Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 38. szám - A szerződések tárgya. Tervezet 952-968. §§

2 MAGÁNJOGI KÜDIKLkACZIÓNR. mek tartásának terhét teljesen az atyára rójjuk ? Nézetem szerint nem. A törvénytelen gyermek atyja más megítélés alá kell hogy essék, mint a családatya. ki családjában a kereső, a főszerző: a huszadik században állítani, hogy cs;ik a férfi a szerzésre képes, mar nem lehet, de még minden egyes vitássá tett tartási kötelezettség tartási per az esetek uj meg uj alakulatát, más és más viszonyokat tár elénk. Számtalan eset lehet és van is, mikor a természetes atya és anya egyforma vagvoni viszonvok közt van és azért, mert az anyának a teher viseléséhez járulni nem kell, az atya a vagyoni tönk széléré jut; számtalan eset van arra, hogy a nő előre jól kieszelt tervvel halad a kitűzött czcl felé : az* egész ügyet nyerészkedésre, anyagi haszon szerzésére kihasználni. Kit a dolog érdekel, forduljon gyakorlati jogászokhoz, ügyvédekhez, bírákhoz, ők példákkal, esetekkel' fognak szolgálni s az illető meg fog róla gvőződni, hogy bizony sokszor nem Jafet indul keresni az atyját, hanem Jafet anyja keresi a kárpótlást, a sarczot. Nem szeretném, "ha jogász-társaim félreértenének! En sem akarom azt, hogy az atya szabaduljon a tartási kötelezettség alól vagy hogy jogtalan terheket rakjunk az amúgy is szerencsétlenebb nő vállára, én csak azt akarom, ne kössük meg a bíró kezét, a biró ne legyen kénytelen sokszor igazságérzetén erőszakot elkövetni, hanem az előtte fekvő kérdést, az általa megismert tényállás alapján akként legyen jogosult megoldani, a mint azt a kiskorú és szülői érdeke magával hozza s ez szerény nézetem szerint azonnal el lesz érve, mihelyt a 348. §. mai szövege helvett csak annyit teszünk : A törvénytelen gyermeket szülői eltartani kötelesek. 12) Egy szóval: a tartás mikénti szolgáltatásának, mennyiségének meghatározását hagyjuk ténykérdésnek, annak szabályozását, eldöntését bízzuk a bíróságra. Különben, hogy a tartásnak ki által és mily módon való teljesítését a törvénykönyvben igazságosan szabályozni nem lehet, azt már több, nálam hivatottabb jogász mutatta be a lapok hasábjain. Dr. König Vilmos kartársam a Jogtudományi Közlönyben megjelent, szép és tanulságos czikkében találó példákkal illustrálja, rqire vezet a 348. és annak folyományát képező 350. §. alkalmazása; és ép ezért az anya vagyoni viszonyainak figyelembevételét, bár csak bizonyos esetekben, ő is kívánja. Nem is lehet ez másként addig, mig bíróságaink az anyagi igazság hivei, addig, mig az angol példa után nem indulhatunk s a szerencsétlenek gondozását az állam nem vonhatja magára, ez időpontig csak az a jogszabály lehet helyes mely mind a három érdekét egyformán figyelembe veszi. Dr. Bárdió Ferencz, sümegi ügyvéd. A szerződések tárgya. (Tervezet 952—968. §§.) Általános polgári törvénykönyvünk tervezete a kötelmi jogot tárgyaló negyedik része első czimének IV. fejezete alatt a szerződések tárgyáról, vagyis arról a szolgáltatásról intézkedik, mely iránt a felek szerződtek, s első 12 szakaszában a szolgáltatás nemének és minőségének a szerződés érvényére való kihatását ismerteti, a továbbiakban pedig a szolgáltatás meghatározásának szabályait adja meg. A szerződés tárgyára való tekintettel a Tervezet általában semmis és bíróilag nem érvényesíthető kötelmeket különböztet meg. Semmiseknek mondja ki a lehetetlen szolgáltatásra irányuló, a törvényes tilalomba ütköző, az erkölcstelen tartalmú vagy közrendbe ütköző, és az uzsorás szerződéseket, továbbá azokat, melyek által valaki magát jövőbeli vagyonának vagy e vagyon hányadrészének átruházására vagy haszonélvezetül átengedésére kötelezi, s végül melyek által valaki bizonyos iparág vagy egyéb foglalkozás folytathatásáról másnak javára végkép lemond. A bíróilag nem érvényesíthető szerződéseket a Tervezet tartalom tekintetében nem specificálja s illetve közelebbről meg nem határozza, hanem a jogCzimre vonatkozva általánosságban kimondja, hogy »játékból és fogadásból kötelezettség nem származik.