Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 4. szám - Körkérdés az ági öröklés tárgyában

I. évfolyam. Budapest. 1902. január 22. 4. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI., Király-utcza 98 a. A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETÉNEK KRITIKAI FELDOLGOZÁSA * MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Félévre . . 6 „ Tartalom: Felhívás előfizetésre. — Körkérdés az ági öröklés tárgyában. Irta: Dr. Barna Ignácz, budapesti kir. Ítélőtáblai biró. — A különvagyon és közszerzemény kodifikálása. Irta : dr R a f f ay Ferencz, eperjesi jogakadémiai tanár. — A gyámhatóság felügyelete. Irta: dr. Hattyuffy Dezsó, fejérmegyei árvaszéki elnök. - Az ingatlan dolgok fogalom-meghatározása. Irta: II u f József, soproni ügyvéd. — Tartozások átvállalása. Irta : dr. Hexner Gyula, liptó-szent-miklósi ügyvéd. Felhívás előfizetésre. Hogy a hazai jogi folyóiratok amugyis elég tekintélyes számát egy ujjal szaporítani vállalkozom, arra az a szilárd meggyőződésem indit. hogy ezúttal e szaporítás nélkülözhetetlen szükség. Polgári törvénykönyvünk immár egy éve megjelent első tervezete ezen egy év alatt csak szórványosan és elenyésző csekély részében volt kritika tárgya. Nem szabad, nem lehet hinnünk, hogy ennek oka az érdekelt körök közönyében, nembánomságában rejlik: a köztudatot sokkal mélyebben hatja át* a magánjogi kodifikáczió égetően szükséges volta, mintsem hogy ne tudná, hogy a nagy mü létrejövetélé, az összes jógi', és gazdasági körök vállvetett együttműködését elengedhetlenül feltételezi. Alaposnak kell tehát tekintenünk azt a számos oldalról felhangzott panaszt, hogy nincs kellő tér a polgári törvénykönyv tervezetével tüzetesen és kizárólag foglalkozó tanulmányok számára, nincs orgánum, a mely az ily irányú dolgozatok közlését, egymással szembeállítását, az egész kritikai apparátus szervezésit és irányítását a maga lényeges, sőt kizárólagos feladatának tekintené. A szerkesztésemben és kiadásomban f. évi január 1-én megindult, hetenkint egyszer megjelenő folyóirat ezt a kizárólagos czélt szolgálja. Mint a czime is mutatja: Magánjogi kodifikácziónk a polgári törvénykönyv tervezetének kritikai feldolgozása czélja, egyedüli czélja: a polgári törvénykönyv tervezetének teljes anyagát krilikailagíeldolgozni s ekkép a polgári kódex megalkotásának a menynyire nagy horderejű, annyira égető ügyét erős lökéssel előre vinni. Azon voltam e végből, hogy a magyar tollforgató jogászság szinét-javát — részint a felsőbirósági tagok és jogtanárok, részint a kiválóbb alsóbirósági tagok, gyakorló ügyvédek s egyéb jogmivelők köréből — mintegy szövetségije inter absentes összehozva, együttes erővel, a munkát egymás közt arányosan és megfelelően felosztva, megbirkózzunk a nagy feladattal : a polgári törvénykönyv tervezetének összes 2043 §-át ex asse — az elsőtől az utolsóig, látszólag bármily csekély jelentőségűnek mutatkozzék is — alaposan áltanulni s eme komoly tanulmányaink alapján sine ira et studio tüzetesen megbírálni, mindig különös figyelemmel arra, hogy addigra a mikor majd remélhetőleg immár egy-két év múlva — az első hivatalos kormányjavaslat végleges megállapítása munkába fog vétetni, kitűzött feladatunkat mi is teljesen befejezhessük. Lapomnak a polémia nem czélja lesz tehát, hanem eszköze; eszköze az eszmék harcza, s nem a személyeké; nem egymás