Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 39. szám - A birói letét a Tervezetben [2. r.]

MAGÁNJOGI KOD1F1KÁCZIÚNK. 7 nősége — a többi társrészesekkel szemben — őt többre mint állagfentartásra s megfelelő hasznosításra nem kötelezi. Ezen kérdés nagyon belevág népünk specziális életviszo nyaiba, mert tengernyi a föld- és belsőség-közösség, és mindennapi, hogy a jóhiszemű beruházó költségeinek és fáradtságának előnyét, a társtulajdonosok zsebelik el, s a jóhiszemű beruházó nagy mértékben károsodik. 5*) Hogy a közösség folyamata alatt e tekintetben kárpótlási igény érvényesítésének helye nem lehet, az természetes azon fenti elvből folyólag, hogy a társrészes a dolog állaga értékének növelésére nem szorítható, épp ezen szempontból nem engedhető az meg, hogy a beruházó a társrészesekkel szemben személyes kereseti jogot gyakorolhasson, mert ha van is jogosultsága annak, hogy valamely részes annyi beruházási tesz, a mi esetleg a többi részesek hányadának értekét lényegesen absorbeálja, ugy ez. a részesek hallgatólagos vagv kifejezett beleegyezésén, akaratán alapul, azonban annak egyáltalában nincs jogosultsága, hogy a társrészes a közös dologra ráfizessen, sőt ellenkezőleg, akárminő magas összegű legven valamely részes beruházása, azért a beruházás értéknövelésének aránylagos figyelembe vétele mellett, a társrészesek arányhányados illetménye s illetve ennek ellenértéke részükre minden körülmények között fentartandó. 6*) A közös dologra vagy annak hányadára szerzett jóhiszemű zálogjogot, hátrányosan a kárpótlás nem érintheti, mert a záloghitelező biztositékául jogosult az eszményi hányadot tekinteni; ellenben a kárpótlás előnye a beruházó záloghitelezőjének — mint eszményi hányadnak növedéke — kétségtelenül javára szolgálhat. Veöreös Jenő, győri ügyvéd. X Abir ói letét a Tervezetben.*) A Tervezet indokolása sem az 1151., sem az 1291. §§-ná nem mondja meg, hogy mily esetben gondolja azt, hogy a letett készpénz az államkincstár tulajdonába ne menjen át, — lehet, hogy a Tervezet alkotója perbeli vagy végrehajtási eljárás során adott letétekre gondolt, — de kétségtelen az, hogy ha a Tervezet törvényerőre emelkedett, akkor az 1291. és következő §§-ai minden birói letét jogi természetének megítélésénél szabályul fognak szolgálni. A Tervezet 1291. és következő §§-ai ugyanis hivatva vannak egy külön letéti törvényt pótolni és köztudomás szerint a törvényhozásnak nem is szándéka, hogy egy különálló letéti törvényt alkosson, mint az némely külállamban eszközöltetett, s a Tervezet emiitett §§-aiban minden a birói letétre vonatkozó anyagi rendelkezésnek benne kell foglaltatni és következésképen annak is, hogy a letett készpénz az államkincstár tulajdonába megy-e át, vagy sem. Helytelenül bizná tehát a Tervezet 1151. §-a az ezen kérdés fölötti döntést a letétkezelési szabályokra, mert ha már valamely anyagi törvény birói letétek jogi természetét szabályozta, akkor a letétkezelési szabályoknak nem maradhat egyéb teendője, mint az, hogy a letétek administratiójára vonatkozó — tehát kizárólag technikai kérdéseket egyesítsen magában. Egyébként azon körülmény, hogy a Tervezet 1291. és következő sS- nem is képeznek külön fejezetet, hanem a kötelmi jog „Teljesítés" czimü fejezetébe vannak beékelve, azt a magyarázatot is megengedik, hogy a Tervezet az 1291. és következő §§-ban csupán azon különbséget akarja feltüntetni, mely a „biztositásszerü* (T. 1151. §.) és a „teljesitésszerü" (T. 129Í. §.) letétek között mutatkozik. Míg ugyanis a biztosításul birói letétbe helyezett készpénzre, illetve a letét kiadására vonatkozó követelésre a jogosult csupán zálogjogot szerez, addig a teljesítésül letett pénz kiadására a hitelező magát a követelési jogot szerzi meg. Látszólag tehát a Tervezet 1291. és következő §§-ai kizárólag a teljesitésszerü birói letétet akarják szabályozni. Ez azonban nem volna helyes és nem helyeselhető egyáltalában az 1291. és köv. §§-nak a Tervezetben való elhelyezése. A birói letét egy surrogatum, egy teljesítést pótló eszköz. És pedig pótolhat mindenféle teljesítéseket, melyeknél a törvény a letételt megengedi. Teljesítés (Leistung) alatt pedig érthetünk biztosítékadást is (Sicherhcitsleistung) és fizetést, tevési *) L. az előbbi közleményt a 38. számban adási, (datio, solutio, Erfüllung) is.1) Bármelyikre vonatkozzék tehát a kötelezettség, a kötelem (das Schuldverháltniss) elenyésztetésére alkalmas eszköz lehet a birói letét. Helyesebb tehát a német polgári törvénykönyv beosztása, melyben a letét külön teljesítési eszköznek ismertetik el — bárha surrogatum-szerüleg is2) — és külön fejezetben taglaltatik : II. Buch. Becht der Schuldverhaltnisse. III. Abschnitt: Erlöschen der Schuldverhaltnisse. Erster Titel: Erfüllung-. 