Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 47. szám - A birtok. Tervezet 505-524. §§ [1. r.]

1. évfolyam. Budapest 1902. november 19. 47. szám. I SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI., Király-utcza 98 a. A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETÉNEK KRITIKAI FELDOLGOZÁSA MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Félévre . . 6 „ Tartalom: A birtok. Irta: Alföldy Ede, nagy-becskereki kir. járásbiró. — Elbirtoklás. Irta : dr. Almási Antal, budapesti kir. törvényszéki jegyzó. — A kötelmek megszűnése. Irta. dr.Weisz Ignácz, brassói ügyvéd. — A birói letét a Tervezetben. Irta : dr. Gábor Gyula, budapesti ügyvéd. ' (Terv. A birtok. i -Ó24. §§.) Mint ahogy a gyermel: kinő ruhájából, épen ugy fejlődnek a fogalmak is, a szó pedig, mely őket betakarni van hivatva, idővel szűknek bizonyul és a fogalomnak hol az egyik, hol a másik része fedetlenül marad. A tudósok nem veszik mindig észre, hogy a ruha már szük, hanem azt hiszik, hogy az öltöztetés hibás. Ezt a hibát szokták egymásnak bűnül felróni és igy keletkezik a legáldatlanabb harcz, melynek csak uj ruháról való gondoskodással lehet véget vetni. Kevés tudományos küzdelem vert fel olyan nagy hullámokat, mint az, mely a birtok elmélete körül keletkezett és amely mindannyiszor felújul, valahányszor a magánjog kodifikálása valahol folyamatban van. Ihering legyűrte ugyan Savignyt, mert ügyes öltöztetéssel sok tekintetben pótolta a ruha hiányait, de a vita megoldottnak nem tekinthető. A legkisebb rendellenes mozdulatnál Ihering rendszere is felmondja a szolgálatot, mert nem természetes, hanem mesterkélt. A megvitatásra még mindig tág tér nyílik, mert a kérdéseknek egész serege távol áll a megoldástól. E sorok czélja: a kérdéseket csoportosítani és megvitatásuk után, szerény kisérletképen a megoldáshoz uj módot keresni. A vitás kérdések a következők : 1. Az animus és corpus, mint a birtok alkotó elemei. 2. A tényleges hatalom megszerzése, gyakorlása és megszűnése. 3. A tényleges hatalom különböző nemei. 4. Birtok, kezelés, birlalás és bitorlás. Animus és corpusAz úgynevezett animus és corpus nélkül birtokviszony nem keletkezhetik. Ez a szabály nem vitás. A nézetek csak az animus és corpus tartalma és terjedelme tekintetében térnek el. Némelyek szerint az animus nem egyéb, mint puszta akarat, mig mások animus alatt az akarat és tudat együttműködését értik. Az objectiv elmélet hivei ráfogták a subjectivistákra, hogy ezek animus alatt pusztán akaratot értenek, s ez a ráfogás segítette őket olyan könnyű győzelemre. Arra nézve is különböznek a felfogások, hogy mire kell az animusnak irányulnia? Betöltötte-e az animus hivatását, ha kizárólag a tényleges hatalom gyakorlását tűzi ki czélul? A hatalom gyakorlásának jogi alapja mellékes? Ha pedig nem mellékes, van-e különbség abban, hogy valaki a maga részére, vagy másnak javára gyakorolja a tényleges hatalmat, továbbá, hogy tulajdonos-e az illető, vagy nem, s végül, hogy jó, vagy rosszhiszemben van-e ? A mi a corpust illeti, ennek a körvonala sem elég határozott, s itt-ott elmosódik. Ezenkívül felmerül az a fogós kérdés, hogy a corpus merev egységből áll-e, vagy pedig több önálló részre felosztható? Az úgynevezett objectiv elmélet hivei azzal dicsekszenek, hogy az ő tanaik a lelkivilágnak ellenőrizhetlen befolyásától függetlenek. Az igaz, hogy ingatag alapon