Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 29-30. szám - Jogügyletek a Tervezetben [2. r.]

6 MAGÁNJOGI RODIFIKÁCZIÓNK. megítéltetik a vevőnek valamelyes összeg, mig ezen Ítélet jogerőre nem emelkedik, jogosítva van ujabban keresetileg még nagyobb árleszállítást igényelni, tehát a visszaítélt összegen kivül még ujabban egy összeget követelni. Logice a Tervezet szempontjából ez mindenesetre indokolt, mert ha joga van a vevőnek az eredeti választásától a még nem jogerős ítélet után is elállani és most választani: akkor az elállás az első választást meg nem történtté teszi, és jogilag nem lehet gátat vetni a vevő azon ujabb akaratának, hogy ujabb perrel nagyobb összeget követeljen. Igaz, hogy némi tekintetben a vevő részéről elkövethető visszaéléseknek elejét veszi a szavatossági igény alapján támasztható keresetek rövidebb elévülési ideje, azonban ez nem zárja ki a visszaélések lehetőségét, mert az elévülési időn belől is nem jogerejüleg többször befejezheti az elsőbiróság az, elállások folytán több izben folyamatba tehető pert; a visszaélések correctivumául szolgálna még a Tervezet 1439. §-a is de radiealisan a visszaélés csak ugy volna megszüntethető, ha a Tervezet határozottan megmondaná, hogy a kereset beadása után a vevő keresetileg is érvényesített választásától egyoldalulag többé el nem térhet. Ugyancsak e szakasznál következő momentumokat tartok figyelembe veendőknek. Az árleszállitási igény alapjáni kereset szerintem kisebb jog érvényesítését czélozza, mint a felbontásra irányuló kereset; a gyakorlati életben gyakran előfordulhat, hogy a vevő különösen, ha egyéni felfogása szerint drágán vette az árut, a nélkül, hogy a szerződést felbontani óhajtaná, szerencse kísérletet tesz, állítólagos szavatossági hiba alapján arra, hogy árleszállitási igény alapján valamit a vételárból visszakapjon. A nem helyi ügyleteknél a távol lakó eladó, az eladott tárgynak birtokából való kiadása folytán nincs azon helyzetben, hogy közvetlenül meggyőződjön a vevő által neki tudomására adott szavatossági hiba lényleges fennforgásáról, költségkímélés s kellemetlenségek elkerülése miatt is többnyire engedni lesz kénytelen valamit a vételárból különösen akkor, ha a szerződés a vevő lakhelyén köttetett, illetve az uj perrendtartási Tervezet szerint ott teljesítendő, mert ez esetben nem az eladó személyes bíróságánál lesz folyamatba téve a per, hanem a szerződés megkötése, illetve teljesítése szerint illetékes bíróságnál, mely a vevőnek személyes bírósága is. Az ilyen esetleges visszaéléseknek elejét veendő, meg kellene adni az így megtámadott eladónak azon jogot, hogy a perben kijelenthesse a szerződés felbontása iránti készséget és erre akkor a vevő is kötelezve legyen. Ezzel a vitás kérdés, minden további bizonyítási eljárás nélkül, elintézést nyerne a nélkül, hogy akár a vevő, akár az eladó érdekeit sértené. 1438. §. Ha még nem telt el az az idő, a mely alatt az eladónak joga van j teljesíteni, az eladó elejét veheti a vétel felbontásának az által, hogy ezen idő eltelte előtt a fennforgó hiányt helyrehozza , csak faj szerint meghatározott dolog vételénél az által is, hogy ezen idő eltelte előtt a vevőnek, saját veszélyére és költségére, a hiányos dolog helyett hibátlant szolgáltat. Mind a két esetben az eladó, a mennyiben már teljesitési késedelemben van, az ebből eredő kárt is köteles a vevőnek megtéríteni. A jelen §-ban meghatározott jog nem illeti meg az eladót, ha a hiányt a vevő előtt rosszhiszeműen elhallgatta. E szakasz szövegezése annyiban homálvos, amennyiben kétséget hagy fenn arra nézve mindjárt a szakasz bekezdésében, hogy a teljesitési időn belől teljesítés után vagv teljesítés előtt veheti-e elejét az eladó a vétel felbontásának azzal, hogy a fennforgó hiányt a teljesítési időn belől helyre hozza. Ha a Tervezet teljesítési időn belől teljesítés előtt akarja az eladónak ezen jogot biztosítani, akkor az egész intézkedés felesleges, mert azt, a mi önmagától értetődik, törvényben kifejezni czéltalan már csak azért is, mert azon látszatnak ad tápot, mintha törvényes intézkedés nélkül az ellenkező állana, holott az másként el sem képzelhető, mert mindaddig, mig az eladó teljesitési késedelemben nincs és az eladott dolog általa ezután lesz szállítandó, a vevő a szállítás előtt mit sem kifogásolhat, ez módjában sem áll s csak természetes az, hogv az eladónak jogában áll a vevőnek minden akaratnyilvánítása nélkül a hibátlant szolgáltatni. Helyesen tehát a tervezett intézkedést ugy kell értelmezni, hogy a vevőnek a vétel felbontására iránvuló'akaratával szemben az eladónak akkor van joga a fennforgó hiányt helyrehozni vagy faj szerinti dolgoknál hibátlant szolgáltatni, ha a teljesitési időn belől a teljesítés olyan időben történt meg, hogy a teljesitési idő lejártáig a hiány hélvrehozható, illetve hibátlan dolog szolgáltathaló. A Tervezet szövegezése azonban nem vall arra, hogy ez utóbbi helyes értelmezésnek akarna érvényt szerezni s ellenkezőleg a tervezett szakasz 2-ik bekezdéséből azt lehet következtetni, hogy az eladónak az első bekezdésben foglalt jogositvánva arra" a felesleges esetre szól. a midőn még nem szállított az eladó, mert itt a teljesitési késedelem fennforgásánál utal a szöveg az első bekezdésbeli esetekre. Magát a 2-ik bekezdést a törvény szövegéből egészen kihagyandónak vélem, meri a késedelmes eladó kártérítési kötelezettségét az 1187. $. már kimondja, itt tehát felesleges azt újra kimondani: igaz, hogy a Tervezel indokolása ennek abban adja a magvarázatát, hogr ezen ilt megállapított kártérítési kötelezettség túlmegy az 1187. §-ban megállapított kártérítési kötelezettségnél, mert mig ott a menthető késedelem esetében az eladó nem tartozik kártérítéssel, addig itt azért, mert a vevőnek a vétel felbontásához való jogát utólagos szerződésszerű teljesítés által eliminálni akarja, a vevőnek a késedelemből eredő kárát abban az esetben is megtéríteni köteles, ha késedelme menthető volt ; úgyde ezen indok itt azért nem megfelelő, mert a teljesitési késedelem beállta után. értve az utólagos teljesítésre adott határidő lejártát is, a vevő egyáltalában nem köteles a teljesilést elfogadni s ha ehhez, t. i. a teljesítés el nem fogadásához a vevő ragnszkodik, az eladónak nem áll módjában még kártérítés felajánlása mellett sem a vétel tárgyát' szállítani, illetve az adás vételi ügylet teljesedésbe menését követelni, ha pedig a vevő utólagos teljesítést is kész elfogadni, ugy viszont ebbe a már késedelmes eladó csak ugy mehet bele, ha a késedelem miatt előállott kárra a felek megegyeznek, mert különben az eladó saját érdekében utólagosan sem teljesít, s inkább így válik szerződésszegővé, mert ezen szerződésszegés menthető késedelem miatt őt megszabadítja a kártérítési kötelezettség alól, mig a szerződésnek utólagos betartása, illetve késedelmes teljesítése őt súlyosabb helyzetbe hozza, mint a minő beállhatna teljes szerződésszegés esetében. Dr. Balázs Bertalan debreczeni ügyvéd. Jogügyletek a Tervezetben.*) Helyesnek a Tervezet e szabályozását nem tarthatjuk — vagy ismerjük -el nyíltan az egyoldalú jogügyletet, vagy ejtsük él nyíltan, — arra azonban mindenesetre ösztönöz, hogy a szerződéstől csupán Külsőségekben külömböző egyoldalú akaratnyilvánításoknak ugyanoly érvényt követeljünk, mint amazoknak. Ugyanezt követeli az egyéni akarat forgalmi elismerése, sőt maga a forgalmi élet érdeke is. Miféle rátió van ugyanis abban, hogy egy magát lekötelezni óhajtó teljes rendelkező képességei biró jogi egyéniséget egy másiknak gondnoksága alá helyezzünk, miért legyen a kötelezés „hatályosságának" előfeltétele, hogy ezt más valaki jóváhagyja és sanetionálja ? A jogosultat senki sem kényszeríti jogának érvényesítésére, miért hát ez akadály? Annyi jogos és jogtalan érdek támadja és szükiti a magánjog legbensőbb mozgató erejét, az egyéni érdeket. Kénytelenek vagyunk ez irányban engedményeket tenni jobbról és balról a dologi, család és örökjogban, tartsuk meg legalább az egyén pleinpouvoirját ott, hol azt a gazdasági érdekek is hathatósan követelik, a kötelmi jogban! Oly törvénykönyv, mely a kötelem „fennállását" szabja azon amúgy is csekély védelem előfeltételéül, melyben azt harmadik személyekkel szemben részesiti (1104. §.), nem gördíthet még e „fennállás" elé seholasticus akadályokat I Meg nem nehezíthetjük a kötelmek keletkezését oly téren, mely a fejlődőképesség kritériumát mutatja. A szerződési ügyletek római jogi forrásból fakadtak és az egyéni gazdaság, vagyis a magánjogi korszak lezajlásáig alig is fognak valamit változtatni1), legfeljebb a reálcontraetusokból lesznek mindinkább consensuál ügyleiekké, ám az egyoldalú jogügyleteket a mi korszakunk ébresztette önálló létre, az is kell, hogy növeszsze, lehetetlen tehát, hogy a jogfejlődés eme legfiatalabb gyermekének kiskorúságát kellő indok nélkül beláthatatlan időkre meghosszabbitsuk. Ha az egyoldalú jogügyletek nyílt elismerésétől félünk, ha ez irányban nem merünk tulmenni azon, mit a német polgári törvénykönyv létesített, ugy ne maradjunk legalább a mögött és hagyjuk el a 915. §-t, mindenesetre azonban annak negatív utolsó részét. *) L. az előbbi közleményt a 21—-28. számban. ') V. ö. Sohm. InstiUitionen (Leipzig 1896. VI. kiad.) 73. 9k. 1.