Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 33-34. szám - A házastársak személyes viszonya. Tervezet 94-106. §§

I. évfolyam. Budapest, 1902. augusztus 20. 33-34. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI., Király-utcza 98/a. A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETÉNEK KRITIKAI FELDOLGOZÁSA MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Félévre 6,, Tartalom: A házastársak személyes viszonya. Irta: dr. Budai Dezső. — A telekkönyvi tulajdon. Irta: Bölöni László, bánffyhunyadi ügyvéd. — Superficies és emphytheuzis. Irta: Kunfa1vy István. — Jogügyletek a Tervezetben. Irta: dr. Almási Antal, budapesti kir. törvényszéki jegyző. A házastársak személyes viszonya. (Tervezet 94-106. §§. ) A kodifikácziónak egyik lényegesen kidomborodó sajátsága a köznapi törvényalkotással szemben az, hogy általános elveket, erkölcsi, vagy társadalmi jelentőségű momentumokat is felölel magába, melyek hivatva vannak a köznapi törvényalkotásnak hosszú időre irányt szabni, s a melyek mintegy indokolásul, bölcseleti hátterül szolgálnak az őket követő tételes intézkedésekhez. Igy tesz a Magyar Általános Polgári Törvénykönyv Tervezetének 94—99. §§. is, midőn a házasságnak, s a házas együttélésnek általános elveit, melyek úgyszólván minden időkre és emberekre szóló erkölcsi tételek, szakaszok körében megszabja s így a házasság legfontosabb jogait és kötelességeit magánjogi erővel is ellátja. Ez a magánjogi erő nem szankczióban, vagy következményekben nyilvánul, hanem a törvény azon akaratában, mely a házassági intézménynek, mint erkölcsi produktumnak belső, magánjogi tartalmát körvonalazza, s a határokat megállapítani igyekszik, melyek a házasságban az erkölcsi és a jogi momentumokat egymástól elválasztják. Más szóval: A törvény megakarja állapítani azon minimumot, a mely a házasságot a jogrend szempontjából még összetartja, meg akarja szabni a házasélet erkölcsi tartalmú kötelességei közül azokat, a melyek az erkölcsön kívül még jogi tartalommal is bírnak. Nehéz, úgyszólván lehetetlen e határokat megszabni; »a különbség — mondja az Indokolás1) — csak az, hogy az ethikai érdeket védő jogparancsnál a cselekvés subsumptiója nem lehet olyannyira közelről kimért, más szóval tágabb a köre az eset individualitásának. « Tehát nem feladata a kódexnek a házasság belső, ethikai tartalmát részletesen körvonalozni, nem föladata a házasoknak u. n. »jogait és kötelességeit« részletesen megállapítani, annyival is inkább, mivel ezeknek taxativ felsorolása lehetetlen, sőt kategóriákba való osztása is jelentékeny nehézségekbe ütközik. A Magyar Polgári Törvénykönyv Tervezetének fenti szakaszai, melyek a házas életnek belső momentumait tárgyazzák, épen ezért szakítanak a modern európai kódexek hagyományaival, s csak a legszükségesebbekre szorítkozva, a házas életnek — hogy ugy mondjuk — szocziális tartalmú berendezését írják elő. Az ethikai viszonynyal, az egyéb házassági kötelességekkel és jogokkal nem törődnek, s a részletesebb megállapítások hiányának oka, az Indokolás szavai szerint: »a kimerithetetlenség és definiálhatatlanság. «2) Tervezetünk ezen elveiben az uj német birodalmi polgári törvénykönyv után indul, s mellőzi a régi kódexeknek annyira részletes felsorolását, mely kódexek között ezen a téren a Code, de különösen a porosz Landrecht tűnik ki részletességével. Vizsgáljuk a dolgot közelebbről, vajjon nem indokoltabb-e ezeknek a régi kódexeknek álláspontja, s nem kivánná-e számos ok a kódexekben a házasság ethikai, szocziális és egyéb jellegű kötelességeinek minél kimerítőbb, minél részletesebb 1) Indokolás a Magyar