Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 3. szám - Ingó dolog tulajdonának átruházása. Tervezet 625-632. §§

MAGÁNJOGI KOD1HKÁÜZ1ÓNK. 3 kintctéből, úgyszólván elkerülhetetlenné teszik a hatósági hozzájárulást avagy védelmet A hatóság felügyeleti joga s ebből folyólag befolyása a szülői jogra — az intézmény részletes kiépítésében — különféleképen nyilvánulhat. Lehet az olyan, hogy a hatóság csak akkor szól bele a szülői jog körébe, ha ez iránt hozzáfordulnak: ilyen eset jelesül az, a mikor a törvény elrendeli, hogy bizonyos, a kiskorú nevében kötött ügylet csak akkor érvényes, ha az erre hivatott hatóság ahhoz hozzájárul, a mely esetben tehát a felügyeleti joggal biró hatóság csak magát a hozzá vitt ügyet vizsgálja hozzájárul hatása (jóváhagyása) szempontjából. De vannak oly esetek is. midőn nem a hozzájárulás mint ilyen kívántatik, hanem valamely vitás kérdés merül fel s azt mintegy iléletszerüleg a hatóság a reá ruházott tekintélyével dönti el, pl. a midőn a szülő vagy kiskorú között bizonyos fontos ügyekben nézeteltérés lámád, vagy ha a kiskorú tartására s neveltetésére avagy az érintkezésre nézve keletkezik nézeteltérés vagy vitás kérdés s a törvény megengedi, hogy a felett a hatóság határozzon Végül pedig íehet a hatósági befolyás szorosabb, kényszerítő is, a midőn az már rendes, igaz beavatkozásnak tekinthető, minthogy a hatóság már valósággal rendelkezőleg és korlátozólag lép fel; a mikor l. i. a törvény a hatóságot egyenesen felruházza azzal a hatalommal, hogy a kiskorú jogai s érdekei megvédése szempontjából cselekvőleg felléphessen, jelesül a szülői jogot korlátozhassa, sőt azt meg is szüntethesse. A mint az iméntiekből e szerint látható, a hatósági felügyelet s az e felügyeletből folyó intézkedési jogosultság a szülői hatalom alatt álló kiskorúakra csakis bizonyos esetekben és csakis bizonyos körülmények között terjeszthető ki, általában tehát, vagyis casuistice meghatározott törvényes ok és alap nélkül a hatóság az atya és anya szülői ó'sjoga felett felügye letet nem gyakorolhat s ilyetén illimitált teljhatalommal nem is intézkedhetik. Nem is volna ez helyeselhető sem ethikai szempontból, mert ez a szülőnek természetadta jogát mélyen sértené, sem általános szempontból, mert a hatóság ily mérvű beavatkozási joga éles ellentétben állana a polgári szabadság eszméjével, de sőt felesleges s épenséggel nem indokolt gyámkodással terhelné az állami hatalom amugyis eléggé megrakott gépezetét. A jelzett általános szempontok érvényesültek a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében is, a hol a hatóság e felügyeleti joga a gyámhatóság hatáskörébe utalva szabályoztatik. A Tervezetben tüzetesen körvonalozva van az atya és anya szülői joga szabályozásánál az is, hogy: mikor s mily esetekben határoz a gyámhatóság; mikor s mily esetekben tartozik a kiskorú érdekéhen beavatkozni; mikor s milv esetekben kell kikérni annak hozzájárulását. A szülői jogra vonatkozó részletintézkedések befejezéséül a gyámhatóság idevágó felügyelete külön alczim alatt szabályoztatok a 336—342. §-ok keretében. Az ezen alczim alatt javasolt jogszabályok egyenkinti vizsgálatánál mindjárt szembeötlik, hogy a dispositiók elejéről hiányzik magának a hatósági felügyelet lényegének s elvi terjedelmének közelebbi, habár rövid meghatározása illetve körvonalozása. a mit czélszerünek tartanánk már azért, hogy a törvény lájékozást nyújtson arra nézve, úgyszólván mindjárt az első bemutatásnál, a további részletintézkedéseket mintegy bevezetőleg, hogy váljon mily jogkörben és terjedelemben van megállapítva s meddig terjedő hatálylyal bír az idevágó felügyelet. A 336..§-t megelőzőleg részünkről indokoltnak tartanok egy uj szakasznak a felvételét, a mely lehető határozott elv tájékozást nyújtana a gyámhatóság e részbeni felügyeleti jogkörét illetőleg annál is inkább, meri a szülői joggal szemben egészen más a felügyelet hatálya s terjedelme, mint a gyámság tekintetében. Ez az uj szakasz ekkép volna szerkesztendő: A gyámhatóság felügyelete az atya vagy anya szülői joga alatt álló kiskorú gyermekre nézve csakis a törvényben megállapított esetekre terjed ki s az abból folyó intézkedési jogosultság csakis az ott meghatározott módon és értelemben gyakorolható. Szükséges, hogy ez az általános elvi kijelentés magában a törvényben bennfoglaltassák, már azért is, hogy azt a hatóságok, a kik vele ex professo foglalkoznak, már