Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 39. szám - A birói letét a Tervezetben [2. r.]

8 MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓXK. Van ugyanis egy lényeges momentum, melylyel a letevő a letétre vonatkozó egyoldalú visszavehetési jogát elveszti és ez a letétel által érdekeltek legalább egyikének a bíróság által történt értesítése. A Tervezet e tekintetben a következőleg rendelkezik : 1294. §. »A megtörtént letételről a hitelező és a kik a letét tárgyára nézve érdekeltek, a bíróság által értesitendők. Személv szerint nem ismert, vagy ismeretlen helyen tartózkodó érdekeltek részére ügygondnok rendelendő ki. Mihelyt az értesítés, bárcsak egyetlen érdekelttel szemben is, megtörtént, az adós a letételt egyoldalúan többé nem veheti vissza.«• 1295. §. »Az értesítés megtörténte után is visszakövetelheti az adós a letétet, ha a letétel a törvényes előfeltételek hiánya miatt hatálytalan. Harmadik személynek a hitelezővel szemben a letétre szerzett jogai a letét visszaadását ez esetben nem gátolják. Mennviben követelhető vissza a letét alaptalan gazdagodás okából, az 1762—1774. §§. szerint Ítélendő meg.« Miután a Tervezet 1291. §-a csupán annyit mond, hogy a letétel alapján a hitelezőnek követelése támad az államkincstár ellen, de nem mondja meg azt, hog-y mely pillanatban támad ezen követelési joga (actio nata) ennélfogva vitás lehet, hogy kit illet meg a követelési jog a letétel perczétől az értesítés megtörténtéig terjedő időközben? A Tervezet hézagot hagyott, a mi nézetem szerint ugy volna orvoslandó, hogv kimondandó lenne : „hogy a törvény értelmében joghatályosnak tekintendő letétel esetén az értesítés megtörténtének időpontjától a letétel jogi hatálya a letevés időpontjáig visszahat."' Ezen kérdés igen gyakran képezte már judicaturánkban controversia tárgyát. Különösen kiélesedett jogvita támadt egy alkalommal, midőn a letevő nagyobb összeget helyezett letétbe, mint a mivel tényleg a hitelezőnek tartozott, s bár utóbb az adós és hitelező közös kérvényben a többlet visszautalványozását kérték, a bíróság ezen közös kérelemnek nem adott helyt, mivel a közös kérvény iktatása előtt a hitelező ellen vezetett végrehajtások utján „az egész" letét rendelvényileg le tiltatott. Sőt mi több, odáig ment a bíróság, hogy az adósnak a letétbe helyezett többletre indított tulajdoni igénykeresetét elutasította azon indokból, hogy mihelyt a letevő az összeget a bíróságnál letette, az rögtön a végrehajtást szenvedő tulajdonát képezte. Ezen ítéletet azután a kir. ítélő.ábla megváltoztatta, azonban szintén igen helytelen indokolással, amennyiben azt mondotta ki, hogy a letét tulajdonjogát a hitelező csak akkor szerzi meg, mikor az „tényleges hatalma alá került." Dr. Schwartz Gusztáv-nak »A bírói letét tulajdona* czim alatt éppen az említett concret esetből kifolyólag irt érdekes czikke szerint4) ezen kérdés elbírálásánál teljesen közömbös azon körülmény, hogy a letevő tévedett, hanem azon fordul meg a dolog, hogy a hitelező a többlet tekintetében a letétet visszautasította. 0 tehát a letét tulajdonának megszerzését mintegy a hitelező elfogadási nyilatkozatának időpontjára teszi és ezáltal mintegy »a harmadik javára szóló szerződések* kategóriájába sorozza a birói letéteket. Kétségtelen dolog, hogy a letét tulajdonjogának vagy készpénz esetében a követelési jognak megszerzése bizonvos időponthoz fűzendő. De kétségtelen az is, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk a jogszabály felállításában. Miután abban nagyobbára megegyeznek jogtudósaink, hogy a későbbi visszautasítása a letétnek a hitelező részéről visszahat a letevés idejére, bizonyos dolog, hogy Schwartz Gusztáv nézetének elfogadásával veszedelmes eszközt adnánk a végrehajtatok kijátszására, mert a hitelező és letevő kölcsönös egyetértéssel mindig meglehetnék azt, hogy a letét egy nagy részét, mint színleg tévedésből letettet visszautalván} óznák a letevő kezeihez, akinek aztán módjában lenne a végrehajtatok háta megett ellénőrizhetlenül fizetni a hitelező kezeihez. A dolog lényege ugyanis abban áll, hogy a hitelező részéről történt visszautasítás csak negatív helyzetet teremthetne, mert csupán azt határozná meg, hogy visszautasítás esetén a hitelező nem szerez tulajdont, ele még mindig eldöntetlen marad a kérdés posiliv része, hogy t. i. mikor és mivel szerez tényleg? vájjon a birói értesítéssel, a hitelező elfogadási nyi4) Jogt. közt. 1897. 