Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1902 / 37. szám - A szerződések megkötése. Tervezet 932-944. §§
MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. 5 onnét ered, hogy a Tervezet az ujabbkori alaptalan scrupulusok által befolyásolva, a „jogi személy" műszavát az egész jogrendszerből száműzte, jóllehet a jogi' személy létét törvénykönyvileg is kénytelen elismerni, sőt az indokolásban elég bátran az elnevezéstől sem riadt vissza. Ha már a Jogi személy" mint enfant terrible meg nem nevezhető, a 777. § első bekezdésének legaláb következőképen kellene hangzania: „A haszonélvezet — telekkönyvi törlés nélkül is — megszűnik e haszonélvező halálával, illetőleg (21., 66., 85. és 86. §§.) jogképességének megszűntével." A 778. §. második bekezdése, melynek rendelkezése egy kiszakított casuistieával foglalkozik, magától értetődik és ennélfogva, mint teljesen felesleges, elhagyandó. Hátra marad még csak a következő rövid megjegyzésünk. A 775. §-hoz való indokolásban a Tervezet nagyon helyesen jegyzi meg, hogy csak azokkal a megszűnési okokkal foglalkozik, melyek nem az általános szabályok alá esnek, vagy az ezektől eltérő intézkedéseket igénylik. "így nem érinti a Tervezet a privát dispositiók folytán bekövetkezhető megszűnést sem. Ez álláspont elvileg kétségtelenül helyes; csahogv ez a Tervezetben tüzetes kifejezésre nem jutott" Azon netáni ellenvetés pedig, hogy ez magától értetődik, egészen nem áll; csak magyarázat tárgyát képezhetné p. o. azon kérdés: váljon lehet-e a haszonélvezetet csak bizonyos időre rendelni s megszűnik-e ezen idő lejártával .' Minden "kétely eloszlatása czéljából tehát nézetünk szerint a 778. § után még a következő §. volna felveendő s pedig: ....§. „Érintetlenül maradnak a haszonélvezet azon megszűnési esetei, melyek a felek megegyezésén vagy egyéb törvény-rendelkezéseken alapulnak." Dr. Horovicz Simon, eperjesi jogakadémiai tanár. szerződések megkötése.*) (Tervezet 932—944. §§.) A szerződési ajánlatnak még egy különös fajáról szükséges megemlékezni, a mely a Tervezet 943. §-ában találja meg a maga szabályozását, t. i. az árverési és árlejtési ajánlatról A Tervezet indokolásából (III. k. 64. 1.) kitetszőleg megoldatlanul kivánja hagyni az elméletnek azt a vitás kérdését, hogy az árverési hirdetmény ajánlat-e vagy sem. De habár kijelenti, hogy 'általános szabályival azt, hogy eme felfogások melyike szolgáljon irányadóul, eldönteni ellenkeznék a szerződés-szabadság elvével* (magyarul talán igy: »annak általános szabálylyal eldöntése, hogy ezeknek a felfogásoknak melvike adjon irányt, ellenkeznék a szerződés szabadságának elvével*), tulajdonképen mégis eldönti a kérdést akkor, a mikor a 933. §-ának 2. bekezdésében akként határoz, hogy: szerződéskötésre irányuló oly általános felhívás, mely felismerhetően többekhez van intézve, szerződési ajánlatnak nem tekintetik. Eldönti pedig a Tervezet ezzel a kérdést azért, mert az, legalább az én nézetem szerint, kétségtelen, hogy az árverési és árlejtési hirdetmény, már a mit ez alatt a közönséges életben érteni szoktak, kétségtelenül a nagy közönséghez intézett és szerződés megkötését czélzó felhívás. Dispositive egyébként intézkedni kíván is a Tervezet, mert ezzel a kitétellel: »ha az árverési feltételek mást nem határoznak*, az indokolás szerint meg kivánja engedni, hogy az árverési vagy árlejtési hirdetmény legyen a szerződési ajánlat, a melynek miként való elfogadása által (?j jön létre a szerződés. Én a magam csekély látókörével és a magam csekély gyakorlatával alig-alig tudok elképzelni olyan esetet, a mikor az árverési vagy árlejtési hirdetmény elfogadásával létrejöhet a szerződés. Ily jogi alakulásnak nemcsak a 933. §. második bekezdése, de a 936. §. második bekezdése is ellentmond. Nézetem szerint a 943. §-nak az a kitétele: »ha az árverési feltételek mást nem határoznak« elhagyandó. A 943. §. ugy első mint második bekezdésében árverés alá bocsátott tárgyról beszél. Nem hatoltam talán bele eléggé mélven sem a Tervezet terminológiájába, sem ennek a § nak technikájába, azt hiszem mégis, hogy a »tárgy« kifejezés használata a most emiitettem helyeken nem egészen megfelelő. A Tervezet harmadik részének első czime a dolgokról szól s ugy vélem, hogy a jogi szabályozás tárgyát képező anyagi javakat teljesen fel akarja ölelni", mert hiszen az 504. §. még a jogokat és követeléseket is felosztja ingókra és ingatlanokra. Már pedig