Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 25. szám - Pactum antichreticum. Tervezet 859. §

MAGÁNJOGI KOD1FIKÁCZIÓNK. 3 tálból csak igen kivételesen provideálhat; ahhoz sem férhet végül kétség, hogy a lemondás a jelzálogról — ezt megszünteti, noha a követelés azért még továbbra fennállhat, mert nem minden követelés szorul jelzálogi támogatásra. Nem támad tehát hézag, ha ez az intézkedés eliminálódik. 900. §. A 900. §-hoz nincs észrevételünk; ugy tartalmilag, mint szerkezetére nézve megállja a helyét. Szerző Indokolásában előadottakkal mindenben egyetértünk. Ez a § hézagpótló és ujitás-számba menő, a mennyiben a jelzálogjog elévülését a rendesnél rövidebbre szabja, 20 évre, az ott foglalt előfeltételek mellett. 901. % Eme §-nál a »biztositéki« szó »óvadéki« szóval helyettesítendő. A >szolgálhat« szó helyébe ajánlanók a »szerezhető« szót. 903. §. Az, hogy n jelzálogos követelés is nyújthat biztosítékot egy további követelés számára, ismeretes; valamint az is, hogy a telki teher és a haszonélvezeti jog szintén beválik erre a szerepre, mig telki szolgalmak nem. A végrehajtás természete sen a jelzálogos követelésen, a telek évi szolgálmányán, valamint a haszonélvezet alá eső gyümölcsökön, jövedelmen történik, ez esik birói eladás alá Ezek közhelyek; csak a szerkezet ellen van itt is kifogásunk. Az első kikezdésnél »összeg szerint meghatározott részben* helyébe ez jönne: »meghatározott összegre « A második bekezdés értelmetlen. »Telki terhet jelzálogul szerezni« nem lehet jó. hanem talán »lekötni« vagy »rajta jelzálogot engedélyezni* igen. így módosulna tehát helyesebben a második bekezdés: »Telki teher és telekkönyvilég bejegyzett haszonélvezet szintén szolgálhat jelzálogul akár egészben, akár a közösen jogosultnak jutalékára.« A harmadik bekezdés helyesebben igy szólna: A 852 . . . §-ok szabályai az első és második bekezdésben foglalt jelzálogokra is megfelelően alkalmazandók. * Dr. Katona Mór pozsonyi jogakadémiai tanár/\ Pactum antichreticuiii. (Tervezet 859?§.) Az ősiségi nyilt parancs 19. §-a szerint az ^eddigelő szokásban volt zálogszerződések, a fekvő javak időleges adásvevései, a visszaváltási jog világos, vagy hallgatag fentartása, avagy azon föltétel mellett, hogy a hitelezőnek a kamatok helyett az elzálogitott jószág haszonélvezete engedtetik át, ha ezek az általános polgári törvénykönyv hatályba lépte után köttettek, jogérvénytelenek.« A 22. §. pedig az előbb szerződésileg elzálogosított fekvő javak visszaváltási jogának érvényesítését záros határidőkhöz köti, melyek be nem tartásának esetében a visszaváltási jog elenyészik. A 23. § végül kimondja, hogy ha az előbb eredetileg kikötött, mint később meghosszabbított zálogos időn felül, vagy ha vissznváltási idő nem határoztatott meg, a zálogos szerződés kötésétől számított 32 év lefolyása óta az általános polgári törvénykönyv hatályba léptéig 10 év telt el a nélkül, hogy ezen határidő alatt a zálog visszaváltása iránt formai per indíttatott volna, az elzálogitó, vagy jogutódai által a visszaváltási jog többé foganatba nem vétethetik és az elzálogitott javak birtokosa azok teljes tulajdonosának tekintetik. Bőven idéztem ezen rendelkezéseket, mert szükségem van a gondolatmenetükre. Jogrendszer átalakításáról van szó. Az ingatlanok előbb szokásban volt elzálogosításainak jogintézménye a telekkönyvi intézmény mellett meg nem férhet, azonfelül közgazdaságilag káros, tehát ki kellett mondani a halálos ítéletet felette. Az intézmény azonban nem halt meg, a Tervezet indokolása azt mondja, hogy még kisért, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy él, sőt meg sem halt, sőt tán meg sem ölhető. Még az ország gazdagabb vidékein is lehet nyomaira akadni, szegényebb vidéken pedig, különösen a hol tagositatlanok a birtokok, a paraszt nép szegény, annyira el van terjedve, hogy kivételes az olyan jószágtest, a melyből valamelyik parczella el ne volna zálogosítva, vagy pedig kivételes az olyan jobb módú parasztgazda, a ki saját ingatlanai mellett egy más szegényebb embernek földjét is ne használná zálogban. Ha a kormány a zálogban levő, az ősiségi nyilt parancs óta elzálogosított paraszt fekvőségekről statistikát csináltatna, bizonyára kitűnne, hogy egy olyan