Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 46. szám - Adalékok törvényes öröklési jogunk codificatiójához. Tervezet 1805-1815. §§

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK 5 véleményünknek, mely szerint összeegyeztethettem az ágiságnak 2 parentélán át s mégis csak „inter pares" fenntartásit. De az esetnek ilyetén taglalásából az is kitűnik, hogy Weinmann külömben nagybecsű »Ellentervezeté.-vei a hitves"társi öröklés kérdése koránt sincsen eldöntve. Az már most a kérdés : minő rendszer szolgáljon alapul e nagyfontosságú institutiónk szabályozásánál ? Bizonyos, hogy a Weinmann áítal is javaslatba hozott, de más alakban már Teleszkvnél alkalmazott' hányadöröklési rendszer képezi az egyetlen expédienst, mely fentebb fölállított ági öröklési rendszerünkkel kapcsolatban" a hitvestárs öröklését helyesen szabályozhatja. Ez a rendszer jut a külföldi törvényhozások legnagyobb részében kifejezésre. Ámde mindeme rendszerek elbírálásánál két körülményt nem szabad szem elől tévesztenünk: 1. hogy eme codexekben az ágiság elve egyáltalán nincs megvalósítva, míg az általunk javasolt rendszer ez intézményt egy parentélán át fentartja, 2. hogy az özvegyi jog intézménye e jogrendszerek nagy részében ismeretlen. Ez utóbbi szempontot véve tekintetbe, hasznavehetetlennek fog ránk nézve bizonyulni a német polgári törvénykönyv rendszere. E codex az özvegyi haszonélvezet intézményét elvetvén (Motive, V. 368-36!). U): ez álláspontnak megfelelően állítja fel házastársi öröklési rendszerét. Természetes tehát, hogv a mi Tervezetünk, hol az özvegyi jog helyet talált, ez álláspont után nem indulhat. Nemkülönben figyelemre méltó körülmény itt, hogy rendszerünkben az ágiság "alkalmazást nyer. Föltétlenül módosítandó tehát a hitvesnek az egész hagyatékra kiterjedő öröklése az első purentélában is. mert ellenkező esetben az az anomália fog előállani. hogy a hitvestárs többet kapna, mikor a szülői törzszsel concurrál, mint mikor a távolabbi: nagyszülői parentélával. Ha ugyanis a hagyaték szerzemény, — a hityestársnak az egész örökségre kiterjedő igényét az I. parentelában fenntartván — ez a szülői törzszsel szemben az egész hagyatékot örökölné, míg a nagyszülővel szemben annak csak felét*.) E momentumoknak figyelmes mérlegelésével kitűnik, hogy öröklési rendszerünk construálásánál két szempontnak kell irányadóul szolgálnia : a) hogy a szülői parentélával szemben semmi esetre se kapjon a házastárs többet, mint a nagyszülőivel szemben. Ennek szükségképeni következménye az a szabályozás, mely a hányadöröklési rendszert a szülői parentélában is megvalósítja; b) hogy, tekintettel az amúgy is fölveendő özvegyi jog intézményére, a hitvesi hányad mértéke túlságosan föl ne emeltessék s a szülői parentéla öröklése esetén kisebb legyen, mint a nagyszülőinél. Ez alapon indítványozzuk a hitvesi öröklésnek olyatén szabályozását, mely az ágiságnak egy parentélán át. az özvegyi jognak pedig a Tervezet 1816. S-a szellemében való keresztülvitele mellett: a) a hitvesnek szülő vagy szülői törzs öröklése esetén a hagyatéknak egynegyedét tulajdonul és háromnegyedét haszonélvezetül. /?) nagyszülő, vagy nagyszülői törzs öröklése esetén a hagyaték felének tulajdonát és felének haszonélvezetét, végre y) ezen törzsek hiányában az egész hagyatéknak tulajdonát adja. Bizonyos, hogy e rendelkezések behozatala lényeges elvi változtatást jelent eddigi jogunkkal szemben. Az előzőkből azonban — ugy hiszszük — eléggé bebizonyitottnak tűnhetik föl, hogy ez ujitás nem merő reformálási vágyból történik, hanem okszerű és szükségképeni következménye ama szabályozásnak, melynek az ági öröklés tekintetében alkalmazást nyernie kellett. Ugyancsak közel áll e szabályozással szemben az az ellenvetés, hogy a nem ági szülőn ezáltal sem segítettünk, mert, habár a hagyaték 3/4-ének tulajdona őt illeti, abból semmi haszna sem lehet a hitvestárs haszonélvezeti jogánál fogva. Ámde ez ellenvetés indokoltsága csak látszólagos. Ugyanez alapon az ági öröklés czéltalanságát is vitatni lehetne, mert az ennek tárgyát képező hagyatéki részt is az özvegyi haszonélvezet terheli. De nem is az a czél itt, hogy maga a szülő ama bagya4) Ez a fölmerülhető visszásság a törvényelőkészítő bizottság tárgyalásai rendjén is megbeszélés tárgyát képezte s a végmegállapodás („általában véve a szabályozás elve az legyen, hogy a szülői parentélában semmi esetre se kapjon a