3IS2-371. §§. Zweiter Titel: Hinterlegung. 372—386. §§. Ellenben a Tervezet a negyedik rész, hatodik czime, első fejezetében, „Teljesítés'1 nevezet alatt tárgyalja a birói letétbe helyezést is III. Visszatérve már most a Tervezet 1291. §-ának a letétbe helyezett tárgy tulajdonjogára vonatkozó rendelkezésére, látni való, hogy a letett drágaság, értékpapír vagy okirat s az őrizetbe vett egyéb ingóság tulajdonosának az 1294. §. szerinti értesítés megtörténte után a hitelező lesz tekintendő. Következik ez a Tervezet 1289. §-ának szövegezéséből: » . .a szolgáltatandó tárgyat a hitelező részére birói letétbe helyezheti, vagy birói őrizetbe adhatja;« továbbá az 1291. §. utolsó bekezdéséből: »Egyéb letett tárgyak természetben őriztetnek meg a hitelező részére. Harmadik személy a letét tárgyán a hitelező sérelmére jogot nem szerezhet.* Ezen utolsó passus mindjárt megmutatja azt is, hogy mily szempontból fontos reánk a letett dolog tulajdonjogának kérdése? A kérdés az: "ki által, illetve ki ellen lehet végrehajtást vezetni, zálogjogot szerezni stb. stb. a letét tárgyára?* Vagyis, a mi egyértelmű ezzel: »mikor szerzi meg a zálogjogot illetve a követelhetési jogot a letét tárgyára a hitelező?* Mint a kérdés feltevéséből is látjuk, különböztetnünk"kell biztositásszerü és teljesitésszerü birói letétel között. Ha biztosítékadás végett helyezett valaki készpénzt letétbe, ugy a letevő ennek tulajdonjogáról le nem mondott, illetve miután a készpénz az állampénztárban egyéb pénzekkel összekevertetett s igy az átment az államkincstár tulajdonába,3) mindenesetre legalább is a visszakövetelési jogát tartja fenn magának. Ezen visszakövetelési jog a Tervezet 1151. §-a értelmében a jogosult javára zálogjoggal terheltetik meg. Nem lehet kérdéses, hogy a hitelező hitelezője ezen zálogjogon alzálogot szerezhet, hiszen ezen zálogjog egyéb zálogjogoktól semmiben sem különbözik. Más kérdés azonban, vájjon a biztosítékul adott letétre szerezhet-e a letevő hitelezője zálogjogot? A Tervezet nem intézkedik e tekintetben, de én ugy gondolom, hogy a Tervezetnek nem lehetett czélja a biztosítékul adott, illetve letett dolgot és pénzt quasi res extra commerciummá tenni, s épenséggel nem látom be, hogy a letevő hitelezői miért ne szerezhetnének föltételesen zálogjogot a letét tárgyára — természetesen feltételesen — és mindenesetre csak a jogosult zálogjogának sérelme nélkül. Különösen érthető volna ezen rendelkezés az 1154. §. tekintetéből, a mely szerint az ingó dolgok csak becsértékük fele része erejéig szolgálnak biztosítékul. A másik fele részérték tehát feltétlenül kell, hogy a letevő hitelezői részére alapul szolgálhasson. Persze, ha a letét tárgya készpénz, akkor ez eset fenn nem forog, ellenben bekövetkezhetik az, hogy a letett összeg megszűnik biztosítékká lenni s éppen ezen időpont vagy feltétel mellett, ép ugy vezethető a letett készpénzre a végrehajtás, mint a hogy ma is lefoglaljuk például a magánegyénnél elhelyezett cautiót. Sokkal complikáltabb azonban a kérdés a teljesitésszerü letételek esetén. Kétségtelen ugyanis, hogy a Tervezet 1289. §-a utolsó bekezdésének: »A letétel vagy őrizetbe adás, ha a törvénynek megfelelően történt, a teljesítés hatályával bir,« csupán azon értelme lehet, hogy az adós kötelezettsége alól megszabadul. De semmi esetre sem jelenti azt, hogy a letétel a teljesítés hatályával bír oly értelemben, hogy a leiétel által a hitelező a letett dologra ipso jure tulajdont — s ha a letét tárgya készpénz, követelési jogot — szerzett. ') A német nyelv finomabb árnyalatai a „Leistung" és „Erfüllung" szó értelmét szebben kiemelik. 2) V. ö. Planrk: i. m. II. k. 153. 1. 3) Csak hajdanta őriztetett a letett pénz in natura, mikor még azt lepecsételtek (pecunia obsignata). A letett készpénz tulajdonjogáról ez esetben lehetett beszélni. Ma már csak a letett összegre való követelési jogról lehet szó.