ellen, hanem egymás mellett, közös czélra törünk : a kodifikátor rendelkezésére kívánunk bocsátani oly kritikai anyagot, mely feliárja, felszínre hozza, azután pedig birálólag feldolgozza a köznép mindennapi gyakorlatában, a mindennapi életben nyilvánuló jogi {elfogást, a bírói határozatokban, a közigazgatási hatóságok praxisában és másutt lappangó igazi szokásjogunk kincseit, hogy megmenthessük a jövő számára azokból mindazt, a mi belőlük gyakorlatilag hasznosítható; mely azonban más oldalról megbízható adatokat szolgáltat azon valódi és országos szükségletekről, melyeket ez a létező jog ki nem elégit, s melyek kielégítését a magánjogi kódextől várjuk, sőt követeljük. Hogy mennyire fog sikerülnöm e nagyfontosságú közérdekű czélt elérni, az ma már, a mikor az erkölcsi sikert teljesen biztosítja jogászaink jeleseinek a legintenzívebb közreműködés iránt tett ígérete: nem annyira a végzendő munka minőségén és menynyiségén, hanem főképen az anyagi támogatás mértékén fog múlni, melynek a szakközönség részéről osztályosa lesz lapom Lapom előfizetési árát egy évre 12 koronában állapítottam meg, mely félévi 6—6 koronás részletekben is fizethető. Az előfizetés hozzám (VI., Király-utcza 98/a. sz.) küldendő be. Dr. Barna Ignácz budapesti kir. ítélőtáblai biró. ^Körkérdés az ági öröklés tárgyában. I. Bevezetés. Az ági öröklés kérdése, magánjogunk eme legfőbb fontosságú kérdése, egyike azon keveseknek, melyeket évtizedek óta vitatnak meg Magyarországon, s melyek különösen de lege ferenda sok oldalról vannak megvilágítva. Mégis a legalapvetőbb problémák tekintetében sem alakult ki oly nézet, mely uralkodónak volna mondható, mely a közmeggyőződés erejét vallhatná magáénak : azt hiszszük, azért, mert a kérdés iránti érdeklődés mindig elég szűk körre szorítkozott, s mert a közmeggvőződésnek még alkalma sem nyílt a megnyilatkozásra. Pedig tudvalevő dolog, hogy a jogrend iránti bizalmat mi sem képes annyira alapjában meglántoritani, mint az, hogy a család- és őrökjogi intézmények a köztudattal nem kongruálnak, mint az, hogy a köztudat nem í'iizi ez intézményekhez a rendithetetlen opinio necessitatis-L Nekünk tudnunk kell: igazságosnak, szükségesnek tartja-e nemzetünk az ági öröklést, igen vagy nem? s ha igen: szükségesnek, igazságosnak tartja-e korlátlanul vagy korlátok és mily korlátok között1? végül: jelenleg uralkodó alakjában-e, vagy más formában .' Nem kell bővebben magyarázni, hogy noha ennek az opiniónak képviselője e nemzet minden egyes tagja, minden egyesnek megkérdezése, leszavaztatása, kivihetetlen,czélra nem vezető, sőt tán alkotmányellenes is volna. De az egész magyar jogászság megkérdezése egyrészt lehetséges, másrészt czélra is vezető, meri azoknak, a kik a közönséggel nap-nap után, hivatásuknál fogva érintkezésben vannak, a kik e közönségnek éppen örökösödési ügyeit is viszik és elbírálják, azoknak, mint ex professo jogászembereknek, e tárgyban kell, hogy határozott és megbízható véleményük legyen. S ha a kérdéseknek e lapok hasábjain való leltevése nem is ígérkezik oly intenzív hatásúnak, mint volna hazánk minden egyes gyakorlati jogászának közvetlen megkérdezése: éppen jogászaink hazafisága és ügyszeretete remélnünk engedi, hogy a kérdések rendkívüli hordereje és a korlátlan bizalom, melyet beléjük helyezünk, ellensúlyozza majd ezt az intenzitásbeli különbséget. Közvetle-