való elindulástól őrizkedni kell, de a mint nem helyes a lelki világ jelenségeit egymagukban mérvadókul elfogadni, ugyanannyira helytelen az az álláspont, mely a külső életet a vele összefüggő lelki világtól teljesen elválasztja, s a maga ridegségében szemléli. Az akarat, a tudat, a szándék mindig fontos tényező volt a jogi életben. Az bizonyos, hogy ennek a vezérszerepnek önkényuralommá fajulnia nem szabad, de azokat a tényezőket a külső élettel összhangba hozni, ez a jogtudomány egyik legszebb feladata. Az akarat közreműködése nélkül személy és dolog között kapcsolat nem jöhet létre. Ha valamely tárgyat zsebembe csúsztatnak, s én erről nem szerzek tudomást, épen olyan kevés közöm van hozzá, mint ahoz a madárhoz, mely fejem fölött elrepül. A közvetlen közelség magában véve nem idéz elő összeköttetést. A térbeli különbséget csak az akarat szüntetheti meg végkép. Hogy birtokviszony létesülhessen, ebből a czélból az akaratnak okvetlenül érintkeznie kell a tárgygyal. Nem szükséges, hogy az akarat cselekvőleg nyilvánuljon. Elég, ha az érintkezéskor nem nyilvánít tiltakozást a dologgal való összeköttetés ellen. A szabó távollétemben hazahozza a nála megrendelt mhámat. Habár nem talál senkit a há nál, a ruhát ott hagyja Az kétségtelen, hogy ideiglenes távollétem a lakásra vonatkozó birtokomat nem szünteti meg. Vájjon ennek következtében a ruha is hatalmamban van-e ? Ha azt hazaérkezésem előtt ellopják, bizonyos, hogy a szabó károsodik, s ennélfogva az is bizonyos, hogy a ruha birtokára még nem tettem szert. De ha útközben találkozom a szahóval, s ő értesít, hogy mily körülmények közt hagyta nálam a ruhát, csak kifejezett tiltakozás esetében hárítom el magamtól a birtokot. Az akarat közreműködését mindig és minden körülmények közt nem lehet ellenőrizni. Ezen a bajon vélelmek felállításával segít a jogtudomány. Általában sehol sincs olyan nagy szerepök a vélelmeknek, mint a birtok-elmélet terén. Már az első lépésnél is vélelemre van szükség. Annak megállapítása, hogy a személy és a dolog között létezik-e viszony, vélelem nélkül nehézségbe ütköznék. Ha a dolog valamely személy hatalmi körébe kerül, ez 100 eset közül legalább 99-hen az illető személy akaratávaí történik. Eszerint a személy és dolog között fennálló viszonyról bátran lehet vélelmezni, hogy a viszony a személy akaratával keletkezett. Nem mind arany, a mi fénylik. Nem birtok minden viszony, mely a személy és dolog között létezik, de a legtökéletesebb viszony a birtok. Á személy és dolog viszonyának legelemibb kelléke : az akaratnak közreműködése, mely a viszony létesítésére irányul. Ez közös vonása minden viszonynak. A különbséget másban kell keresni. Az akaratnak a személy és dolog viszonya körül egyéb hivatása is van, de nem oly önálló, mint az, mely a viszony keletkezését idézi elő. Az akarat a viszony minősítésére is befolyással van, de ez a befolyás nem lehet önkényes, hanem a tudattól függ, s ezzel összhangban érvényesül. A jog és állapot között főkép abban nyilvánul a különbség, hogy mig az állapot minősítése kizárólag az akarat és tudat hatáskörébe tartozik, addig a jog osztályozása egyéb tényezőktől is függ. Ha szomszédomnak tyúkja véletlenül baromfiketreczembe kerül, hiába leszek abban a meggyőződésben, hogy a tyúk az enyém, tulajdonjogra mégsem tehetek szert. Ellenben, ha a más dolgát azzal a tudattal tartom hatalmamban, hogy az