Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 38. szám - Az elévülés. Tervezet 1328-1359. §§ [2. r.]

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÖNK. 5 A Az elévülés.*) (Tervezet 1326—1359. §§.1 IV. Az az időpont, a melytől fogva az elévülés folyik, az elévülés kezdete. Ennek általánosságban való meghatározása egyike a legnehezebb feladatoknak, mert az elévülés kezdőpontja összeesik a kereseti jog keletkezésével, az actio nata \a\. Kiindulási pontul is tehát az aclio nata szolgálhat. A kötelmi jogon alapuló követelés iránt a kereseti jog a szerint, a mint a követelés lejárata meghatározott, határozatlan, felmondástól, tetszéstől, feltételtől függő, más és más időben keletkezik. Határozott időben lejáró követelés a megjelölt napot követő napon lévén perrel érvényesíthető, az elévülése kezdőpontjának meghatározása semmi nehézségbe nem ütközik. Itt az elévülés a lejárati napot követő napon kezdődik. Határozott időhöz nem kötött lejáratú követelés, mint pl. »mihelyt lehet*, »mielőbb*; >tetszés vagy tehetség szerint* esetében, minthogy az ilyen követelést a hitelező rendszerint akkor érvényesítheti, ha"az adóst előbb a teljesítésre felhívja vagy meginti, az elévülés is a felhívástól vagy megintéstől vehetné kezdetét, azonban a hitelező tetszésétőlekkép függővé tenni az elévülés kezdetét nem lehet, mert akkor a törvényt kijátszani ,s az elévülés határidejét illusoriussá tenni könnyen lehetne! Epen ebből az okból es figyelemmel arra, hogy a hitelezőnek joga van az ilyen követelés teljesítése iránt a keletkezése időpontjától fogva az adóst felhívni, tehát azt érvényesíteni, helyesebb a követelés elévülésének kezdetét annak keletkezése időpontjára tenni. Lehet azonban a határozatlan lejárat valamely esemény vagy cselekmény bekövetkezésétől függő. Az ilyen követelés perrel leendő éi vényesithetésének feltételét az képezi, hogy a kikötött esemény vagy cselekmény bekövetkezett lésyen, a miből folyólag a bekövetkezés időpontja egyúttal az elévülésnek is kezdőpontja. Ha pedig a követelés lejárata felmondáshoz van kölve, akkor az actio nata idejéül a felmondási idő letelte szolgál, s így abban az esetben, ha a teljesítés pl. a felmondástól 3 hóra van kikötve, a 3 hó letelte előtt a követelés jogilag nem érvényesíthető. Az elévülés is tehát a 3 hó letelte után veszi kezdetét. Lénvegileg igy rendelkeznek az európai törvények [Npt. 199. svájezi "köt. jogi t. 149. szász pt. 1016."§.]. Csakhogy igy meghatározva az elévülés kezdetét, ismét oda jutnánk, hogy a hitelező tetszése szerint az elévülés kezdetét kitolhatja a törvényben megállapított elévülési időn tul is az által, hogy felmondási jogát nem érvényesiti. a mely bajon ugy segíthetünk, a mint azt a Tervezet Í329. §-a is teszi, hogy a hitelező akaratától függetlenül egy időt az actio natara határozunk meg. a mely időül legalkalmasabbnak tűnik fel az az idő, a melyben a követelés lejártát a felmondási jog gyakorlata által megszabhaíta volna, vagyis a mikor a felmondáshoz joga nvilt és igy ehhez az időponthoz kötjük az elévülés kezdetét. A dologi jogból — mint fentebb kifejlettem — akkor származik követelés, ha valaki ezt a jogot megsérti. A mint tehát ez az állapot előáll, a követelés perelhető lesz, actio nata. est, a miből folyólag a jogsértés időpontjában az elévülés is kezdetét veszi. Nem egészen könnyű azonban az actio nata idejének meghatározása akkor, ha "valaki valaminek az abbanhagyására van kötelezve, mert itt az actio a kikötött ellenkező tény folytán nata est A félreértések elkerülése végett ezért a német polgári törvénykönyv ennek a 198. §-ban kifejezést is ad, a midőn rendeli:" Gehít der Anspruch auf ein Únterlassen, so beginnt die Verjahrung mit der Zuwiderhandlung. Mindezeket egybevetve, a Tervezet 1329. §-a helyesen szabja meg az elévülés kezdetéül azt az időpontot, a melyben a követelés jogilag érvényesithetővé vált (lejárt), mert ezejn az alapon a fentérintett összes esetekben az elévülés kezdete szabatosan ki van fejezve, azonban a mint a felmondástól függő követelésnél az elévülési időt attól az időponttól számítja, a melyben a követelés lejárt volna, ha a hitelező azonnal felmondta volna, mihelyt az jogilag lehetséges volt, épen ugy a szabatosság megkívánja, hogy az abbanhagyásra irányuló követelés elévülésének kezdőpontját is