Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 40. szám - Harmadik személy javára kötött szerződés. Tervezet 1027-1039. §§ [2. r.]

MAGÁNJOGI KODIHKACZIQNK. 3 szerződés áll fenn. A puszta szerződésben pedig ő a jogosított. Ez alapon rendeli pl. kereskedelmi törvényünk 404. §-a, hogy a fuvarozó a feladó későbbi utasításait az áru visszaadása vagy annak más, mint a fuvarlevélben kijelölt átvevő részére leendő kiadása tekintetében mindaddig teljesíteni tartozik, míg a fuvarlevelet az áru megérkezése után a rendeltetés helyén a kijelölt átvevőnek ki nem szolgáltatta. A fuvarlevél kiszolgáltatása képezi itt a kedvezményezett értesítését. Ugyanígy az életbiztosításnál a biztosított életében a szerződés felől rendelkezhetik, a biztosítási kötvényt elzálogosíthatja, esetleg más kedvezményezettet jelölhet ki, amit esetleg a biztosító beleegyezése nélkül is tehet (Nagy F. Kereskedelmi jog. II. 406. 1. 13. j.). Ha meg ilyen intervallum lehetséges, világos, hogy ez intervallum alatt az igéretvevőt illeti meg a rendelkezési jogosultság, mely mindaddig fennáll, mig a kedvezményezett a neki szánt jogot visszavonhatatlanul meg nem szerezte. Egészen természetes, hogy mindaddig, mig az ügylet, mint a harmadik javára való ígéret nem hatályos : csak mint szerződés hatályos, tehát addig senki másra, mint a szerződő felekre nem tartozik, minek folytán ők amint megkötötték, ugy akadálytalanul meg is szüntethetik vagy megváltoztathatják. Ezt mond'ja ki az 1031. §. első bekezdése. Mástéle rendelkezéssel találkozunk a német polgári törvénykönyv 328. §-ának 2-ik bekezdésében, mely szerint különös megállapodás hiányában a körülményekből, nevezetesen a szerződés czéljából veendő ki, fentartassék e a szerződő feleknek ama jos, melynél fogva a harmadik személy jogát annak beleegyezése nélkül megszüntethessék vagy megváltoztathassák. Á különbség tehát a német polgári törvénykönyv és Tervezetünk közt az, hogy ama szerint lehetséges vagy legalább is nincs kizárva a szerződő feleknek ugy állapodni meg a szerződésben, hogy azt a kedvezményezett hozzájárulása nélkül — bárha az esetleg nem is tud róla — meg ne szüntethessék és meg ne változtathassák ; ellenben a Tervezet szerint ez lehetetlen. A logika szerint is lehetetlen, mert contractus legem facit ugyan, de csak contrahentibus. A harmadiknak addig, mig ő az ügyletbe bevonva nincs, ahoz semmi köze. A contrahensek pedig a maguknak csinált törvényt meg is változtathatják. Az is a dolog természetéből folyó szabály, amit e szakasz 2-ik bekezdése állapit meg. hogy t. i. ha a másik félre közömbös, hogy a szolgáltatás kinek jut, az igéretvevő rendelkezési joga alapján egyoldalúan jelölhet ki más kedvezményezettet. Ugyanez áll akkor is, ha az előbb megnevezett kedvezményezett a neki szánt jogot visszautasítja, ha csak a szerződés tartalmából vagy a jogviszony természetéből más nem következik ; e korlátok közt kedvezményezettül önmagát is megjelölheti (1039. §. 2-ik bekezdés). Megfelelő rendelkezéssel találkozunk a n. t. k. 332. $-ában. Az 1031. §. harmadik bekezdése azt a jogot biztosítja az igéretvevő részére, hogy egyoldalulag jelölhet ki kedvezményezettet akkor is ha a szerződés megkötésekor annak személyét egyénileg meg nem határozták. E bekezdés végső mondata: »Ez esetben a kijelölés végintézkedés által is történhetik« — kifogás alá esnék, ha az indokolás föl nem világositana, hogy az >esetben< ehelyett áll . »esetekben« sajtóhiba folytán. Vagyis e rendelkezés nemcsak a harmadik, hanem a második bekezdésre is kiterjed. És igy van helyesen. Az igéretvevő rendelkezési jogának természetszerű következménye az 1034. §. első bekezdésében megállapított szabály, melynél fogva, mig rendelkezési joga fennáll, csak ő követelhet a kedvezményezett érdekében teljesítést vagy biztosítást. Mig a kedvezményezett a jogot meg nem szerezte, addig a kötelezettség teljesítését, sem biztosítását nem is követelheti. A szakasz második bekezdése szerint pedig még rendelkezési jogának megszűnte után is követelheti, hogy az adós a kedvezményezett javára teljesítse kötelezettségét ; keresete azonban megszűnik, mihelyt a kedvezményezett maga érvényesíti jogát. E szabály a német polgári törvénykönyv (335. idevonatkozó rendelkezésétől kettős irányban különbözik. Az egyik különbség, mely föltétlenül előnyére" válik a Tervezetnek, az, hogy a kedvezményezett föllépése megszünteti az igéretvevő kereseti jogát s igy a kereset-concursus ki van zárva. A másik különbség, hogy Tervezetünk szerint a kedvezményezett föllépéséig az igéretvevőnek mindenesetre van actoratusa, ellenben a n. t. k. szerint csak akkor, ha a szerződő felek akaratából más nem következik. Itt mára német törvénykönyvnek kell előnyt adni. Helyesen jegyzi meg Oareis (i- m. 23. 