árverés és árlejtés tárgyát sem képezheti más. mint az, a mi a vagyon alkotó részeként forgalom tárgyát képez*) L. az elóző közleményeket az 1. és 14. számokban. heti, vagyis dolog. Vagy az árverés alá bocsátott dologról, vagy az árverés tárgyáról lehet és kell tehát beszélni. És még egyet. A 943. hol személytelenül (leütik, befejezik, leütötték volna), hol szenvedő alakban (tétetik) beszél. Nem szükséges annak a megemlítése, hogy ez legalább is a kerekdedség rovására megy. Ezek alapján a 943. S-l ekkép szövegezném: ^Árverésnél a szerződés akkor van megkötve, ha a dolgot az árverelők valamelyikére leütik. Az árverési ígéret hatálya megszűnik, ha valamelyik árverelő magasabb Ígéretet tett vagy ha az árverés a dolog leütése nélkül befejeződött. Árlejtésnél ezek a szabályok megfelelően alkalmazandók.* Az ajánlat hatályának a megszűnéséről a Tervezet 934. §-ának 2. bekezdése, 936. § ának 2. bekezdése, 939. §-a, végül 940. és 941. §-ainak utolsó bekezdései intézkednek. A főszabályt a 934. §. második bekezdése tartalmazza, intézkedései megegyeznek a német ptkv. 146. §-ával, de szövegezése nem oly pontos, mint ezé az utóbbié. Ennek az állitásnak a valósága már a két szöveg egymás mellé állításából kitűnik. Német ptkv. 116. S-a: Der Antrag erlischt, wenn er dem Antragenden gegenüber abgelehnt oder wenn er nicht diesem gegenüber nach den SS- 147. bis 149. rechtzeitig angenommen wird. (Az ajánlat megszűnik, ha azt az ajánlattevővel szemben visszautasítják vagy ugyanezzel szemben a 147—149. S-oknak megfelelően kellő időben el nem fogadják.) Magyar Tervezet 934. §-ának 2. bek.: Az ajánlat hatályát veszti, ha a másik fél visszautasítja vagy kellő időben (935. §.) el nem fogadja. A 939. §. intézkedései logikai folyományát képezik a 933. és 935. §-oknak, logikai folyományát képezik annak a szabálynak, hogy az elfogadott ajánlat maga a szerződés, mert ebből a szabályból folyik az, hogy az ajánlat megtartja hatályát, habár az ajánlat elküldése után az ajánlattevő meghal vagy szerződő képességét elveszti, ellenben elveszti hatályát, ha az, a kihez intézve van »az elfogadási nyilatkozat* (talán elfogadó nyilatkozat?) elküldése előtt meghal vagy szerződő képességét elveszti. Ettől a főszabálytól igen helyesen, a forgalom érdekeinek megfelelőleg eltérést enged a Tervezet az ajánlatra nézve arra az esetre, ha az ajánlat tartalmából vagy a megkötni szándékolt szerződés természetéből más következik. III. Az elfogadás. A szerződések megkötéséhez a második és egyszersmind befejező lépés az elfogadás. Módjáról és idejéről már a 934. §. elemzésénél szólottam, mert az ajánlat hatása az elfogadás módjától és idejétől függ. Értekezésemnek ebben a részében tehát az elfogadásról csupán azoknak a §§-nak a keretében fogok szólni, a mely §§. az eddigiek során méltatást nem találtak, ezek pedig a 936., 937., 938., 940. és 941. §§. és ezekről is csak a szükséghez képest. A 936 §. első bekezdés azonos a német ptkv. 150. S-ának első bekezdésével, csakhogy a magyar Tervezet készítője felesleges bővítést használ. A német ptkv. íd. hetye ugyanis lapidarisan ennyit mond: Die verspátete Annanme eines Antrags gilt als neuer Antrag. (Az ajánlat elkésett elfogadása annyi, mint uj ajánlat), ellenben a magyar Tervezet szerint elkésett elfogadás, a mennyiben a 937. §. szerint clkésése ellenére is hatályossá nem válik, uj ajánlatnak tekintetik. Vájjon mi szükség van a dőlt betűkkel szedett közbeszurásra ? i^s vájjon nem helyesebb-e a német törvény rendje, a melylye a 149. S-ban a Tervezet 937. §-ának megfelelő intézkedést tesz s a 150. §-ban halad egy lépéssel tovább? Egyébként a most tárgyalt S megfelel az eddigi gyakorlatnak, a K. T. 319. §-ának és a német ptkv. 150. §-a második bekezdésének. A 937. §. első bekezdése és az ennek sanctióját képező utolsó bekezdés megfelel a német ptkv. 149. íjának, a forgalom érdekeinek és a forgalomban megkívántató jóhiszeműségnek. A 938. §. megfelel a 934. §. azon intézkedésének, hogy az ajánlat nem lesz hatályossá, ha előbb vagy egyidejűleg visszavonó nyilatkozat érkezett. A 940. §. egy messze kiható intézkedést tesz, egyébként a német ptkv. 151. §-ával megegyezőkig. Áll pedig ez az intézkedés alibim, hogy »ellőgadó nyilatkozat nem szükséges, ha az ajánlattevő az élet felfogása szerint ilyet az adott esetben nem várhatott.« Mindig ténykérdés marad tehát az, hogy az ajánlattevő várhatott-e elfogadó nyilatkozatot vagy nem.