Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 37. szám - Az emberről és a nők teljeskoruságáról. Tervezet első fejezete és 4. §-a - A joghaszonélvezet. Tervezet 755-764. §§ [2. r.]

2 MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIONK. fejezendő akarata iránt, s ne bizakodjék abban a feltevésben, hogy a józan magyarázat a rendelkezés értelmét majd kitalálja, mert ez rendszerint a haszontalan perek melegágyát készíti elő és a judikaturában zűrzavart támaszt. Pedig a T. nagyszabású kidolgozása és modern, magas színvonalának elismerése mellett, sajnos, a fent jelölt hibákban nagyon is szenved. Követjük e kritikánál a T. §§-ainak sorrendjét s könynyebb áttekintés czéljából ide igtatjuk a Tervezetnek átszövegezésre szoruló fainak szövegét is. A T. második fejezete, melynek czimfelirata: »személyes szolgalmak*, I. alatt a dolog haszonélvezetéről, II. alatt a jog haszonélvezetéről rendelkezik; világos tehát, hogy a T. második fejezetében azt akarja kijelenteni, hogy a haszonélvezet tárgva nemcsak dolog, hanem az átruházható jog is lehet, vagyis a haszonélvezet területét bizonyos nemű jogokra is kiterjeszteni kívánja. Nem az átruházható jogokat, hanem a haszonélvezetet akarja tehát szabályozni. A 756. §. első bekezdése mégis ugy hangzik : ^Átruházható jog is lehet a haszonélvezet tárgya;« e szövegezés a dispositió súlyát az átruházható jogra fekteti, mintha erről volna szó, hogy az átruházható jog mi lehet, holott a törvényhozó intentiója szerint a haszonélvezet szabályozása áll előtérben. Ha ki is van zárva azon ferde magyarázat, hogy nemcsak az át nem ruházható, hanem az átruházható jog is lehet a haszonélvezet tárgya, a logikai eszmemenet még sem pártolhatja a T. szövegét. Nézetünk szerint a 756. §. első bekezdése következőképen volna átszövegezendő: •»A haszonélvezet tárgya átruházható jog is lehet,« e szövegezés a T. második fejezetének I. és II. alatti rendelkezéseit sokkal tüzetesebben és világosabban köti össze. A 757. §. következőképen hangzik: »A jog haszonélvezője és a közötti jogviszonyra, a ki a jognál fogva szolgáltatásra van kötelezve, azokat a szabályokat kell megfelelően alkalmasni, a melyek a jog átruházásának esetére a szerző és a kötelezett közötti jogviszonyra nézve állanak.* E némileg homályos, de legalább is nem oly világos, hogy tudományos magyarázatra ne szorulna. A T. indokolása szerint az idézett S azt akarja kifejezni, hogy abban az esetben, midőn a haszonélvezet tárgyát egy harmadik által teljesítendő szolgáltatás képezi, egyrészt a haszonélvezettel felruházott, másrészt a teljesítéssel tartozó közti jogviszonyra azok a szabályok megfelelően — azaz tekintettel a joghaszonélvezet természetére — alkalmazandók, melyek a jog átruházására nézve általában fennállanak, vagyis röviden: hogy a szóban levő jogviszony a cessióra vonatkozó törvényrendelkezések alá esik. annyiban, amennyiben ez az ususfructus juris természetével összefér. Ezt a rendelkezést nézetünk szerint sokkal egyszerűbben és világosabban következőképen lehet kifejezni: „Ha a haszonélvezet tárgyát harmadik által teljesítendő szolgáltatás képezi, a haszonélvező és a szolgáltatás teljesítésével tartozó közti jogviszonyra azok a szabályok megfelelően alkalmazandók, melyek a jognak átruházása esetén, ennek szerzője és a kötelezett közti jogviszonyra nézve általában fennállanak." A 758. §., melynek szövege ugy hangzik: »Haszonélvezettel terhelt jogot, a haszonélvezetre kiterjedő hatálylyal csak a haszonélvező beleegyezésével lehet jogügylet utján megszüntetni vagy megváltoztatni,« másra fekteti a rendelkezés súlyát, mint a mire irányulni akar. E §. intézkedése csakis arra az esetre vonatkozhatik, midőn a haszonélvezet tárgyát harmadik által teljesítendő szolgáltatás képezi; ebben az esetben e §. azt akarja kimondani, hogy az adós és hitelező közti megállapodás a követelés megszüntetése vagy megváltoztatása tekintetében a haszonélvezetre ki nem hat — inter alios acta aliis non nocent — de nem lehet a törvény intentiója e helyütt az adós és a hitelező közti viszonyt szabályozni. Pedig e §. "a Tervezet indokolásának megfelelőleg első sorban épen e viszonyt szabályozza, és a haszonélvezet kérdése csak a consequenti nyer megoldást. Különben a Tervezet, midőn e helyütt oly kérdés szabályozásába bocsátkozik, mely ide nem tartozik, szükségtelenül egy elpalástolt fictióhoz kénytelen folyamodni; mert a 758. §. megengedi, hogy A hitelező B. adósa elleni követelést, mely C. javára haszonélvezettel van terhelve, elengedheti ugyan, csakhogy e tényleg s jogilag már megszűnt követelés C-vel mégis fennállónak tekintendő! De még kuszáltabb a kérdés, ha az előbbi példában a követelés jelzálogilag biztosítva volt, mert akkor a hitelező részéről az adós javára kiállított nyugta