Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 38. szám - A szerződések tárgya. Tervezet 952-968. §§

4 MAGÁNJOGI KOD1F1KÁCZIÓNK. Közbevetőleg megjegyezve: részemről a törvénytervezet egyik hiányának tartom, hogy az erkölcstelen indokokból szármázó szerződések semmiségét vagy legalább megtámadhatóságát sehol ki nem mondja : ezek ugyanis som az erkölcstelen tartalmú szerződések fogalma alá nem vonhatók, sem pedig a hatodik fejezet alapján, hol a megtámadhatóság okai gyanánt csak a tévedés, csalárd megtévesztés és jogellenes fenyegetés vannak felemlítve, meg nem támadhatók. Ezt a mulasztást tehát, a mennyiben nem pótoltatnék, ismét csak a joggyakorlat lesz hivatva helyreütni. Visszatérve a szerződések erkölcstelen tartalmára : megjegyzendő, hogv miután az erkölcstelenség kimerítő fogalmát a törvény nem"adja s nem is adhatja meg: annak megállapi tása adott esetben a biró föladatát képezendi. Ennek megoldásánál szem előtt tartandó mindenesetre, hogy erkölcstelen tartalmú a szerződés nemcsak akkor, ha maga a szolgáltatás erkölcstelen, hanem akkor is, ha a felek intentiójánál fogva ilyen, vagy ha p. o. erkölcstelen feltétel alatt létesült. A közrendbe ütköző szerződések sok esetben összeesnek ui'van a közerkölcsiségbe ütközőkkel, mind a mellett nem fedik egymást; sok szerződés ugyanis sértheti a közrendet, a nélkül azonban, hogy egyúttal erkölcstelen lenne, miért is teljesen megokolt a Tervezetnek az az intézkedése, hogy a semmis szerződések közt a közerkölcsellenesek mellett külön a közrendbe ütközőket is megemlíti. A törvény, az erkölcs és a közrend képezik tehát együttvéve azt az általános határt, melynek áthágásával a felek, a semmiség törvényileg meghatározott különös eseteitől eltekintve, érvénvesen nem szerződhetnek. Többé-kevésbbé mind a háromba beleütközik a szerződéseknek a törvénytervezet következő, 957. §-ában semmisnek nyilvánított egyik neme, t. i. az uzsorásszerződés, melyet a Tervezet ennek daczára, hazánk szomorú speciális viszonyaira való tekintettel és ezek által teljesen indokolva, a hivatalból figyelembe veendő semmiségi esetek közt külön is kiemelni szükségesnek tartott. Sajnos, hogv ezen felette fontos törvényszakasz megszövegezésénél a bizottság nem járt el a kellő gondossággal. A Tervezetbe felvett szöveg ugyanis — eltekintve attól, hogy a nem pénzbeli ellenszolgáltatásra irányuló ügyletekre is kiterjeszkedik — körülbelül azonos az uzsora-vétségnek az 1883 : XXV. t -ez 1. i ában foglalt deflnitiójával, s igy eredménye is előreláthatólag ugyanaz lesz, t. i. hogy az uzsorásszerződés fenforgását a legritkább esetben fog lehetni megállapítani. Sőt a Tervezet — intentiójával ellentétben — mondhatni, hogy egyenesen megfosztja a birót annak lehetőségétől, hogy égy szerződést adott esetben hivatalból uzsorásszerződésnek cjualifikálhasson. A Tervezet szerint ugyanis az uzsoraszerződés az, mely által az egyik fél »a másik fél tapasztalatlanságának, könnyelműségének vagy szorult helyzetének felhasználásával a saját szolgáltatásának értékét aránytalanul meghaladó ellenszolgáltatást köt ki magának : vagyis más szóval a szerződés, bár az uzsora összes ismérveit magában foglalja, csak akkor minősíthető uzsorásszerződésnek, ha a másik fél tapasztalatlanságának, könnvelmüségének vagy szorult helyzetének felhasználásával létesült. A másik fél tapasztalatlansága, könnyelműsége vagy szorult helyzete, valamint ezen körülmények felhasználása te hát bele tartozik az uzsorásszerződés fogalmába, és nem supponálható hanem mindig csak kifogás alakjában érvényesít hető s a kifogást tevő fél, vagyis az alperes által bizonyítandó. A szöveg változatlan fentartása esetén tehát nemcsak hogy a biró, eltekintve attól az elképzelhetetlen esettől, hogy a felperes önmaga fogja kereseti jogczimét uzsorásszerződésnek declarálni vagy magát keresetében ellenfele gyöngéinek vétkes kiaknázásával vádolni, — soha sem lesz abban a helyzetben, hogy egy szerződést hivatalból, tehát például az alperes elmaradása esetén uzsorásszer/ődésnek minősíthessen s annak semmiségét ab ovo megállapíthassa: hanem azonfelül a már a szerződés által magában véve is eléggé sújtott alperes lesz kénytelen a saját tapasztalatlanságát, könnyelműségét vagy szorult helyzetét perrendszerüen bizonyítani. Ennél azután — nem tekintve a bizonyításnak különben is terhes kötelezettségét, — figyelmet érdemel még az a körülmény is: mennyire feszélyező az alperesre nézve, de főként az esetek legtöbbjében mily végtelenül nehéz ezen, nagyrészt már a lélektan mezejére tartozó motívumok bizonyítása, s milyarczulcsapása lesz az anyagi igazságnak, mikor