Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 40. szám - Insula in flumine publico nata. Alveus derelictus. Tervezet 643-658. §§ - A telekkönyvi tulajdon. Tervezet 525-529. §§ [7. r.]

I. évfolyam. Budapest, 1902. október 1. 40. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI., Kipály-utcza 98 a. A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETÉNEK KRITIKAI FELDOLGOZÁSA MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Félévre . . 6 „ Tartalom: Insula in flumine publico nála Alveus derelictus. Irta : Kunfalus y István, nyíregyházi kir. törvényszéki biró. — A telekkönyvi tulajdon. Irta: Bölön'i László, bánffv-hunyadi ügyvéd.— Harmadik személy javára kötött szerződés. Irta : dr. K u n Héla, mármarosszigeti jogakadémiai tanár. - Az elévülés. Irta : dr. Klein Ede, szepsii ügyvéd. — A birói letét a Tervezetben. Irta: dr. Gábor Gyula, budapesti ügyvéd. )( Insula in flumine publico nata. Alveus:derelictus. (Tervezet 643-658. §§.) A magyar általános polgári törvénykönyv Tervezetének 1)43. .ja az ingatlan dolgok tulajdonának azon szerzési módjáról intézkedik, amikor a folyóvíz egészen elhagyta a medrét s az annak következtében támadt szárazföld területe kinek képezze tulajdonát. A Tervezet ezen szakaszában használt »folyóvíz* szó fogalma nem fedi egészen azt, amit a római jogban az alveus derelictus kifejez. Csak annyiban tekinthető helyes és precis meghatározásnak a folyóvíz fogalma, amennyiben az az állóvíztől való megkülönböztetést képez. Egyébképen azonban, az a víz, ami nem áll, Tehet forrás is, patak is, csatorna is, folyó is, folyam is. Mit jelent a Tervezetben az a kifejezés, hogy: «egészen elhagyta medrét« ? Talán azt, hogyha nem egészen hagyta el a nem állóvíz a medrét, hanem csak részben, akkor nem létezik alvens derelictus? Ez ellenkeznék a jog legprimitívebb princzipiumaival. Mert az ilyen földterület bármi csekély része is, miután in bonis alicujus nincs, épen olyan res nullius, mint egy százezer holdas latifundium. De comicus is ez a definitio. Mert azt, hogy »ha a folyóvíz egészen elhagyta a medrét*, ugy is lehet értelmezni, hogy a Tiszának Mármarostól Titelig kell elhagyni a medrét. Csakis akkor lenne ezen folyóvíznek egészen elhagyva a medre. Határozottan téves tehát a localis és ubiquitalis alveus derelictus közül az egyiknek vagy másiknak negligálása. Minek a vizbe a folyó és a folyóba a víz, mikor az állóvizek külön vannak szabályozva? Azért talán, mert víz nélkül nem lehetne folyó? Vagy azért, hogyha a Petőfi óhaja teljesülne s a Tisza borrá" változnék s a roffiak kiinnák, akkor ez már nem lenne alveus derelictus (Petőfi ama versére, hogy bár az isten változtatná borrá a Tiszát, ő meg lenne a Duna, hogy a Tisza belé ömlene, a tiszaroffi pap azt felelte, hogy nem jutna abból neki, mert a roffiak kiinnák.)•' A Tervezet hivatkozott szakasza szerint a folyóvízben lévő szigetről is szó van. Ez lenne az insula in flumina nata. A folyóvízben azonban nincs sziget, csak víz meg hal. Hanem az ilyen viz által körülvett földterület neveztetik szigetnek. De nemcsak sziget létezik ám, hanem félsziget és földnyelv is. Ezek pedig a Tervezetben szabályozva nem lettek. Talán azért, mert sem a római jogban, sem az osztrák polgári törvénykönyvben, sem a porosz Landrechtben, sem a szász polgári törvénvkönyvben, sem a zürichi ptkönyvben az ily területek tulajdonának" megszerzése felvéve nincsen s a Tervezet sem akarta