Általános Polgári Törvénykönyv Tervezetéhez I. kötet, 169. l. 2) Indokolás I. k. 170. l. felsorolását? Lássuk mindenekelőtt a német birodalmi kódex álláspontját, mert hiszen annak nyomdokain halad a mi Tervezetünk is. A német polgári törvénykönyv 1353. §-a szerint »Die Ehegatten sind einander zur ehelichen Lebensgemeinschaft verpfiichtet. tf Az Indokolás közelebbi meghatározása szerint »zu einer solchen.... aber nur zu einer solchen verpflichtet sind, wie sie dem Wesen der Ehe entspricht. « Ez a sui generis »Lebensgenieinschaft« számtalan oly motívumból áll, mely az életközösség körébe beilleszkedik, 3) s a melyeknek taxativ felsorolása, mint fönnebb elismertük, lehetetlen. A magyar Indokolás szerint is, — »ha a jogszabály egyes positiv vagy negatív kötelmeket e viszony tartalmából különösen ki is emel, ez mindig csak descriptio és nem determinatio, azaz sohasem bevégzett sommázása e tartalomnak. « Ez volna hát első argumentuma a német birodalmi polgári törvénykönyvnek, s a vele egy uton haladó Tervezetnek, melylyel a házasélet jogainak és kötelességeinek felsorolását kikerülni igyekszik. Ámde hiszen mi sem kívánjuk a polgári kódextől azt, hogy a házasélet kötelmeinek lehetetlen tömkelegét vegye föl paragrafusai közé; csak annyit kívánunk, hogy azt a pár ethikai és szocziális természetű főelvet vegye föl, a mit a régibb kódexekből nagyon helyesen nem felejtettek ki. Mi sem kívánunk olyanokat, a milyeneket az Indokolás emlit, hogy »a házastárs a házastársának vallási és nemzetiségi érzületeit is kímélni, gyöngéi iránt elnéző lenni, szüleit megbecsülni tartozik« — ezzel a túlzással, ezzel a hibás analógiával igyekszik az Indokolás a taxativ felsorolás lehetetlenségét még jobban érzékelhetővé tenni — nem kívánunk túlzásokat, ugy fölösleges részletezést, hanem a régi kódexek nyomán a legfőbb ethikai és szocziális elvek megállapítását, a mi nem ütközik semmi nehézségbe. Az ethikai és szocziális kötelmeknek azt a minimumát, a mely nélkül a házasságnak jogi tartalma fenn nem állhat. 4) Nem ok nélkül vették föl a »kölcsönös segítés, erkölcsi együttmunkálkodás« elvét szakaszai közé a Code Civil (212. §. ), a porosz Landrecht (II. 174. és 176. §§. ), az Osztrák Polgári Törvénykönyv (47. §. ). Nem ok nélkül szabályozza a porosz Landrecht az együttlakásnak s az együttlakás kizárásának legkülönfélébb eseteit (II. 174—177. §§. ) — nem hiába terjeszkednek ki a főbb európai törvénykönyvek a házasság legfontosabb összetartó kapcsának: a debitum conjugale-nek szabályozására. Különösen a debitum conjugalet illetőleg legmesszebb megy a porosz Landrecht részletezése; kimondja, hogy azt a felek egymástól »huzamosabb ideig« meg nem tagadhatják (178. §. ) — kivéve, ha valamelyik fél egészségére az ártalmas volna (179. §. ) —, hogy azt az asszony szoptatás ideje alatt jogosan megtagadhatja (180. §. ); kimondja a házassági hűség megszegésének (181—183. §§. ) következményeit. 5) Ugyanúgy a szász polgári törvénykönyv is 1631. s köv. §-aiban. 6) A debitum conjugale fogalma alá tartozó jogoknak és kötelességeknek kodifikálását, mint szükséges és lehetséges követelményt emlitik a doktrínában Kant, 7) Fichte, 8) Ahrens9) és 3) Indokolás I. k. 171. l. 4) Mindezekről bővebben e sorok irójának „A házasságjog bölcselete" cz. tanulmányában (Bpest, 1901. ) a 117—130 lapokon. 5) Indokolás I. k. 168. l. 6) Lásd még a magyar Házassági Törvény (1894. évi XXXI. t. -cz. ) Indokolását is. 7) Kant: Sammtliche Werke IX. k. 91. l. 8) Fichte: System der Ethik II. rész, II. k. 179. l. 9) Ahrens: Természetjog 250. l. MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK