Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 29-30. szám - Jogügyletek a Tervezetben [2. r.]

MAGÁNJOGI KODIF1KÁCZIÓMK. 7 Hiszen ha a 915. §-ban foglalt tételt jogi systhematikában de lege lata hirdetjük2), az élesen világító tantétel, de mihelyt törvénykönyvben leljük, nem hallgathatjuk el aggályainkat, még akkor sem, ha a Tervezet egyébként mindenben megtartja jelenlegi álláspontját. Tudományos műben a 915. §. szükséges, mert a jelen jogot m eg v i 1 á g i t j a, törvénykönyvben káros, mert a jövőt elhomályositj a! Részünkről helyébe vagy semmit sem tennénk, vagy legalább is kiegészitenők azt az egyoldalú jogügyleteket elismerő tétellel. E tétel terjedelme felől vitatkozhatni. Fentebb kifejtettem azokat, melyek a maximum követelését indokolttá teszik vagyis azt, hogy a közlésre szoruló egyoldalú jogügylet époly kötelmi causává tétessék, mint a kétoldalú. A minimum azonban, melyen alul az egyoldalú jogügyletek kötelező terejének elismerésétől nem tágíthatunk, hogy m i nden nevesiett, azaz a törvénykönyvben szabályozott egyoldalú szerződéssel azonos czélzatu egyoldalú jogügylet érvényes kötelmet szüljön. II. Fejezet. Személyjogi ügylet. 1. §• Egyesületi ügyletek. 1. A jogi személyek kissé megrokkant tana csakis akkor számithat a gyakorlatban némikép kedvező fogadtatásra, ha a Tervezet azt kellő óvatossággal azon alapokra fekteti, melyeket a német polgári törvénykönyv előtt és után mindinkább nagyobbodó ellenzék sem bírt megingatni. Az egyesületi jogban a Tervezetnek annál is inkább kellene magát ehhez tartania, mert az alapítványi ügylet tervezett szabályozását eddigelé is a legalább támadásaiban nagyon jogosult kritika3) amúgy is erősen kikezdte. Mégis hiába keressük a tervezetbeli egyesület jogképességének szülőfolyamatában annak tulajdonképeni életadó elemét, az egyesületi tagok akaratát. Az ember és az egyesület jogképessége főleg abban különbözik egymástól, hogy- az egyiket a törvény természetes folyamathoz, a születéshez, a másikat pedig a résztvevők akaratán sarkalló jogi ténykedéshez füzi. A cselekvőképességre vonatkozó külömbségek ezen alapeltérésből magyarázhatók meg csupán, csak ez teszi elfogadhatóvá a Tervezet azon ujitását is, hogy az egyesület quasi mortis causa ügyleteket is köthet (48. §.) és mégse emliti a Tervezet még csak egy szóval sem, hogy az egyesület ügyleti alapú jogi személy, hogy az egyesületi jogképesség elengedhetetlen előfeltétele az érdekelteknek ezt czélzó érvényes ügyleti akaratkijelentése. Hozzájárul ehhez, hogy a Tervezet igen alkalmas arra, hogy oly látszatot keltsen, mintha az egyesületi jogképesség nem is függne a tagoktól, hanem kizárólag az igazgatóságtól! íme a 21. §. szerint a beiktatás a jogképességet szülő tény, a 22. §. ennek előfeltételeit taxatíve sorolja fel és ezek között a közgyűlésről egy betűt sem szól, az alapszabályok tekintetében pedig megelégszik azzal, hogy azok a jogképesség megszerzését ki ne zárják! A 26. §. ugyan az egyesület ügyeit a közgyűlés elé utalja, de csak a mennyiben a törvény kivételt nem tesz, a jogképességre azonban már a • 23. §. sietett kivételt tenni. Avagy másként értelmezhető a közgyűlésről ismét mélyen hallgató eme kitétel: ,.a beiktatás az igazgatóság kórelmére történik ?" A közgyűlés és az igazgatóság hatalmi körének emez öszszezavarása a legnagyobb mértékben szokatlan, mivel sem indokolt és méltánytalan, csak ugy mint az, hogy az egyesületet, szülő akaratról az egyesületi fejezet teljesen hallgat. Legalább is oly szükséges lett volna az alakuló közgyűlés és az alakulási jogügylet tüzetes szabályozása, mint a felosztási többség pontos megállapítása (29. §.), hiszen az alakulási ügylet a jogalanyok számát szaporítja és beláthatatlan vagyoni következményekkel járhat, holott a jogképességről való lemondás vagy az egyesület megszüntetése rendesen „apró játékaikat lejátszott" vagyonilag aggkóros egyesületek csendes kimiüását jelenti. Annálinkább kellene a Tervezetnek a magánjogi egyesület alakuló közgyűléséhez, illetve az alakulás közgyűlési ügyletéhez ragaszkodnia, mert a kereskedelmi törvény 154. §. 3. pontja ezt még a részvénytársaságnál is megkívánja, tehát oly társulati alaknál, hol az alakulási akaratnyilvánítás már előzetesen a részvényaláirásnál bebizonyítható alakot öltölt magára.4) 2. Egyébként sem ártott volna kissé jobban a kereskedelmi törvényre támaszkodni az egyesületet érdeklő ügyletek tekintetében! Ugyanazok az érdekek, melyek a kereskedelmi törvény 152. és különösen a 160. §. 