Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 47. szám - A birtok. Tervezet 505-524. §§ [1. r.]

2 MAGÁNJOGI KODIF1KAÜZIÓNK. tulajdonom, a hatalom gyakorlása olyan megítélés alá esik, mintha a dolog valóban az enyém volna. Az akarat és tudat felismerése nem mindig könnyű dolog. Ennélfogva ujabb vélelem felállítására van szükség. Minthogy az esetek túlnyomó többségében a dolgok tulajdonosaik hatalmában vannak, ennélfogva kétség esetében azt kell vélelmezni, hogy a személy és dolog között levő viszony a tulajdon gyakorlásán alapszik. Hogy az, a ki a dolgot hatalmában tartja, tulajdonos, képviselő, meghatalmazott, zálogtartó, bérlő stb.-e, ez természetesen nem függ egyedül a tudattól és akarattól, de a tényleges hatalom minősége csak az akarat és tudat szerint alakul, mert a személy és dolog közt fennálló külső viszony nem jog, hanem állapot s ennélfogva a személyen és dolgon kivül álló körülmények arra nézve közömbösek. A tényleges hatalom különböző nemeinek megállapításánál mindenekelőtt azzal a kérdéssel kell tisztába jönni, hogy a corpus osztható-e vagy oszthatatlan? Hogy corpusról térbeli különbség esetében is lehet szó s nemcsak akkor, ha a dolog a személy közvetlen közelében van, ezt bizonyítani felesleges, mert ez a kérdés nem vitás. Ha lovamat kicsapom a legelőre s ez eltűnik szemeim elől, ezzel még nem vesztettem el a lóra vonatkozó tényleges hatalmamat. Mi történik azonban a tényleges hatalommal akkor, ha a lovat kocsisom vezeti, továbbá ha azt szomszédomnak ideiglenes használatra átengedem, ezenkívül ha a lovat ellopják vagy ha zárgondnok kezelése alá kerül? Elvesztettem-e a felsorolt esetekben hatalmamat vagy pedig csak kisebb-nagyobb korlátozás történt? Minthogy a hatalom a dolog közvetlen érintése nélkül is fennállhat s minthogy a felsorolt esetekben arról le nem mondottam s a lopás esetét kivéve, egészen el nem vesztettem, ennélfogva, a lopástól eltekintve, hatalmam megszűntnek nem tekinthető. A cselédemtől akármikor elvehetem a jószágomat. A szomszédnak engedett ideiglenes használat nem akadályozhat abban, hogy például a lovat megpatkoltassam. Ha a zárgondnok a kezelésére bízott lovamat el akarja ajándékozni vagy pedig levágni készül a ló fülét, jogomban áll erőszakkal ellenszegülni, mert a zárlat csak bizonyos tekintetben korlátozza hatalmamat, de ezt egészen meg nem szünteti. Ellenben a tolvaj, ha a lopás cselekményét befejezi, megszüntette hatalmamat, mert a dolgot teljesen elvonta hatáskörömből. A bevégzett lopás a személy és dolog közt minden külső kapcsot elszakít. Az előadottakat összegezve, kitűnik, hogy animus alatt részben az akaratot, részint pedig az akaratnak a tudattal való egvüttmiiködését kell érteni s hogv a corpus több önálló részből állhat. A tényleges hatalom megszerzése, gyakorlása és megszűnése. Hogy a corpus jogi értelemben mit jelent, ezt a kezdő jogász is tudja. A tényleges hatalom szorul szóra nem jelenti ugyanazt, de átvitt értelemben nincs különbség a kettő között s ennélfogva a kifejezés használata félreértésre nem szolgálhat okul. A tényleges hatalom keletkezésének módjára és a keletkezés időpontjára vonatkozó szabályok összeállítása nem könnyű feladat, mert a jogtudomány ebben a kérdésben még nem jutott megállapodásra. A fejlődés határozott irányban halad. A formaságok eredeti merevségükből már sokat veszítettek s ha ez a merevség teljesen megszűnik, akkor a kérdés megoldása nem okozhat fej örést. Minél messzebbre tekintünk vissza a múltba, annál több formasághoz látjuk kötve a tényleges hatalom keletkezését. Ebből az a tanulság, hogy a formaságok uralma a műveltség terjedésével fordított arányban áll Iheringnek azt a szellemes tanát, mely szerint a dolog annak a tényleges hatalmában van, a kinek javára gazdasági rendeltetését betölti, korlátlan szabályként nem lehet ugyan elfogadni, de mint jogi vélelem kitűnő szolgálatokat tehet. Minthogy a tényleges hatalom rendellenes módon is nyilvánulhat, ezt a körülményt a szabály felállításánál nem szabad figyelmen kivül hagyni. A tényleges hatalom keletkezése szempontjából a dolgokat két osztályba kell sorozni, t. i. olyanokra, melyek uratlanok és azokra, melyek valakinek hatalmában vannak. Sétaközben gazdátlan fadarabot találok. Fölveszem azzal az elhatározással, hogy otthon tüzet rakok vele, de minthogy előbb még más