Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 33-34. szám - Jogügyletek a Tervezetben [4. r.]

ti MAGÁNJOGI KODIUKÁCZIÓNK. túlhaladja a birtok sphaeráját,8) az a birtokvédelemre csak igen kis részében tartozik, minélfogva azt nem is helyezhetjük el a birtoktanban. Ugy az egyszerű (509. §.),mint a birtokháboritás miatti (520. §.) sommás visszahelyezésnél a birtokszerzés nem azon nagyméretű positiv alakjában játszik szerepet, melylyel az 505—510. szakaszokban találkozunk, hanem azon negatívban, melyet az 516. §-ban ölt magára. Magyarul: minthogy a birtokszerzés nem a birtokvédelem előfeltétele, hanem a birtokszerző tilos önhatalom annak akadálya, az 505—510. szakaszok a birtoktan elejére nem valók. Nem valók annál kevésbé, mert az 519—523. inlózkedóseinek magyarázatára az 505—510. §§. jelenlegi helye végzetessé válhatik, mert az arra alkalmas, hogy egész birtokvédelmi jogim k at el homályos it sa. Az ok igen plausibilis. Az 516. §. ugyan csak a tilos önhatalommal való birtokszerzést mondja „törvénytelennek", és az Indokolás7) is műszónak használja e kifejezést, — de mily közel fekszik mégis a praxis számára azon gondolái, hogy nem csupán az 516., hanem az 505—510. §-okkal ellentétben szerzett birtok is ..törvénytelen" — hisz a törvény ellenére szereztetett I Ezzel azután jó nagy lépést tennénk a ehaosba. Ha a birtokszerző „cselekmény" nem felelt meg a törvény követelményeinek, ha nincs is birtokszerző „cselekmény", ugy ezen értelmezés szerint a birtokos korlátlanul ki volna szolgáltatva a tilos önhatalom (">1'.>. 2. bek., 520. 2. bek.) kényének, vagyis — a mi ezzel egyértelmű — a tilos önhatalommal élő részint a véletlen (a birtokszerző cselekmény hiánya), részint a „cselekmény" formális szabályainak tömkelegéből csakúgy válogathat védelmi érvekben. 2. A bevezető intézkedések (505—510. a birtoktan szempontjából inkább alaki kifogás alá esnek. Nem tartózkodhatunk azonban aggályainkat azok tartalma felől is nyilvánítani, mihelyt tulajdonképeni alkalmazási terüket nézzük. Hadd szóljon róla a Tervezet maga (592. §.). „A gazdátlan ingó dolog tulajdonát megszerzi, a ki a dolgot sajátjául birtokba veszi". „A ki saját dolgában oly dolgot talál ós vesz magához, mely annyi idő óta volt elrejtve, hogy tulajdonosát kipuhatolni többé nem lehet (kinek?), megszerzi annak tulajdonát . . ." (612. §.) Vájjon ezen intézkedésekben képzelhető-e a birtokbavételt eszközlő magához vétel „cselekménye" olyas valaminek, melylyel „a jogrend bizonyos joghatásokat összekapcsol arra való tekintet nélkül, hogy az akarva van-e vagy sem?"s) Nézetem szerint alig. Kp oly kevéssé sorolhatjuk azt a teljesen a légből kapott „naturális cselekmények" kategóriája alá. A birtokszerzés jogügylet, ezen mesterkélt és indokolatlan tóvtheoriák nem változtatlak. Hogy az, ezt Storhallal szemben Németországban is hangoztatták.9) A Tervezetben pláne semmi okunk „naturális cselekményről" gondolni, ha az ügyleti kritériumok fennforognak.10) Am akkor mért szól az 505. §. mégis „cselekményről" és nem „ügyletről". Ha ezt tette volna, ugy első pillantásra is világossá vált volna, hogy az 505—507. §§-ban hangoztatott „cselekmény" az ügyleti szabályok alá esik és hogy az Indokolás (II. k. 69. I.) ellenkező nexusa daczára ezen a réven a gyermekek és elmebetegek nem szerezhetnek birtokot. Ez a Tervezet birtoktani alapgondolatával ugyan nincs ellentétben, mert hiszen birtok véletlen által is szerezhető és a birtokvédelem a nem ügyleti birtokszerzéshez is fűződik, minélfogva — a mi értelmezésünk szerint — a gyermekek birtokszerző cselekménye érvénytelen mint „ügylet/' de nagyon is érvényes mint „tény", azonban világosság az 505. §-ban már azért sem ártott volna, mert az egyoldalú jogügylet sokkal.egyénibb jogi hatásokra utal, mint a színtelen cselekmény. Az 505. szakasz mint „jogügyletszabály" alkalmat szolgáltathatott volna egyúttal arra is, hogy az egyoldalú jogügylet néhány még közelebbről megbeszélendő nem nagyon előnyös sajátságait kellő világításba helyezze. Ha ugyanis az egyoldalú birtokszerző cselekmény jogügy°) Nem fekszenek közös területen, tehát a birtokszerzés télelei nem foghatók fel „a birtokvédelem mellett más jogszabályoknak is előfeltételéiül," (v. ö. índ. II k. 67. 1.) hanem csakis ezen más szabályok előfeltételeiül. 7) L. II. k. 86. 1. 8) V. ö. Ind. III. k. 9. 1 ugyancsak a kötelmi jogi „cselekményekre" — de alig hihető, hogy e terminust két értelemben akarta volna használni a Tervezet. Cosack Lehrbuch des b. R. II. k. 69. 1. "I Kohler: Zwölf Studien aus dem BGB. (Berlin 19001 334. 1. 