Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 46. szám - A házastársak haszonélvezeti joga halálozás esetén. Tervezet 1816. § - Észrevételek a Tervezet öröklési jogának V. és VI. cziméhez

6 MAGÁNJOGI KODIKIKÁCZIÓNK. Ha szépszülők sincsenek, örökös a szépszülői ivadékok közül az, aki legközelebbi izen rokona az örökhagyónak. Egyenlő izbeli rokonok örökrésze egyenlő. 4. §. A házastársai megilleti : 1. Szülő vagy szülői lörzs öröklése esetén: a hagyaték negyedének tulajdona és háromnegyedének haszonélvezete. 2. Nagvszülő, vagy nagyszülői törzs öröklése esetén a hagyaték felének tulajdona és felének haszonélvezete. 3. Szülői, vagy nagyszülői törzs hiányában az egész hagyaték tulajdona ;>. §. Ha szépszülői ivadék sincsen, örökös az államkincstár. Az>ily örökségek értéke szegényügyi, kórházi és iskolai alapítványokra fordítandó. 6. s. A szülő azt az értékel, mely elődjéről az örökhagyóra öröklés utján szállt, az ivadék hátrahagyása nélkül elhunyt örökhagyó hagyatékából követelheti. Ha a szülő elhalt, e jog ivadékait törzsönkint illeti. A szülő ivadékai azt az értéket, mely az örökhagyóval közös szülőről az örökhagyóra öröklés utján szállt, az ivadék hátrahagvása nélkül elhunvt örökhagyó hagyatékából követelhetik. 8. §. Az az érték, melyet valamely örökhagyó a 6. íi. 2. bekezdése, vagy a 7. alapján oldalrokonától örökölt, attól az elődtől reászállottnak tekintendő, kitől közvetlenül amaz oldalrokonra szállt. Kiss Géza. ' A házastársak haszonélvezeti joga halálozás esetén. (Tervezet 1816. §.) A »Magánjogi Kodifikácziónk«-ban, mely egyes részeit az uj polgári törvénykönyvnek nem csak §§-okban, de nagy horderejű egész nemzedékekre kiható intézményeiben tárgyalja: a nőről, mint házastársról a magyar nemzet múltjával összeegyeztető módon gondoskodik és szabályozza a házastársak közti örökösödési jogot. Ugyanis külön választja a szerzeményi és külön az öröklött javakat; és a nőt végrendelet hiányában a haszonélvezetben egész életére biztosítja, .mig ellenben a férjet hasonló esetben a nő vagyonára nézve a haszonélvezetből kizárja, és a nő oldalági örököseit teszi a nő vagyonára nézve örökösökké. Ez nem igazságos és nem is méltányos. Mert az élet küzdelmeiben együtt fáradozó férjet éppen ugy megilleti a jog a nő vagyona haszonélvezetében, mint a nőt ugyanazon jogokra nézve. Nézetem^tehát az: vigilantibus jura, féltékenyen őrködjünk jogaink fölött és mondjuk ki, hogy mind a két házasfélt illeti elhalálozás esetén a haszonélvezeti jog, mert ki áll közelebb egymáshoz, mint a férj nejéhez és viszont a nő férjéhez! Végrendeletet tehát, ha a nő nem hagyott és igy a törvény szigorú Üs-aiban kimondott elvet használjuk, a sújtott férj életét még gyászosabbá teszszük ezen méltánytalan intézkedés állal. Elég, ha a férj csupán haszonélvezetben hagyatik, igy ő a vagyont el nem költheti, de hogy létjogától megfoszszuk, ez minden jogérzést kiölne az emberi kebelből és sok tisztességes férjet földönfutóvá tenne; kell tehát a törvénynek az emberi jogok felett őrködni és azokat mind a két fél részére biztosítani. Tartsuk meg tehát a jót és mellőzzük a rosszat. Quod aequum et justum tenacem propositi virum. Csak is igy válhatik uj polgári törvényünk minta-törvénynyé és még a külföld is méltányolni fogja uj codificatiónkat és a magyar nemzet babérjait ismét egygyel szaporítani fogja. Iparkodjunk tehát mind azt, a mi" még hiányos, kihagyni és a jót polgári törvénykönyvünkbe iktatni. Hagyjuk a férjét is a nő vagyonában, ha végrendelet hiányzik, annak haszonélvezetéhen életfogytiglan; azután, ha külön intézkedés nem történt, álljon azután a törvényes ág szerinti örökösödési jog: igy sok kellemetlen viszálynak eleje vétetik és a jog, törvény és igazság elve