Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 46. szám - A házastársak haszonélvezeti joga halálozás esetén. Tervezet 1816. § - Észrevételek a Tervezet öröklési jogának V. és VI. cziméhez

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZiONk, 7 lenül helyes - az 1969. §. utolsó bekezdésével s az 1970. §-sal egybevetjük, látni való, hogy ezen két utóbbi lörvénvhelv nincs összhangban az első helyen emiitettel s az indokolás is csak magyarázatok és példák felhozása mellett tudja azt az értelmet megállapítani, amelyet az 1969. §. inf. és az 1970. §. ki akar fejezni. Az 1969. §. ut. bek. igy szól: »Ha az örökös maga is kötelesrészre van jogosítva, a hagyományokat és meghagyásokat annyira szállíthatja le. hogy saját kötelesrésze megmaradjon.* Az 1970. §, pedig ekképen hangzik: »örököstársak közül az, a ki maga is kötelesrészre van jogosítva, másnak kötelesrészéért csak annyiban felel, hogy saját kötelesrésze megmaradj on.« Az előbbi törvényhely mindenek előtt pótlásra szorul, mert nincs kifejezve benne az. hogy az egész 1969. §. azt az esetet szabályozza, amikor kötelesrész is terheli az örököst a hagyományokon és meghagyásokon kívül. Tehát az itt emiitett §. utolsó bekezdésének így kellene szólnia: »Ha a kötelesrészszel terhelt örökös maga is stb.« Az 1969. inf. és az 1970 Ü. azonban valójában nem azt jelenti, amit mondani látszik, hanem azt, hogy az 1967. §. 2. bekezdése olyankor is áll, ha kötelesrészen kivül meghagyás és hagyomány (terhelés vagy korlátolás) is terheli a kötelesrészre jogosult "örököst. Ilyenkor tehát első sorban azt kell vizsgálni, hogy a terhelés vagy korlátolás sérti-e a kötelesrészt: ha igen és mégis elfogadta az örökös a juttatást, akkor a terhelés vagy korlátolás teljesen fedezendő és pedig első sorban a kötelesrész elégítendő ki s ha marad fedezet, kerül a sor a meghagyásra és hagyományra. Vagyis ebben az esetben ugyanannyi jut az örökösnek, mintha csak hagyomány vagy meghagyás terhelné s nem egyúttal kötelesrész is. Ezt a szabályt, amely az 1967. §. 2. bekezdéséből s a kötelesrésznek a hagyomány és meghagyás fölött való elsőbbségéből folyik, helyes volt felállítani, de világosabban kell szövegezni, illetve kifejezni. Ennélfogva az 1969. inf. és az 1970. helyett (mint 1970. S-t) a következő szöveget ajánljuk: „Örököstársai; közül az. aki maga is követelesrészre van jogositva, másnak a kötelesrészéért csak annyiban felel, hogy saját kötelesrésze megmaradjon : ha azonban a kötelesrészen kivül még hagyományok vagy meghagyások is terhelik, amelyeket azonban csupán saját kötelesrésze csonkításával elégíthet ki, az 1967. jj. 2. bekezdésében jelzett joggal élhet, mert különben másnak a kötelesrészéért s ennek kielégítése után a hagyományokért és meghagyásokért annyiban felel, amennyiben a hagyományok és meghagyások n kötelesrész érvényesítése nélkül is csonkítanák saját kötelesrészét.'' 1974. §. Az ajándékozás miatti kötelesrészt meglepő egyszerűséggel és mégis teljesen praecise szabályozza ez a §., csak azt kellene a kötelesrészes és a megajándékozott érdekében, de bonyodalmas perek kikerülése végett is törvénybe iktatni, hogy: házastársi és özvegyi kötelesrészt akár a megajándékozott, akár a kötelesrészes kívánságára pénzbeli járadékká lehet átváltoztatni. E járadék biztosítandó és negyedévi előleges réseletekben fizetendő.* Szóval az 19f>9. §. lenne megfelelően alkalmazandó, de ki kell fejezni, hogy a járadékká való átváltoztatást ebben az esetben a kötelesrészes is kívánhatja. 1992. §. E §. 2. bekezdését olyképen pótolni kell, hogy kitűnjék belőle: hivatalból vagy kérelemre tüzendő-e uj határidő az örökös örökösének abból a rzélból, hogy az örökség elfogadása, illetve visszautasítása felől nyilatkozzék. 2018-2023. §§. A felszámoló gondnok hatáskörének tüzetesebb körülÍrását, a hagyatéki tárgyak értékesítésének részleteit, az ellenőrzés módját, az elmozdítás és díjazás kérdéseit, az indokolás (V. 427.) szerint, a mennyiben szükséges (!), az eljárási törvénybe akarják felvenni Szerintünk ilyen szabályok felvétele elengedhetetlen s mert a kezelő végrendeleti végrehajtó és a felszámoló gondnok helyzete sok tekintetben azonos, amit az is mutat hogv a 2021. és 2022. §-ok mindkettőre alkalmazandók, helves lenne az 1921., 1922., 1926., 1928. és 1930. §-ok megfelelő alkalmazását kimondani a 2023. §• után felveendő uj §-ban. így elérnénk azt is, hogv a felszámoló gondnokra vonatkozó szabályok legtöbbje a Tervezetben lenne, tehát egy helyen, s csak a részletkérdések maradnának az eljárási törvényre. 