1.), hogy a promissariusnak a harmadik javára teljesítést szorgalmazó keresete a harmadik személy vagyonának keretében mozog, ha csak a kedvezményezett részére teljesítendő szolgáltatásban az igéretvevő is érdekelve nincs. 0 tehát a rendelkezési jog megszűnte után csak az esetben adná meg az igéretvevő részére a kereseti jogot, amennyiben ezt a szerződés az ő részére fentartotta, vagy az igéretvevőnek speciális érdeke forog fenn. Hazai judicaturánk szerint is az igéretvevőt csak az esetben illeti a kereseti jog, ha önmaga is jogilag érdekelve van (Lányi B. A harmadik javára szóló szerződés hatálya. Polgári Törvénykezés XII. k. 10. f.). Szerződésileg kizárni az igéretvevőnek a rendelkezési joga megszűnte utáni kereseti jogát hiszen Tervezetünk szerint is lehet. De ehez kifejezett rendelkezés szükséges és igy megeshetik, hogy — ellenkező megállapodás nem lévén — az igértvevő kereseti joggal fog bírni, holott a szerződő feleknek, nem ugyan kifejezett, de »felteendő« szándéka szerint nem birna. A n. t. k. azért jobb, mert ennek a »felteendő« szándékának vizsgálására is utasítja a bírót. A szakasz második bekezdését tehát vagy ugy alakítanék át, hogy elébe tennők: »Ha a szerződő felek szándékából más nem következik . . .<; vagy beleszurnók: »ha a teljesítéshez jogi érdeke fűződik*. Ez persze épen nem egy. Az utóbbi tán nagyon is megnehezítené az igéretvevő helyzetét, különösen azáltal, hogy a keresethez való jogot (— a jogi érdek fenforgását —) neki kellene bizonyítani. De az sem helyes, hogy az igéretvevőnek módot adjunk az adóst egy olyan szolgáltatás teljesítéséért zaklatni, amelyhez ő neki immár épen semmi köze. A kötelezett fél nem teljesítése esetén a másik szerződő félnek az általános szabály szerint (1175. §.) három között van választása: kártérítést követelni, a szerződéstől elállani, vagy a viszontteljesitést megtagadni. E harmadik jog a dolog természete szerint mindig meg fogja illetni az igéretvevőt, akár áll fenn rendelkezési joga, akár nem. Nem ilyen föltétlen az elállás joga; erre már nem lehet egyszerűen alkalmazni az általános szabályt. Ha már egyszer a kedvezményezett a jogot megszerezte, világos, hogy az ő akarata nélkül a kötelezettet többé a szolgáltatás alól felmenteni nem lehet. Ezt fejezi ki helyesen az 1038. §. első bekezdése, melynek csak szövegezése nem correct, mert abból, hogy »csak a kedvezményezettel egyetértőleg állhat el« a szerződéstől, azt lehetne következtetni a jogászilag nem gondolkodó embernek, hogy az »elállás« a kedvezményezettre is vonatkozik, holott aki nincs a szerződésben, az attól el sem állhat; sőt azt is, hogy a kedvezményezett is csak az igéretvevővel »egyetértőleg« mentheti fel a kötelezettet az őt illető szolgáltatás alól. Azért, hogy mindenkinek érthetőbb legyen, a kiemelt mondatot azzal cseréinők fel: »a kedvezményezett hozzájárulása nélkül nem állhat el.-c Más az eset, ha a harmadik javára kikötött szolgáltatás csak járuléka valamely főkötelezettségnek, melyet az igéretvevő részére tartozik teljesíteni a kötelezett. Ez esetre helyesen rendeli a szakasz 2-ik bekezdése, hogy a főkötelezettség megszüntetésével a harmadik joga is megszűnik Nem egészen tiszta azonban a kártérítés követelhetésének kérdése sem, aminek tekintetében pedig a Tervezet nem intézkedik s ezzel az általános szabályra utal. Nevezetesen kérdés: megilleti-e a kártérítés követelésének joga az igéretvevőt rendelkezési jogának megszűnte után is ? A kérdést — az 1034 §. második bekezdésének megfelelőleg — igennel kell eldöntenünk. Hogy kártérítést, — miután a jogot megszerezte — a kedvezményezett is követelhet,' az az 1162. S-ból következik. Az igéretvevő rendelkezési joga az 1033. §. szerint le nem foglalható és ha csak a szerződés mást nem határoz, örökösére át nem száll. Ennek a szakasznak a helyessége is vitat ható, de mert e szakasz szoros következménye a Tervezet ama rendelkezésének, melynél fogva ő tőle függ, hogy meddig tartson rendelkezési joga, erre később térünk vissza. Most már szólanunk kell d) A harmadik jogszerzésének időpontjárólKire nézve emiitettük, hogy vannak, akik azt tanítják, hogy az a szerződés megkötésével összeesik. A régebbi törvénykönyvek, valamint az Apáthy-féle tervezet 204. §-a, meg amelyek megkívánják a harmadik hozzájárulását, természetesen a hozzájárulás megtörténtéhez kötik az ő visszavonhatatlan jogszerzését. A német polgári törvénykönyv 328. §-ának 2-ik bekezdése e tekintetben is a szerződő felek megállapodását teszi irányadóul, rendelvén, hogy különös megállapodás hiányában I a körülményekből, nevezetesen a szerződés czéljából veendő ki, vájjon a harmadik személy joga azonnal vagy csak bizonyos előfeltételek mellett jön-e létre. Tervezetünk 1029. §-a szerint a kedvezményezett részére szerzett jogról — hacsak az igéretvevő és kedvezményezett