« Ugyanezt mondja ki a Tervezet továbbá a játék és fogadásból eredő nyereség kiegyenlítése vagy biztosítása végett vállalt összes kötelezettségekre, valamint az ily czélból adott okiratokra is. A szerződés semmissége és azon tulajdonsága közt, hogy abból — mint azt a Tervezet kifejezi — kötelezettség nem u) Természetesen a fejezet többi szakasza is ez irányban lenne átalakitandó, miról máskor. származik, tudvalevőleg az a különbség, hogy a semmis szerződés olyannak lévén tekintendő, mintha létre sem jött volna, semminemű kötelezettséget nem eredményez, s a jogügylet semmissége folytán restitutio in integrum-nak van helye; mindenik fél visszakövetelheti, a mit adott s köteles visszatéríteni, a mit kapott; a bíróilag nem érvényesíthető szerződés ellenben u. n. naturális obligatiót létesít, vagyis a teljesítés birói uton nem szorgalmazható ugyan, de az önként történt teljesítés többé jogalap hiánya czimén vissza nem követelhető. Egyébiránt mind a kettő adott esetben hivatalból figyelembe veendő. Megjegyzendő, hogy ebben a fejezetben a Tervezet nem meríti ki a szerződés semmisségének összes eseteit, s a hatodik fejezetben tárgyalja a szerződéskötés hiányai következtében semmis szerződéseket, a mi az átnézetet meglehetősen megnehezíti, ugy, hogy talán helyesebb lenne az összes semmisségi és érvénytelenségi okokat egy külön fejezetben, esetleg a »semmisség és megtámadhatóság* czimü hetedik fejezetben csoportosítani. Áttérünk ezek után a fejezet egyes szakaszainak ismertetésére. A 952. §. első bekezdése — teljesen egyezően a német birodalmi polg. törvénykönyv 306 § ával — kimondja, hogy »a szerződés semmis, a mennyiben lehetetlen szolgáltatásra irányul « Impossibilium nulla obligatio. A jogelv oly természetes s általános érvényű, hogy indokolásra nem szorul. A WehetetlenségeU a Tervezel sem fogalmilag meg nem határozza, sem — természetesen — nem specificálja, s igy a lehetetlenség fönforgásának megállapítása kétes esetben a bíróság feladását képezi. Ennek megoldása különben alig ütközhetik számba vehető nehézségbe; szem előtt tartandó természetesen, hogy a lehetetlenségnek tényleg lehetetlenségnek kell lennie, s hogy a szerződés semmisnek nem tekinthető, ha annak teljesítése csupán meg van nehezítve. Habár a Tervezet továbbá sem objectiv és subjectiv, sem a kezdettől fogva fennálló és utólag bekövetkező lehetetlenségek közt expressis verbis különbséget nem tesz: mégis alig szenvedhet kétséget, hogy az idézett szakaszban jelzett lehetetlenség alatt csak a kezdettől fogva fennálló, akár objectiv. akár subjectiv lehetetlenség értendő. Nyilvánvaló ez már a szakasz szövegezéséből is, melv szerint a szerződésnek lehetetlen szolgáltatásra kell már irányulnia is, a mi egyébként természetesen nem jelenti azt, hogy a feleknek a lehetetlenségről tudniok kell, de világos különösen abból, hogy a Tervezet az utólag beálló lehetetlenségről egyebütt az 1167. 1168., 1173, 1174. és 1175. §§-okban intézkedik, melyek szerint a szolgáltatás utólag beálló lehetetlensége nem vonja maga után a szerződés semmisségét, hanem egyéb jogkövetkezményeket eredményez. Megjegyzendő különben, hogy kezdettől fogva fennálló lehetetlenség is csak abban a részében teszi semmissé a szerződést, a melyre vonatkozik; ha és a mennyiben azonban a szerződés egyéb részeinek teljesítése lehetséges: annyiban a szerződés — tekintet nélkül a részleges semmisségre — érvényes marad. Erre utal a szakasz szövegének az a kifejezése, mely szerint a szerződés csak annyiban semmis, »a mennyiben* lehetetlen szolgáltatásra irányul; világosan kifejezi ezt továbbá a következő 953. §. is, mely szerint a szerződés a szolgáltatás lehetetlensége miatt egészben vagy részben semmis lehet. Kiemelendő még — mit egyébként czélszerü lett volna a Tervezetben a 952. §. kiegészítéseként is kifejezésre juttatni — hogy a fizetésképtelenség, illetve a fizetőképesség hiánya sohasem tekinthető lehetetlenségnek s tehát nem vonja maga után a szerződés semmisségét, mert az 1165. § szerint »a ki pénzbeli vagy oly szolgáltatásra kötelezi magát, mely az ő részéről költekezést tesz szükségessé : fizetőképességéért" feltétlenül felelős. « A 952. §. második bekezdése — a mit ugyan annak szövegéből alig lehet kiolvasni — az u. n. garantia ígéretre vonatkozik, azaz arra a mellékszerződésre, melylyel az adós magát arra kötelezi, hogy ha a főszerződésbeli szolgáltatás valamely okból lehetetlen lenne vagy azzá válnék: a másik szerződő félnek ebből eredő kárát meg íogja téríteni. Sokszor megtörténik ugyanis, hogy a szerződés megkötésekor bizonytalan, váljon az adós elvállalt kötelezettségeinek eleget fog-e tehetni, s minhogy ez esetben alig akadna valaki, a ki a bizonytalansággal járó koczkázat daczára is minden biztosíték nélkül belemenne az ügyletbe: az a fél, kinek részéről a szolgáltatás bizonytalan, egy mellékszerződésben kötelezettséget vállal az iránt, hogy a másik félnek a szerződéskötésből eredő esetleges kárát meg fogja téríteni, ugy hogy a másik szerződő fél, ha