs róla, ez utóbbi veszély nem túlságosan gyakorlati, de az előbb emiitett is bőven elég ahhoz, hogy a kritikus éven belül az elbirtoklás nyugvását követeljük a tényleg — bár csak ideiglenesen is — megszakadt birtoklás esetére. 3) Legfeljebb a 916. §. szerinti szerződóképtelenek vagy a kiskorúak lopásával vagy rablásával kapcsolatos átruházási ügyletekre gondolhatunk, de ezekért csak nem érdemes egy külön jogintézményt létesíteni? 4) Ismét áz error juris a .gondatlanság" ! 5) V. ö. a „Jogügyletek a Tervezetben" cz. tanulmányom 65. lapján mondottakat, melyek a 637. §. fejsorolásainak alkaltuazhatatlanságát res furtivae elbirtoklására kimutatják. 3. A 63í>. §. es 636. §. l. bek. az előd elbirtoklása idejét számítják hozza a jogutód birtoklásához. Az Indokolás (II. k. 340. 1.) külön kijelentése nélkül is ráismertünk volna ebben a német törvény 94. § ra, melynek üdvös tartalmával azonban tán mégsem kellett volna az »Ersitzungszeit< rossz, szószerinti fordítását is átvenni. Az elbirtoklás helyzetéről ugyanis alig szólhatunk ott,6) hol a 633. §. 1. bekezdésének zárójeles hozzátétele a birtoklás'jogszerző eredményét jelöli meg nem csupán világosan, de tendenciózusan is az »elhirtoklás« műszavával. Ily értelemben pedig az elbirtoklási idő a jogszerző pillanat, melyet a jogutód már azért sem számithat a maga birtoklásához, mert annak elteltével teljes jogú elődtől, elbirtoklásra nem szoruló, teljes jogot szerzett ő amúgy is. De nem csupán pontatlan az »elbirtoklási idő« kitétele, hanem helytelen is, — ha ugyan tényleg azt akarja kifejezni, mit az Indokolás (II. k. 340. 1. 2. bek.) csak példával ír körül7), hogy tudniillik csak congruens birtok számítódik egymáshoz. Avagy tényleg volna valami alapja annak, hogy a jóhiszemű megszerző a lopott dolog tulajdonát csupán az átruházástól számított három év multán szerzi meg, ámbár az átruházás a lopás után harminczegy év után ment is végbe ? Azt hiszem, bátran adhatnók meg neki azt már a lopástól számított harminczkét év után is, hisz ő csak nem lehet roszszabb helyzetben, mint auctora: a tolvaj volt ! Mindent összevéve tehát sokkal jobban felelne meg a Tervezet valódi intenciójának, ha a 635. §. tényelőfeltételként mindig megkívánná a megszerző jóhiszemét. mikor is ez aggálytalanul számithatná a magáéhoz elődje ^birtoklási* idejét8). Megfontolandó ugyan az is, vájjon a jóhiszemét a hozzászámitáshoz szükségesnek tartsuk-e egyáltalán, hiszen harminczkét év rosszhiszemű jogutódlást is tulajdonszerzésre jogosíthat a forgalom komolyabb veszélyeztetése nélkül Nagy sérelem tehátnem esnék a 635. §-on, ha pur et simple — a jóhiszem kívánalma nélkül — csak birtoklási idő hozzászáinitásáról szólna.91 Természetes, hogy ezen esetben az előd rosszhiszeme befolyásolná az elbirtoklási idő tartamát a jóhiszemű jogutód rovására. Hogy ez utóbbi helyzetén ez által változás nem áll be, ez már abból folyik, hogy jogában áll a rövidebb elbirtoklási időt »megkezdeni«. Dr. Almási Antal, budapesti kir. törvényszéki jegyző. A kötelmek megszűnése. Teljesítés. (Tervezet 1275-1304. §§.) A magyar általános polgári törvénykönyv tervezete hatodik czimének első fejezete a kötelmeknek teljesítés által való megszűnését tárgyazza. A Tervezet ezen fejezetben is nagyrészt a német polgári törvénykönyv intézkedéseit követte, sokszor szószerint fordítva le annak egyes czikkeit, a mit csak helyeselni lehet, mert a német polgári törvénykönyv beható, alapos tanulmány utján jött létre. Sok helyen azonban a Tervezet a német törvényt módosítva alkalmazta, avagy intézkedéseit egészen mellőzte, ezekre, a hol szükségesnek találom, különösen reflectálni fogok. A »Teljesités« fejezetének 1275. §-ában kimondaük, hogy a kötelem megszűnik tartalmának megfelelő teljesítése által, a mi a német törvény 362. §. ezen szavának »das Schuldverháltniss erlischt, wenn die geschuldete Leistung an den Gláubiger bewirkt wird« meglehetősen megfelel, de nem fedi egymást. A magvar szöveg a „tartalom" és a „megfelelő" kifejezésekben mindig bizonyos kételyekre fog okot adni, mig a német szöveg sokkal világosabb, miért is talán helyesebb volna a mondatot igy fogalmazni: »a kötelem a kötelezett tartozás teljesítése által szűnik meg«. ' •» Indokolás II. k. 339. I. 7) „Ha tehát pl az előd rosszhis/.emben volt birtokának idejét a jóhiszemű ut<>d sem számíthatja a saját szamára elbirtokló időnek". ») A mely esetben persze az elbirtoklási idó tartama, de csakis ez, elődje jóhiszemétöl függne. 9) A 6:S6. §. 2 bek. még ezen is tul megy és az előd rosszhiszemű birtoklási ideje alapján a hagyományosnak és az örökösnek jóhiszemű elbirtoklási időt ad. Ezen kivétel a javasolt változtatás után is fentartandónak látszik.