10) V. ö. Ind. III. k. 8. 1. a jogügylet és pedig minden jogügylet fogalmát. let, ugy többek között a 928. §. alá is esik, akkor „kiskorúnak oly birtokszerző egyoldalú jognyilatkozata, mely nincs határozott személyhez intézve, a törvényes képviselő beleegyezése nélkül hatálytalan." És pedig, ha szabad magunkat igy kifejeznünk, „menthetetlenül" hatálytalan, mert „jóváhagyás által sem válik hatályossá," mert ezen szabály az egyoldalú jognyilatkozatok tekintetében általános"11), mit alig érthetünk másra, mint arra, IHIÜV a kiskorúnak nem határozott személyhez intézett jognyilatkozata, tekintet nélkül annak tartalmára, jóvá nem hagyható. Vagyis mig a szerződésekre nézve a kiskorú cselekvőképessége tartalmi kritériumok szerint van szabályozva (913. §.>, addig az egyoldalii jogügyleteknél merőben alakiak szerint. Gondoljunk már most arra, hogy az elsajátító és a kincslaláló alidia Innak valakil ünnepélyességi tanúnak, ne téveszszük szem elől azt sem, hogy mindkét szóban forgó esetben kizárólag jogi előnyt szerez a kiskorú, és azon „szép" eredményre jutunk, hogy a Tervezet, mely a birtokot az akarattól függetlenítette, menthetetlenül hatálytalannak mondja a kiskorú és a 929. §. szerint az elmegyenge, sőt a pazarló és az iszákos kincstalálási és elsajátítási ügyletét.12) Nem lenne-e egyszerűbb az 505. szakaszban kifejezetten ügyletről szólani és helvesebb a 928. §-t csak ugy tartalmi alapra fektetni, mint a 918. §-t ?ia) 3. Gondosan kerüli a Tervezet a kétoldalú birtokszerzést is nevénél szólítani. Átruházó „megegyezést" emleget,14), tehát egy kifejezéssel él, melylyel a kötelmi jog, az ügyletek alapjoganyaga, csak „ritkábban" utal ügyleti szabályra. 15) Annyi mégis kétségtelen, hogy a Tervezet ügyleti folyamatnak képzeli a kétoldalú birtokszerző cselekményt: „átruházás" és „jogügylet" annyira centrikus körök, hogy lehetetlen más központban állanunk, mikor akármelyikről szólunk. A kérdés csak az, vájjon vannak-e a kétoldalú birtokügyletnek a Tervezet szerint valamelyes specifikus sajátságai? Tisztán a birtokvédelem szempontjából nem, ahhoz kétoldalú birtokügylet ép oly kevéssé kell, mint egyoldalú; de egyébként? Apróságoktól eltekinthetünk. így nem hangsúlyozzuk tulerősen, hogy az 509. §. a birtokmegegyezós oly „előfeltételeiről" szól, melyek majdnem kivétel nélkül időbelileg is, fogalmilag is annak következményei, hisz a dolog kézbesítése, a tartóhely kulcsának átadása, a dolog jellel való átruházása, a telekbe bevezetés, az épület átadása, a tényleges hatalommal való felhagyás időbelileg legfeljebb egybeeshetik a megegyezéssel, vagy követheti azt. Vájjon minek beszél tehát a Tervezet a megegyezés előf el tételéről, mikor annak reálisatiój át gondolja? Azon már inkább kell fennakadnunk, hogy az 508. §. pókháló finomságú kritériumokat tesz oly helyen, hol a legélesebb és legkönnyebben megkülönböztethető külső jelre volna szükség. Mi mindent fog majd a gyakorlat az „oly külső viszonyból" csinálni, „melyben a megszerző a dolog felett tényleges hatalmat gyakoroltai! (508. §.)." Ki merné ma jósolni, hogy ide fogják-e valamikor „húzni" azt, kihez a hordár már viszi a dolgot, kihez a vasúttal, hajóval, postával útban van, hiszen első esetben a czimzett már utasíthatja a hordárt az utczán is, utóbbiban pedig tételes törvény 10) ad lehetőséget neki, hogy — bárcsak az áru biztonsága érdekében, de mégis — a küldött dolog felett tényleges hatalmat gyakorolhasson.17) Oly tényállásnak, melynek időbeli befejezéséhez lényeges joghatások fűződnek, mely különösen azon szempontból is fontos, vájjon annak egész tartama alatt a megszerző jóhiszemű volt-e (630. ). nem szabad elmosódó határvonalakkal birnia. Az Indokolás (III. k. 77. 1.) a kétoldalú birtokügyletet csak a birtokszerzés és az a mögött lappangó birtokvédelem szempontjából nézi. Kigyelmen kivül hagyja, hogy a kétoldalú birtokügylet befejezésének időpontja egyúttal a tulajdonjog átruházási Indokolás III. k. 26. 1. 12) Ez esetben tehát a 928 §. csakis azon egyoldalú jogügyletekről szólna, melyek a kiskorura nem jogilag előnyösek. 13) Ellenkezőt mond ugyan Indokolás III. k. 28. 1. 1. bek., de honnét olvasható ki a 928. §-ból az, hogy a 918 §-al összhangban akar lenni ? ») 105 §. 15) V. ö. Indokolás III k. 9. 1. 10) Kereskedelmi törvény 406. S. n) Sokat veszítene ez érvelés, ha az Indokolás II. k. 77. lapján a consensualis birtokszerzésről mondottak a törvénykönyv szövegében fel volnának találhatók. így azonban honnét tudjuk azt, hogy a gyakorolható ha talomnak kizárólagosnak és bármikor megkezdhetőnek kell lennie ?