406. old. latkozataval, a birói kiutalással avagv a pénznek tényleges átvételével-e? E tekintetben megállapodott jogás/i vélemény nem létezik. Ha a letétet harmadik személvnek javára kötött szerződésnek tekintendők, akkor a hitelezőnek (kedvezményezettnek) elfogadási nyilatkozata nem szükséges, mert ilyet a Tervezet IV. része 1. czimének IX. fejezete fel nem állit s a Tervezet 1039. §-a szintén csak azon negatív helyzetről beszél, hogv ha a kedvezményezett visszautasítja a neki szerzett jogot, akkor ugv tekintetik, mintha meg sem szerezte volna. A Tervezetnek a birói letétre vonatkozó szakaszai szinlén nem irják elő a hitelező elfogadási nyilatkozatát s az 1294. §. a letét tulajdonának megszerzését a birói értesítés megtörténtéhez látszik fűzni. De ezen szakasz szintén hézagos, először azért, mert csupán azt mondja ki, hogy a letevő többé egyoldalúan vissza nem veheti a letét tárgyát, de nem egyszersmind azt is, hogy a letét a hitelező tulajdonába ment át a birói értesítéssel, másodszor pedig azért, mert a birói értesítésnek nem tulajdonithatunk akkora erőt, mely a hitelező elfogadási nyilatkozatát pótolhatná. Nem szabad ugyanis elfelednünk, hogv a mint az adós tévedésből többet helyezhetett letétbe, éppen ugy tévedésből, esetleg szándékosan is, kevesebbet is helyezhet letétbe, mint a mennyi a hitelezőnek jár s ez esetben a hitelező a letétet teljesítés gyanánt elfogadni nem volna köteles. Mi történnék ily esetben a letéttel, ha a letételről az értesítés kiment? mert hiszen a bíróság nem fogja sohasem kutatni azt, hogy a letét joghatályos-e olyan értelemben, hogy általa az adós kötelezettsége alól meyszabadul-e vagv sem, hanem az értesítést kibocsátja. Már most a Tervezet 1295. S-a megadja ugyan a jogot arra a letevő adósnak, hogy a letétet még az értesítés megtörténte után is visszakövetelhesse, ámde nagy kérdés, vájjon ha ezen jogával nem akar élni, viszont pedig a hitelező — a birói értesítésnek ellentmond és a letétet visszautasítja — képezheti-e majd végrehajtás tárgyát a letevőnek az 1295. $-ban biztosított, de általa igénybe venni nem kívánt joga .' 5) Eltekintve azonban ezen kivételes esetektől, mindenképpen meghatározandó lenne a Tervezetben, hogy mikor száll át tehát a letét tulajdona a hitelezőre. A Tervezet 1294. s-a szerint a megtörtént letételről a hitelező és érdekeltek a bíróság által értesitendők. A német polg. tvkv. 374. § a ezen értesítési kötelezettséget nem a bíróságra, hanem az adósra magára hárítja: »Der Schuldner hat dem Glaubiger die Hinterlegunk unverzüglich anzuzeigen; ím Falle der Cnterlassung ist er zum Schadenersatze verpllichtet. Die Anzeige darf unterbleiben. wenn sie unthunlich ist." Helyesebbnek tartom a Tervezet álláspontját, mert a bírósági értesítés mindig kétségtelen tényt igazol, holott az adós értesítésének nem köteles hitelt adni a hitelező és nem volna helyes az sem, hogy reá kényszeritsük a hitelezőt arra, hogy kételyeinek eloszlatása végett kénytelen legyen utána járni, vájjon az adós értesítése a valóságnak megfelel-e vagy sem. Hogy egyébiránt a német polg. tkv. az adósra rója az értesítés kötelezettségét, annak magyarázata az, hogy egvrészt ennek elmulasztásához kártérítési kötelezettséget fűz, másrészt az, hogy a német polg. tkv. ellentétben a Tervezettel szabályul azt állítja fel, hogy a letevő a letét tárgyát visszaveheti és a német polg. tkv. 376. §-a ez alól statuál kivételeket,6) míg a Tervezet szerint szabály az, hosy az értesítés megtörténte után a letét vissza nem vehető és az a kivétel, melyben a Tervezet a visszavételt megengedi. Dr. Gábor Gyula, budapesti ügyvéd. 6) A nemet polg. tkv. 377. §-a szerint a visszakövetelési jog egyáltalán nem képezheti tárgyát végrehajtásnak. °) Német polg. tkv. 376. § „Der Schuldner hat das Recht, die hinterlegte Sache zurüekzunehmen. Die Rücknahme ist ausgcschlossen : 1. wenn der Sehuldner der Hintcrlegungsstelle erklart, dass er auf das Recht zur Rücknahme verzichte ; 2 wenn der GISubiger der llinterle^ungsstelle die Annahme erklárt; 3. wenn der Hinterlcgungsstelle ein zwischen dem Glaubiger und dem Schuldner ergangenes rechtskráfliges Urtheil vorgelegt wird, das die Hinlerlegung fflr Rechlmüssig erklart." Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. Barna Ignácz budapesti kir. Ítélőtáblai biró, VI., Király-utcza 98/a. Nyomatott Márkus Samu könyvnyomdájában, Budapest, V., Báthory-utcza 20