kifejezetten megállapítsuk. •) Elózó közleményt 1. a 20. számban. Nézetem szerint tehát a Tervezet 1329. §-a kiegészítendő volna a következőkép: Abban az esetben pedig, ha a követelés valaminek abbanhagyására iránytű, az elévülési idő attól az időponttól számítandó, a melyben a követeléssel ellenkező cselekmény bekövetkezett. Az az általános szabály, hogy az elévülés kezdete a követelés érvényesithetésének időpontjával összeesik, nem szolgálhat alapul a tiltott cselekményekből származó és a jogerős birói ítélettel, egyezséggel és egyéb végrehajtható okirattal megállapított követeléseknél. A fegyelmi vagy bűncselekményből származó kárkövetelés ugyanis a tiltott cselekmény folytán okozott kár bekövetkezte időpontjától érvényesíthető ugvan,azonban az elévülés kezdetét illetőleg több külföldi törvénynyel egyezően a Tervezet 1330. §-a helyesen oldotta meg a kérdést akkor, a midőn az elévülés kezdetéi, ha a bűncselekmény nem hivatalból üldözendő, arra ;iz időpontra tette, a mikor a kár és ennek okozója a sértettnek tudomására jutott. Helyes ez a megoldás azért, mert a kárkövetelés a bűncselekmény elkövetésének időpontjától jogilag érvényesithetővé válik ugyan, azonban a bünpernek a tettes részéről előterjesztett védekezés folytán való elhúzása a kárkövetelés tényleges érvényesithetését is elodázná, a mely körülmény pedig méltánytalan lenne a sértettel szemben. Minthogy azonban, a mint az indokolás helyesen fejti ki> ebben az esetben az elévülés kezdete tisztán a sértett egyéni tudomásától van feltételezve, azért ettől az alanyi körülménytől eltekintve is szükséges volt egy határozott időpontot megállapítani és ilyen időpontul más, mint a bűncselekmény elkövetésének ideje nem szolgálhat akkor, ha a követelés az előbb kifejteit elv szerint még el nem évült volna. A jogerős Ítélettel, egyezséggel vagy más végrehajtható okirattal megállapított követelés elévülésének időpontjául az actio nata szintén nem szolgálhat, mert hiszen a követelés már az ezen okiratok létrejötte előtt érvénvesithelő volt s ezekben az okiratokban csupán a végrehajthatóság nyert megállapítást. Épen ez az időpont tehát, a mikor t. i. azok végrehajthatókká váltak, mint legtermészetesebb alap kínálkozik az elévülés kezdő pontjául is. a miként a Tervezet 1331. §-a rendeli is. V. A mi az elévülés idejét illeti, a Tervezet szakított az eddigi, jórészt a birói gyakorlat alapján kijegeczesedett és a köznép tudatába is átment szokásjoggal. Az elévülés tartamának meghatározásánál annak jogpolitikai és közgazdasági czélja lehet csak az egyedül helyes alap. A Tervezet általánosságban az elévülés tartamát 10 évre teszi. Kétségtelen, hogy valamint már a mai forgalmi és gazdasági élet nem követeli meg a régi 32 éves elévülési idő fentartását, épen ugy a jövőben a közgazdaság inkább ipari és kereskedelmi térre vezető éleiének nagyobb lluctuátiója lévén várható, a régi és hosszú elévülési idő még nyomatékosabb alapon kizárandó lesz. Mivel pedig a Tervezet a jövő élet és nemzedék részére készül, azért a magam részéről helyeslem a rövidebb határidőnek törvénybe iktatását. Mindamellett azonban az elévülés konstruálásának czéljával ellenkezőnek találom azt. hogy az elévülés tartama 10 évben, a mint ezt a Tevezet teszi, állapíttassák meg. Mert akkor, a mikor a közgazdasági életben vezető államok, pl. Német- és Erancziaország az elévülés idejét 30 évben állapították meg, semmi alapját és indokát sem lehet találni annak, hogy nálunk ennek a tartamnak egy harmada legyen az irányadó. Részemről tehát, mivel néhány szintén gazdag állam a 10 év mellett foglalt állást és mivel a nép köztudatába is átment már az elévülésnek hosszabb határideje, ezt középutként általánosságban 20 évben vélem megállapíthatónak és ehhez képest a Tervezet 1326. §-át kiigazitandónak, és pedig annyival inkább, mert a 'Tervezet az 1328. ^ ában helyesen 3 évi tartamot szabott azokra a követelésekre, a melyek részben már az eddigi törvényeink szerint is 3 év alatt évülnek el s igy a Tervezet ezekre nézve a mai jogállapotot fentartja, részben pedig olvan természetűek, hogy a rövid elévülést a forgalmi élet rövid iebonyolithatásáriak megszokottsága teszi szükségessé. Ezen az alapon aztán a Tervezetből kihagyandó lesz az 1331. §. egészen és az 1330. második bekezdése pedig szerintem így hangzanék: