Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 25. szám - Pactum antichreticum. Tervezet 859. §

4 MAGÁNJOGI KOÜlFlKÁCZIONK. a hitelező nem védekezhetik a zálogos szerződéssel, mert az jogérvényleien. Itt domborodik ki a jogérvénytelenség, továbbá abban, hogv a hilelező a szerződés daczára nem követelheti az adóstól, "hogy ez az ingatlant adja ál neki zálogos használatra, s abban is, hogy az ilyen követelés jogilag mindig lejárt, tehát az adós nem követelheti, hogy a hitelező a kikötött időig érje be az ingatlan használatával s ne követelje a tőkét, mert ha érvénytelen az ügylet, attól a lelek bármikor elállhatnak. Éz azonban nem minden. A jogérvénytelenségnek jogilag logikai folyománya az előbbi állapotba való visszahelyezés. Ez pedig azt hozza magával, hogy a zálogtartó adja vissza az ingatlan elvont hasznait, a zálogba adó adós pedig fizesse meg a kölcsön töke kamatait. Már most 8°/0-riál magasabb kamat nem lévén megítélhető, az adós a tőke után annál magasabb kamatok fizetésére kötelezhető nem lenne, s a mennyiben a törvényesnél magasabb kamat csak Írásbeli kikötés mellett érvényesíthető, a hitelezőnek meg kellene elégedni a legtöbb esetben a törvényes kamattal. Kzzel pedig igen kurtán jönne ki. mert ő viss/a tartoznék tciiteni az elvont hasznokat. Ezek pedig akár a törvényes, akár a 8%i-os kamatlábat az esetek 90°/« ában felülmúlják. Ennek bizonyítása mellett nem akarok soká időzni mert ez tapasztalati tény. A ki tudja azt, hogy a paraszt mennyire ragaszkodik a földjéhez, az belátja azt is, hogy csak szükségből egyéb expediens hiányában adja azt át másnak zálogos használatra, a miben szintén a földhöz való ragaszkodás nyilvánul, mert a végleges eladás melleit annak visszaszerzésére nem számíthat ugy, mintha zálogba adja. .Miután pedig ő tőle olyan ember veszi át a földel, a ki azt munkálni akarja, szóval hasonszőrű, a ki a természetében rejlő kapzsiság folytán pénzét jól akarja elhelyezni, érthető, hogy ez 8o/o-os haszon mellett, nem fog az ügyletbe bocsátkozni. Az ilyen ügy lelek különlegesebb jelleget csaK akkor öltenek magukra, hogy ha azok uzsorás természete megállapítható, s miután a mai jogállapotok mellett ez igazán nehezen megy, a legtöbb ilynemű ügylet a naturális obligátiók jellegéből nem bontakozhatik ki. Oka ennek a kir. Curia 24. sz. polg. döntvénye, a mely az ősiségi nyilt parancs intentióját nem engedte kellőkép érvényre jutni, mikor megállapította, hogy a kölcsön tőke kamatai azon határon belül, a hol az uzsora kezdődik, a zálogba adott ingatlan haszonvételével kiegyenlítetteknek tekintendők. Ez szerintem nem a jogérvénytelenség consequentiája, hanem a jogérvényességé. Nem felel meg a raíió légisnek, mert azt egyenesen hatálytalanná teszi. A 8o/o-on felüli kamatok naturális obligatiojának analógiájából indul ki, szóval a kérdést az 1877. évi VIII. t. cz. és az 1883 évi XXV. t. cz. szempontjából nézi, holott azt egyenesen és kizárólag az ősiségi nyilt parancs szempontjából kellett volna nézni, mert az analógia csak akkor jogosult, ha különlegest intézkedést magában foglaló jogszabály nem létezik. Olyan az eredmény, a minő az álláspont. Ezek a modern jogrendszerbe nem illő. s gazdaságilag kétségtelenül kártékony ügylelek túlontúl elszaporodtak. A joghátrány az adóst aránytalanul fojtja s a hitelezőre a helyzet kedvező. Pedig a hitelezőnek kellene a kedvét első sorban elvenni, hogy ha az adós kényszerhelyzetén nem segíthetni. A 24. sz. döntvény kedvet ad a hitelezőnek, mert az áll, a mit ő akart, ha azonh; in az nem állana, hanem ő vissza tartoznék téríteni, vagy a tőkébe való beszámításra elfogadni az elvont hasznokat, akkor egyrészről tömérdek uzsora napvilágra jönne, másrészről a hitelezők a priori nem tennék ki magukat annak, hogy ráfizessenek az ügyletre. A Tervezet 859. §a igy szól: »Semmis az a szerződés, a melynél fogva a tulajdonos az ingatlant zálogként a hitelező birtokául átengedi, vagy a melynél fogva az ingatlan haszonélvezetét átruházza a hitelezőre a kölcsöntőke kamatja fejében * Az indokolás azt mondja, hogy fel kelleti a tervezetbe venni ezen tilalmat, azért, mert a majdnem félszázad óta fentálló s az ősiségi nyilt parancsban foglalt tilalom daczára az oly zálogszerződések, a melyeknél fogva a hitelező az ingatlant a kamatok fejében