hitves többet, mint a nagyszülőiben",) arra enged következtetni, hogy concrét megoldásra nem jutottak. Valószínű, hogy ez hatott közre arra nézve, hogy az ágiság egy parentélára való szorításába nem mentek bele. V. ö. Schwarz előad, javaslatát és Vavrik, Zaógöd, Imling, Lányi hozzászólását (Jkv. V. 7—14.). téknak birtokába jusson. Hiszen napjainkban már ismert dolog, hogy nyomós közgazdasági érdekek követelik, miszerint a vagyon ne öreg kezekbe jusson, melyek azt eléggé productiv módon föl nem használhatják/') Azáltal azonban, hogy a szülői örökrészt eme hitvesi haszonélvezet terheli, azt érjük el. hogy a házastárs kielégítő örökjogi igényt nyer a nélkül, hogy a vagyon állagát|az örökhagyó családjától eiidegenitené. E mellett ama hagyatékrész hasznáíhatása majdan, a hitves halála után a szülői törzsre fog szállani, miáltal in ultima analysi azt a gondolatot valósítottuk meg, hogy a vagyon, a fölmenő kiugrásával az oldalrokonra (testvér) száll. Ami a részesítés mérvét illeti, ez mint Weinmann is megjegyezte (i. cz. 355. o ), egyéni mérlegeléstől függ, az általunk indítványozott hányadok azonban, amint az elképzelhető esetek szerint való kipróbáltatásuk arról meggyőzhet, a legegyenletesebb és lehetőén méltányos részeltetést eredményeznek. Fontos ilt annak kiemelése, hogy a hitvesnek ily módon jutó haszonélvezeti jog őt hitvestársi öröklés és nem özvegyi haszonélvezet czimén illeti meg. Az özvegyi haszonélvezet intézménye, melyet a Tervezet 1816. §-a általunk is helyeselt módon szabályoz, s mely a gyermekek örökségének felére, illetőleg az egész ági értéknek haszonélvezetére terjed ki. jogunk régi intézményének, a »jus viduale«-nak a változott viszonyoknak megfelelő tovább fejlesztése. Az általunk indítványozott haszonélvezeti igény azonban ezzel semmi esetre sem tévesztendő össze; ez a házastársi öröklés megkívánt módosítása, tehát usufructuális alakja daczára sem özvegyi jog. E distinctio pedig korántsem elméleti okoskodás kedveért történik, hanem annak kiemelése végett, hogy ezen haszonélvezeti igény, még az esetben is, ha az özvegyi jog csak az özvegy nő igénye leend, föltétlenül kölcsönös és viszonos jogosítvány. Ami az özvegyi jog intézményének e kérdését illeti, az eldöntve nincsen. Ellentétben ugyanis a jogtudomány tekintélyeinek abbeli kívánalmával, mely szerint az özvegyi jogosítványok kölcsönösekké teendők,6) a törvényelőkészítő bizottság megállapodása s ennek megfelelően a Tervezet 1816. §-a — habár a helytelen szövegezés mellett az ellenkezőre is lehetne következtetni7) — azokat az özvegy nőre szorítják. Ez utóbb emiitett körülményt tekintetbe véve mutatkozik fontosnak tudományosan megállapítani azt, hogy az ily módon szabályozott hitvesi haszonélvezet nem özvegyi jog, tehát még a Tervezet mai állásponljának fentartása mellett is szükségképen kiterjesztendő az özvegy férjre. * Összegezvén most már az eddig mondottakat, concrét rendelkezésekbe foglalhatjuk fejtegetéseink eredményét. E szerint a házastársak, valamint fölmenők öröklése a következő szabályok szerint történnék, a Tervezet vonatkozó 1805—1815. §§. helyett: 1. §• Ha ivadék nincsen, örökösök felerészben az atya, felerészben az anya. A szülő kiestével helyébe ivadékai, mint törzs, lépnek. Ha egyik szülő nem élte tul az örökhagyót s ivadékai sincsenek, a másik szülő, illetőleg ennek hiányában ivadékai kizárólag örökölnek. 2. Ha szülő, vagy szülői ivadék sincsen, negyedrészben a négy nagyszülő örököl. A nagyszülő kiestével az ő részét ennek ivadékai törzsönkint öröklik. Ha az egyik nagyszülő párban, az egyik nagyszülő után ivadék sincsen, ennek részét a másik nagyszülő, s ha ez sincsen, ennek törzse örökli. Ha egyik nagyszülőpár után ivadék nincsen, a másik nagvszülőpárbeli két nagyszülő fele-felerészben örököl. 3. §. Ha nagyszülő, vagy nagyszülői ivadék sincsen, örökösök a szépszülők. 5) Ez eszmét fejtegette a eodificationális bizottság 1897. nov. 7-iki ülésén Dr. Vavrik Bein (L. .Ikvck, II. i'. 6. s k. 1). Habár etnikai alapja elismerjük — e constructiónak inkább az ági öröklésnél lehet, gyakorlati indoka ép annyira fenforog a szerzemény tekintetében is. 6) L. Jancsó György meggyőző érveléseit ..A magyar özvegyi jog." (Budapest, 1895.) cz. m. I. §. és „M. házassági és házastársi öröklési jog." (Budapest, 1901.) 852. s k. í. ') „Az özvegyet" . stb. Az Indokolás azonban kétségtelenül eldönti, v. ö. még Jkvek. IV. 226 o.