fentartatik. Az előadottakhoz képest tehát helyes utón akkor járunk, ha azon jogot, amit a polgári törvénykönyv-tervezet 1816. §. a nőnek, a hátrahagyott házastársnak megad, azt a térjre is kiterjesztjük. Hiszen a mindennapi élet példái mondanak ellent azon jogtalanságnak, hogy ha a nő meghal, a férj annak vagyonából egyszerűen kidobatik az oldalrokonok által. Hiszen hányszor eíő jöhet s már elő is jött oly eset, hogy a boldogan élő házasok közül a nőt véletlen halál elragadta, gyermekek nincsenek, végrendeletet nem tehetett, s ime azon vagyonból, melyet a férj szerzett, mely miatt épen esetleg neje kedvéért jövedelmező más pályára nem is lépett, egyszerre kidobatik az oldalrokonok által, kik nejével soha sem törődtek. Vigyáznunk kell, nehogy summum jus, summa injuria legyen. Különben sincs ratiója azon tételnek, hogy ha a nő haszonélvezi férje javait halála után, miért ne álljon ez a férjre is! A jog és az igazság megköveteli, hogy a nő ezen joga a férjét is megillesse. A törvénytervezet 181b. Jj-át tehát módosítani kell olyképpen, hogy az »özvegyet« szó helyett a »házaslársaU kell felvenni a szövegbe. Ez nem csupán egyéni nézet, hanem általános, s hogy eddig nem érvényesült, azt túlzott s hibásan felfogott lovagiasságunk okozta. Hiszen a nőnek azzal nem ártunk, s lovagiasságunk kárt nem szenved, ha a jelenlegi törvények szerint őt megillető haszonélvezeti jogot a férjre is kiterjesztjük. Ez a jog, ez az igazság. Fiat justilia, pereat mundus. Dr. Kemény Kálmán. dunaadonyi tb. főszolgabíró. Észrevételek a Tervezet öröklési jogának ^ V. és VI. cziméhez. 1954. §. A házastársi köteles részt, mint uj intézményt, helyesnek tartjuk s megfelelő a hagyaték felének haszonélvezetében megállapított terjedelem is: Csak azt kell pótlólag felvenni ebbe a §-ba, mint második bekezdést, hogy: »A haszonélvezeti jog az ingatlanra és ingatlant terhelő jogra telekkönyviletj bejegyzendő*. E nélkül a házastársi köteles rész nem lenne megnyugtatóan szabályozva. Ugyanilyen pótlás veendő fel az özvegyi öröklésnél (1816. §.) s az özvegyi köteles résznél (1958. §.). 1958. §. Az özvegyi kötelesrész e szerint sohasem haladhatja meg a hagyaték felének haszonélvezetét. Ez az álláspont helyes s az 1958. §-on nem kell változtatni, jóllehet pl. Kelemen Ernő (Jog 1901/25. sz.) a §. ellen épen e megszorítás miatt tett kifogást. Fentartandó az 1958. §., mert igy nem keletkezhetik összeütközés a gyermekek és az anyjuk kötelesrésze közt, minélfogva előbbi jogunknak az özvegyi jog megszorítására vonatkozó, amúgy is bonyodalmakkal járó szabályaira nincs szükség : ez pedig kétségtelenül nagy előny s a Tervezet rendszerének becsületére válik, annál is inkább, mert az özvegyi kötelesrész a legtöbb esetben megfelelő lesz a Tervezet által megszabott mérték szerint is. Kivételes esetek kedvéért pedig ne bonyolítsuk a jogszabályokat. 1967., 1969. és 1970. §§. Az 1967. §. 2. bekezdése szerint a kötelesrészes visszautasíthatja a juttatást, ha ez meghaladja ugyan a kötelesrészt, de korlálolás vagy terhelés van hozzá fűzve vagy ha tőkeérték helyett csak haszonélvezet vagy időről-időre teljesítendő vagy érték szerint meg nem határozható hagyomány rendeltetett"; ilyenkor a juttatás helyett kötelesrészét követelheti. Az itt említett korlátolásra és terhelésre mindenek előtt meg kell jegyezni, hogy a kötelesrészt nem lehet alattuk érteni, ha törvény alapján terheli is a kötelesrészre jogosultat (1970- §.), vagy ha aránytalanul szabja is meg az örökhagyó a kötelesrész viselésének a mértékét (Tervezet 1971. valamint a Tervezet 1972. és 1973. $ ainak az esetében sem. Ennek az elvnek nemcsak az 1967. 2. bekezdésénél, de az 1994. §-nál is fontossága van. Ha már most az 1967. 2. bekezdését — amely feltét-