s törlési engedély alapján a követelés jelzálogának törlése azzal a korlattal volna bekebelezendő, hogy ez által C. haszonélvezete csorbát ne szenvedjen, a mi megint a telekkönyvi rendelettel nem igen fér össze, mert ennek 79. §-a ilyen korlátolást csakis alzálogjogra nézve ismer. Végül a 758. §• constructiója oly tág keretű, hogy magában foglalja ugy a harmadik által teljesítendő szolgáltatásokra irányuló, mint a dolgon levő jog haszonélvezetét is; már pedig az utóbbi esetben — ha csak joghaszonélvezet mindezekre képzelhető (lásd czikkem I. részét) a 758. § intézkedése részint magától értetődik, részint a telekkönyvezett jogokra nézve felesleges, mert erről már a Tervezet 529. Ü-ában gondoskodva van. Ezekhez képest a 758. §. következőképen volna átszövegezendő : „Harmadik által teljesítendő szolgáltatások haszonélvezete jogügylet által csak a haszonélvező beleegyezésével szüntethető vagy változtatható meg." A 759. §. szövege a következő: »Az életjáradék, ellátás vagy más hasonló jog haszonélvezőjét azok a szolgáltatások illetik, a melyeket a jog alapján követelni lehet;* e §. rendelkezése, mely azon általános axiómán: nemo plus juris in altcrum transferre potest quam pse habét, alapszik, magától értetik és ennélfogva teljesen felesleges volt annak a német törvénykönyvből való szó szerinti átplántálása. Homályossá teszi azonban némileg e rendelkezést a Tervezet indokolása; mert ama tudományilag is csekély becscsel biró, az indokolás által pedig felkarolt subtilitásnak megvitatása és eldöntése: vájjon a haszonélvezettel terhelt életjáradék stb. folytán járó szolgáltatások, a haszonélvezettel terhelt egves követelési jogoknak tekintendők-e akképen.hogy a hány teljesítés, annyi obligatio. avagy tekintessenek azok csupán egységes hasznothajtó jognak ? nem törvénykönyvbe való és e vita legkevésbbé teszi szükségessé a 757. §. megalkotását, melynek rendelkezése a jelen szövegezésben e vitát ám ugy sem oldotta meg. De ha mindazonáltal a 759. ^. mégis megtartatnék, az nagyobb világosság kedveért következőképen volna átszövegezendő : „Az életjáradék, ellátás vagy más hasonló jog haszonélvezőjét mindazok a szolgáltatások illetik, a melyeket a haszonélvezettel terhelt ilynemű jog alapján követelni lehet." A 760. §. következőképen hangzik: »Ha követelés a haszonélvezet tárgya, a haszonélvező a követelést beszedheti, per utján behajthatja és ha az esedékesség felmondástól függ, felmondhatja. A követelés beszedése, behajtása vagy felmondása körüli mulasztásért felelős. Az adóstól szolgáltatott tárgyat a hitelező szerzi meg, haszonélvezete a haszonélvezőt illeti. Az adóstól szolgáltatott elhasználható dolog a 755. §. megfelelő alkalmazásával a haszonélvező tulajdonává válik.« E első bekezdése a Tervezet indokolása szerint kétféle jogviszony szabályzatát czélozza. s pedig egyrészt feljogosítja a haszonélvezőt a követelés beszedésére stb., másrészt kapcsolatban ezzel az intézkedéssel kötelezi az adóst a hitelezőnek való teljesítésre. A második és harmadik bekezdése e §-nak meg arról rendelkezik, hogy a haszonélvezőnek szolgáltatott elhasználhatatlan dolog tulajdonjogát a hitelező a liaszonélvező utján szerzi meg, annak haszonélvezete pedig a haszonélvezőt illeti meg, a szolgáltatott elhasználható dolog pedig a 755. §. megfelelő alkalmazása mellett a haszonélvező tulajdonává válik (quasi usus fructus). Ebből kiviláglik, hogy a 760. §. meglehetős különféle irányú jogviszonyokat — a német törvénykönyv helves conceptiójától eltérőleg összeszorít, szövegezése pedig a concis stílus megengedhető határain tul megy. A 760. §-ban a szabályozás világosságának rovására összevont és a szóban forgó jogviszonyok minden lényeges oldalát meg sem érintő rendelítezések egy § ban való tagolása nem ajánlatos. A tömör rendelkezések csomója felbontandó, tartalmuk több §-ra elosztandó s tüzetesebben következőképen kifejezendő és pedig: 760. §. .,Ha követelés a haszonélvezet tárgya, a haszonélvező jogosítva és kötelezve van a követelést beszedni, per utján behajtani s ha az esedékesség felmondástól függ, felmondani. . . §. „A követelés beszedése, per utján való behajtása vagy felmondása körül a haszonélvező kellő gonddal tartozik eljárni, az azzal járó költségeket azonban — ha a felek közt más megállapodás létre nem jött — o hitelező megtéríteni tartozik." (j. vAz adós által a haszonélvezőnek szolgáltatott tárgy tulajdonjoga a hitelezőt, haszonélvezete a haszonélvezőt illeti. Az adós által a haszonélvezőnek szolgáltatott elhasználható dolog azonban — n mennyiben az a 762. §. rendelkezése alá nem esik — a 755. §. megfelelő alkalmazásával, a haszonélvező tulajdonává válik." Az ajánlott módosítások nézetünk szerint indokoltak; mert ha a haszonélvezőre a megbízott kötelezettségei ex lege hárít-