Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 40. szám - A birói letét a Tervezetben [3. r.]

8 MAGÁNJOGI KODIF1KÁCZIÓNK. szemben. Ilyen esetekben szükséges, hogy az adósnak mód nyújtassák a" letételt ugy eszközöllietni, hogy a letét tárgyához a" hitelező' ne juthasson addig, a mig viszonos kötelezettségét nem teljesítette. A Tervezet e czélból az 1293. és 1296. §§-at állítja fel. 1293. §. »Ha az adós csak viszonszolgáltatás ellenében van teljesítésre kötelezve, a letételkor kikötheti, hogy a letét csak ugy adassék ki a hitelezőnek, ha viszonos kötelezettsége teljesítését igazolja.« 1296. §. »Ha a hitelezőnek, hogy a letétet felvehesse, az adós által kiállított valamely nyilatkozatra, nevezetesen az 1293. §. esetében a viszonos kötelezettség teljesítését tanúsító elismervényre van szüksége: annak kiállítását ugyanazon előfeltételek alatt követelheti, a melyek alatt, ha a leiétel meg nem történik, a szolgáltatást követelhette volna « Mit értünk viszontszolgáltatás alatt? Helyesebben szólva, mit ne értsünk alatta ? Mert, hogy ha a szerződés expressis verbis intézkedik valamely viszonos teljesítés tekintetében, a melyet a felek kikötöttek, akkor nincs vitás kérdés. De kérdés pl. az, hogy viszontszolgáltatás e a nyugtaadási kötelezettség teljesítése? Planck szerint igen.3) Én nem vagyok ezen a nézeten. Maga a Tervezet indokolása, melyet az 1293. §-hoz füz, szintén csak olyan esetekre czéloz, midőn synallagmaticus (kétoldalú) szerződésekből kifolyólag a hitelező az adós javára viszonos teljesítésre van kötelezve. Én a nyugta adását egyáltalán nem tartom viszonos teljesítésnek, mert az nem egyéb, mint a törvény által is megkövetelt, de a dolog természetéből is folyó elismerése a történt teljesítésnek. Minden teljesítésről joga van a teljesítőnek elismervényt követelni és pedig akár pénzfizetésre, akár egyéb dolgok átadására legyen is az adós kötelezve. Ha azonban az adós a teljesítést bírói kézhez eszközölte, akkor a hitelező nyugtájára nincs szüksége, mert kap nyugtát a letéti pénztártól, illetve a bíróságtól. Ha ellenben Planck nézete megállna, akkor minden letevő jogosítva volna a letételt azon kikötés mellett eszközölni, hogy a letett pénz a hitelezőnek csupán az adós nevére szóló nyugta kiállítása ellenében legyen kiszolgáltatható Ámde ez esetben a hitelező a kétszeri nyugtázás kötelezettsége alatt állana, mert kétségtelen, hogy a letéthely nyugta nélkül sohasem fogja a pénzt kiszolgáltatni a hitelezőnek, azonban ezt a nyugtát a saját maga részére fogja megőrizni és mig egyrészről ezt a nyugtát be fogja követelni a hitelezőtől, akár feltételül szabta azt az adós, akár nem, viszont másrészről ezt a nyugtát az adósnak kiszolgáltatni sohasem fogja. Arra kényszeríteni pedig a hitelezőt, hogy a letéthelynek adott nyugtán kívül még az adós részére is kénytelen legyen nyugtát kiállítani, jog szerint nem lehet. De maga a Tervezet sem gondolt erre, ami kitűnik az 1296. §. szövegezéséből, mely szerint:».... nevezetesen az 1293. §. esetében a viszonos kötelezettség teljesítését tanúsító elismervényre van szüksége* a hitelezőnek, a mi Planck felfogása szerint azt jelentené, hogy ha az adós oly kikötéssel helyezi letétbe a pénzt, hogy az neki csak az adós részére szóló nyugta átadása ellenében legyen kiadható, akkor a hitelezőnek oly nyilatkozatra volna szüksége az adóstól, hogy utóbbi a hitelezőtől a nyugtát megkapta. Vagyis az adós kénytelen volna nyugtát adni a nyugtáról, a mi in infinitum elnyúló circulus vitiosus lenne. A Tervezet 1297. §-a szerint: »A joghatályos letétel költsége a hitelezőt terheli. Az adós kérheti, hogy a letett készpénzből a letétbe helyezés körül felmerült és bíróilag megállapítandó költsége neki azonnal visszautalványoztassék.« A rendelkezés első tétele mindenesetre helyes s megegyez a német polg. tvkv 381. §-ával: »Die Kosten der Hinterlegung fallen dem Gláubiger zur Last, sofern nicht der Schuldner die hinterlegte Sache zurücknimmt.* Aki okot adott arra, hogy az adósa a birói letétbe helyezést igénybe venni kénytelen, viselje ennek következményeit is, mert ellenesetben a hitelező elfogadási késedelme folytán rosszabb helyzetbe kerülne. Ami azonban a §. második bekezdését illeti •— melyet a német polg. tvkv nem is ir elő — azt meglehetősen fölöslegesnek és czéltalannak tartom. Ugyanis azon egy esetet ki3) Planck: i. m. II k. 156. 