eleve ismerjék, mivel a mai gyakorlatban sokszor a törvénynek ép e részbeni hiányos volta miatt lépik tul a határt; de hogy ugyancsak ismerjék maguk a szülők is, kik gyakran még a hatósághoz kétségtelenül tartozó ügyekben sem akarják elismerni a hatósági beavatkozás jogosultságát, a mint viszont sokszor meg minden oly esetben is a hatósághoz fordulnak, a melyben teljesen szabad tevékenységi körük van. A részünkről javasolt ezen szakasz után még mintegv kiegészitésképen felveendőnek lartanók a következő uj szakaszt is : A gyámhatóság mindenkor a kiskorú érdekében tartozik eljárni s az annak javára s érdekében a szülői jog tartania alatt a törvény alapján tett intézkedéseit, ha a viszonyok s a felmerülő ujabb körülmények szükségessé teszik, ujabban tárgyalhatja s megváltoztathatja, mégis az esetleg már mások állal szerzett jogok figyelembe vétele mellett. Hogy a gyámhatóság a kiskorú érdekében tartozik eljárni, bár e kötelesség annak legfőbb feladata, mégis szükségesnek tartanok ilyes elvi általánosságban is kiemelni; teszi ezt különben az 1877. évi XX t.-cz. 263. $-a is Az ilyen vitális dolgokban felesleges munkát aligha végzünk, ha a helyes irányi minél kifejezettebben hangoztatjuk. A módosítás kimondván, hogy a gyámhatóság indokolt esetben már tett intézkedéseit is megváltoztathatja, ezzel sanclionáltalnék a gyámsági jogra vonatkozóan is az ügyek ujrafelvételének elve, a mit egyébként a házassági jogról szóló törvény (181)4 : XXXI. 97. §.) is magáévá tett, a midőn statuálta azt, hogy a megváltozott körülmények következtében a gyermekek tartása s nevelése iránt az árvaszék a birói határozattól eltérőleg is intézkedhetik. Ez az elv tört magának utat a Tervezet 340. és 342. f aiban is. Ugyancsak ezt az elvet vallja a német birodalmi polgári törvénykönyv 1671. §-a. Szükségesnek tartanok ennek az elvnek kimondását általánosságban, mert a polgári s bűnügyekben a perújítás s ujrafelvétel elve egyiránt érvényesítve levén — épen csak a gyám hatósági ügvekben ezt az elvet figvelmen kivül hagvni nem lehet. Dr. Hattyufjy Dezső, t'ejérmegyei árvaszéki elnök. Ingó dolog tulajdonának átruházása. (Tervezet 625-632. §§.) Azok között a szerzési módok között, amelyeknek segélyével ingó dolgok tulajdonába juthatunk, kétségkívül az átruházás az, amely legnagyobb jelentőséggel bír, mert hiszen a magántulajdon gazdasági rendjén felépült társadalmakban a vagyon tárgyak, a javak, igen nagy részben egyes — fizikai vagy jogi — személyek mint gazdasági alanyok tulajdonában vannak, azok tulajdonának megszerzése tehát egy másik gazdasági alany részéről, rendszerint átruházás utján történhetik. De nemcsak a többi szerzési módokhoz való viszonyában, hanem magában véve is kiváló jelentőséggel bir a javak átruházása általában, az ingó dolgok átruházása pedig különösen. A javak átruházása általában kiváló jelentőséggel bir azért, mert a magántulajdon gazdasági rendjén felépült társadalmakban, különböző itt nem részletezhető körülmények hatása alatt, egyenlőtlenül és szabálytalanul vannak a javak megoszolva az egyes gazdasági alanyok között: ami szükségképpen előidézi a javak forgalmát, amely rendszerint az átruházás formájában bonyolódik le. Az ingó dolgok mint gazdasági javak átruházása pedig különös jelentőséget az által nyer, hogy ezek között találhatók fel azok a javak, amelyekre kisebb-nagyobb mértékben mindenkinek múlhatatlanul szüksége van. Igen fontos jogpolitikai probléma előtt áll tehát a törvényhozó, amikor az ingó javak tulajdonának átruházás utján való megszerzését akarja szabályozni. I. A probléma megoldására, általánosságban tekintve a dolgot, két mód kínálkozik. Az egyik mód az, amely a tulajdonálruházás illetőleg tulajdonszerzés hatályához a tulajdonos és szerző között kötött átruházási szerződésnél egyebet nem kiván meg, ugy hogy tehát a tulajdonátruházás perfekt, ha az erre irányuló szerződés a tulajdonos és szerző között akár bizonyos formában, akár formátlanul, akár konkludens tényekből — aminő pl. az átadás — megállapithatólag, valóban létesült. A másik mód pedig az, amely a tulajdonátruházás illetőleg tulajdonszerzés hatályához a tulajdonos és szerző között kötött átruházási szerződésen kivül ezen átruházási szerződés gazdasági vagy jogi motívumának megjelölését is megköveteli, ugy hogy a tiilajdonátruházás akkor perfekt, ha az erre irányuló szerződés' gazdaságilag vagy jogilag indokolva van.