dolgom van, megint visszateszem a fadarabot arra a helyre, a honnét felvettem s elhatározom, hogy akkor veszem ismét magamhoz, ha majd dolgomat elvégezve visszatérek Az eset ugy is történhetik, hogy a fadarabot, midőn ráakadok, nem veszem föl, mert előbb egyéb dolgom lévén, nem vihetem még haza, hanem azzal az elhatározással távozom a talált tárgy mellől, hogy visszatérésemkor fogom felvenni. Habár a dolgot mind a két esetben ott hagytam a helyén és eltávoztam, az uralkodó felfogás szerint az első esetben mégis hatalmamba kerítettem azzal, hogy felvettem; ellenben a második esetben hatalomra nem tettem szert, mert a dologhoz hozzá nem nyúltam. Hogy a két eredmény közt nagy a különbség, ez kétségtelen, de vájjon a két eljárás is különbözik-e lényegesen? Az eltérés tényleg csak abban áll, hogy az egyik esetben a tárgyat megfogtam, a másikban pedig még nem érintettem. Azzal, hogv a dolgot, melyet mind a két esetben ott hagytam, az első eset szerint felvettem, semmivel sem lánczoltam azt erősebben magamhoz, mint akkor, midőn azt meg sem érintettem. Ha az első esetnek a második fölött előnyt biztosítunk, ebből az következik, hogy haszontalan hókuszpókusznak jelen tőségei tulajdonítunk s a babonás gondolkozás színvonalára sülyedünk. A kik a dolog megragadására súlyt fektetnek, összetévesztik az alkotóelemet a bizonyítékkal, vagyis az anyagot az alakkal. Az igaz, hogy ha a dolgot magamhoz veszem, ezzel hatalmam kifejtése külsőleg nyilvánul, de minthogy a dolog nem lehet állandóan oly helyzetben, mely hatalmamat bizonyítja, ebből az következnék, hogy ilyenkor hatalmam szünetel. Pedig ez nem áll, hanem csak a bizonyítás ütközik ilyen esetben nehézségbe, mert az úgynevezett kézzel fogható bizo nyitékokról szó sem lehet. Ez azonban még nem ok arra. hogy a jogszabályok lényegét az előítéletek szűk lálkörén tul ne kutassuk. A bizonyítás nehézségei nem állhatnak útjában az elvek uralmának. A szabályok megalkotásánál nagy hiba volna a gyakorlati czélokat figyelmen kivül hagyni, de kiindulási pontul mindig az eszményi állapot kell, hogy szolgáljon, mert különben azoknak a szabályoknak az értékük nagyon mulandó lesz, s a fejlődésnek meg "kell akadnia. A mig az eszményi állapot a való élet követelményeivel össszhangba hozható, addig csak az előbbit szabad irányadónak elfogadni. A tényleges hatalom keletkezésére vonatkozó szabály megalkotásánál eszményi példát kell szem előtt tartani. A legelemibb kellék az akaratelhatározás E nélkül hatalomról nem lehet szó. Az akarat azonban hiábavaló, ha akadályok állanak útjában. A mig a dolog nem uratlan s a mig a fennálló hatalom hatálytalanítva nincs, addig ujabb hatalom nem jöhet létre. Ha tehát az akarat elhatározásának semmi sem áll az útjában, akkor a tényleges hatalom megszületett A tényleges hatalom egyéb nyilvánulásai már nem tartoznak az alkotó elemekhez, hanem a hatalom gyakorlására, megerősítésére és bizonyítására szolgálnak. Az akaratelhatározás magában véve nem hoz ugyan létre tényleges hatalmat, de külön erőmutatványra nincs szükség és tökéletesen elég, ha a hatalom gyakorlása akadálytalanul lehetséges Kalifornia érezhegyeiben sok gazdátlan arany van még. Elhatározom, hogy a kincs fölött hatalmat gyakorolok. Elhatározásom 50 esztendeig is tarthat, a kincs megtalálójával szemközt mégis hiába hozakodnám elő az elbirtoklás jogával, mert az akaratelhatározást a hatalom gyakorlásának lehetősége nem támogatta. Más a helyzet a következő példában. Szomszédomtól boglyaszénát veszek. A takarmány lovam részére kell. Minthogy udvaromban nincsen hely, megállapodunk, hogy a széna szomszédom házában marad, s onnét fogom naponként a szükséges mennyiséget elhozni. Hogy az a körülmény, mely szerint a dolog másnak az udvarában van, tényleges hatalmam létezését nem zárja ki, az bizonyos, hanem az kérdéses, hogy a megegyezés pillanatában, vagy pedig csak akkor tettem szert a tényleges hatalomra, midőn a boglyával érintkezésbe léptem. A szomszéd akkor, midőn megegyeztünk, fölhagyott hatalmának gyakorlásával, s az én akaratelhatározásom a dologgal olyan összeköttetésbe jutott, melynek semmi sem áll az útjában. Csak elavult tanoktól elvakított felfogás tagadhatja tényleges hatalmam létezését. Minthogy a dolgon — ugy szólván — rajta ülni mindig úgysem lehet, ennélfogva az elfoglalás czéljából való külön meg-