1. a 373 §hoz fűzött megjegyzés. véve, midőn a birói letétbe helyezés a hitelező ellen vezetett végrehajtás folyományaként eszközölt letiltó rendelvény alapján történik — mely esetben ugyanis a biró már a felszerelt letéti kérvényből magából megítélheti, hogy a letétbe helyezésnek helye volt — mondom ezen egy esettől eltekintve alig lesz a biró oly helyzetben, hogy a letett összeg elfogadásával egyidejűleg megállapíthassa azt is, hogy azon ok, melyre alapítva az adós a letételt eszközölte — p. o. a hitelező elfogadási késedelme, a hitelező kiléte iránti vétlen bizonytalanság vagy más okok — tényleg fenforognak-e vagy sem. Ugyanis a Tervezet 1289. §-a alapján eszközölt letét mindig megelőz valamely pert vagy legalább azon perenkivüli eljárást, a melylyel a hitelező a részére eszközölt letétel kiadását eszközli. Ezen akár peres, akár perenkivüli eljárásban mindig- derülhet ki olyan körülmény, melyekből kitetszik, hogy az adósnak a letéti kérvényben felhozott előadása a valóságnak meg nem felel Véleményem szerint tehát a Tervezet 1297. § ához a következő toldalék volna adandó » rnihelyest azon körülmény, hogy az adós a szolgáltatandó tárgyat birói letétbe helyezni vagy birói őrizetbe adni jogosítva volt, beigazolást nyert." Ezen toldalék nélkül a bíróságok előreláthatólag a letéti költségek előzetes visszautalványozását a fentemiitett rendelvényi letiltás esetén kivül sohasem fogják azonnal eszközölni. Hiszen köztudomású az a sokszor érthetetlen óvatosság és túlzott elővigyázat, a mivel bíróságaink a birói letétek kiutalványozása körül eljárnak, mert félnek a felelősségtől és az esetleges kártérítéstől. Tudjuk azt, hogy a végreh. törv. intentiója eredetileg az volt, hogy az ingó árverésen befolyt vételárat, ha több végrehajtató van, a'biró vegye magához s az árfelosztásra megidézett felek meghallgatása után a kielégítési sorrend tárgyában hozott végzést a feleknek nyomban hirdesse ki, a mennyiben felfolyamodás ott nyomban be nem jelentetik, a vételárat a kielégítési sorrend szerint ott nyomban adja ki a hitelezők kezéhez. De hol van ma bíróság, a mely ezt az eljárást követné? Az 1881 : LX. t.-cz. 119. §-ában szabályozott ezen eljárásból bíróságaink formális sorrendi tárgyalást csinálnak s ingó árveréseknél a hitelező ép oly nehezen jut a befolyt vételárból sorozott követeléséhez, akár csak egy ingatlan árverés esetén. Ilyen óvatos eljárása mellett a bíróságoknak előrelátható, hogy a letét körül felmerült költségeket szintén csak akkor fogják a letevőnek visszautalványozni, ha a letét utáni peres vagy perenkivüli eljárásban igazolva lett, hogy a birói letételhez az adósnak tényleg joga is volt. V. A Tervezet 1298 §-a szerint: »A hitelezőnek a letétre való joga elenyészik, ha a letétel időpontjától számított 20 év alatt nem kéri a kiutalványozást vagy ha kérelme sikertelensége esetében a fenti határidő lejártától számított tiz év alatt a letétre való jogának elismerése iránt keresetet nem indit. Ha a részére kiutalványozott letétet fel nem veszi, az államkincstár ellen támasztható követelése a kiutalvám'ozó végzés jogerőre emelkedésétől számított husz év alatt évül el. Ezen határidők eltelte után a természetben őrzött letéti tárgyak az államkincstár tulajdonába mennek át <Az idézett szakasz utolsó bekezdése azért mondja ki csupán a természetben őrzött letéti tárgvakra azt, hogy az elévülési határidők eltelte után azok az államkincstár tulajdonába mennek át, mivel a letett készpénzre ugyanazt kimondani fölösleges volna, mert az 1291. második bekezdése értelmében a letétt készpénz úgyis azonnal az államkincstár tulajdonába megy át. Mindenképpen helyes, hogy a Tervezetben felállított leghosszabb elévülési határidők leteltével a hitelező a letétre való jogát elveszítse, mert hisz, mint a Tervezet indokolása helyesen jegyzi meg, ezen idő alatt a hitelező minden joga elévült volna az adós ellen a letétel nélkül is. Dr. Gábor Gyula, budapesti ügyvéd. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. Barna Ignácz budapesti kir. ítélőtáblai biró, VI., Király-utcza 98/a. Nyomatott Márkus Samu könyvnyomdájában, Budapest, V., Báthory-utcza 20.