Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 37. szám - Az elévülés. Tervezet 1326-1359. §§ [2. r.] - Jogügyletek a Tervezetben [6. r.]

MAGÁNJOGI KODIF1KÁCZIÓNK. 7 Ismétlem: miért szerezzen a jóhiszemű megszerző tulajdont átadás nélkül akkor, midőn a nem jogosult átruházó nincs a dolog birtokában, holott csakis á t a d á s s a 1 szerezhetne, ha az átruházó volna a birtokos"? Valóban ez volna a forgalom igénye, mintáz Indokolás3) állítja? » A tulajdonosnak módot kell adni a tulajdonának kötelmi átruházására, erre szolgál a constitutum possessorium és a cessio vindicationis ; de vájjon forgalmunknak oly nagy szüksége van a jóhiszemű cessiora, mely minden esetre uj intézmény lenne nálunk, holott e forgalom meg lehet majd a jóhiszemű constitutum nélkül4) mely pedig, mint rendes tulajdoni átruházás hazai jogunkban már rég meghonosult, mely azonkivül ezerszerte gyakrabb is a cessio vindicationisnál :J Ebbe belenyugodni nem tudok, ezért censeo cessionem sine traditione delendam, ezért tartom szükségesnek a 629. §. megfelelő módosítását. Megfelelne pedig a 629. §.3. bekezdésének ily szövege: „A 626. §. esetében a szerző csak akkor lesz tulajdonossá, a mikor a harmadik személy a dolgot az ő birtokába adja." 4. Felvetettük a 628. §. kabinetkérdését is. E szakasz viszonya a jóhiszemű dologszerzéshez kissé rejtélyes. A 629. §. szerint jóhiszemű dologszerzés csakis a 625—627. §-ok értelmében történhet, mégis az Indokolás5) a 628. §-t is ez alá vonja. A Tervezet szempontjából ezen értelmezést ugyan helyesnek tartjuk, mert a 628. §. csupán a traditio egyik megengedett alfaja és az a 625. §-ban tulajdonképen benne foglaltatik, ám a 629. §. szövegezése azért mégis hibás. Ha t. i. a rendes tulajdonszerzésnél önálló kathegoria a 628. §., és pedig oly önálló kathegoria, melyet a 625. §. mellett is külön ki kell emelni, akkor még sokkal inkább kell ezt a jóhiszemű dologszerzés szempontjából, melynek jogszabálya kimerítően sorolja fel a benne foglalt szakaszokat. Magunk a feltételes és kezdő határidőhöz kötött átadásnak nem tulaj donithatunk jóhiszemű dologszerző hatályt. Azaz, külömböztessünk! Ha a szerző jóhiszeme a feltétel vagy a kezdő időpont beálltakor még fenforog, akkor ez ellen semmi sza\amk. Azonban ekkor a traditio már nem feltételes vagy időhöz kötött, hanem valóságos, feltétlen, igy véve hát a 628. §. tartalmilag sem mond mást, mint a 625. §. és arról nem is érdemes szólni. Mint önálló jogszabály azonban kelleténél is sokkal többet mond és ugy látszik, hogy az Indokolás (id. h.) erre gondol. Mint önálló jogszabály t. i. a 628. §. azon elvet hirdetné, hogy a feltételhez vagy időponthoz kötött átadásos tulajdonátruházásnál az ingó dolog tulajdona azon esetben is átmegy, ha a megszerző pusztán az átadásnál volt jóhiszemű, a feltétel, vagy az időpont beálltakor azonban már nem. Támogatja e felfogást a 630. §., mely a jóhiszem időpontjául azt jelöli meg, melyben a szerző a 629. §. szabályai szerint külömben tulajdonossá lenne. Támogatja, mert e szerint a 628. §. jóhiszemének önálló időpontja van — erről az esetről a 629. §. nem szól —, mely önálló időpont alatt pedig lehetetlen mást gondolnunk, mint az átadás pillanatát. Hogy ily rosszhiszemü-jóhiszemü dologszerzés képtelenség, arról kár is bővebben beszélni. VI. FEJEZET. Kötelmi ügylet. 1. §. A szerződések megkötése. A mily üdvös újításnak üdvözlendő a német törvénykönyvvel szemben az általános rész elhagyása, annyira sajnálandó azon körülmény, hogy a Tervezet nem jutott öntudatára annak, mily súlyos kötelességeket rótt rá az anyag eme kezelhetőbb elrendezése. így magyarázható meg azután az is, hogy a Tervezet ügyleti inté'zkedéseinek legfontosabbjainál, a szerződési szabályoknál hiába kérdjük a szöveget és az Indokolást, mily jelenségkört tartottak szem előtt. Az érintett szabályok tartalma a kötelmi szerződés mellett kardoskodik, azon körülmény, hogy más szerződésről általános intézkedéseket a codexben nem lelünk, hangosabbnál hangosabban hirdeti, hogy a kötelmi jog „szerződése" magában foglalja a dologi, örökjogi és legalább is azon családjogi szerződóseket is, melyekkel a törvény tüzetesebben foglalkozik. 3) Ind. II. k. 325. 1. 4) Legalább a tulajdon kötelmi átruházását czélzó hatásában: v. ö. 629. §. ut. bek. 5) L. II. k. 320. 