csupa udvariasságból ily modernitásokkal tudós német collegáit túlszárnyalni. Hogy mi a közviz, mi a magánviz, a vizjogba tartozik ugvan, nem a polgári törvénykönyvbe, mindazonáltal, miután a folyóvíz is lehet magánviz, a tekintetben, hogy a magánvizeken történt insula nata is alveus derelictus telekkönyvezendő-e vagy sem, s ha igen, miképen, ezek felemlitésének mellőzése a "Tervezetben szintén hézagot képez. Továbbá azért is szükséges lenne a magánviz és a közviz fogalmának felvétele a Tervezetbe, vagy legalább az ingatlan dolog tulajdonának szerzésénél való itteni felemlítése, mert a magánvizen lévő insula nata és alveus derelictus, nem res nullius és így ezekre az újonnan keletkezett dolgoknak eme megszerzési módja nem alkalmazható, mivel ez esetben növedék általi tulajdonszerzésről szó sem lehet. Nem létezik sem apprehensio, sem traditio, sem occupatio, mivel az ingatlan tulajdonunkat képezi s igy a dolog birtokának mások hatalmából való megszerzésében szükséges animus rem sibi habendi keletkezésének esete fenn nem forog. Ezért mondja a római jog, hogy in flumine publico és nem privato. Más kérdés az, hogy az alveus derelictus, vagy insula nata tulajdonjoga kit illessen meg. Kun falusi/ István, nyíregyházi kir. törvényszéki bíró. A telekkönyvi tulajdon.*) (Tervezet 525—529. §§.) 12. §. A 12. §-ban foglalt kijelentés a jószágtest nevelése és apasztása tekintetében — természetes, egyéni indusztria és közgazdasági szempontból; az ezen ^-ban foglalt engedelem, mely a jószágtest (parczella) területi maximumát és minimumát korlátlanul szabja meg — vitás, hatósági ügykezelés szempontjából. Ezen vitás helyzetből kifolyólag néhány okot hozok fel itten a 12. $-ban foglalt korlátlan szabadság engedélyezése mellett. Arról van szó, hogy egész kicsi darab föld ne legyen tovább osztható természetben, hanem maradjon egy tulajdonos birtokában, a tulajdonostárs pedig vagy kapjon jutalékáért cserébe más földet vagy pedig készpénzt. Ha a csere lehetséges, akkor rendesen még annyi föld van rendelkezés alatt, hogy a birtok minimum kérdése csak mint kivétel jöhet figyelembe; ott van szükség szabályra, hol egészen kicsi a föld és a csereosztály se mentheti meg a felosztástól, vagy pedig pénzzel kell megváltani. Örökösödési ősi törvényünk szerint (itt én is felhasználom az ősiség tekintélyét) az örökség az örököst természetben illeti, pénzben ki nem fizethető az érték az örökös akarata ellenére. Ez a rendelkezés ellenére van a birtok-minimum megállapításának. Iparkodó szegény ember a szerzést csak • ölek szerint kezdheti, megtakarított kevés pénzecskéjéhez mérten; ha tiltva van ilyen szerződéstől, ez neki is káros, közgazdaságilag is hátrányos, de meg közgazdasági elvek szerint teljesen indokolatlan a tilalom, egyenesen bele ütközik a közgazdaság egyik fő elvi princípiumába. Ingó dolognál pl. hova vezetne e tilalom? a napszámos csak 5 frtos napszámmal kereshetné kenyerét, az 1 frtos vagy 50 kros napszám nem léteznék. Ez nem lehetséges. Szocziális fejlődésünk iránya arra figyelmeztet, hogy inkább veszélyes és káros társadalmunkra nézve a nagy vagyonok egybeforrasztása, mint a kicsik tovább aprózása; azért, hogy a szoczializmus és komminismus veszélyeit kikerülhessük, inkább eltiltandó volna a birtok maximum korlátlansága, mint a birtok minimumé. Ha a tjkv hitelére számítani akarunk és arra törekszünk, *) L. az előbbi közleményeket a 8., 27—36. és 39. számokban.