haszonélvezi, még mindég kisértenek és félő, hogy a tüzetes tilalomnak elejtése következtében a pactum antichreticumnak kedvező bírói gyakorlat fejlődne ki. s a zálogos ingatlanok »perniciosa damnabilisque ad tempus detentioja* mind sűrűbben felmerülne. Következetlen az indokolás. Mert ha a majdnem félszázad óta fentálló tilalom daczára a baj ma is meg van, akkor nem elegendő egyszerűen a mai jogállapot fentartása, mert a 859 £ ennél nem képvisel többet. Beismerni a jelen jogállapot ki nem elégítő voltát, s azt mégis egvszerüen fentartani nem következetes törvényhozói gondolat. Az a félelem pedig, hogy a tüzetes tilalomnak elejtése következtében a pactum antichreticumnak kedvező bírói gyakorlat fog kifejlődni, már túlhaladott dolog, a mennyiben az, a mitől az indokolás fél, már bekövetkezett, és pedig bekövetkezett a tüzetes tilalom daczára, a mennyiben több vidéken a pactum antichreticum körülbelül gyakrabban fordul elő, mint az adásvétel. És pedig bekövetkezett, bekövetkezhetett azért, mert a bírói gvakorlal kedvező volt erre nézve. A'Tervezet készítői elölt bizonyosan olyan rövid lélegzetű pactum antichrelicumok lebegtek, melyek két-három évre szólanak. Kötik azonban ezeket 100 évre is. Fentállanak ezek évtizedekig, mielőtt birói döntés alá kerülnének. A zálogtartó saját tulajdonát képező ingatlanok veszik körül a zálogos ingatlant, mely az ő földjei valamelyikének szomszédságában feküdt, s időnként a szomszédos parczellákat is megszerezte s egy kis tag birtokot kerekített ki, az előbb keresztbe szántott földeket elkezdte hosszában szántogatni, a mesgyék eltűntek, kunyhót s gazdasági épületeket állított fel. azok körül fákat ültetelt, majd elhall, utódai a tagbirtokot felosztották, elteltek évtizedek s ekkor kerül kiváltás alá az ingatlan, elhalt a zálogbaadó is, azok is. a kik az ügyletről közvetlen tudomással bírnak, sokszor a mérnökök sem lelik meg az ingatlant, a mely jogilag csak ideiglenesen tartozott a zálogtartó javaihoz, csak azon tudat maradt fent. hogy a zálogtartó örökösei az adós örököseinek egy bizonyos ingatlanát zálogban birják x egy elfakult, régi perrendszerütlen okirat, melyet a zálogtartó s örökösei féltékenyen őriztek, melyben egy jogilag semmis ügylet foglaltatik. A Tervezet 655. §-ának első bekezdése szerint -»a ki a nélkül, hogy a tulajdonjoga a telekkönyvbe be volna jegyezve, az ingatlant mint sajátját 32 éven át birtokban tartotta, elbirtoklás által megszerzi az ingatlan tulajdonát. Ugy de a zálogtartó nem mint • sajátját,* hanem mint a zálogba adóét tartja birtokában az ingatlant, tehát ő azt el nem birtokolhatja. A Tervezetnek az elévülésre vonatkozó rendelkezéseiből kitűnik, hogy a zálogtartó hitelező követelése sem évül el, mert az elévülés megszakad, az 1339. §. szerint, ha az adós a követelést a hitelezővel szemben kamatfizetés, biztosilás adás, vagy bármi egyéb módon elismeri. Már pedig a zálogos viszony fentállásában a kamatfizetés s a követelés elismerésének ténye benne foglaltatik. Ugy az elbirtoklás, mint az elévülés jogintézményének létjogosultsága abban van, hogy a joaállapotok consolidálására vezessenek. A pactum antichreticumban fellelhetők mindkettőnek legfőbb gyakorlati ismérvei. A zálogtartó részéről a hosszú időn át tartó tényleges birtok s a passzivitás a tőke követelésének érvényesítése körül, a zálogbaadó részéről a passzivitás ingatlanának visszaszerzése s adósságának tényleges fizetés által való rendezése körül. Ubi eadem legis ratio. ibi eadem legis dispositio. Ha eltérünk ettől az elvtől, csonka marad ugy az elbirtoklás, mint az elévülés hasznos jogintézménye s egy sebe jogrendszerünknek is. gazdasági életünknek is" nyitva marad. Ellenkezőleg pedig mindkét intézmény betetőzhető, hogyha szabályaik alá bevonjuk a pactum antichreticumokat, a mivel nemcsak legis ratiojukat fogjuk szolgálni, hanem egy másik czélt is, nevezetesen ezen ügyletek kiküszöbölését. Ez azonban még nem elég. Számolni kell a jelenleg létező s az ősiségi nyilt parancs hatálya óta keletkezett pactum antichreticumokkaf. és pedig az ősiségi nyilt parancs mintájára záros határidők kitűzésével, jogvesztés sanctiója mellett, számolni kell a rövidebb lélegzetű ilynemű ügyletekkel a jelenlegi gyakorlat elvelése mellett az által, hogy a jogérvénytelenség következményeit abban ál-