1. első bek. vége. Pikáns is, érdemes is volna egész terjedelemben kikutatni, mily következetlenségekhez vezet és mily ingatag alapúvá teszi a Tervezet ezen pongyolasága az egész ügyleti jogot, de erről le kell mondanunk, nem csupán a kérdés nagy terjedelme miatt, hanem azért is, mert nem igen hihető, hogy szerény szavunkra megváltoztatnék az összes ügyleti szabályok szövegezése, mit pedig' az érintett szempont aligha nem tenne szükségessé. Am ez nem akadályozhat meg abban, hogy ne taglaljuk azon szabálycsoportot, hol a „szerződés" kétértelműsége a legkirívóbb : a szerződés megkötésére vonatkozó intézkedéseket. Alig van ezek között szakasz, mely a nem kötelmi szerződéseknél ne vezetne a legkülönösebb, sőt legfurább következményekre, melyeknek az élet csak ugy mond ellen, mint maga a Tervezet más intézkedései. A családi, dologi és örökjogi szerződés ajánlata (933. §.) önmagában véve idegenszerű és a gyakorlati jogász előtt szokatlan fogalom. Az pedig egyenesen nem igaz, hogy az az ajánlattevőt kötelezné. A családi és örökjogi szerződés ajánlata többé-kevésbbé az erkölcstelen ügyletek alá fog esni, dologi hatályú ajánlatot dologi kötelező erővel pedig ép oly kevéssé ismerhet el a Tervezet, mint megfelelő változtatással családi és örökjogit. A speciális dologi ajánlat ugyanis csakis a birtokbaadás ténye lehetne az ingóknál (625. §.), a bekebelezési engedély kiállítása az ingatlannál (650. §.) A jelen jogra e konstrukciót magam is helyesnek tartom6) ugyan, csakhogy a jelen jogban nincs 934. §., mely a dologi ajánlatra is czélozván, minden ajánlatot visszavonhatónak mond. Pedig de lege lata még az ily visszavonhatásnak is volna értelme, mert nem áll meg — - vagy legalább nem kétségtelenül — azon tétel sem, hogy a dologi czélzatu átadási ajánlatnak érvényes kötelezettség fejében kell történnie (625. §., 650. §.). Miként vonható tehát vissza a Tervezet szerint az az ajánlat, melyre a visszavonó esetleg Ítélettel is szorítható ? Arról nem is kell bővebben szólanunk, hogy az elfogadás szabályai, a 935—942. §§. az átadás és átvételre legjobb akarat mellett sem alkalmazhatók. Azon családjogi ajánlatot, melyet nem tekintünk erkölcstelennek, az eljegyzést, az 1894. évi XXXI. t.-czikk legelső szakasza siet hatálytalannak jelezni, örökbefogadási ajánlat köte-. lező erejét családjogi szempontból elismerni pedig csak oly kevéssé lehet, mint örökösödési szerződését (956. §.) örökjogiból. A házasságkötésnél mindenféle ajánlatot kizár a ht. 39. §. 1. bekezdése, mely világosan két más-más tartalmú kijelentést kivan meg,7) nem pedig két ajánlatot, mely kölcsönösen elfogadtatnék. Külömben ez még a dolog szerencsésebb oldala, mert mihelyt ajánlatról beszélünk, mindjárt a visszavonó nyilatkozattal (934. §.) gyűlik meg a bajunk, melyet részemről az anyakönyvvezető előtt egyszer kijelentett ünnepélyes igen után nevetségesnek és lehetetlennek is tartok. Ugyanezen aggályok tolulnak elébünk, ha az 1939. §. szövegezését nézzük, mely szintén egész más tájakon mozog, mint a 932. és az azt követő szakaszok. Röviden: a szerződések megkötésének czimfelirata alatt (932—944. §§.) a Tervezet csak a kötelmi szerződés megkötéséről intézkedik, a nélkül, hogy csupán a kötelmi szerződésről szólana. Pedig erre annál is inkább volna szükség, mert a Tervezet terminológiája szerződés alatt minden szerződést ért és mivel sincs indokolva, hogy az ajánlat és elfogadás terminus technicusait hallgatólag szűkebb értelemben vegye. 2. A szerződések alakja. 1. A 945. §. első bekezdését önkénytelenül is bizonyos gyanakvással nézzük, mert hiába: az első német javaslat dologiságának, ,nagy" elve a túlságosan általános jogszabályokat kissé diskreditálta és igy csak igen erős indokok tehetik azokat ismét a törvénykönyvekben elfogadhatókká. Ezeket pedig hiába keressük a szóban forgó intézkedésnél. A szerződési szabadság, a melyet az Indokolás (III- k. 70. sk.) annyira természetesnek talál, valójában csak a kötelmi jogban van meg. A családi kapcsolatban levők vagyoni ügyletei (hozományrendelés 113. §., házassági vagyonjogi szerződés 175. §.) valamint a családjogi ügyletek (házasság ht, 39. §., törvényes származás megtámadása 196. §., utólagos házasság általi törvónyesités, királyi kegyelem általi 205. §.,8) örökbefogadás 227. §.) valamennyien alakszerűséghez vannak kötve. Ugyanezt kell megállapítanunk az igen szűk körben el") V. ö. „Ingyenesség a polgári törvénykönyv tervezetében" cz. czikkemet, Jogállam I. évf. 2. füzet. 7 Mindegyik a másikkal akar házasságra lépni. 8) Itt kettfís alakszerűség is van: az elismerési közokirat 206, §.) és a Felség üunepélyes akaratnyilvánítása.