a biró a legmegátalkodottabb uzsorást is jobb meggyőződése ellenére kénytelen lesz jogai érvényesítéséhez hozzásegíteni csak azért, mert annak ellenfele a saját könnyelműségét, tapasztalatlanságát vagy szorult helyzetét nem volt képes perrendszerüen bebizonyítani ' De feltéve, bár meg nem engedve, hogy az uzsorásszerződés semmisége a szakasz jelenlegi szövegezése daczára is hivatalból figyelembe vehető és megállapítható lenne: . nem e természetes, hogy az uzsorás viszont módot fog keresni arra, hogv szerződése érvényességét nemcsak adósával, hanem anynyira, a mennyire a bírósággal szemben is" biztosítsa ? Kézenfekvő megoldása a feladatnak például az, hogy az uzsorás felveszi a szerződés szövegébe hogy adósa előre is kijelenti, miszerint a szerződést nem könnyelműségből, tapasztalatlanságból vagy szorult helyzete folytán kötötte meg. Bizonyos, hogy az a kétségbeesett existenczia. ki az uzsorásszerződést megkötni kényszerül, nem sokat fog vele törődni, a legtöbb esetben nem is fogja tudni mit jelent ez a clausula, s aláírja az okiratot, akár az bele lett foglalva ennek szövegébe, akar nem; ép oly bizonyos továbbá, hogy ily esetben azután nemcsak a biró nem fogja a szerződés semmiségét semmi körülmények közt figyelembe vehetni, de az adósnak is még a rendesnél is jobban meg lesz nehezítve a bizonyítás feladata. Sokkal észszerűbb, sokkal méltányosabb, és az elérni kívánt czélnak sokkal megfelelőbb lenne, ha a törvényhozás a hitelezőt, ki a szerződés által már amúgy is aránytalanul nagy előnyt biztosított magának, és pedig minden esetben és feltét lenül, kifejezetten kötelezné annak bizonyítására, hogy ellenfele nem könnyelműségből, nem tapasztalatlanságból és kény szerilő szükség nélkül ment bele a szerződés megkötésébe, sőt nem lenne-e még az is helyesebb, ha a törvényhozás az uzsorásszerződés fogalommeghatározásánál egyszerűen mellőzné a másik fél könnyelműsége, tapasztalatlansága vagy szorult helvzete kihasználásának előfeltételeit. A törvényszakasz szövegének akár az egyik, akár a miisík iránvban való megváltoztatása annál indokoltabb, mert hiszen nincs az az ép eszű ember, a ki egy ellenfelének arán\talanul nagyobb ellenszolgáltatást biztosító szerződésbe könynvelmüség. tapasztalatlanság vagy kényszerítő szükség nélkül, csupán privát passzióból belemenne, és mert egyáltalán — s különösen hazánkban — semmi szükség arra. hogy a törvényhozás és igazságszolgáltatás az uzsorások érdekeit ellenfeleik rovására legyezgesse. Majdnem felesleges ezenkívül annak megjegyzése, hogy a törvényszakasz jelenlegi szövegéből az utolsó »magának* szó törlendő; lényegileg, s különösen a szerződés érvényét tekintve tökéletesen egyre megy ugyanis, akár magának, akár másnak köti ki az uzsorás az aránytalan ellenszolgáltatást; e mellett a törvény a legkönnyebben ki volna játszható az által, hogy az uzsorás nem »matrának', hanem mondjuk a feleségének kötné ki az ellenszolgáltatást. A törvénytervezet 957. §-a tehát feltétlenül módosítandó volna, és pedig vagy ugy, hogy az »a másik fél tapasztalatlanságának, könnyelműségének vagy szorult helyzetének felhasználásával* szavak, valamint az utolsó »magának* szó a szövegből s tehát az uzsorásszerződés fogalommeghatározásából teljesen elhagyatnának, vagy pedig akként, hogy — természetesen itt is a »magának* szó kihagyása mellett — a törvényszakasz egy második bekezdéssel bővíttetnék meg, mely szerint kimondatnék, hogy »a másik fél tapasztalatlansága, könynyelmüsége vagy szorult helyzete mellett törvényes vélelem szól s annak ellenkezője — szükség esetén — mindig a hitelező által bizonyítandó*. Csakis ezzel, vagy azonos értelmű más módosítással felelhetne meg a törvényszakasz annak a czélnak. melyet a törvénytervezet az uzsorásszerződés külön felemlitésével is elérni kíván; a jelenlegi szöveg változatlan fentartása esetén ellenben ott leszünk, a hol voltunk: t. i. lesz egy §-unk. melyet concrét esetben nem fog lehetni alkalmazni. Végül megjegyzem, hogy részemről kívánatosnak tartanám, ha a törvényhozás az ellenszolgáltatás aránytalanságát, illetve az érvényesen kiköthető ellenszolgáltatás maximumát legalább megközelithetőleg meghatározná; mert bár elismerem, hogy ez több tekintetben nehézségekbe ütközik, mindazáltal helyesebbnek tartanám, ha ez iránt maga a törvényhozás intézkednék, mert előrelátható, hogy ha az ellenszolgáltatásban rejlő aránytalanság megállapítása tisztán csak a biró belátására lesz bízva: a jogegység megóvása érdekében előbbutóbb a felső bíróságok lesznek kénytelenek ez irányban a kellő útmutatást megadni. Dr. Körli'élyessy Dezső, varannói kir. járásbiró.