gazdasági tényezővel állunk szemben, a mely méltó arra, hogy radikális kezelésben részesüljön, a mi nincsen meg az ősiségi nyilt parancs alapján kifejlődött, nézetem szerint azonban annak valódi értelmétől eltért, a kir. Curia 24-ik döntvényében kifejezett birói gyakorlatban; sem pedig az általános polgári törvénykönyv tervezetének álláspontját, — mely különben egybe esik a mai jogállapottal — nem tartom, nem tarthatom olyannak, mely a kérdés méreteivel arányban állana. Hogy egy sánta hasonlatot vegyek elő, ezeket az elzálogosításokat a vadházasságokhoz hasonlítom, mert a telekkönyvi intézmény mellett és daczára épen ugy fentállanak, mint a törvényes házasságok mellett a törvénytelen együttélések. A miként az állam a törvényes házasság jogintézményén alapul, ugy az ingatlanokra vonatkozó jogrendszer törvényes elfogadott formája a telekkönyvi intézmény; mind az, a mi ezzel ellentétben van, azt aláásni is alkalmas, ezzel szemben pedig védekezni helyes intézményekkel: kötelességszerű és jogos. Összefüggésben van a kérdés parasztságunknak napirenden levő züllésével, azonban én a magam részéről azt hiszem, hogy nem ebben van a tulajdonképeni oka annak, hogy a mult idők ezen maradványa napjainkig fentartotta magát, sőt sok helyütt a tudatlan köznép felfogásában, ügyleteiben a telekkönyvi intézménynyel majdnem egyenlő rangra is emelkedett." A tulajdonképeni főok azt hiszem abban van, hogy különösen a műveltség terén hátramaradtabb néposztályok rendkívüli módon conservativek a magánjogi intézményekben, s abban, hogy a telekkönyvi intézménynek, az intézmény gyakorlati keresztülvitelének nagyon lényeges, nagyon sok idő multán kiküszöbölhető hiányai vannak : voltak ; a bekövetkezett sok egyéb tényező jelentkezett aztán, de hogy ezek közül melyik volt hatékonyabb, annak vizsgálata messze vezetne, legyen elég reá mutatni csak azon példátlanul rossz törvényekre, melyek az uzsora tárgyában hozattak. A pactum antichreticum nagyban útjában áll magának a telekkönyvi intézmény reparálásának, mert megakadályozta azt, hogy a telekkönyvi és tényleges állapot összhangba jöj jön. Sajnálom, de reám nincs hatással azon érv. hogy hiszen a zálogba adó, nem a zálogtartó tekintendő birtokosnak. Ez ugyan theoretice helyes, de ez a theoria csak addig állja meg a helyét a gyakoríati életben, mig néhány éves zálogos viszonyról van szó, de mikor már nagyon sok évi zálogos viszony van szóban, s keletkezésének körülményei elmosódtak, s jogutódok, és nem az eredeti szerződő felek állanak szemben, a theoria gyakorlatilag csődöt mond, jeléül annak, hogy mikor az élet nem képes hozzá idomulni a theoriához, a theoriának kell az élethez idomulni, mert előbb-utóbb észrevétlenül olyan vonatkozásokkal találja szemben magát, melyek előtt meg kell hátrálnia. Mikor a betétszerkesztésre s a tényleges birtoklás alapján eszközölhető telekkönyvi bejegyzésekre vonatkozó törvényes intézkedések készültek, akkor kellett volna a pactum antichreticum ellen állást foglalni és pedig az ősiségi nyilt parancs eszmemenetének értelmében, s ha ez elmulasztatolt, azt most meg kell tenni az általános polgári törvénykönyvben A 859. §. indokolása elismeri a kártékony voltál a pactum antichreticúmnak, hogy az kivetkőzteti a jelzáloghitelt az ő valódi természetéből, fölöttébb előmozdítja a könnyelmű adósság csinálást, az intensiv gazdálkodást hátráltatja, a tulajdonos, a haszonélvező és hitelező minőségét összezavarja. Megállapítja azok érvénytelen voltát a Tervezet, de az érvénytelenség logikai folyományait nem vezeti le, hanem fent hagyja azl a birói gyakorlatnak, s nem gondol a kérdésre az elbirtoklás és elévülés jogintézményeinél. E nélkül pedig- a pactum antichreticum nem hátrányos, hanem privilegizált helyzetben van. A Tervezet is, a mai jogállapot is birtokvédelmet ad a zálogtartónak az adóssal szemben. Tehát, ha egy évi birtoklás után a zálogtartótól az adós az ő földjét elfoglalja — már akár fizette le a zálogsommát akár nem— a zálogtartó hitelezőnek ellenében visszahelyezési keresethez van joga, s nem hivatkozhatik az adós a zálogos szerződés jogérvénytelenségére. Az ingatlant kibocsátani nem akaró hitelezővel szemben az adósnak a tulajdoni kereset marad fent, melylyel szemben