2022. §. E §. 2. bekezdése szerint a hagyatéki ingatlanokat a felszámoló gondnok az örökösök beleegyezése nélkül csak közárverés utján adhatja el. Ezzel a szabályival ellentétben van az indokolás: Hogy az ingatlanok értékesítésének a felszámolás folyamán közárverésen kell történnie: megfelel a felszámolásban követett eddigi törvényhozási gyakorlatunknak. E szabálytól a hitelezők érdekében akkor sem lehet eltérni, ha az örökösök az értékesítés más módjában egyeznek is meg.« (V. k. 126. 1.). Melyik a helyes? Jó lenne az »örökösök beleegyezése* helyett a hitelezők beleegyezése* kifejezést írni a szövegbe. Az indokolásnak is ez felelne meg s nem a jelenlegi kitétel. 2024. §. A 2017. szerint az örököstársak a közös hagyatéki tartozásokért örökrészeikkel egyetemleg felelnek; a 2024. §. értelmében pedig, amely értelem az indokolásból is megállapítható (V. k. 430. és 433. 1.), ezek a közös hagyatéki tartozások az örököslársakat egymásközti viszonyukban örökösrészeik arányában terhelik. A 2024. §-ba tehát bele kell pótlólag iktatni a ^hagyatéki tartozások* elé a »közös* szót; csak igy lesz praecis a törvény s csak igy állapitható meg a 2017. és 2024. S-ok mellett a 2027. S. helyes értelme, amely szerint nemcsak a közös, de minden hagyatéki tartozás kielégítendő vagy biztosítandó az osztály előtt, ha ezt valamelyik örököstárs köveleli. 2029. §. Az osztály módjára nézve a 2029. §. 1. bekezdése ellentétben látszik lenni az 1741. 1- bekezdésével, amely szerint a közösség megszüntetésének módozatai tekintetében első sorban a részesek megállapodása határoz. Kérdés továbbá, hogy mivel az örökösök a végrendeletet közös akarattal teljesen félretehetik, megállapitják-e az osztályt a végrendelet ellenében is? és a bíróság, a végrendeleti végrehajtó, vagy az osztály foganatosításával megbízott harmadik személy köteles-e az örökösök ilyen megállapodását elfogadni? Szerintünk igen, jóllehet a 2029 §. 1. bekezdése az ellenkezőre mulat. Ezen ehát ebből a két okból változtatni kell. 2031. §. Azt a czélt, hogy bizonyos javak egy kézben maradjanak, jobban el lehetne érni, ha a 2031. ^. 1. bekezdését igy szövegezzük : »Oszthatatlan. valamint oly hagyatéki tárgyak tekintetében, a melyeknek együttmaradását az örököstársak kívánják, a bíróság bármely örököstárs kérelmére osztálytervezetet készíthet, amelyben a kérdéses tárgyakat, esetleg kiegyenlítési érték megállapításával, annyi osztályrészbe sorozza, a hány az örökösödési hányad. Az ilyen osztályrészekhez vagy azok helyett kiegyenlítésül egyes hagyatéki követelések vagy tartozások is egészben vagy az örökösödési hányadoktól eltérő részekben csatolhatok, illetve osztályrészül kijelölhetők.* 2040-2043. §§. A »hagyatéki birtokos* helyett »álörökös* teendő, mert helyesebb az utóbbi kifejezés. Nem szükséges ugyanis az elvont hagyaték birtoklása a felelősség megállapításához, pedig a hagyatéki birtokos kifejezésből ennek ellenkezőjére lehetne következtetni. A hagyatéki birtokos csak arra találó kitétel, aki élők közti jogczimen vagy jogczim nélkül vonta el a hagyatékot. Az álörökös kifejezés az ellentét jelzése végett is ajánlatos lenne, mert kitűnnék, hogy öröklési jog alapján lépett lel, ami fontos az ő jogállására nézve, mert ilyenkor a Tervezet 2040. §-a hivatalból alkalmazandó. Ki kellene nyíltan fejezni, hogy az álörökös elleni kereseti jog 32 év alatt évül el. A 2040. ij. 3. sorában »azt« után »az örökösnek , a 2043. §. 2. sorában pedig a »birtokostól« elé »hagyatéki* szó szúrandó, ha t i. a hagyatéki birtokos helyett nem használnák az álörökös kifejezést. Végül megfontolást érdemel, nem kellene-e a 20U0. §. 2. és 3. bekezdését a 2040. S- után, mint uj §-t, áthelyezni, mert sehogvsem illenek a két bekezdéshen foglalt szabályok a hatodik czim első fejezetébe, amely az öröklés elfogadásáról és visszautasításáról szól. I)r. Rajf'ay Ferencz, eperjesi jogakad. tanár.