2. bekezdését sugalmazták, még fokozottabb mérvben szerepelnek majd a magánjogi egyesületeknél is, hiszen amott rendesen agyafúrt kereskedők, itt pedig a tapasztalatlan laikus áll majd az alapitóval vagya társaság helyetl eljárókkal szemben. Ezenkívül a magánjogban hiányzik az egyetemleges felelősség ama szelleme, mely a kereskedelmi törvényben léptennyomon felbukkan, minélfogva a gyanútlan liferánsok és befizetők úgyszólván védtelenek a csaló konzorcziumok amaz ismert művelete ellen, mely egy vagy két teljesen fizetésképtelen .,strohmann"-t tol kártérítési perek elébe. A hol az alapítók mindaddig, mig a 22. §. feltételei fenn nem forognak, a 65. §. alapján sem vonhatók egyetemlegesen felelősségre, a hol az álképviselet nem megy vétség számba (1024. §.), a hol végre az alapítók tettestársakként (1092. §.) sem jutnak egy kalap alá egyszerűen azért, mert eljárásuk sem sérti önmagában „a jog által védett valamely érdeket," (1077. §.) — ott a törvényhozó meg nem tagadhatja a magánjogban a gyengébb elemektől ama védelmet, melyet a kereskedelmi jogban az erősebbeknek megadott, ott az alapítók és álképviselők egyetemleges felelőssége az egyesületeknél sem hiányozhat. 3. Az előzők után szinte természetes, hogy a Tervezet csak ott maradt a kereskedelmi törvény nyomán, a hol az nem is felel meg már a mai tisztultabb jogfelfogásnak, de meg egészen más milieu számára is készült; értjük annak hírhedt ós sokat megirt 174. §-át. A megtámadhatóság és semmisség közötti controversia a Tervezet 36. szakasza nyomán ugyan nem támadhat, azt nyíltan hirdeti, hogy a törvény cogens szabályával ellenkező közgyűlési határozat is csupán megtámadható, vagyis, hogy semmis közgyűlési határozat nem létezik és hogy az a megtámadásig a megtámadót is kötelezi. Nem feszegetjük, vájjon ily áron nem lesz-e tulmagasan megfizetve a keresk. törv. 174. §-a homályosságának mellőzése, csak az ötlik szemünkbe, hogy a Tervezet 36. §. ép oly kevéssé látszik sejteni a közgyűlési határozatok esetleges ügyleti jellegét, mint a kereskedelmi törvény idézett helye. Csodálkozni ezen annál inkább kell, mert, hiszen a Tervezet maga is emliti a közgyűlési jogképességről való lemondást, az egyesület-megszüntetést (29. §.) stb., melyeknek ügyleti volta kézenfekvő. Ezeken messze tulmenőleg majdnem minden vagyonjogi tárgyú közgyűlési határozat vagy az igazgatóságnak adott magánjogi meghatalmazás, vagy pedig közvetlen ügyleti nyilatkozat lesz, melynek „czimzettje" lehet az igazgatóság (felmentés, elmozdítás) vagy harmadik személy (nem készpénzbeli betét elfogadása, előnyök megszavazása stb.). Ha ezen ügyleti jelleg fel nem ismerése vagy félreismerése gyakorlatilag hátrányos következményekkel nem járna, ugy nem is méltatnók említésre sem. Csakhogy az a baj, hogy a 36. §. „törvénynyel ellenkező . . . határozata" önként értetődőleg szorosan magyarázandó és legjobb akarat mellett sem alkalmazható másra, mint a parancsoló jellegű semmiségi esetekre-; a megtámadhatóság érvényesítése a megtámadott tényállásnak nem a törvénynyel, hanem a megtámadó akaratával való ellenkezése folytán vezet eredményre. Vagyis a 36. szakasz az ügyletkötés hiányainak hatását kellően gyengíti: a semmis (erkölcstelen, törvényellenes: 955., uzsorás ügylet: 957. §. stb.) tényállás a közgyűlés határozat folytán a társasági tagok szempontjából csupán meg támadhatóvá válik, a megtámadás esetjei pedig (986—991. §§.) egyszerűen érvényesekké. Az első gyengítés még — ugy a hogy — megmagyarázható ; hogy mi a második törvényhozási oka, arról az Indokolás sokatmondóan hallgat. Összhangban van e hallgatással azon kijelentés (I. k. 100. 1.), hogy „a közgyűlési határozatot pótló nyilatkozathoz (26. §. 3. bek.) valamennyi tag hozzájárulása kívántatván meg, nem lehet szó annak a tagok részéről törvényellenesség czimén való érvénytelenítéséről". Hogyan, hát azon ügylet, melynél az adós vagy a hitelező részén több személy szerepel,nem lehet semmis vagy megtámadható"? Avagy a hozzájárulási nyilatkozat nem szenvedhet tónyálláshibában ? 2I Zsögöd Fejezetek II. kötet 1102. 1. 3) V. ü. alább. 4) Hogy mennyiben álljanak az alakulás közgyűlési ügyletére az ál talános ügyleti szabályok, arról 3. alatt szólok.